Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-22 / 197. szám
1989. augusztus 22. IrsfÉPÜJSÁG 3 Nils, az elnök Hölgyeim és uraim, itt az uj magyar tömegsport. A gyűjtés. Bár nem is olyan nagyon új. Valamikor hadi dicsőséget gyűjtöttünk, később földet, utána pénzt, paripát, fegyvert, végül az utolsó negyven évben leginkább bélyeget. De hol van ez a mai gyűjteményekhez képest? Sehol. Ma már aki ad magára, aláírást gyűjt. Kezdődött Bős-Nagymarossal, folytatódott a képviselők visszahívásával - felső határ a csillagos ég! Gyűjtöget a DEMISZ is. Divatosan persze, aláírásokat. El szeretné érni, hogy az országnak köztársasági elnöke legyen. Ne firtassuk, miért - talán az lehet az egyik ok, hogy baj esetén lehessen egy embert szidni, ne szervezeteket - elég az hozzá, hogy gyűjt. Nem is az akció motivációja a meggondolkodtató. Inkább az, hogy ki legyen ez a magas rangú főhivatalnok? Hiszen egy köztársasági elnöknek intelligensnek, roppant népszerűnek és magas erkölcsi érzékkel megáldottnak kell lennie. A népszerűség, mint kritérium kizárja azt, hogy aktuális honi politikusaink bármelyike elnök lehessen. Ki népszerű manapság? Rockzenészek, videosztárok és rajzfilmhősök. Ezek közül kell tehát válogatnunk. Épeszű rockzenész nem játssza el a népszerűségét politizálással. Nagy név ő enélkül is, minek járassa le magát? Két hónap elnökség után egy rajongója sem maradna. A videosztárok talán vállalnák, velük viszont vigyázni kell. Milyen politikai vezető lenne az egyébként kiváló Rambóból vagy Arnold Schwarzeneggerből? Valószínűleg agresszív, diktatórikus, jobb esetben nemtörődöm. így hát csak egy csoportból válogathatunk: a rajzfilmfigurák közül. De itt se mindenki megfelelő. Tom és Jerry például lehet, hogy kiváló elnök volna, de ez koalíciót jelentene az ellenzék és a kormánypárt között. A Rózsaszín Párduc rendelkezik ugyan a szükséges élettapasztalattal és intelligenciával, eléggé népszerű is, de van egy kis baja. Rózsaszín! Majdnem vörös, de mégsem az. Az Ellenzéki Kerékasztal a vörösbe kötne bele, mások a majdnembe. Most már csak egy jelöltünk maradt: Nils Holgersson. Igen népszerű, alapjában véve intelligens, és épp a közelmúltban ment át jelentős mérvű jellemfejlődésen. Ö az elnökjelöltem. Bár az ország gazdasági helyzetét figyelembe véve jobban elkelne Óz, a nagy varázsló... Szele Tamás Tervdokumentáció a Bart ina lélekmentésére Jött, látott és költött Dr. Meggyesi Tamás jött, látott és költött. Félmilliót. Hogy miért pont Szekszárdi esett a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) európai hírű építész profesz- szorának választása? Megszerette ezt a várost. Már többször járt itt, és a helyi építész kollégák között is megértő, tenni akaró társakat talált.- Három hete derült ki, hogy van pénz - mondja. - Az a baj ezeknél a minisztériumi összegeknél, (KÖHÉM) hogy mindig az év közepén derül ki, hova mennyi jut belőlük, s év végéig el is kell költeni. Mivel belátásom szerint felhasználhatom, úgy döntöttem, hogy Szekszárdon egy tanulmányterv elkészítésére fordítom. Stábommal tehát még ebben az évben leteszünk egy színes fotókkal illusztrált elképzelést az asztalra: Hogyan lehetne a sok értéket rejtegető Bartinából egy sétáló-, borozó-, vacsorázó-, mulatókörnyezetet kialakítani. Az Isten is arra teremtette ezt a városrészt. Hangsúlyozom, nemcsak építészproblémák megoldási lehetőségét kínáljuk, hanem egy komplex gazdasági-igazgatási-szabá- lyozási program kidolgozásán fáradozunk. Én mostanában úgy kezdem az ilyen munkát, hogy egy notesszal a zsebemben körbejárom a környék öregjeit, meséljék el, mi hogy volt régen. Ez lesz a nyolcadik modell értékű - máshol is felhasználható - tanulmánya a BME tanszékvezetőjének. Dolgozott már Esztergomban és az alföldi mezővárosban is. Sokat tett azért, hogy Magyar- országon is teret nyerjen az az új típusú müemlékszemlélet, mely nemcsak egyes épületeket véd, de városrészeket, a település arculatát, „lelkét” igyekszik megmenteni.- Nem a vályogházak konzerválását akarom - folytatja -, hanem a hangulatot megőrizni. A görbe utcákat a hatvanashetvenes években kiegyenesítettük, mert nem ment el rajtuk a kocsi. Hát ott rohadjon el a kocsi! Ne a város idomuljon az autóhoz, hanem fordítva! A településkultúra az egyetemes nemzeti kultúra része. Saját magunk kultúrapusztításáról pedig ne tereljük el a szót a romániai eseményekkel I Nálunk is tönkre teszik a kistelepüléseket, csak más módszerekkel. Most arra próbálunk receptet adni eset- tanulmányunkkal, hogy lehetne megőrizni és felpezsdíteni a Bartinát. - W Szőlőtelepítés Tevelen 100 hektáron készül szőlőt telepíteni a teveli Kossuth termelőszövetkezet. Az előkészítő talajmunkákat kisebb teherautó-karavánt szolgáló két nehéz markológép végzi. Fényképezte: Ó. R. A legnagyobb disznó a sertés Jegyzetek egy sajtótájékoztató után Mennyit termelünk? Miért nincs, ha van? Mi várható a következő hónapokban? Zöldségfélék, gyümölcsök, kalászos gabonák és kukorica, mindenekelőtt pedig az oly nagy vihart kavart sertéshús volt a témája annak a sajtófórumnak, amelyet a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban tartottak. Az ott elhangzottakról tudósítást olvashattak a lapokban. Most néhány röpke gondolatomat szeTetném megosztani önökkel, ezek a fórum résztvevőit hallgatva ötlöt- tek föl bennem. A húsról először Húshiány van Magyarországon! - kongatja a vészharangot immár napok óta a ... Ki is? Hát a sajtó! Mesterségesen korbácsolja a kedélyeket, inkorrekt tájékoztatást ad és messzemenően hozzá nem értő - derült ki már a vitaindító előadásból. Ezzel szemben kollégám - nem véve magára a világ bűneit - más véleményen volt, s föl is tette a kérdést: ki a felelős? Nem annyira a kialakult hiányért, mint inkább a - szerinte - lassú és nem elég hatékony intézkedésért. A hosszas válaszokból nyilvánvalóvá vált, hogy senki. A Kereskedelmi Minisztérium nem, mert előre nem prognosztizálható többletkeresletre nem lehet egyik pillanatról a másikra fölkészülni. A Húsipari Központ sem, mert nincs jogosítványa a vállalatok bármilyen utasítására. Ugyanezen okból mentesülnek az érdekelt tanácsok és a MÉM is. A húsipari vállalatok még kevésbé felelősek, hiszen nem várható el tőlük a miniszter, Hütter Csaba által „társadalombarát magatartásnak” nevezett nonszensz, vagyis hogy saját gazdasági érdeküket sutba dobva belföldön ráfizetéssel adják el azt a húst, amire végre Nyugaton is van kielégítő áron kereslet. Felelős tehát nincs, alighanem az egész problémát a sertéshús körül úgy kell fölfogni, mint Isten csapását, ami ellen nem tehetünk semmit - nyugtázom magamban, bár fölötlik bennem, hogy vannak országok, ahol azért - alighanem állami intervencióval - tűrhetően kezelik a hasonló gondokat... Míg így morfondírozok, egyik kolléganő összefoglalja az elhangzottakat. Igazán senki nem felelős, s ha ki-ki végezhette volna is jobban a dolgát, a legnagyobb disznó akkor is a sertés! A húsról másodszor Függetlenül attól, hogy a sajtó, vagy az újságírókat tájékoztató illetékesek és kevésbé illetékesek hibájából de - egy véleményem szerint - regionális bolhából (s a kifejezés miatt elnézését kérem mindazoknak, akik mondjuk Siófokon nem kaptak karajt) sikerült országos méretű elefántot csinálni. Szó sincs ugyanis országos húshiányról, legjobb tudomásom szerint csak a fővárosban és a Balaton mellett volt űr a húsospultokon. Fölidézem magamban a Blaha Lujza tér-Lenin körút sarkán lévő ABC-áruház választékát. Aztán a fővárosi piacok árukínálatát a zöldség- és gyümölcsárakkal együtt. A budapesti nagy áruházak is megjelennek lelki szemeim előtt, aztán pedig az exkluzív Váci utcai butikok és a rengeteg „alkalmi”, ahol némi utánjárással mindig lehet olcsón is jól vásárolni... Mi lenne, ha a nyolcmillió vidéki kezdené el egyszer verni a tamtamot? Hiszen ha Budapesten nem lehet elég húst kapni (amit úgy kell elképzelni, hogy augusztus 20-a hetében a 300 tonnát még soha meg nem haladó igénnyel szemben most a fővárosi kiskereskedelem 480 tonnát rendelt, s a húsipar ígéretet is tett ennek teljesítésére), akkor mennyi lehet azoknak a szintén fontos termékeknek a száma, amihez a vidéki ember legföljebb hosszú utazás árán juthat hozzá? A sajtótájékoztató után - immár valódi szemeimmel - pedig megnéztem a Tolbuhin körúti vásárcsarnok kínálatát. A választék és a tökéletesen mócsingmentes sertéscomb láttán arra gondoltam: ha ilyen a húshiány, akkor jöhetne már végre Szekszárdra, Bátaszékre, Nagydorogra is... A húsról és a kukoricáról A világon talán sehol nem preferálja így a fölvásárlási ár a búzával szemben a kukoricát, mint nálunk. Ha nem lenne eny- nyire drága a takarmánynak való kukorica, az olcsóbbá tenné a hústermelést, a kukoricatermelők jövedelmét pedig növelni lehetne a termelési költségek mérséklésével - hangzott el az asztalnak „ezen” az oldalán. Van más ország is, ahol a belföldi árarányokat eltérítik a világpiaciaktól - így az asztal túlsó felén - s nekünk is ezt kell tennünk. A gabonafölösleg eladása ugyanis a jövőben csak kukoricában biztosított, mert a Közös Piac búzából önellátó, sőt exportőr, nem így kukoricából. Hasonlóak a Szovjetunió igényei is. Tovább kell tehát növelni a kukoricatermelők érdekeltségét, emelni a fölvásárlási árat. (Aminek hatása a sertéshús árára olyan, amilyen.) Bizonyára naiv az ötlet, s már várom is a leveleket, melyek megmagyarázzák, hogy mennyire nem értek az egészhez. Megkockáztatom mégis: más módja is lenne a kukorica-termésterületek növelésének. Ha a kukutyini tsz látja, hogy a búzáját nem tudja eladni, és legföljebb föletetheti, míg a szomszéd határban termett kukoricának jó piaca van, akkor legközelebb talán több kukoricát és kevesebb búzát vet. Akkor is, ha a kettő fölvásárlási ára a „szokásos” módon aránylik egymáshoz. ROSTÁS ILONA Táp - Érték ízlik? Kérdezzük meg a disznókat is! !ͧ§1^ Mint bélyegen a kopertát : (Folytatás az 1. oldalról) A kistermelők kiszolgáltatottságáról nincs nap, hogy ne hallana valamely fölháborító hírt az ember: rohad a gyümölcs a fán, a fák alatt, nincs láda, nem veszik át időben az állatot, sőt a tojást disznókkal etették fel néhány éve Dalmandon. Most azonban, hogy alapélelmünk, a hús körül rengeteg vita dúl, érdemes lenne kicsit talán jobban odafigyelni: megéri-e például sertést hizlalni a parasztembernek. A válasz egyértelmű: nem. Tudniillik a legutóbbi gyors egymásutánban követő három áremelés elvitte a tiszta haszon nyolcvan százalékát, s ahogy az egyik kistermelő mondja: az áremelés szinte teljesen felemésztette a munkabér összegét. Márpedig egyetlen sertésen - öt-hat hónapon át tartó időigényes, rendszeres és finoman fogalmazva nem éppen illatos munka után - öt-hatszáz forint a haszon. A tápot a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat, a téeszek, termelési rendszerek keverőiben állítják elő. A receptet szakemberek dolgozzák ki, ők határozzák meg, hogy az állat biológiai igényeihez igazodó komponensek benne legyenek a tápban. Tehát a tojótáptól tojjon a tyúk, a hízótáptól pedig hízzon a sertés. Egyértelmű az a vélemény, hogy nem rajtuk, a szakembereken múlik, hogy mi kerül a tápba - ugyanis előfordul, hogy egyik-másik alapanyag átmeneti hiány vagy az importkorlátozások miatt sehol fel nem lelhető. Ezért azzal pótolják, ami éppen van, s helyettesíti ugyan a hiányzó komponenst, de tápértéke, íze korántsem olyan, mint amit az állat szeret, és megszokott. A GMV által előállított tápok jó minőségűek, kifogás ellenük nem merült fel. Pék Ferenc kereskedelmi igazgatóhelyettes szerint ennek a titka, hogy: „a megfelelő takarmányt a megfelelő mennyiségben kell összekeverni”. Továbbá: „Szabályozni kell a technológiai tisztítóberendezések működését, a tisztítóberendezéseket be kell állítani”. Három évvel ezelőtt megszüntették azt a módszert, hogy följavítsák a búza, árpa, rozs rostaalját, mert ugyan ezzel nem manipuláltak a dolgozók, csak éppen javítás nélkül fölhasználták a takarmánygyártásra. Az alapanyag jobb minőségű szemestermény lett, következésképpen ehető, jó ízű a táp. A GMV-nél egyébként 1989 első félévében húsz százalékkal több takarmányt adtak el a kistermelőknek, mint tavaly az első félévben. Ez mindenképpen a táp minőségét dicséri, hisz nem emelkedett, hanem csökkent a hízólétszám, s a jó étvágyú kocák közül is olyan sok került kés alá, hogy három-négy év múlva már tápért sem sokan állnak majd sorba. Egyelőre azonban még veszik a tápot, s egyre drágábban. Pillanatnyilag a legdrágább a GMV süldőtápja: 730 forint július 1-jétől. De nézzük csak ennek a tápnak az „árgörbéjét”. Tavaly decemberben 609, január 1 -jétől 700, július 1 -jétől 730 forint mázsája. A bogyiszlói téeszben a hizótápnak hosszú és elegáns neve lett: háztáji hízósertés-keverék. Tavaly decemberben 584 forint volt, januárban 651 forint, s a legutóbbi július 1 -jei áremelés óta már 661 forintot kérnek mázsájáért. Sokba kerül a táp, viszont a felvásárlási ár ennek arányában nem emelkedett. A termeltetők januárban 51 forintért, most egy hete - szezonális felárral - 53 forint 50 fillérért veszik át a sertéshús kilóját. Ahhoz, hogy a sertés egy kilót hízzon, több kiló takarmányt kell megennie. Tiszta a sor, mint ahogy az is teljesen világos, hogy elégedetlenek, rosszkedvűek az állattartással foglalkozó kistermelők is. Hogy úgy mondjam: nem tökéletes a köz-, vagyis a komfort- érzetük. Ez utóbbit, vagyis az állatok viselkedését tudós kutatók behatóan vizsgálják. Egy ilyen tanulmányban olvastam: „Például a baromfi akkor alszik nyugodtan, ha fejét a szárnya alá dugja. Ha csak egyik szemét hunyja be, ez azt jelenti, hogy környezetét figyeli, mert nem érzi magát teljes biztonságban.” Még szerencse, hogy az ember csak két nyitott szemmel tudja fürkészni, mi történik a környezetében. D. VARGA MÁRTA Megkezdődött a magyarországi tőzsde előkészítése Hamarosan - már a tőzsde jövő évi bevezetésének előkészítése jegyében - új értékpapírpiaci megállapodást kötnek a hazai bankok és a pénzintézetek. A megállapodás kialakításánál már figyelembe veszik a leendő tőzsdei szabályokat. Ennek alapján módosítják a tőzsdei értékpapír-kereskedelem szabályait, az árfolyamjegyzés rendszerét és sűrítik a tőzsdenapok számát. Az új megállapodás alapján biztosítani kívánják az árfolyamok gyors jegyzését és az üzletkötések teljes nyilvánosságát. Az elképzelések szerint októberben heti két tőzsdenapot, novemberben heti hármat tartanak, decemberben pedig már minden nap lesz tőzsdei adásvétel. Ebben az időszakban megteremtik a feltételeit annak, hogy az üzletfelek, a befektetők a tőzsdén, illetve a bankoknál, valamint a sajtó útján folyamatosan értesüljenek az üzletkötések során kialakult árfolyamokról. Várhatóan az új rendszer hozzájárul a jelenleg igen alacsony forgalom fellendüléséhez. A következő hónapokban egyre sűrűsödő tőzsdenapokat továbbra is a Váci utcai Nemzetközi Kereskedelmi Központban rendezik meg. Az értékpapír- piac azonban hamarosan kinövi ezt az épületet és a tervek szerint átköltözik az Állami Fejlesztési Intézetbe, ahol az egyik földszinti nagyteremben rendezik be az új tőzsdét. (MTI)
