Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-22 / 197. szám
2 jnÉPÜJSÁG 1989. augusztus 22. Lengyelországban a helyzet veszélyesen kiéleződött (Folytatás az 1. oldalról.) Az új kormányról a határozat úgy fogalmaz, hogy abban a LEMP-nek „politikai és állami potenciáljának megfelelő képviselethez kell jutnia, mert ellenkező esetben a LEMP nem tudja vállalni a felelősséget az események további alakulásáért”. E fenyegető élű mondat után a határozat szerint „a LEMP részvételének feltétele az új kormányban, hogy a miniszterelnök alsóházi jóváhagyását megelőzően megállapodás szülessen a kormány programjáról és politikai struktúrájáról. Ezzel együtt a LEMP készségét fejezi ki új megoldások keresésére, a szükséges káder- és programmegállapodások kimunkálására”. A határozat végezetül felszólítja a párt tagjait és Lengyelország valamennyi állampolgárát arra, hogy minden erejükkel akadályozzák meg a lengyel állam destabilizá- lását, a Lengyel Népköztársaság alapvető társadalmi rendjének és szövetségesi elkötelezettségének megkérdőjelezését, mert „Lengyelország gazdaságilag és katonailag meg bízható tagja kell hogy maradjon a KGST-nek, illetve a Varsói Szerződésnek”. A KB külön felhívja a párttagokat és a pártszervezeteket arra, hogy hiúsítsanak meg minden alaptalan támadást a gazdasági és állami adminisztráció képviselői, mindenekelőtt a lengyel nemzetvédelmi minisztérium és a belügyminisztérium káderei ellen. A LEMP KB arra szólítja fel Wojciech Jaruzelski köztársasági elnököt, hogy vegye figyelembe a LEMP KB határozatát az új kormány megalakítására irányuló tevékenysége közben. A kinevezés a szejm előtt Wojciech Jaruzelski lengyel köztársasági elnök hétfőn levélben a lengyel parlament alsóháza, a Szejm elnöke elé terjesztette javaslatát Czeslaw Kiszczak visszahívására és az új miniszterelnöknek, Tadeusz Mazowieckinek a megválasztására. Az államfő még szombaton döntött úgy, hogy a parlamenti koalíciót létrehozó Szolidaritás képviselőjét bízza meg a kormányfői poszttal és az új kormány megalakításával. Tadeusz Mazowiecki, akinek kormányfői jelölését az alsóháznak még jóvá kell hagynia, egy Szolidaritás-parasztpárti-demokrata kormányt kíván alakítani, amelyben tárcákat kínál a Lengyel Egyesült Munkáspártnak is. Elképzelhető, hogy a kormányfő megválasztására már szerdán sor kerül, mert erre a napra összehívták az alsóház ülését, bár annak napirendjén egyelőre nem szerepel a kormányfő ügye. A Szolidaritás a Parasztpárttal és a Demokratapárttal együtt rendelkezik a Tadeusz Mazowiecki megválasztásához szükséges több mint ötven százalékos többséggel az alsóházban. Mock a menekültekről (Folytatás az 1. oldalról.) Más országokból érkező menekültek problémáival kapcsolatban a miniszter azt hangsúlyozta, hogy szigorúan külön kell választani a politikai menekültek és az országukat anyagi okokból elhagyók megítélését. - Ausztria a jövőben is liberális menekültügyi politikát kíván folytatni. A hazájukban politikai meggyőződésük miatt üldözötteket továbbra is kész befogadni, a gazdasági okok miatt kivándorlók esetében azonban ezt nem tudja vállalni - jelentette ki az osztrák külügyminiszter. Többezres tömeg tüntetett Prágában (Folytatás az 1. oldalról.) nak mostani XXI. évfordulóján sem változtat nézőpontján. Ezt hangsúlyozta hétfőn a bonni kabinet véleményét tolmácsolva Hans Klein szóvivő. A szövetségi miniszter egyúttal emlékeztetett: immáron a szovjet sajtóban is található utalás arra, hogy az akkori katonai akcióhoz hasonló lépés nem ismétlődhet meg. Ugyancsak kiemelte, hogy a lengyel törvényhozás és az MSZMP is elhatárolta magát az akciótól. Az Országos Sajtószolgálat közleményeiből Az MSZMP Móri Városi Bizottsága egyetért az MSZMP Soproni Városi Bizottságának felhívásában leírtakkal, és csatlakozik a valódi önkormányzatok megteremtését szorgalmazó kezdeményezéshez. Tapasztalatunk szerint a településpolitika eddigi gyakorlata nem felelt meg a vidéken élő lakosság igényeinek, főként a kistelepüléseket kényszeritette alárendelt és kiszolgáltatott helyzetbe a fejlesztés, az ellátás és az intézmények működtetése területén. * A Vasi Diákszövetség Egyeztető Tanácsa (szervezetünk a Demisz alapító tagja) elhatárolja magát a Demisz aláírásgyűjtő kampányától. Egyetértünk azzal, hogy a köztársasági elnöki intézmény létrehozása szükséges, de a kérdést nem tartjuk időszerűnek. Fontosnak tartjuk, hogy előbb népszavazás fogadja el az új alkotmányt, további lépéseinket ettől tesszük függővé. * Az Emberi Jogok Nemzetközi Társaságának Magyarországi Tagozata felhívja a közvélemény figyelmét arra a visszásságra, hogy a rendőrség még mindig zár alatt tartja a szellemi munkának azokat az egyedi alkotásait, amelyeket az utóbbi években házkutatások és más rendőri intézkedések során kobzott el független gondolkodású állampolgároktól, a demokratikus ellenzék résztvevőitől és támogatóitól. Paktumok és a „hivatalos történetírás” A hivatalos történetírás szerint Sztálin azért bízta meg Vjacseszlav Molotovot azzal, hogy 1939. augusztus 23-án aláírja a Harmadik Birodalom Külügyminiszterével, Joachim von Ribbentroppal a megnemtámadási szerződést, mert a nyugati hatalmak cserbenhagyták, mert többfrontos háború fenyegette a Szovjetuniót, mert időt kellett nyerni. Sztálinnak - így a hivatalos történetírás - óriási érdeme volt, hogy megakadályozta az imperialista hatalmak egységes, szovjetellenes tömbjének kialakítását. Öt évtizeddel később ismerte el a „hivatalos történetírás” azt, ami a világ előtt évtizedek óta nem titok: a.megnemtámadási szerződésnek - amit ugyebár a kényszer diktált - volt egy titkos záradéka: Ebben a Szovjetunió és a náci Németország megosztozott Lengyelországon, az akkor még nem a Szovjetunióhoz tartozó Baltikumon és megvonták „érdekövezeteik” határait - csupa barátságból. Valamivel több mint egy héttel később kitört a második világháború Lengyelország ádáz, könyörtelen lerohanásával - és amit a hivatalos történetírás nem tesz hozzá -, Sztálin áldásával. De a háború kezdete Sztálinnak is munkát adott: az előzetes forgatókönyvek szerint a Baltikum államai „önként” csatlakoztak a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségéhez. Ötven évvel ezelőtt elképesztő zűrzavart váltott ki a világ baloldali és antifasiszta táborában a német-szovjet megnemtámadási szerződés - s akkor a „titkos záradék” tényét még homály fedte. Gondolkodó emberek már akkor sem vették komolyan azt a sztálini érvelést, hogy időnyerésre volt szükség. Hitler hatalomra jutása, 1933 óta nagyon sokak előtt világos volt: a náci uralom célja a hódítás, létoka a háború. A harmincas évek közepe táján teljes egyértelműséggel kiderült, hogy a fasiszta hadigépezet előbb-utóbb mozgásba lendül. Volt vita ugyan, hogy az első csapás iránya keletnek, vagy nyugatnak tart-e, de egyvalamihez nem fért kétség már akkor sem: előbb- utóbb a Szovjetunió is sorra kerül. így az „időnyerés” legendája voltaképpen porhintés. Abban a pillanatban, amikor Sztálin időnyerés céljából aláíratta a megnemtámadási szerződést Németországgal, Hitler is időt nyert: Sztálin garanciájával rohanhatta le Lengyelországot és robbanthatta ki a második világháborút. Vajon a nyugati hatalmak és Sztálin mennyit látott mindebből előre? Hiszen - megint a hivatalos történetírás szerint - tárgyalásaik kudarca késztette Sztálint a Hitlerrel való egyezkedésre. Vajon nem arra törekedett-e eleve Sztálin, hogy a nyugati hatalmakkal meghiúsítsa a tárgyalásokat, s eképpen szerezzen ürügyet a Baltikum megszerzésére és Lengyelország egy részének bekebelezésére? Vajon nem nyert volna időt Sztálin úgy is, ha valamilyen megállapodást köt a nyugati hatalmakkal? Hiszen, ha így tesz - s még ha kedvezőtlen szerződést is köt -, akkor az hatásában, következményeiben, a Szovjetunió erkölcsi tekintélyének növekedésében sok mindenért kárpótolta volna Moszkvát, messze nem járt volna olyan tekintélyveszteséggel, mint a németekkel kötött szerződés - és főként nagyon is valószínű, hogy Hitlert visszarettentette volna a Lengyelország elleni támadástól. Akkor antifasiszta egységtömb jött volna létre. Miért a náci Németországgal „kényszerült” előnytelen szerződést kötni Moszkva, s miért nem kötött előnytelen szerződést - ugyancsak kényszerből - a nyugati hatalmakkal? Talán mert akkor nem lett volna Baltikum, s Lengyelország jó része? Szovjet történészek a minap a szovjet külügyminisztériumban ezt is feszegették. Egyikük szerint „akkor és ott” nem erkölcsi alapon, hanem a realitások alapján kellett dönteni. Egy másik szerint azonban egy szocialista nagyhatalom döntéseiben a realitások számbavétele soha nem nélkülözheti az etikai normákat, más népek érdekeit, az önbecsülést. Különben... Afganisztán. A „hivatalos történetírás” szerint ötven évvel később a tények legalább már tények: volt titkos záradék... De az mindmáig vitás, hogy a tényekből mi következik. Tény, hogy szovjet vélemény szerint a titkos záradékot semmisnek kell tekinteni - ám még mindig az a „hivatalos” vélemény, hogy annak idején a Baltikum önként csatlakozott a Szovjetunióhoz. Az egyik történész szerint „logikus” hogy Lengyelország lero- hanása után a balti államok „behívták” a szovjet csapatokat... Ha a titkos záradék semmis, akkor nagyon is vitatható, milyen alapon csatlakozott a Baltikum a Szovjetunióhoz. Ha önként, akkor jogilag is alá kell támasztani; ha nem önként és ez bizonyítható, nos akkor... a Baltikum akár függetlensége helyreállítását is követelheti, legalábbis jogilag... A csapatok „behívása” önmagában nem érv, különösen nem az manapság. Csak bízni lehet benne, hogy a „hivatalos történetírás” egy szép napon szinkronba kerül a valós történésekkel. MTI-Press. Sok a keletnémet „átkelő” (Folytatás az 1. oldalról.) riadnak vissza. A hét végén az egyik határ- sértő könnygázsprayt használt a járőrrel szemben, s dulakodást provokált. Előállították, de az ügyész nem járult hozzá, hogy ellene eljárást kezdeményezzenek, s végül szabadon engedték. Többen lopott magyar rendszámot szerelnek fel autójukra, s így közelítik meg a határátkelőhelyet. Amikor az útlevelet kérik tőlük, hirtelen gázt adnak, s az ott lévők testi épségét veszélyeztetve mennek át Ausztriába. Szőke István szólt arról is, hogy az idén elfogott 7 ezer NDK-beli állampolgár közül ezren különböző segítséget kaptak. Egy részük Magyarországon tartózkodó NSZK-beli rokonaiknak, ismerőseiknek közreműködésével jutott el a határra, mások azonban NSZK-beli embercsempészek „szolgáltatásait” veszik igénybe. A sikeres szökés után az embercsempészek fizetségükhöz abból a segélyből jutnak hozzá, amelyet az NDK-állampolgárok később az NSZK-ban kapnak. Akadnak magyar embercsempészek is, főként a határ közelében lakó helybeliek, akik az otthagyott autóért cserébe segítenek átjutni a határon. A járművet aztán alkatrészekre bontják, vagy pedig átütik a motorszámot. Időnként taxisofőrök is segítenek nem kis tarifáért eljutni a határszakaszig. Szőke István emlékeztetett arra, hogy 1985-ben - jóval szigorúbb körülmények között - összesen ezer határsértőt fogtak el, míg az idén már 15 ezret, s ez a szám az év végére várhatóan meghaladja a 20 ezret. Mint mondta, a határőrség nagyon örülne annak, ha az NSZK és az NDK úgy rendezné a problémát, hogy minél előbb helyreállhassanak a normális határviszonyok. A BM Határőrség illetékese hangsúlyozta: nem érdekük, hogy erősítsék a szándékot a tiltott határátlépésre, de a jövőben is humánusan kívánnak eljárni a tiltott határátlépőkkel szemben. Ám az is rendkívül fontos, hogy a magyar határszakasz ne váljon „átjáróházzá”. Mint mondta, valamilyen jogi következménye mindenütt van az ilyen cselekedetnek. Jugoszláviában például két hét elzárás, az NSZK-ban pedig pénzbüntetés, vagy kiutasítás jár az engedély nélküli határátlépés kísérletéért. Nálunk a Btk. ezzel kapcsolatos paragrafusait jelenleg az NDK-beliekkel szemben nem alkalmazzák, s addig, amíg az új szabályozás elkészül, elképzelhető, hogy a normális határmenti viszonyok kialakítása érdekében a határőrség saját lehetőségeivel - a járőrszolgálat megerősítésével - igyekszik hatékonyabbá tenni a határőrizetet. * Az NDK-beli állampolgárok a Sopron melletti szombati tömeges szökés óta továbbra is nagy számban kelnek át a „zöld határon” Magyarországról Ausztriába. Dietrich Graf von Brühl, az NSZK bécsi nagykövete az osztrák televízió vasárnap esti híradójában azt közölte, hogy a szombati több mint hatszáz után vasárnap 180 keletnémet jelentkezett nagykövetségükön. Hozzátette, hogy az átszö- köttek száma ennél nagyobb is lehet, mert vannak olyanok, akik nem is állnak meg Bécsben, hanem egyenesen továbbutaznak az NSZK-ba. Augusztus elseje óta több mint kétezer, a magyarosztrák határon átszökött keletnémet jelentkezett a bécsi nyugatnémet képviseleten - nyilatkozta a nagykövet. Hétfőre virradóra csupán Eisenstadt környékén 160 NDK-beli állampolgár kelt át a „zöld határon” - jelentette a határövezetből küldött tudósításban az osztrák hírügynökség. A beszámoló szerint a magyar-osztrák határ más szakaszain is lavinaszerűen megnőtt az Ausztriába érkező keletnémetek száma. Ellátásuk érdekében az osztrák vöröskereszt sátrakat és tábori konyhákat állít fel Burgenland több településén. Lövöldözés a magyar-román határon (Folytatás az 1. oldalról.) Ezután az országhatárt átlépték. Csen- gerújfaluból a sebesültet a mentők a nyíregyházi kórházba szállították, ahol jelenleg is gyógykezelés alatt áll. Dumitrán László, aki bekísérte Riskó Györgyöt a kórházba és tolmácsolt, onnan azzal távozott, hogy jelentkezik a rendőrségen, de azóta ismeretlen helyen tartózkodik. A többi három személy ideiglenes tartózkodási engedélyt kapott a magyar hatóságoktól. Az eset körülményeinek vizsgálata folyamatban van. (MTI) Húsáremeles Szakszervezeti válasz (Folytatás az 1. oldalról.) valósítására késztessék a kormányzatot Olyan gazdaságpolitikára, amely egy piac- gazdaság kiépítésével együtt járó átrendeződés terheit nem kizárólag a lakosságra hárit- ja, hanem teherviselő-képességükre tekintettel a gazdaság valamennyi szereplői között osztja el. Az ágazati szakszervezetek és a SZOT vezetői megállapították, hogy a SZOT és a kormány tárgyaló delegációjának múlt pénteki megállapodása, melyben kérték, hogy a húsipari vállalatok a tárgyalások idejére függesszék föl az áremeléseket nem a szakszervezetek hibájából hiúsult meg. A szakszervezetek ebből levonják a következtetéseket Az értkezleten áttekintették a megalakult sztrájkbizottságok munkáját és megtettéka szükséges intézkedéseket A szakszervezeti mozgalom további lépései is a tagság akaratától függenek, ennek érdekében valamennyi ágazat konzultációt kezd tagjaival. A szakszervezeti vezetők közölték: a szakszervezetek lejáratására tett kísérteteket a tendenciózus és részben demagóg közléseket visszautasítják, származzanak ezek akár egyes újságíróktól, akára kormány köreiből, akár ellenzéki szervezetektől. Alaptalan vádakat a mozgalom sem most sem a jövőbnen nem fogad el, s ha szükséges, akkor ezt tagságának cselekedetei útján nyomatékkai is kész kifejezni. Nyugati lapok Jó sajtónk van mostanában Nyugaton. Volt idő, amikor erre valószínűleg azt mondtuk volna, hogy „gyanúsan jó” sajtónk. A nyugatnémet STERN 32.-ik száma például nem kevesebb, mint tíz oldalt szentel hazánknak. Az oldalak többsége kép, Robert Lebeck kitűnő felvételei. Nem hiányzik természetesen a Nagy Imre temetésen szerepelt lyukas magyar zászló sem, ami épp úgy hozzá tartozott a szerzők (Heinrich Jaenecke a másik) ittjártakor jellegzetesnek érzett magyar valósághoz, minta dunai úszó kaszinó, a Váci utcai butikok sora, vagy egy rózsadombi villacsoda. Természetesen más is hozzá tartozik, a szöveges beszámoló azonban így is tárgyilagos, nagyon jó- akaratú és a valós tényeket feltáró. A szerzők nem voltak restek ellátogatni a nemzeti szégyenhelyünkre, Recskre sem. Megszólaltattak itteni polgárt, jártak a 301 -es parcellában, jellemzik Pozsgay Imrét, Németh Miklóst és Nyers Rezsőt. A legelsőnek többször is hangsúyozzák „ártatlan víziló mosolyát". Beszéltek az MDF, a SZDSZ és az MSZMP szóvivőjével és mindegyik szavait tárgyilagosan adják vissza, egyiket se akarják a másik ellen kijátszani. Az olvasó természetesen tudván-tudja, hogy a STERN nem baloldali marxista sajtóorgánum, de mint any- nyiszor, ebben az esetben is az objektivitásra törekvő újságírás legszebb hagyományait mutatja fel. Az EUROPA júliusaugusztusi kettős számában is szó esik - nem először - Magyarországról, de ebben az esetben inkább csak pozitív hangvételű utalások formájában, ami a jelek szerint a lengyel és magyar változásoknak nyugaton már hivatalból dukál. Ritka sajtóhibaként az 51. oldalra utaló tartalomjegyzékben szerepel ugyan Hóry László: Szocialista mindennapok című cikkének léte, ennek azonban a vaskos számban a valóságban nyoma sincs. Foglalkoznak az Európa-parlement legutóbbi választásaival kapcsolatban megmutatkozott érdektelenséggel. Ezt annak tulajdonítják, hogy a résztvevő államok - dr. Habsburg Ottó kivételével - nem küldenek ide élvonalbeli, a tömegekre hatni tudó politikusokat O. I. rólunk
