Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-03 / 181. szám

Nyers Rezső Kecskeméten Nyers Rezső, a Magyar Szocialista Munkáspárt elnöke szerdán a kora dél­utáni órákban Kecskemétre érkezett. Lá­togatása az időszaki országgyűlési kép­viselőválasztások egyik jelentős esemé­nye a Duna-Tisza közén. Bács-Kiskun megyében, mint ismeretes, két városban, Kecskeméten és Kiskunfélegyházán üresedett meg a mandátum. A július 22-i választások mindkét helyen eredmény­telenek voltak, megismétlésükre augusz­tus 5-én kerül sor. A két választókerület­ben a mandátumért versengő három-há­rom jelölt közül Kecskeméten dr. Kiss Ist­ván, Kiskunfélegyházán dr. Garai István az MSZMP színeiben' indulnak. Mindket­tejükkel találkozott és beszélgetett Nyers Rezső, miután a megye és a város veze­tőivel a megyei pártbizottság székházá­ban véleményt cserélt időszerű politikai, társadalmi kérdésekről. Az MSZMP elnöke ellátogatott a kecs­keméti Magyar-Szovjet Barátság Terme­lőszövetkezetbe is, abba a mezőgazda- sági nagyüzembe, amelynek elnöke volt az elhunyt Kósa Antal, a Bács-Kiskun megyei 3. számú választókerület korábbi képviselője. Nyers Rezső beszélgetést folytatott a termelőszóvetkezet vezetőivel és a gépműhely dolgozóival az éppen befejeződött aratás, valamint a gyü­mölcsszüret tapasztalatairól, továbbá azokról a pénzügyi, értékesítési gondok­ról, amelyek az elismerésre méltóan gaz­dálkodó szövetkezetnek is komoly prob­lémákat okoznak. Az MSZMP elnöke ezt követően részt vett és felszólalt a Kecs­keméti Városi Tanács dísztermében ren­dezett választási nagygyűlésen. A magyar javaslatok kedvező fogadtatása az Európai Közösségek Bizottságának konferenciáján A fejlett nyugati országok, a hetek és a huszonnégyek hitelesnek és visszafor­díthatatlannak tekintik a kelet-európai reformokat. Ezért nem csupán politikai szimpátiá­jukat fejezték ki, hanem bátorítást adtak, kézzelfogható és azonnal segítőkész- ségről tettek tanúbizonyságot - mondot­ta az MTI-nek Matkó István, a Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes által ve­zetett munkacsoport szóvivője. Ez a munkacsoport javaslatokat dol­gozott ki az Európai Közösségek Bizott­ságának egynapos konferenciájára. A tanácskozáson kedden a Magyaror­szágnak és Lengyelországnak nyújtan­dó támogatás lehetőségét vitatták meg. Az érintett államok a magyar kezdemé­nyezést pozitívan fogadták. Megértették a magyar kormány szán­dékait, a reformtörekvéseket. Ezt bizo­nyítja, hogy a magyar gazdasági-társa­dalmi feltételekhez és a most formálódó stratégiához szabta a lehetséges nyugati szerepvállalást a huszonnégyek konfe­renciája. A következőkben szükségessé válik, hogy a segítő szándék ismeretében az átadott magyar dokumentumot ak­cióprogrammá alakítsák. A magyar kormány ősszel tárgyaláso­kat kezd a Nemzetközi Valutaalappal, és folytatja megbeszéléseit a Világbankkal az 1990-92-es időszak gazdaságpoliti­kai programjának pénzügyi támogatásá­ról. tfalutáris kalandozások avagy miért nehéz a turistának pénzt hozni Magyarországra? írásunk az 5. oldalon olvasható. Szovjet újságíró meggyilkolása Néhány nappal ezelőtt Moszkvában meggyilkolták Vlagyimir Glotov újságírót, az Ogonyok szerkesztőségi titkárának huszonhat éves fiát, aki ugyancsak új­ságíró volt. Az Afganisztánt megjárt fiatal­ember a Szovjetszkaja Targovlja munka­társa volt és a Fakt sajtószolgálatnál is dolgozott, ahol a maffia tevékenységéről gyűjtött adatokat. Glotov nemrég Ferga- nában és a Kaukázuson túli területeken járt, hogy a maffia ottani tevékenységét tanulmányozza. Amióta megkezdte az adatgyűjtést, többször kapott telefonon fenyegetéseket, amelyeket nem vett ko­molyan és így a rendőrséghez sem for­dult - írja a szerdai Lityeraturnaja Gazeta. A tragikus napon késő éjszaka egy tele­fonhívás nyomán távozott otthonról. Nem sokkal később találták meg felismerhe- tetlenül eltorzított holttestét a lakása kö­zelében. Az események nyomán egy gyanúsítottat őrizetbe vettek. A Lityeraturnaja Gazeta szerint nem valószínű, hogy a gyanúsított egyedül követte el a gyilkosságot, sokkal inkább az, hogy felbérelték. Az esettel kapcso­latban megállapítja: az eltelt hónapokban országszerte megszaporodtak a fenye­getőzések a kritikus hangot megütő új­ságírók ellen, sőt, a tettleges bántalma­zások is terjedőben vannak. Néhány hó­napja egy megyei lap újságíróját gyilkol­ták meg, aki bátor hangvételű cikkeiről volt ismert. Csipkeverés - dombóvári módra Amikor 1982-ben átadták az akkori Dombóvár legszebb épületét, a függőfo­lyosók és erkélyek fehérre festett elemei­ről elnevezett „csipkeházat’’, nagy volt a vígasság. Hosszú heteken keresztül foly­tak a beköltözések és akkor igazán keve­sen gondolták, hogy alig hat év múlva legalább annyi bosszúságuk lesz, mint a lakás megszerzése okozta örömük volt. Az épület alatti üzletsorokban kapott helyett az OTP, a virágbolt, az óra-ékszer üzlet, a Fényszöv, a belvárosi cukrászda és az igazán szép, modern szolgáltató- egység, a férfi- és női fodrászattal, a koz­metikával, manikűrrel, pedikűrrel, amit 1982. július 1-jén nyitottak meg. (Folytatás a 3. oldalon.) Grósz Károly látogatása az MSZBT-ben Grósz Károly, az MSZMP főtitkára szerdán látogatást tett a Magyar-Szovjet Baráti Társaságban, és megbeszélést folytatott az ügyvezető elnökség tagjai­val. A társaság tevékenységéről Apró An­tal, az MSZBT elnöke és Bíró Gyula főtit­kár adott tájékoztatást. Petőt i-exped íciő Nagy költőnket találták meg Barguzinban? CtkJKJ V? CZ f CTOO.^. GV „Régész vagyok, minden rang és cím nélkül" - javít ki a pontosságra nagy súlyt helyező beszélgetőpartnerem, amikor a számára kissé vidékies mellékízű szek­szárdi régész elnevezéssel illetem. Ugyanígy elhárítja magától az élelmes jelzőt, hiszen, mint mondja, egyik munka­társa hívta fel figyelmét a szibériai Petőfi- expedíció régészt kereső újsághirdeté­sére. így talán nem járunk túlságosan messze az igazságtól, ha a véletlenek szerencsés összjátékának is tulajdonít­juk azt, hogy tagja lett a Barguzinba indu­ló csapatnak. S hogy valóban a híres ma­gyar költő csontjaira találtak rá a távoli Bajkál-tó partján? - Erre a manapság so­kakat foglalkoztató kérdésre is válaszol - magánvéleményét tolmácsolva - Szabó Géza.- Sokat gondolkoztam azon, hogy tu­lajdonképpen mit jelenthet számomra ez az expedíció, illetve van-e értelme el­menni - tűnődik a bevezető kérdésen Szabó Géza. - Annál is inkább, mivel er­ről a kezdeményezésről rendkívül ellen­tétes információk láttak napvilágot. Amit vinni tudtam, az nyilván a szakmai tudá­som, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy én inkább a bronzkorral, a korai vaskorral foglalkozom. Az elfogadott ásatási eljárásokat ez a tény természete­sen nem változtatja meg. Számított az is, hogy valamelyest bírom az orosz nyelvet, s ez később segített is a közvetlen kap­csolatok megteremtésében, a különböző háttérinformációk beszerzésében. Végül felmértem azt is, hogy másképpen, mint ezzel az expedícióval, erre a vidékre va­lószínűleg soha nem jutok el. így viszont - történjék bármi - betekintést nyerhetek az itteni régészeti módszerekbe, ered­ményekbe, a helyi lakosság életébe.- Egyébként milyen elképzelésekkel vágott neki az útnak? Petőfi megtalálásá­nak reményében?- Ezt így komolytalan célkitűzésnek éreztem. Én szakember vagyok, nekem nem szabad hinnem, ennek megfelelően a teljes semlegesség álláspontjára he­lyezkedtem. Azt nem vállalhattam, hogy Petőfit keresem, azt azonban igen, hogy egy legendának a végére járjak.- Bizonyára több régész is jelentkezett az újsághirdetésre...- így van, a személyek menetközben is cserélődtek. Végül is nekem szerencsém volt, jómagam végig stabil résztvevő ma­radtam. Én magamat vittem, senki nem protezsált be, senkihez nem tartoztam, s ez bizonyos önállóságot és függetlensé­get is biztosított számomra. A kölcsönös bemutatkozások után számos kérdést tettem fel, közülük jó néhányra nem kap­tam választ. Ezzel rögtön fel is mértem a terepet, hogy körülbelül mire számítha­tok az expedíció folyamán. A bizottsági ülés meggyőzött arról, hogy igazán csak magamban bizhatok, már ami a dolog szakmai részét, a felszerelés összeállítá­sát, az ásatási módszereket illeti.- Huszonketten utaztak a Szovjetunió­ba. Viszonylag keveset tudunk arról, hogy mivel és milyen körülmények között tették meg a Barguzinba vezető közel nyolcezer kilométert...- Budapesten találkoztunk július 13- án, reggel indulta repülőgép Moszkvába. Innen tovább folytatódott a repülőút Ulan-Ude városába, ahol már várt ben­nünket egy Ikarus busz. Háromszázhat­van kilométer állt előttünk Barguzinig, ezt a szakaszt tizenegy óra alatt tettük meg. Az útviszonyokról csak annyit, hogy 25- 30 kilométeres átlagsebességgel voltunk kénytelenek haladni... Július 14-én pén­teken éjszaka érkeztünk meg Barguzin­ba, s vasárnap, az engedély beszerzése után Varga Béla kollégámmmal együtt hozzáfogtunk az ásatáshoz.- Azt nagyjából már sejtették, hogy hol érdemes keresni a sírt?- Igen, hiszen az ottani temetőben már korábban kijelölték a sír négy feltétele­zett helyét. Az első helyszínen tíz darab egy méter széles és kilenc méter hosszú kutatóárkot húztunk, s a rendkívül kedve­zőtlen, hordott-köves talajviszonyok miatt a függőleges és a vízszintes met­szetek kombinálását alkalmaztuk.- Felfogadtak a helybeliek közül segít­ségként néhány munkást?- Az ottani értelmiség helyzete semmi­vel sem jobb, mint a mienk, így a barguzi- ni iskola tanári kara jelentkezett, de nem is annyira a pénzért, hanem az ásatás, ér­dekessége miatt. Összesen huszonnyolc sírt tártunk fel, közülük mindössze egy volt koporsó nélküli, a hetedik számú... Itt kizárólag csontokat találtunk, s ezután már spaknival és ecsettel dolgoztunk to­vább. A koponya kibontásakor azt ta­pasztaltuk, hogy ez az arc a többitől elté­rően nem mongol, hanem európai jegye­ket visel magán. Rögtön szembeötlött a jól látható, jellegzetes fogrendellenes­ség, ami Petőfi sajátja volt. Lélegzet­visszafojtva néztünk egymásra, s a nagy izgatottságban csak annyit tudtunk mon­dani, hogy „itt nagyon kell vigyázni”, meg „ez nem semmi”, szóval ilyen közhelye­ket... Azután a lábszáron is észrevettük a csonthártyagyulladásra utaló nyomokat, a hosszú csontokon a tbc jeleit. Egy hé­tig, július 17-től július 22-ig tartottak a vizsgálatok, a főszerepet ekkor persze már az antropológusok vették át, s ők mondták ki ez ügyben a döntő szót, ők azonosították a csontvázat.- Különös, hogy hiányzott a koporsó. Ez mivel magyarázható?- Erre hadd ne válaszoljak, mivel én azzal foglalkozom, ami van. Úgyis lesz éppen elég feltételezés, találgatás erre vonatkozólag.- A csontvázon kívül milyen egyéb ma­radványokat hoztak napvilágra?- A csontokon és azok alatt ruhafosz­lányokat találtunk, hoztunk is haza ezek­ből mintát a további vizsgálatok céljából. Az arc bal oldalától le egészen a meden­céig pedig zöld oxidnyom húzódott: ez valószínűleg valamilyen ruhadíszítés, (Folytatás a 2. oldalon.) A Petöfi-expedíció résztvevői

Next

/
Thumbnails
Contents