Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-03 / 181. szám
2 NÉPÚJSÁG 1989. augusztus 3. Kik lesznek a küldöttek? A szekszárdi bizottság jelöltlistája Ülést tartott tegnap délután az MSZMP szekszárdi bizottsága küldöttválasztást előkészítő bizottsága. Mintáz ismeretes, a hét + 2 kongresz- szusi küldött személyéről pártszavazáson döntenek. Az előkészítő bizottság a beérkezett javaslatok alapján az alábbi MSZMP-tagokat vette fel a jelölőlistára. Barsi Mihály, a Teszöv titkára. Ben- kő Zoltán, az MSZMP oktatási igazgatósága tanára, Béndek Ferenc, a TÁÉV üzemvezető-helyettese, Bon- fig Ágnes, a Babits Mihály művelődési központ igazgatóhelyettese, Csapó Károly, az MMG-AM osztályvezetője, Csáki Béla, az MSZMP városi első titkára, Erős András, a felső- nánai téesz elnöke, Herczig Ferenc az MSZMP megyei titkára, Hunyadi István tengelici tanár, dr. Jánosi György, MSZMP megyei első titkára, Jutkusz Győző, a városi tanács elnökhelyettese, Letenyeiné Ihárosi Ibolya, az MSZMP városi bizottsága politikai munkatársa, Lozsányi Sándor, a sióagárdi téesz elnöke, dr. Lukács Lajos zombai orvos, Pintér An- talné nyugdíjas, Scherer Sándor nyugdíjas. A választás második szakaszában - augusztus 7-15. között - a jelöltek megismertetése céljából - gyűléseket szerveznek az alábbi helyeken: Augusztus 7-e, 14.30 BHG, ebédlő, 18.00 Decs, pártház; augusztus 8- a, 14.30 MMG-AM, ebédlő, 16.30 Mezőgazdasági kombinát, tanácsterem (Borkombinát); augusztus 9-e, 18.00 Fadd, pártház; augusztus 10- e, 14.30 TÁÉV, központi iroda, 19.00 Zomba, pártház; augusztus 11-e, 16.00 Kölcsey Itp., pártház, 19.00 Tengelic, pártház; augusztus 14-e, 18.00 Báta, tanácsháza; augusztus 15-e, 18.00 Mikes utcai párthelyiség. A fentieken kívül azok a párttagok is jelölőlistára kerülnek, akik legalább kétszáz párttag támogató aláírását megszerzik. Mivel a lista korlátlanul nem bővíthető, ezért a legtöbb aláírást gyűjtő kilenc párttag kerül a végső jelölőlistára. Erős András, a pártszavazást előkészítő bizottság vezetője úgy nyilatkozott, hogy a bizottság a javaslatok között nem mérlegelt, tehát semmiféle „előzsűrizés” nem történt. Kizáró oknak csak hármat fogadtak el, ha a jelölt nem vállalta, ha a javasolt párttag nem a pártbizottsági működési területének alapszervezetéhez tartozik, és ha a saját alapszervezete nem javasolta jelölését. Túszdráma - fejlemények Az ENSZ főtitkárának megbízásából Marrack Goulding főtitkár-helyettes szerdán Nakurába érkezett és tárgyalásokat kezdett Higgins alezredes ügyéről a dél-libanoni ENSZ erők vezetőivel. A Pentagon szóvivője közben bejelentette, hogy összesen 14 amerikai hadihajó a világ különböző részein lerövidítette tervezett feladatait és kifutott a kikötőkből. A szóvivő nem közölte, hogy a hajók hová tartanak, de a hírügynökségek a túszválság okozta feszültséggel hozták összefüggésbe a lépést. Egy dél-libanoni vallási vezető ugyanakkor kijelentette, hogy egy esetleges amerikai katonai megtorlásra az iszlám hívei „öngyilkos akciókkal” válaszolnának. Petőfi-expedíció Nagy költőnket találták meg Barguzinban? interjú Szabó Géza régésszel (Folytatás az 1. oldalról.) fémszál hatása. Más tárgyi emlékre, sajnos, nem akadtunk.- A környékbeliek miként fogadták a hírt, mely szerint az expedíció vélhetően Petőfi földi maradványaira bukkant rá?- Azt látni kellett volna. A falu apra- ja-nagyja, a csecsemőtől az aggastyánig ott gyülekezett a sír körül, a rendőrök alig bírták fenntartani a rendet. Senki sem jött üres kézzel, a sírhelyet lassan elborították a mezei virágokból készített csokrok. Megható jelenet volt ez számunkra. A legnagyobb elismerést munkánk alatt végig tőlük kaptuk: nem tagadom, kicsit hiányzott viszont a hazai elismerés, legalább annyi, hogy jól van, gyerekek, van értelme annak, amit csináltok.- Ez rányomta bélyegét az expedíció hangulatára?- Végig feszültség jellemezte a hangulatot. Mindenki tudatában volt saját felelősségének, hogy amit tesz, az nem egy mindennapi dolog, és cselekedeteinek milyen következményei lehetnek. Azután az is zavart bennünket, hogy semmiféle értékelhető visszajelzést nem kaptunk a munkánkról. Mintha légüres térben dolgoztunk volna. Viszont ez az elzártság bebizonyította, hogy ha még a telefon létezése idejében sem vagyunk képesek kapcsolatot tartani a hazával, miként tudott volna magáról életjelet adni Petőfi - ezelőtt száznegyven évvel?- Szabó Géza - ahogyan azt a bevezetőben említette - szakmailag semleges részvevőként indult útnak. Változott valamit ez az alapállása Barguzinban, a lelet megtalálása után?- Az én meggyőződésem az, hogy abban a sírban Petőfi Sándor földi maradványai voltak, de természetesen az utolsó szót egy erre hívatott szakmai bizottságnak kell kimondani. A továbbiakban érzelmektől mentes, korrekt szakmai vitára van szükség. Ideje már, hogy elüljön a szenzáció. SZERI ÁRPÁD Szabó Géza a lelet feltárása közben A megtalált csontváz a koponyával Gondolatok az MSZMP megújításához Nem leragadni, utat találni Az elmúlt években kiéleződtek az MSZMP politikai irányvonalát érintő viták. Ennek közvetlen oka, hogy az MSZMP XIII. kongresszusa és az 1988. évi országos pártértekezlet határozatai sem állták ki az idők próbáját. Az alapszervezetekben megfogalmazott problémákra, az egyes társadalmi, ágazati és területi követelésekre az MSZMP központi vezetése egy mindenkit kielégíteni igyekvő, kompromisszumos választ dolgozott ki. Éppen a politikai koncepció és erő hiánya volt az, ami a könnyebb, kevesebb konfliktusra kényszerítő és szebb variáns mellé állította a Központi Bizottságot. Alkalmatlanok voltak ezek a határozatok a párt mozgásba hozatalára, a sokat emlegetett politikai cselekvési egység megteremtésére is. Miközben az MSZMP és az állami vezetés nem tudott úrrá lenni a nehézségeken, a társadalom minden rétegében nö- vedekett - és növekszik ma is - az aggodalom perspektívánkat illetően. Megfogalmazódott, hogy az MSZMP mozgalmi jellegű megújulása és az új feltételekhez alkalmazkodó politikai erőkoncentráció nélkül nincs kibontakozás. Ezt pedig nem szolgálta az egész társadalmat érintő döntések hagyományos módon történő előkészítése és meghozatala. Leszűkült mozgástérben is lépnünk kell A politikai megújulás stratégiai kérdéssé, a párt megújulása a kibontakozás politikai megalapozásának előfeltételévé vált. Az MSZMP 1988. évi pártértekezletén fogalmazódott meg, hogy alapvetően a párt mozgalommá tétele, döntéshozó, politikai befolyásoló és ellenőrző szerepének megjavítása az, ami kiindulópontot adhat a stabilitáshoz és a kibontakozáshoz. Ez feltételezi a monopoljellegű hatalomgyakorlás felváltását, a hegemo- nisztikus uralommal. A stagnálás jelei, majd a megújulás iránti igény térnyerése kihívást jelenthetett a szocialista elmélet és ideológia számára. Ahhoz, hogy az elmélet tevékeny szerepet játszhasson a politikai gyakorlat formálásában, szükséges, hogy ne mosódjanak el a határok a tudomány, az elmélet, az ideológia, az agitáció és a politikai gyakorlat között. Ennek politikai feltétele, hogy a szocializmus mozgalom legyen, az alsóbb szintek aktív szerepével a döntéshozatalban, végrehajtásban, az ellenőrzésben, valamint a mindezzel együttjáró nyílt vitával. Fontos az is, hogy ne halványulhassanak el a távlatok, és ne mosódhassanak el a stratégiai célok kontúrjai. Az elmélet, az eleven mozgalom szociológiai feltétele pedig egy, a korral együtt változó tömegbázis, a különböző társadalmi csoportok képviselőjének jelenléte a közéletben. A mozgalmi politizálás maga is igazodik a megváltozott társadalmi környezethez. Jó, ha a párt igyekszik nem leragadni, hanem mindig utat találni az újonnan keletkező, progressziót hordozó társadalmi kategóriákhoz. A szocialista építés egy bizonyos értelemben nem jelenthet mást, mint elősegíteni éppen ilyen csoportok létrejöttét, megerősödését. Szinte minden vonalon védekezésben vagyunk, s ezzel együtt eluralkodtak a taktikai szempontok. A régi mozgalom elhalóban, nem váltotta fel új. A felnövekvő generációknak, a feljövőben levő társadalmi csoportoknak, s azok legjobbjainak nem tudunk elég mozgásteret adni. A társadalomtudományok eredményei nem épülnek be kielégítő mértékben a szocializmus építésének elméletébe. Annak, hogy még nincs áttörés, közvetlen oka az elméleti alapok kidolgozatlansága és a történeti kritikai elemzés elmaradása. Mai helyzetünk meghatározó ellentmondása, hogy nem várhatunk tovább, lépnünk kell akkor, amikor mozgásterünk nagymértékben leszűkült. Hoszabb távra tekintve pedig láthatjuk, hogy a kibontakozás nem gazdasági kategória, helyesebb azt mondani, hogy cél és eszköz egyszerre. A gazdaság hatékonnyá tétele csakis a társadalom mai szerkezeti viszonyainak átalakításával, és a szocializmus megújulásának nemzeti-nemzetközi keretében képzelhető el. A vezető adjon tekintélyt a funkciónak... Felvetődik a kérdés: kikre támaszkodhat elsősorban a reformpolitika? A kulcspozíciót, a dolgozó emberek támogatásával, a politikai értelmiség tölheti be. A politikai döntéshozatal mindinkább szakmává válik, elsősorban gazdasági, szociológiai és jogi tudást követel. A komplexitási követelmény egyszerre igényli a hatalmi apparátuson belüli specializálódás, egyfajta szakértelmivé válást, és az eredeti szakértelmiség együttműködését. Összhangban a kibontakozási és de- centralizálódási folyamat szükségleteivel, megindult a központi politikai hatalom feladatainak az újraértelmezése. A pártértelmiség sajátos átalakuláson megy át, döntően apparátusi kategóriává válik, és mint ilyen, a döntések előkészítésével és a vezetés igényeinek kiszolgálásával foglalkozik. Ilyen körülmények között a közvetítő réteg, a politikai értelmiség, apparátusi és alsószintű vezetés egyre távolabb kerül eredeti feladataitól, ahelyett, hogy vezetné, szervezné a mozgalmat, helyettesítenie, pótolnia keli azt. Eddig minden megújulási kísérletnek az volt a kiindulási feltétele, hogy ne változtassa meg az erőviszonyokat a társadalom osztályai, rétegei és nagyobb csoportjai között. Idáig amikor az MSZMPve- zetése átfogó kezdeményezésre szánta el magát, először is: kizárta annak lehetőségét, hogy párton belül, alulról akadályokat gördíthessenek az iránymódosítás elé. Ezt legegyszerűbben a mozgalom korlátozásával, a pártdemokrácia szűkítésével, a pártfegyelem megerősíA zalai „bomba” visszhangjából A múlt héten Zala megyében tartott pártértekezlet döntése, miszerint ezen túl a megyei bizottság választmánnyal és koordinációs irodával működik, nagy visszhangot keltett országszerte. Az MTI az iránt érdeklődött, hogy miként vélekednek az érintettek illetve más megyei pártvezetők a fejleményekről. Dr. Karvalics Ferenc, az MSZMP Zala megyei bizottságának eddigi első titkára:- Az a véleményem, hogy a pártértekezleten a résztvevők többet foglalkoztak a struktúravitával, mintsem azzal a programmal, amelyet a „Milyen legyen az MSZMP?” címmel terjesztettünk elő. A reformkörök küldöttei dinamikusan érveltek és meggyőzőek voltak. Viszont továbbra is az a véleményem, hogy a korábbi vezetés által javasolt háromféle új struktúra bármelyike korszerűbb lett volna az eddigieknél. Nevezetesen egyszintű pártbizottságot akartunk, végrehajtó bizottság nélkül. A variációkból végül is a reformkörök javaslata került ki győztesen. Eddig is támogattam a reformköröket, de a megyei pártmozgalom szerkezetét illetően eltérő nézeteket vallunk. Több politikai állásfoglalásukkal sem értettem egyet, nevezetesen azzal, hogy egy választmány döntése ne legyen kötelező az alsóbb szintű pártszervekre. Szerintem a demokratikus centralizmust nem lehet teljesen leépít eni, mert az a párt széteséséhez vezetne. Herczig Ferenc, az MSZMP Tolna megyei bizottságának titkára:- Megyénkben - mint ismeretes - az első titkári tisztséget társadalmi funkcióban látják el. Jelenleg tehát olyan természetes folyamat zajlik, amelyben a pártmunka is társadalmivá válik, és a megyei párttestületek eddigi hatalmi funkciója egyre inkább szolgáltató jelleget ölt. Ami a Zala megyei apparátus alaposan megcsappant létszámát illeti, nekem az a véleményem, hogy a munkatársak számát a munkához kell igazítani. Egyrészt a politikai szükségletekhez, másrészt az anyagi lehetőségekhez. Úgy gondolom, hogy a társadalmi munkában végzett megyei pártmunka attól még nem lesz rosszabb, hogy nem hivatásosok végzik. A reformkörök szerintem katalizátor jellegű hatásokat váltottak ki a megyében, s egyebek között ennek is köszönhető az ottani változás. tésével lehetett elérni. Másodszor: önmaga stabilitását tartotta az eredmények eléréséhez szükséges garanciának. Véleményem szerint tehát a jelenlegi kibontakozási törekvéseknek céljában is gyökeresen különbözniük kell a korábbi reformfolyamattól. Nagyon fontos és aktuális kérdés az új politizálási forma minél előbbi megteremtése és gyakorlása. Ennek végrehajtásához milyen vezetőkre van szükség? Jellemző legyen rá: az új felismerése, legyen képes az eltérő vélemények ütköztetésére. Elvi alapon legyen határozott, következetes, nagyfokú realitásérzékkel kell rendelkeznie. Érzelmileg is tudnia kell azonosulni az emberekkel, szerénynek, nyitottnak és erkölcsileg tisztának kell lennie. A vezető adjon tekintélyt a funkciónak, és ne a funkció adja a vezetőét. A reformerek sorsától, hatalmi pozíciójától függ a reform és nem fordítva. Nem a reform keresi meg a vezetőit, hanem a reformerek a reform lehetőségeket. A megújuló MSZMP-nek nyitott, reformelkötelezett párttá kell válnia, rendelkeznie kell azokkal a képességekkel, amelyek a politikai küzdőtéren a jelenlegi helyzet megoldására - másokkal együttműködve - képessé teszik. Programjával, stratégiájával nemcsak új utakat kell törnie, hanem az elkövetett hibákkal, saját rossz gyakorlatával is le kell számolnia. A korszerűsítéshez a jelenlegi struktúrát le kell bontania és újat kell építeni. A mozgalom gyökere a társadalom struktúrájában, érdekviszonyaiban van. A mozgalmakból kinőtt szervezetek visszahatnak forrásukra, s mintegy felülről szervezve meg is bénítják mozgalmi alapjukat. Ekkor a szervezetben a mozgalmi jelleg visszaszorul. Ennek megjelenési módjai: a bürokratikus jellegű és a helyi szervezeti autonómiát lehetetlenné tevő centralizáltság; a szervezeti koncentráltság; az érdekképviselet leszűkülése; a mozgalom és a szervezet elválása: ilyenkor a mozgalom alárendelődik a szervezetnek,
