Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-19 / 195. szám
4 NÉPÚJSÁG 1989. augusztus 19. Elefántok Túl sok vagy túl kevés? Repülési világcsúcs HELSINKI A 68 éves Charles C. Mack, az amerikai légierő volt pilótája térképét mutatva ünnepli eredményét, az Északi-sark átrepülését Egymotoros gépével 19 óra 56 perc alatt tette meg az utat a finn fővárosig, és ez szerinte világcsúcs. Athéni fejfájások Ez év tavaszán ismét híre jött, hogy kétszáz embert kellett Athénben és környékén kórházba szállítani, mert az attikai völgykatlant színültig megtöltötte a sűrű füstköd. Pár éve rendszeresek a szmogriadók a görög fővárosban, amelynek lakóit főleg a nyári hőségben gyötri a szennyezett levegő. Megalopolisz: óriás város - ez a görög földön született elnevezés ráillik Athénra, de persze ma már mást jelent mint az árkádjai ősök idején. Az i. e. 4. században e néven létrejött településhalmaz lakóinak számát 60 ezerre teszik. Az ókorban ez valóban óriási tömegnek számíthatott, de a mai athéniak szemében árkádiai álom csupán, hiszen a város nagysága lidércnyomásként nehezedik lakóira. Szinte nem múlik el hét anélkül, hogy a kopár hegyek karéjában ne terjeszkedne tovább a betonrengeteg. Athén minden eresztékében recseg-ropog. A görög fővárosban és a hozzá csatolt Pireuszban él a görögök több mint 40 százaléka. Itt működik az ország száz nagyvállalata közül 92, itt állítják elő a bruttó nemzeti tennék 65 százalékát és itt valósul meg a beruházások 60 százaléka. Athéni rendszámmal fut a görög autók fele, és a kipufogógáz, no meg a gyárkémények füstje a bűnös a hírhedett „nefosz”, a füstköd kialakulásában. Athén korántsem volt mindig virágzó nagyváros. Az antik kultúra lehanyatlása utána a Szaróni-öböl partvidéke évezredes mély álomba merült és csak a török iga lerázása után kelt új életre. A szabadságharc győzelme után nem is itt, hanem Nauplionban rendezte be központjáta függetlenné vált Görögország. Az akkoráiig háromezer lelket számláló, nyomorúságos Athén csak 1834-ben lett főváros. Miközben Nauplion festői városka maradt, a Csipkerózsika-álomból ébredt Athén olyan szédületes fejlődésen ment át, amilyennel Európa szinte egyetlen települése sem dicsekedhet A századfordulón már 120 ezren éltek itt, a lakosok száma 1952- ben érte el az egymilliót majd 13 év múlva a kétmilliót Az ország legnagyobb kikötővároA szfinx, az oroszlántestű emberfejű lény emberemlékezet óta a titokzatos hallgatás jelképe. Az ősi Egyiptomban a rejtélyes szörnyeteget a szent helyek, a túlvilág űrének tartották, és sokfelé sokféle formában ábrázolták. A legismertebb szfinx - „akit” az arabok később a félelem atyjaként tiszteltek - a gizai piramisokat őrzi. A legenda szerint ez a mesebeli lény álmot bocsátott az árnyékában megpihenő hercegre - a későbbi IV. Thutmosziszra -, s dicsőséget ígért neki, ha megszabadítja oroszlántestét a mindent beborító sivatagi homoktól. Nos, napjainkban ez a szörnyeteg lidércálmo- kat hoz a régészekre, akik hiába küszködnek azzal, hogy megoldják restaurálását, és megtartsák a hatalmas szobrot az utókornak. A piramisokhoz használt kőbánya maradványaiból kifaragott 57 méter hosszú és 20 méter magas szfinx ugyancsak megsínylette az idő múlását és az emberek pusztításait. Orrát a mamelukok vagy Napóleon katonái használták ágyúik célpontjául. Más források szerint a bálványimádás ellen harcoló mohamedánok csonkították meg a 9. században. Hiásával, Pireusszal egybeépült Athénban ma több mint négymillió ember él. És egy lakosra alig 2,5 négyzetméternyi zöldövezet jut Az antik demokrácia bölcsőjét most korántsem az elnéptelenedés vagy a lassú pusztulás fenyegeti, hanem a túlnépesedés és az ipartelepek, a lüktető forgalom ártalmai. Athén kontnensünk legszennyezettebb városa és a hatóságok intézkedései mindeddig nem hoztak látványos eredményt Sürgős cselekvésre lenne pedig szükség ahhoz, hogy megmentsék az emberi civilizáció jelképévé vált ókori emlékeket és megóvják a város lakóinak egészségét A napfényes Hellászt pár napra felkereső utas persze minderről jórészt csak az újságokból értesül, hiszen nemigen jut el az iparnegyedekbe, így saját bőrén legfeljebb akkor érzi a bajokat ha esetleg képtelen eligazodni a forgalom fülrepesztő zűrzavarában, vagy - balszerencséjére - a „nefosz” idején érkezik, s nehezen kap levegőt és szemét csípi a szmog. A látogató számára a legendás Athén mit sem vesztett varázsából. A régmúlt szerelmesei gyönyörködhetnek az Akropolisz sziluettjében, az évezredes romokban vagy a múzeumok kincseiben. A kóborlókat továbbra is elbűvöli a szent hegy lábánál meghúzódó óváros, a Piaka szűk utcáiban pezsgő élet vagy a szegletekben megbúvó apró templomok áhítatos homálya. A ráérősebbek bepillanthatnak a halpiac nyüzsgő világába, elmerülhetnek az Omonia tér szüntelenül lüktető forgatagában, és megszemlélhetik a teraszokkal zsúfolt Szintagma terén a festői öltözetű gárdisták hagyományos őrségváltását. A levegősnek ható, modem sugárutakon, az elegáns negyed fehérlő házai között vagy a Nemzeti Parkban bolyongva a látogatónak fel sem tűnik, hogy egy fuldokló városban jár, és talán csak akkor fogja fel az arányokat ha a Lykabettosz „cukorsüvegére” felkapaszkodva széttekint a látóhatárig nyúló háztengeren, amelyet csak itt-ott tarkítanak zöld foltok... M. M. nyoznak fülének darabjai is, szakállát pedig a British Museumban mutogatják. Ráadásul szinte naponta válnak le darabok mészkötestéről, amiért a szakemberek a kő rossz minőségét okolják. A környezetszennyezés is megtette a magáét. Az egyiptomi hatóságok most azt fontolgatják, hogy kitiltják a gépkocsikat a gizai fennsíkról. De ezzel még korántsem oldanak meg mindent. A szfinx harcias görög „nővére” a mitológia szerint mindenkit felfalt, amíg Oidi- pusz meg nem felelt találós kérdésére: Reggel négylábú, délben kétlábú, este pedig háromlábú. Mi az? (Az ember, hiszen gyermekként négykézláb mászkál, felnőttkorában két lábon jár, öregen pedig botra támaszkodik...) A Kairó peremén hasaló 4500 esztendős szörnyeteg ennél sokkal nehezebb leckét adott fel a restaurátoroknak, akik hevesen vitáznak, valahányszor lezuhan egy kő. A tudósok úgy vélik, hogy a javítások a szobor elkészülte után hamarosan megkezdődtek. A leghíresebb helyreállítást IV. Thutmoszisz végeztette az akkor ezeresztendős emberoroszlánon. Erről a szobor mancsai között elhelyezett Az afrikai elefántokon szeretne segíteni Msztyiszlav Rosztropovics csellóművész, aki szeptember 18-i koncertjének - várhatóan magas - bevételét e veszélyeztetett állatfaj megmentésére ajánlotta fel. Az ormányosok sorsa ma világszerte heves vitákat kavar. Az afrikai elefántok száma az utóbbi tíz évben 1,3 millióról 550 ezerre csökkent ezért napirendre került az elefánt- csonttal folytatott kereskedelem betiltása is. Japán - a világ legnagyobb elefántcsont-feldolgozója - a környezetvédők nyomására nemrégiben bizonyos feltételekkel, az Európai Közösségek és az Egyesült Államok pedig teljesen betiltotta az elefántcsont importját Az értékes anyag kereskedelmének teljes tilalmát sürgető felhívások elkeseredett ellenállásba ütköznek a fekete kontinens déli felében, ahol - a jelek szerint - a gondot éppen az okozza, hogy túl sok az elefánt Errefelé azt állítják, hogy az „elefántnépesség szabályozását” célozza a vadászat Zimbabwe, Botswana és a Dél-afrikai Köztársaság hatóságai és vadvédelmi szakértői egybehangzóan azzal érvelnek, hogy hosszú távon éppen a hatalmas állatok elszaporodása vezethet a fáj kipusztításához. Ha ugyanis megszüntetik az időszakos - legális - selejtezéseket akkor nem csaka vadorzók veszélyeztetik majd az elefántok életét hanem az ültetvényeiket féltő gazdálkodók is igyekeznek megszabadulni az ormányosok zaklatásaitól. Zimbabwében például ma már 50 ezer elefánt él, pedig a szakértők szerint e terület legfeljebb 35 ezer állatot tudna eltartani a „álomsztelé" hieroglifái tanúskodnak. A modern idők néhány ártalmas restaurálási kísérlete után a szakértők most úgy vélik, hogy a fáraókori és a római módszerek bizonyultak a legjobbaknak. Sőt, egyesek szerint a Thutmoszisz óta többször is eltávolított homokréteg védi meg a legjobban a műemléket az emberek és az elemek pusztításaitól. A Khefren fáraó arcvonásait viselő óriás-szobor helyreállítása ma az egyik legfontosabb restaurálási feladatnak számit Egyiptomban, noha az országban található ókori sírok és templomok közül több tucat szorul sürgős segítségre. De sajnos senki sem tudja, hogyan végezzék el ezt a feladatot. Mihelyt egy-egy ötlet felmerül, máris minden oldalról ellen- vélemények hangzanak el, panaszolják a régészek. A legszomorúbb kísérletet két évtizede hajtották végre: vegyszert fecskendeztek a monstrum mellkasrészébe, a kő megerősítésére. Ez a kezelés azonban még az eredeti követ is szétfeszítette, s az eljárás sikertelensége óvatosságra intette a modern technika szószólóit. A józan ész azt diktálja, hogy egyáltalán ne nyúljunk környezet károsítása nélkül. Ráadásul a hatóságok úgy vélik, hogy csupán az emberek megfelelő anyagi érdekeltsége biztosíthatja a vadállatállomány megóvását egy olyan kontinensen, ahol a földéhes lakosság száma húszévenként megkétszereződik. A selejtezések során nyert elefántcsont mennyisége évente sok-sok tonnára rúg, s ezt szigorúan ellenőrzött árveréseken értékesítik, jelentős összegekért Az áprilisban tartott legutóbbi vásáron például az agyarak ára kilónként 350 dollárra fel szökött Ezenkívül Hararéban, a fővárosban bárki vásárolhat - ha megfizeti - elefántbőrböl készült dísztárgyakat cipőket táskákat vagy bőröndöket „Nálunk hatékony vadgazdálkodás folyik, korántsem az agyarakért vadásszuk az ormányosokat” - magyarázza Zimbabwe legismertebb elefántcsont-faragója, aki kárhoza- tos érzelemkitörésként elutasítja a tilalmat sürgető hangokat A hatalmas emlősök „túlnépesedése” még nagyobb problémákat okoz Botswanában, ahol a több mint ötvenezres csorda szaporodásának az utóbbi években nem vetettek gátat a selejtezések vagy a vadászatok. Zimbabwéhez hasonlóan Botswana is úgy szeretné korlátozni az ormányosok számát hogy farmerjeinek kedvezzen, de az elefántcsontkereskedelem betiltása keresztülhúzná számításait „Miért kellene nekünk megszenvedni azt hogy mások képtelenek megóvni elefántjaikat?” - teszik fel a kérdést Gaboroné- ban. Az apartheid ellenére vadgazdálkodásáért még a fekete kontinensen is széles köra szfinxhez - vélik egyesek. A be nem avatkozási politika a nyolcvanas évek elején arra késztette az akkori műemlék- védelmi hatóságot, hogy burkolattal lássa el a szobor egyes részeit. Sajnos azonban senki sem felügyelt a falusi kőművesek munkájára. így aztán ahol az ókori kézművesek apró téglákkal, habarcs nélkül támogatták meg a kolosszust, ott kései utódaik hatalmas kőtömböket használtak, és egyáltalán nem takarékoskodtak a malterral. Az eredmény katasztrofálisnak bizonyult. A habarcs ismét csak szétfeszítette a követ. Tavaly például egy 300 kilós hatalmas ,tömb zuhant le a szfinx válláról. A tudós szakemberek jelenleg azon vitatkoznak, hogy eltávolítsák-e a burkolatot vagy sem. Jobb ötlet híján szeptemberben egyiptomi és amerikai tudósok ülnek össze, hogy nemzetközi bizottságot alakítsanak. Ez a szakemberekből álló testület azután a helyszínen tanulmányozza majd a helyzetet, elolvassa az összes forrásanyagot, és mindezek alapján kidolgozza a megfelelő helyreállítási tervet. És addig? Addig a felállványozott, emberfejű oroszlán türelmesen és hallgatagon hasal a homokban, a titkát megoldó modern Oidipuszra várva. MEZEI MARIANNE Japán új vásárközpontja A japán fővárostól 25 kilométerre keletre, a tengerparton épülő Nemzetközi Kereskedelmi Vásárközpont látképe. Az előtérben egy 9000 ülőhelyes, 3098 négyzetméteres nagycsarnok, középen egy hídalakú, 54 353 négyzetméteres kiállítócsamok, a háttérben pedig a Chiba baseballstadion látható. Az építési munkálatok - a tervek szerint - 1989. októberére befejeződnek. A szfinx mai rejtélye ben tisztelt Dél-afrikai Köztársaság szintén ellenzi a tilalmat Az országban 8-9 ezer elefánt él, zömmel a Kruger Nemzeti Parkban. Közülük néhány százat minden évben kiselejteznek, s igy jelentős mennyiségű agyarhoz jutnak a legális kereskedelem céljaira. Ezenkívül a magánrezervátumokban néhány tucat ormányost elejtenek a gazdag külföldi szafárivendégek is. „Határozottan ellenezzük a tilalmat - mondja a Kruger park szakértője. - Hat vagy hét éve, hogy betiltották a kereskedést az orrszarvúak agyarával, és a faj ma közelebb álla kipusztuláshoz, mint valaha. Meggyőződésem, hogy ha egy ország valóban meg akarja szüntetni az orvvadászatot, akkor kellő akarattal és eltökéltséggel meg is tudja ezttenni.” A Zambezitől délre hevesen bírálják a kelet-afrikai országokat amelyek az ő megkérdezésük nélkül felvetették a kereskedelmi tilalom ötletét az importőröknek. A sikeres vad- gazdálkodást folytató dél-afrikai államokban úgy érzik, hogy saját látványos kudarcaikért őket akarják büntetni északkeleti szomszédaik, akik elhanyagolták állataik megóvását Az orvvadászatról és az elefántcsont illegális kereskedelméről persze errefelé kevés szó esik. Az elefántok és az elefántcsont-kereskedelem sorsáról valószínűleg októberben döntenek, a svájci Lausanne-ban tartandó nemzetközi konferencián. A kereskedelmi tilalom szószólói azt akarják, hogy az ormányosokat sorolják a kipusztulással fenyegetett fájok közé, de ez a fekete kontinens déli részén nyilván heves ellenállásba ütközik majd. Hararei szakértők már most azzal érvelnek, hogy az elefántokat egyelőre nem fenyegeti a kihalás veszélye, és okosabb lenne az erőforrásokat a fekete orrszarvúak megóvására fordítani, hiszen ezekből az állatokból mindössze négyezer maradt MEZEI MARIANNE Alaszka - ahol a madár se jár... Miközben a halászok a part mentén nagyszabású tisztogatást végeznek, hogy eltávolítsák a hatalmas olajfoltot, Alaszkában a szárazföldön is mentőakció folyik, bár jóval kisebb horderejű, de az ugyancsak embert próbáló. A Valdez tartályhajó halálos ragacsától szenvedő madarakat próbálják megmenteni állhatatos önkéntesek. Valdezben városban egy diákszállóban madárkórházat rendeztek be, ahol mosogatószerrel tisztogatják a beszennyeződött állatokat. Hét fizetett alkalmazottnak vagy két tucat önkéntes segít. Az épületek közelében átható halszag érződik: a szerencsétlenül járt madarak többsége halevő. Az udvaron kor- moránok szárftgatják bátortalanul nyújtogatva frissen mosott szárnyukat, ketrecekben kacsák totyognak. A még piszkosak elkülönített „váróteremben”. Gyakran még tíz vödör víz sem elegendő egy madár tisztára fürdetéséhez. Az öblités háromnegyedóráig is eltart. Azután jöhet a hajszárító, majd a végső vizsgálat: normális-e testhőmérsékletük. Sok madarat azonban a legsegitőbb kezek sem tudnak már megmenteni. A szerencsétlenség után három hét alatt 349 ragacsos tollú madarat menekítettek ebbe a rögtönzött kórházba, ám több mint egyharmadukat halálosan megmérgezte a „fekete arany”. A megmentettek nagy részét sem engedik még vissza a szabad természetbe, mert félő, hogy az olajtól szennyezett területre repülnének. Kodiak városban hasonló madármen- hely létesül, mivel az olajfolt a Kodiak- öböl felé terjed. Itt pedig igencsak sok a hal és a halakkal táplálkozó madár. A Pri- ne William öbölben, ahol az Exxon olaj- társaság tankhajója zátonyra futott, és 250 ezer hordó olaj zúdult a tengerbe, viszonylag kevés madár tanyázott. A baleset még a tavaszi madárvándorlás előtt történt. Kérdéses azonban, hogy miképpen járnak majd az öbölbe visszatérő, szokásukhoz híven ezen a vidéken „nyaraló” vándormadarak. Az első hetekben két ezer döglött madarat találtak, de ennél sokkal több pusztulhatott el az olaj miatt. Hogy pontosan mennyi, azt nem tudni. A partszakasz hatalmas része lakatlan, ahol még (vagy már) a madár se jár.
