Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-19 / 195. szám

II. évfolyam, 31. szám

1989. augusztus 19.

Magyar farmer ’89

A biciklis ember kezével kurtán int, menjünk csak utána, majd ő megmutatja merre van az Alvég. Lassan caplatunk mögötte barnára sült, izzadt hátára szalmadarabok tapadnak. Az útkereszteződésnél azonban kéri a jussát: kíváncsi. „Csak nem a bornyúért jöttek? A Sanyi visszahozta tegnap a vásárból, már azt hittem, viszi is a vevő.” S minthogy több beszélnivalónk nincs, barátságos „Istenáldja” után elköszönünk egymástól.

Látogatóba megyünk, egyéni paraszthoz, aki fiatal, s nemrég vette a kezébe az élete irányítását. Bea Sándor harminchat éves, kétholdas őcsényi egyéni gazda biciklivel Jön, a kormányhoz spáj- szert, és kalapácsot szorít. Kilukadt a gumirádlis kocsi kereke és meg kell javítani. A fején hetyke kalap, mintás rövidnadrágjának a színét kiszívta a Nap, avítt a szandál és a zokni is viseltes rajta. Széles arcú, szűkszavú ember, beszédében nyoma sincs a falusi, képekben fogalmazó idős emberek ízes mesemondó kedvének.

Mostanában sokszor hallunk arról: hogyan lehetne megreformálni a magyar mezőgazdaságot, a programok, tézisek, elképzelések tömegében nehezen igazodik el a járatlan ember.

Vessük hát össze az elképzelésekkel - a valóságot. Bea Sándor háromszobás, nemrég épített egyszerű házban lakik a feleségével és a két gyermekével. A szín alatt három borjú és egy kecske, az istállóban négy fejőstehén, az ólban két malac, az udvaron baromfi. Beszélgetni a konyhaasztal mellé, a hokedli szélére telepszünk le.

Családi háttér- A szülei is maszek parasztok voltak?- Elváltak a szüleim, s engem az apám nagynénje nevelt, ők állatokat, tehenet, lovat tartottak. Náluk nevelődtem itt Öcsényben, Sári Ferencéknél.- Annak idején nem próbálták beszervezni a családját a téeszbe?- Voltak problémáink, mert öregapám ellógott, a földet azonban mégis elvitték, mert öreganyám félt, és aláírt. A téesz elől eldugták a lovakat kint a szálláson, meg ott, ahol tudták. Úgyhogy maszekok lettek, fuvaroztak és úgy vettek földet, hogy azt később nem lehetett átíratni, megkínlódtak a felesföldeken.- Ebből a munkából meg lehetett élni?- Igen, meg lehetett, mert mi hárman nem voltunk nagyigényesek.- Mi mindent vettek a boltban?- Kenyeret vettünk, sót, szappant, mindennapos dolgokat éppen úgy, ahogy most is vesszük.- Hány hold földön gazdálkodtak?- A téesz előtt tizenkét holdunk volt, aztán amolyan keveredés folytán most olyan nyolc-tíz hold van. Én mondom magának: ha ez az új földtörvény úgy forgatja, és engedik, meg is próbálom kivenni a földet.- Kinek a nevén van a téeszbeli föld?- Az öreganyámén, aki hagyott egy örökbeha- gyási szerződést, mi örököljük a földjét. Azt, hogy hány hold ez valójában, mi nem is igen tudjuk, mert a mama 88 éves - és hát öreg.- Hány éves korában kezdett dolgozni a földön, az állatokkal?- A téeszszervezés után egy hold földet dolgoztunk felesben Ózsákon, meg itt Öcsényben is a maszek dűlőn. Kukoricát termeltünk, takarmányt, állatokat tartottunk, teheneket, lovakat. Szóval kiskoromtól szerettem kocsizni, s ahogy erősödtem, nődögéltem, egyre több munkát bíztak rám. Kapáltam, szénát gyűjtöttem, ekéztem, szóval mindenféle munkát elvégeztem.- Melyik volt az a paraszti munka, amelyet örömmel végzett?- Megcsináltam én mindenfélét, nem volt olyan kirívó, hogy ezt szeretem, amazt meg nem szeretem.- Miután elvégezte a nyolcadik osztályt, hol helyezkedett el?- Kajmádon az állami mének mellett dolgoztam egészen addig, amíg be nem vonultam katonáék- hoz. Öcsényből jártam Kajmádra, a munka nem volt nehéz, mert szerettem a lovakat.

•at

*

„Ahhoz, hogy a megingott bizalom a parasztság körében helyreálljon, a gazdasági intézkedések mellett elengedhetetlen a parasztság széles tömegeinek erkölcsi és jogi rehabilitációja... A paraszti kötelességtudat és áldozatvállalás eposzát szemben a politikai torzulásokkal, a törvénytelenségekkel, amelyek a parasztok millióit alázták meg, fosztották ki mindenükből, űzték el földjükről és otthonukból. A mezőgazdaságban a földművelő ember kapcsolatát a földdel és az ebből fakadó hosszú távú érdekeltséget semmi nem pótolhatja. Mert minden talpalatnyi föld, minden növény és állat egyedi, minden év időjárása más és más, és ezeket ismerni, velük érezni, hozzájuk alkalmazkodni olyan erő, amely minden más eszköz és eljárás eredményét meghatározza.”

(Részlet a Magyar Néppárt agrárreform-terve- zetéből)

A ló, a Móni- Szóval azért csak kiderült: a lovakat szereti a legjobban. Mi a különbség ló és ló között?- Az egyik nehezebben tanul, a másik könnyebben. Hát igen, azért mégis csak a Mónit szerettem a legjobban. Most döglött meg szegény nemrég. Az volt a helyzet, hogy permetezték a borsót, az én lucernám végibe szállt le a repülőgép, és nem zárta el idejében a csapot. Hazahordtuk a lucernaszénát, a Móni evett belőle és másnap megbetegedett. Délután egy óra fele vettem észre, hogy beteg. Rohantam az állatorvosért, az adott neki injekciót, de bizony a Móni másnap reggel már nem is evett. Azt sem tudtuk, mit csináljunk vele, őriztem, nézegettem és éjjel egy órakor megdöglött.- Megsiratta a lovat?- Nem én. Hát mit sirassak vele? Majdenm 120 ezer forintom odalett. Két éve a tehenek jártak így, elvetéltek a vegyszertől, a biztosító meg azt mondta: miért nem küldtem Kaposvárra a vetélést? Miért, miért, mert nem gondoltam hogy a vegyszer lehet oka a dolognak.

*

„Az MDF az állami támogatások visszaszorítását tartja kívánatosnak, ám ehhez teljesen új alapokra kell helyezni az árrendszerünket. Tudatában vagyunk annak, hogy ma a mezőgazdasági termelés a világ túlnyomó részén állami támogatást élvez, igy erről belátható időn belül mi sem mondhatunk le. El kell azonban vetni a támogatás eddigi gyakorlatát, a mezőgazdasági üzemek helyett az arra rászoruló mezőgazdasági tevékenységeket kell támogatni - függetlenül attól, hogy az milyen szektorban történik - a szükséges és lehetséges mértékben.”

(A Magyar Demokrata Fórum elképzelései mezőgazdaságunk megújításáról)

Hasas üsző - OTP-re- Hány éves korában lett magántermelő?- Szóval az a helyzet, hogy leszerelés után Gemencben az erdészetben dolgoztam, de közben is voltak mindig lovaim, és disznókat is tartottam. Miután megnősültem, kezdtünk el a feleségemmel együtt borjúkat hizlalni. Majd aztán a téeszbe elmentem takarmányosnak és munka mellett el tudtam látni a fejősteheneket is. Mikor a téesz felszámolta a tehenészetet, úgy gondoltam: nem megyek én már sehova! Tartok inkább itthon tehenet és ebből valahogy majd csak megélünk. Négy éve ennek. Azóta teljesen maszekok vagyunk, de az SZTK-t nem fizetem. Az a helyzet, hogy van még adósságunk a házra is, két hasas üszőt meg OTP- re vettem.- S mi lenne ha a családban bármiféle betegség előadódna?- Mit mondjak, hát az igen csak nagy baj lenne.

De nincs mit tenni, sok a kiadás. A föld nem sok,

egy hold a miénk s emellé az apósom is adott egy holdat. Szóval a takarmányt úgy kell megvenni a jószágnak. A földön kukoricát termelünk, mert az a legdrágább és ahhoz a legnehezebb hozzájutni. A táp, a vörösliszt nagyon sokba kerül.- Elmondaná hogyan telik egy napja?- Fél ötkor kelek, megetetek, kitrágyázok, mire végzek, nyolc óra. Ma csalamádét hoztunk a földről a kollégámmal, akivel összefogtuk a két egy- szem lovunkat párba. Megszereljük a defektet, délután megint etetünk, de közben ki kellene hordani a jószágok alól a trágyát a földre, mert mi műtrágyát nem veszünk, a szerves trágyát szántjuk be. Jó esetben este kilenc óra felé végzek, de most lucernagyűjtés idején előfordul, hogy éjfélkor kerülök ágyba. Azt sem tudom mi megy a tv-ben, mi a műsor, mit írnak az újságba. Fáradt vagyok, nem érek rá semmire, inkább alszom. Sokszor még nem is ebédelek, pedig a feleségem a gyerekejt miatt mindennap főz.

*

„A veszteséges kollektív üzemeket fel kell számolni és területüket ki kell osztani a föld nélküli vállalkozóknak, hosszú lejáratú szerződéssel (50 év) névleges bérért. A fennmaradó területeket a települések, községek birtokába kell adni (közbirtokosság, legeltetési társulat stb. formájában), hogy a falu önellátó, önfehntartó szerepét biztosítsuk.”

(Részlet a Kisgazdapárt agrártéziseiböl)

Egyedül- Ön hogyan kapcsolódik a téeszhez?- Nem sok közünk van egymáshoz, néha gépet

kérek tőlüjr, különben mindent magam csinálok. Napszámost nem fogadhatok, mert drága, ötven forintot kérnek óránként. Mi itt alsóvégi maszekok összefogunk, segítünk és visszasegítünk egymásnak. Nekem csak olyan eszközeim vannak, amit ló után lehet fogni: eke, borona, és géppel fejjük a tehenet is. A bálázót béreljük és minden gépet, ami szükséges a földműveléshez - a maszekoktól. De nem sokáig. Ha sikerül jól eladni a borjakat, az őszszel már veszek egy kiselejtezett traktort, megjavit- tatom, és ha jól bejön az évem, még egy bálázó is kikerül.- Készítenek-e családi költségvetést?- Nem. Ilyesmit mi nem csinálunk, nem is mu- szály, mert az adóm alig háromezer forint. Szóval változó, hogy mennyi a bevételünk. A tej hozza a legtöbb pénzt, mert van amikor tíz, máskor meg ötven liter tejet adnak a tehenek naponta.- Havonta mennyi a bevételük?- Öt- és tizenötezer közötti, de ebből lemegy a táp ára, a bálázás és a szállítás költsége. Olyan ötezer forint körüli összeg marad itthon havonta. Ehhez hozzájön a feleségem rokkantnyugdíja és a családi pótlék. Majdnem mindenünk megvan itthon, és nem nagyon költekezünk.- Mikor vett magának új ruhát?- Hát az esküvőnkkor. Nem használok én ruhát, ha valahova megyünk, farmernadrágot és pólóinget veszek magamra. A nyakkendőt meg egyenesen ki nem állom, szorít, feszít, kínoz, nem bírgm, árt az egészségemnek. Mi egyébként úgy sem járunk sehova, mert az állatok mellől kimozdulni egyszerűen lehetetlen.

*

„A kistermelés és a magángazdálkodás perspektívájához azonban az is hozzátartozik, hogy oldódjanak a mai földtulajdon-szerzési és föld- használati kötöttségek, amelyek nem felelnek meg a piaci, gazdasági modell követelményeinek, akadályozzák a verseny kibontakozását.”

(Részlet az MSZMP agrárpolitikai tézistervezetéből)

Beosztással élni- A termeléshez szükséges vetőmagvakat, vegyszereket hol veszi meg? És hogyan választja ki közülük a legjobbat?- A Gazdaboltba járok, ott veszem meg a magokat, permetezni meg mindent Decissel permetezek. Ha valamit meg éppen nem tudok, megkérdezem a szomszédtól, a komától, az apóstól.- Mennyire ismeri a különböző pártok agrár- programjait?- Nem nagyon, nemigen érek én rá ilyesmivel foglalkozni. Az MDF-en elvoltam, de ott is csak beszéltek, beszéltek, beszéltek...- Hogyan lehet itt a faluban földhöz jutni?- Hát amúgy nem nagyon van szabad föld, csak abban bízom, hogy kikeveredik a téeszből a rám- iratott föld. Föld kéne és legelő, hogy mozogni tudjanak az állatok, mert elég gyengécskék.- Mostanában gyakran esik szó a farmergazdaságokról, a kalászostanfolyamokról, a gazdakörökről.- Mit mondjak? Igazuk van, tanulni kellene, mert hát a családi gazdálkodás is csak hasznát venné. Úgy látszik, nekem ez megfelel. A magam ura vagyok, senki főnöknek nem vagyok kiszolgáltatva. Mindennap beosztom a dolgom, tudom mit kell tennem, én döntöm el, hogy mivel foglalkozom és én gazdálkodom a pénzzel is. Nyugodt vagyok és kiegyensúlyozott és bár még kicsik a gyerekeim, azt akarom, hogy nyugodt, békés emberek legyenek ők is. Persze, ha tanulni akarnak, nincs akadály előttük, én megteremtem az alapjait a tanulásnak is. De ha ez nem megy, nincs tehetségük a tanuláshoz, legyenek olyan tisztességes, becsületes parasztemberek, mint amilyen érzésem szerint én vagyok.

*

„Olyan agrárpolitikára van szükség, amely nem arról az oldalról közelít, hogy mi a mezőgazdaság feladata, hanem arról az oldalról, hogy a vidéken élőknek is joguk van a társadalom más rétegeihez hasonló emberi élethez.”

(Agrárreformkör, 1989. augusztus, Budapest) D. VARGA MÁRTA