Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-19 / 195. szám

1989. augusztus 19. NÉPÚJSÁG 3 Határidő: 1995. Konvertibilis lesz a forint? A kormány által felkért szakértői mun­kacsoport szerint legkésőbb 1995-ig meg kell teremteni a forint konvertibilitá­sát. Szepesi György, a Minisztertanács fő­tanácsosa elmondotta: a szakértői cso­portot az év elején azzal a céllal hozta lét­re a kormány, hogy megvizsgálják: a gaz­daság jelenlegi nehéz helyzetében napi­rendre tűzhető-e a forint konvertibilissá tétele. A szakértők erre a kérdésre igen­nel válaszoltak, véleményük szerint a re­form előrehaladásával mindenképpen elkerülhetetlenné válik bevezetése. Kü­lönben nem lehet teljessé tenni a piaci vi­szonyokat, nem gyorsítható a struktúra- váltás, és a magyar gazdaság továbbra sem tud megfelelőképpen integrálódni az egységessé váló nyugat-európai piacba. A szakértők szerint már a gazdaság je­lenlegi helyzetében is több tényező miatt sürgető ennek a lépésnek a megtétele. Ilyen a vállalatok, vállalkozók gazdasági érdekeltségében, tevékenységének irá­nyításában kialakult jelenlegi állapot. A piac még nem vált meghatározóvá Ma­gyarországon, s így nem irányítja a ter­melők lépéseit, ugyanakkor a központi szabályozás hatása nagymértékben csökkent. Többek között ez az egyik oka a gadzaság stagnálásának. Amennyiben a forint konvertibilissá válik, a vállalatok közvetlenül kapcsolódhatnak a világ­piachoz. Ma is hatással van a magyar vállalatokra a külföldi piac, ám ha export­juk adott körülmények között nem bizo­nyul jövedelmezőnek, a kedvezőtlen helyzeten a forint leértékelésével könnyen lehet segíteni. Ezzel magyaráz­ható, hogy az exportáló vállalatok nagy­mértékben szorgalmazzák a számukra kedvező árfolyamváltozást. A konvertibi­litás bevezetése esetén ez a lehetőség megszűnik. A konvertibilitás megteremtésének irá­nyába hata lakossági valutaellátás jelen­legi helyzete is. A világútlevél bevezetése politikailag kedvező, de gazdaságilag egyáltalán nem megalapozott lépés volt. Ennek következtében ma már azzal a ve­széllyel is számolni kell, hogy Magyaror­szágon kialakul a kettős valutarendszer. Elkerülése hosszabb távon csak a forint konvertibilissá tételével biztosítható, ha­csak nem akar a kormány e téren szigorí­tó intézkedéseket életbe léptetni. A szakértők szerint a magyar gazda­ság még nem érett a konvertibilitás azon­nali bevezetésére, ám az 1990-es évek közepéig megteremthetők a szükséges feltételek. Ennek érdekében javasolják, hogy a Magyar Nemzeti Bank a továb­biakban még szigorúbb pénzpolitikát folytasson. Amennyiben a forint konverti­bilissá válik, mindenfajta többletpénz, ami hitel formájában - valamilyen válla­latcsoport nyomására - a gazdaságba jut, azonnal az import növekedését, és így a fizetési mérleg romlását eredmé­nyezi. Ez a gyakorlat a jövőben nem en­gedhető meg, mivel a pénzmennyiség szabályozása marad a kormányzat leg­főbb eszköze az egyensúly fenntartásá­ra. Ugyancsak elodázhatatlan a költség- vetés reformja, az államháztartás rend­betétele, az állam túlköltekezésének megszüntetése. Lényeges egy igen haté­kony forintvédő politika feltételeinek ki­alakítása is. Ennek egyik eleme, a megta­karítások ösztönzése, míg a másik: a bér- kiáramlásnak a vállalati teljesítmények­hez kötése. Ez pedig csak abban az eset­ben sikerülhet, ha a vállalatoknak igazi tulajdonosaik lesznek, akik elsősorban a vállalkozás jövedelmezőségét tartják szem előtt. A szakértők szerint is jelentős kocká­zatokat rejt magában a konvertibilitás bevezetése, ezért alaposan elő kell ké­szíteni. Ám az elmúlt időszakban a forint már számos területen gyakorlatilag kon­vertibilissá vált. A külföldi befektetők pél­dául a magyarországi vállalkozásaiknál keletkezett nyereséget teljes egészében kivihetik konvertibilis valutában. Az im­portliberalizálás előrehaladása pedig a magyar vállalatok számára teszi minél szélesebb körben automatikusan átvált­hatóvá a forintot. Megkezdődött a KGST- elszámolási rendszer reformjának előké­szítése is. Ugyanakkor nem lesz könnyű feladat az államháztartás rendbehozatala, vala­mint a jelenleginél sikeresebb forintvédö politika feltételeinek kialakítása sem. A konvertibilitás bevezetése kedvezőtlenül hathat - főleg az első időszakban - a fog­lalkoztatottság alakulására is. Azok a vál­lalatok ugyanis, amelyek a világpiaci megmérettetésnél alul maradnak, való­színűleg igen rövid idő alatt jelentős struktúraváltásra kényszerülnek, s ez nem fog sikerülni számottevő létszám­leépítés nélkül. Alkotói díjasok ’89 Pónya József Lehetőség volt a segítésre Pónya József neve akkor vált egyre is­mertebbé, mikor - 1976-tól - a Paksi Atomerőmű Vállalat igazgatóhelyettese, igazgatója, majd vezérigazgatója lett. Az Alkotói Díj számára azért fontos, mert mások értékelték munkáját. Akik nyomon követték az elmúlt évtizedet, olyannak is­merték meg őt, aki átlagon felüli műszaki ismeretekkel, gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező, nagy munkabírású vezető. Határozott, energikus ember, egyénisé­gével, példamutatásával képes mozgósí­tani, ösztönözni. Felelősséget érez és vállal Paks fejlődéséért, ami kihat me­gyénk egészére is. Úgy fogalmazott, hogy van, aki az elis­merésért kétkezi munkával dolgozik meg, másnak lehetősége volt, hogy se­gítsen. Ő maga a nagy közösség anyagi lehetőségével gazdálkodik, „segít” oly módon, hogy általa gazdagodik a város, a megye, az ország. A mű, amit az Alkotói Díj jelez, még nem fejeződött be. Célja, terve, hogy a már meglevő erőmű újabb szakaszban épül­jön tovább. Tíz esztendővel ezelőtt - 1979-ben - adta ki első alka­lommal a Tolna Megyei Tanács az Alkotói Díjat, a megye társadalmi életében, irodalmi, művészeti, kulturális, gaz­dasági, műszaki tevékenységben nyújtott kimagasló^ szakmai, hivatásbeli érdemek elismerésére. Eddig hu­szonkilencen kapták meg: mozgalmi és gazdasági veze­tők, orvosok, népművelők, pedagógusok. Idén a megyei tanács a 21/1989. számú határozatával Pónya József­nek, Horváth Józsefnek, dr. Péntek Zoltánnak és Mözsi Szabó Istvánnak ítélte oda ez elismerést, amit Tamás Ádám, a Tolna Megyei Tanács elnöke adott át Szekszár- don, a régi megyeháza dísztermében rendezett megyei tanácsülésen. Horváth József Mözsi Szabó István Dr. Péntek Zoltán Nagyon sok évet említettek Horváth József 1986-ban a Tolna Me­gyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szö­vetsége titkáraként vonult nyugdíjba. Negyven éven keresztül volt felelős beosztású vezetője egy-egy mezőgaz­dasági területnek. Ezt az időt bevallása szerint nagyon soknak érzi. Élettapaszta­latát gazdagította e négy évtized. Úgy ítél­ték meg az Alkotói Díj átadói, hogy politi­kai, szakmai ismeretei birtokában siker­rel fogta össze az érdekvédelmi tevé­kenységet. Támogatta a korszerű terme­lési eljárások és módszerek gyakorlati alkalmazását. Aktív közéleti ember. Negyedszázada megyei tanácstag, húsz éve elnöke a me­zőgazdasági bizottságnak és az Agrártu­dományi Egyesületnek. Amit látott, hallott, tanult, a jövőben szí­vesen adja át a hozzá forduló fiatalabb generációnak. Nyugdijaséveit saját sző­lőjében szorgoskodva tölti, ahol van idő a megélt emlékek újraidézésre, történetek felelevenítésére munka közben, ami ba­ráti beszélgetésekben, szavakban ki­mondva élhet tovább. A másodrangú ágazat elismerése Dr. Péntek Zoltán megyei röntgen- szakföorvos 1960-tól dolgozik megyénk­ben. Lapunk Hét végi beszélgetés rova­tában a közelmúltban találkozhattak sze­mélyével olvasóink. Kitüntetését azért vette meglepetéssel, mert a harminc év alatt úgy tapasztalta, hogy saját hazában prófétáskodni na­gyon nehéz. Másutt sokkal hamarabb elismerték mindazt, amire a közvetlen környezet figyelmét hangsúlyosabban kellett felhívni. Úgy érezte, az egészség­ügy másodrangú ágazatként szerepelt szerte az országban és akkor, amikor az ő nevét olvassák az Alkotói Díj átadá­sakor, az elismerés az ágazatnak szólt. Tudományos tevékenységet fejt ki, melyet 52 közleménye, 46 előadása is bi­zonyít. Díjnyertes pályamunkáival erő­síti ezt, amit csak aláhúz egy kézikönyv társszerzői jogán. Hét éve az orvostudo­mányok kandidátusa. Az ágazat, melynek megyei irányítója, ezekben az években forradalmi változá­sokon megy keresztül. Megyénkben e té­ren megindult egy lendület, mely a jövő­ben ad még végrehajtandó feladatot az Alkotó Díjas orvosnak. Hit nélkül nem lehet élni Mözsi Szabó István festőművész, pe­dagógus, eddigi életével, tevékenységé­vel bizonyította hovatartozását, hogy Tol­na megyei ember. Addig volt csak távol a megyétől, míg diplomát szerzett, hogy ta­níthasson, láttathasson. Erőt gyűjtött más berekben. Tömören úgy összegezte te­vékenységét, hogy csak a dolgát végez­te, amit belső indíttatásból tennie kellett. Csöndesen tiltakozik az ellen, hogy az Alkotói Díj életműnek szól. Az őt ismerő barátok bíznak benne, hogy még lesz ideje tehetsége javát adva szolgálni egy ügyet, ami népművelő, pedagógus és festőművész alkotói munkája is egyben. Vallja, hogy hit nélkül sem élni, sem dolgozni nem lehet. A mostani kitüntetés igazolta a jó dolgokba vetett hitét. Akik e díjat adták, úgy ítélték, hogy karakteres, mély humánumú festő, akinek munkás­sága ismert és fontos színfolt a magyar képzőművészetben. Közgyűjtemények, középületek őrzik képeit, szőtteseit. Fest­ményeivel, életképeivel a múlt paraszti sorsának is emléket állít. Ezt teszi majd a jövőben is reménykedő hittel. DECSI KISS JÁNOS Fotó: GOTTVALD KÁROLY Az Ellenzéki Kerekasztal sajtóértekezlete A nyilvánosság és a háromoldalú tár­gyalások menetével kapcsolatos kérdé­sek voltak a főbb témák az Ellenzéki Kerekasztal pénteki sajtótájékoztatóján a Budai Vigadóban. Szabad György elöljáróban kifejtette: az ELIenzéki Kerékasztalnak határozott szándéka, hogy rendszeressé tett saj­tóértekezleteken és más formában is gondoskodjék a háromoldalú tárgyalá­sok menetéről szóló tájékoztatásról. Hozzátette: mindezt a másik két fél köz­reműködésével és a rendelkezésre álló lehetőségektől függően tudják realizálni. Sólyom László a nyilvánosságról folyó térgyalásokon képviselt EKA-elképzelé- seket ismertetve elmondta: az Ellenzéki Kerekasztal három témakört kívánna megvitatni. Az egyik a nyilvánosság egé­szét átfogó törvénycsomag megtárgyalá­sa. Ez egy új sajtótörvényből, az adatvé­delemre és az információszabadságra vonatkozó törvényegyüttesből, valamint az ide tartozó postai (például frekven­ciaelosztás) szabályozásokból állna. A másik csomag a politikai nyilvánosság pártatlanságát szabályozná a választá­sokig terjedő időszakban. Ezzel kapcso­latban az EKA álláspontja szerint létre kell hozni egy olyan pártatlan ellenőrző bizottságot, amely a nemzeti tájékoztatá­si intézmények (Magyar Televízió, Ma­gyar Rádió, MTI) részrehajlás mentessé­gét felügyelné. Harmadrészt egyéb napi problémákat szerettek volna napirendre tűzni. Ezek közé tartozott volna például a korábban üldözött sajtótermékek rehabi­litációja. Az Ellenzéki Kerekasztal szük­ségesnek tartja, hogy a háromoldalú tár­gyalásokon tekintsék át a nyilvánosság általános helyzetét, a nyomdaügyet és az MSZMP sajtómonopóliuma korlátozásá­nak lehetőségeit, különös tekintettel a megyei lapokra - mondta Sólyom László. Haraszti Miklós emlékeztetett arra, hogy a háromoldalú tárgyalások fő célja a szabad választások feltételeinek meg­teremtése. Ennek fontosságára utalva úgy ítélte meg, hogy a megbeszéléseket övező nyilvánosság nem elégséges. Az I/ 5-ös albizottság munkájáról szólva úgy vélekedett, hogy egyelőre kevés a kéz­zelfogható eredmény. Példaként említet­te: az MSZMP a kezében lévő megyei la­pok tekintetében mereven ellenáll, e la­pok helyzetét vagyoni kérdésnek tekinti. Sikerként könyvelte viszont el, hogy kon­szenzus született az ombudsman (állam- polgári jogok szóvivője) intézményének felállításáról. Torgyán József arról be­szélt, hogy az országgyűlési képviselők választásával foglalkozó albizotságban a tárgyalások során hangsúlyosan vető­dött fel az országos hírközlő szervek fel- használása a választási kampány során. Egyebek közt kevesellte azt az adásidőt, amely az MSZMP elképzelése szerint a választásokon induló pártok és egyéni jelöltek számára a kampány idején ren­delkezésre állna. Ez a műsoridő ugyanis egy napra lebontva hat perc lenne. Az EKA fontosnak tartja, hogy a kampány idején szabadon lehessen élni a fizetett hirdetések eszközével. Ezzel szemben az MSZMP és a harmadik oldal álláspontja: számukra elképzelhetetlen, hogy egy párt egy másik párt vagy szervezet lapjai­ban tegyen közzé fizetett választási hir­detést. Arra a kérdésre, hogy ha a háromolda­lú megbeszéléseken nem sikerül meg­egyezni a tárgyalások nyilvánosságáról, mit tesz az Ellenzéki Kerekasztal, az EKA képviselői leszögezték: emiatt nem fog­ják megszakítani a tárgyalásokat. Ezt követően bejelentették, hogy a Ma­gyarországi Szociáldemokrata Párt is­mét bekapcsolódik az EKA munkájába, mert megoldódott az a probléma, amely a szociáldemokraták részvételének ideigle­nes felfüggesztését okozta. Antall József a háromoldalú tárgyalások menetéről szóló tájékoztatójában leszö­gezte: a megbeszélések a jövő héten olyan szakaszba érkeznek, amely azzal a remény­nyel kecsegtet, hogy a középszintű tárgya­lásokon sikerül előrelépni. Ugyanakkor utalt arra, hogy olyan sarkalatos kérdések­ben kell megegyezésre jutni, amelyek horderejűknél fogva egyik fél számára sem teszik könnyűvé a tárgyalásokat. Éppen ezért senki sem csodálkozhat azon, hogy a demokratikus átalakulás körülményei kö­zött a rendkívül fajsúlyos kérdésekben (például választói jog, köztársasági elnöki intézmény, a pártok kivonulása a munka­helyekről, a hadsereg depolitizálása) né­zetkülönbségek, illetőleg ellentmondások merülnek fel nemcsak a három oldal kö­zött, hanem az EKA-n belül is. Szólt arról, hogy a köztársasági elnöki intézmény kérdése az elmúlt hetekben nagy hangsúlyt kapott. Az ezzel összefüg­gésben a napokban elhangzott megnyilat­kozásokkal kapcsolatban leszögezte: pressziónak az Ellenzéki Kerekasztal nem engedhet. Antall József rámutatott: Kilényi Géza megnyilatkozás, amelyet mint igaz- ságügyminiszter-helyettes és az MSZMP tárgyalódelegációjának tagja tett, rendkívül szerencsétlen volt. Annál is inkább, mert Kilényi Géza a háromoldalú tárgyalások keretében feállított jószolgálati bizottság­nak is tagja. Éppen ezért nyilatkozatát az EKA visszautasította. Ugyanakkor a kor­mány csütörtöki sajtótájékoztatóján el­hangzott nyilatkozatot az Ellenzéki Kerék­asztal úgy értelmezi, hogy a kormány lé­nyegében korrigálta Kilényi Géza kijelenté­sét, és Pozsgay Imre megnyilatkozásához hasonlóan a kormány álláspontja is elhatá­rolódást jelent tőle. Közművelődésben dolgozók kitüntetése (Folytatás az 1. oldalról.) azonos momentumait idézte, miközben méltatta a munka szerepét, amit a kultúr- házakban, könyvtárakban dolgozók vál­lalnak napjainkban. Azokét, akik a múlt értékmentését kiadói tevékenységben vállalják, akik iskolák kulturális életét szervezik, akik a népművészeti hagyo­mányokat ápolják, gondoskodnak az óvodások, iskolások szabadidős tevé­kenységének hasznos eltöltéséről, az ol­vasóvá nevelésről, egy-egy község közművelődési intézményének eredmé­nyes működtetéséről, a nemzetiségi kul­túra terjesztéséről, akik azért tesznek, hogy az élet tartalmasabb, emberibb le­gyen. Ilyen indoklásokkal adott át István Jó­zsef, a Tolna Megyei Tanács elnökhe­lyettese huszonkilenc személynek, köz­tük lapunk vezető munkatársának - D. Varga Mártának - Szocialista Kultúráért kitüntetést. Kiváló Munkáért kitüntetés­ben kilencen részesültek, tizenhármán Miniszteri Dicséretet kaptak és hatan pénzjutalmat. K. Balog János ismertette az 1989. évi helytörténeti pályázat ered­ményét, majd átadta a jutalmakat. Az országos ünnepségen, a Parla­mentben, idén először adták át az Életfa­díjat, a népművészet megőrzésében, átörökítésében hosszabb időn át végzett kimagasló tevékenységért. Ezt kapta Lackner Aladár, gyönki evangélikus es­peres.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents