Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-19 / 195. szám
2 Képújság 1989. augusztus 19. (Folytatás az 1. oldalról.) Az 1939. szeptember 28-ikán létrejött német-szovjet határ- és barátsági szerződéshez csatlakozó titkos kiegészítő jegyzőkönyv az augusztusban aláírt kiegészítő jegyzőkönyvet olyan értelemben módosítja, hogy „a litván állam területe a Szovjetunió érdekövezetébe esik, mivel másrészt a Lublini vajdaság és a varsói vajdaság egyes részei Németország érdekövezetébe esnek”. Vjacseszlav Molotov szovjet külügyminiszter 1939. augusztus 23-án aláírja a Szovjetunió és a náci Németország közötti megnemtámadási egyezményt, az úgynevezett Molotov-Ribbentrop-paktumot. Balról Joachim Rebbentrop német külügyminiszter, középen Joszif V. Sztálin, jobbról F. Gaus, jobbról a második U. Pavlov. Bonni köszönet Budapestnek Erich Honecker, azNDK párt- és állami vezetője csütörtökön este írásos választ küldött arra a levélre, amelyet Helmut Kohl, az NSZK kancellárja augusztus 14-ikén küldött neki a nyugatnémet külképviseleteken tartóz- % kodó keletnémet menekültek problémájának megoldása végett. Erről Herbert Schmülling, a bonni kabinet szóvivője számolt be pénteki sajtóértekezletén. A szóvivő ismét a sajtó megértését kérte az iránt, hogy a felek e levélváltás tartalmát is bizalmasan kezelik. Tájékoztatása szerint mindamellett a több politikai vonalon fennálló Bonn-Berlin érintkezés az előző napi puhatolózási szintről magas szintű tárgyalások előkészítésének szakaszába jutott - nem volt hajlandó azonban válaszolni arra a kérdésre, hogy nem legmagasabb szintű érintkezés készül-e. Bonnban nem hiavatlosan már korábban ismeretessé vált, hogy a felek az üzenetváltásban késznek mutatkoztak a menekültkérdésben magas politikai szintű kapcsolatfelvételre. A szóvivő bejelentette, hogy a magyar kormány képviselőivel folyó érintkezés is érzékeny szakaszban van, ezért a felek ez esetben is hallgatásra kötelezték magukat. Schmülling nemzetközi sajtóértekezletén külön köszönetét mondott a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak és a Magyar Vöröskeresztnek azért a hatékony és önzetlen segítségért, amelyet a német menekülteknek nyújtott és nyújt Budapesten. Bonnban a segélyek összehangolásáról éppen a sajtóértekezlettel egy időben tartottak értekezletet a külügyi hivatalban. Hans Schumacher külügyi szóvivő legújabb értesülése szerint a Budapesten az NSZK nagykövetsége által jegyzékbe vett és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat segélyközpontjában ellátásban részesített keletnémet menekültek száma péntekig több mint 800-ra növekedett. Schumacher nyugatnémet újságírók kérdéseire válaszolva megerősítette, hogy a magyar határőrizeti szervek minden további következmény nélkül küldik vissza a határról azokat az NDK állampolgárokat, akiket tetten érnek illegális határátlépési kísérleten. Hasonló megértés érvényesült azoknak a keletnémeteknek az esetében is, akik az immáron ideiglenesen lezárt budapesti nyugatnémet diplomáciai képviselet előtt gyülekeznek. A nyugatnémet fél - emlékeztetett Schumacher - a magyar kormány képviselőivel folytatott véleménycsere során főként arra törekedett: további magyarországi tartózkodásukból ne háramoljon semminemű hátrányos következmény azokra az NDK állampolgárokra, akik jelenleg gyötrelmes lelki válságot élnek át, mert felégették maguk mögött a hidat. Schumacher ezzel is összefüggésbe hozta a megértő magyar álláspontot, jóllehet a tárgyalások bizalmas jellegére hivatkozva nem volt hajlandó részletekbe bocsátkozni. * Őszi István külügyminiszter-helyettes pénteken magához kérette Gerd Vehrest, az NDK budapesti nagykövetét és megbeszélést folytatott vele az NSZK-ba áttelepülni kívánó, Magyarországon tartózkodó NDK állampolgárok ügyének rendezéséről. Hangsúlyozta, hogy magyar részről továbbra is a két német állam közötti érintkezések eredményeinek függvényében, a magyar politikai és jogi gyakorlat, az általánosan elfogadott nemzetközi normák szellemében kívánják ezt a kérdést megoldani. Vehres nagykövet ez alkalommal is kifejtette, hogy állampolgárai problémájának rendezését az NDK-ba való visszatérésük segítené elő. Megerősítette, hogy az érintetteknek hazautazásukat kővetően semmiféle hátrányos következménytől nem kell tartaniuk. (MTI) Az új koalíció a lengyel parlamentben A hárompárti: Szolidaritás-paraszt- párti-demokratapárti koalíció immár tény. Vajon milyen pozíciója lenne egy ilyen koalíción alapuló kormánynak a lengyel parlament két házában? A Szolidaritásnak, a Parasztpártnak és a demokratapártiaknak a 460 fős lengyel alsóházban 264 képviselőjük lenne együtt, ami kényelmes többséget jelentene. A LEMP-nek ugyanazzal a két szövetségessel 299 mandátuma lett volna, mégis teljes volt az egyetértés abban, hogy ez kevés a kormány gördülékeny munkájához. Ennek az az oka, hogy a 99 százalékos Szolidaritás-többségű szenátus által visszadobott törvények újbóli elfogadásához szükséges hétharmados többséget a 299 képviselő nem tudta volna biztosítani, azaz az ellenzék uralta szenátus megbéníthatta volna a kormányt. Most ez a veszély egy Szolidaritás vezette kormányban, még ha annak csekélyebb többsége van is a parlament alsóházában, aligha tekinthető reálisnak. Azaz a Szolidaritás-parasztpárti-demok- ratapárti koalíciós kormány - maga mögött tudva a Szolidaritás uralta szenátust kényelmesen és biztonságosan kormányozhat (Már amennyire a mai bonyolult és igen nehéz lengyel gazdasági helyzetben ilyesmi egyáltalán elképzelhető). A Lengyel Egyesült Munkáspárt éppen a fenti parlamenti aritmetika miatt követett el mindent egy, a Szolidaritást is magában foglaló nagykoalíció mellett. A LEMP vezette kormánynak mindenképpen szüksége volt - a Szolidaritás szenátusi többsége miatt - a Szolidaritás támogatására. Ugyanezen matematika szerint egészen más a Szolidaritás helyzete, hiszen ők - maguk mögött tudva a szenátust - képesek még csekélyebb alsóházi többséggel is a kormányzásra. Azaz a két kormányt alakítani készülő politikai erő helyzetét - a tisztán parlamenti matematikát véve alapul - egyáltalán nem azonos. A Szolidaritás a parasztpártiakkal és a de- mokratapártiakkal az oldalán bármikor elköszönhet a LEMP-et képviselő kormánytagoktól, akiket egyébként is csak az adminisztrációban és az erőszakszervezetekben meglévő reális erejük miatt engednek be a kormányba. Félórás tiltakozás a húsáremelések ellen (Folytatás az 1. oldalról.) röpke harmincpercessel is - kellene tiltakozniuk. Szinte mindenütt megemlítették, hogy ilyen rövid idő alatt nem könnyű feladat megszervezni a figyelmeztető sztrájkot, annál is inkább, mivel a felhívás csak a tegnapi sajtóban látott elsőként napvilágot. Ennek ellenére az adott szak- szervezeti alapszervezetek - melyeknek önálló joga és hatásköre döntést hozni a csatlakozás kérdésében - a péntek reggeli órákban megtartott üléseiken meghozták elhatározásaikat. így a Vasasszakszervezet szempontjából leginkább érintett nyolc gazdassági egység - a szekszárdi Agram, a BHG, a Dédász, az MMG, a Paksi Atomerőmű Vállalat, a bonyhádi Mezőgép, a Zománcárugyár és a dombóvári Láng Gépgyár - közül mindössze a két utóbbi kollektívája Sztrájk előtti röpgyülés a bonyhádi Zománcárugyárban hagyta abba a munkát délután fél kettő és kettő között. Másutt ugyan szintén egyetértettek a felhívás céljával és tartalmával, ám a munkabeszüntetéssel, ami egyes vélemények szerint nemkívánatos folyamatokhoz vezethetne, nem. A Dédász és a PAV képviselői érthetően arra is hivatkoztak, hogy leállásukkal megszűnne az energiaszolgáltatás, ami váratlan bonyodalmakhoz is vezethetne. A két - bonyhádi és dombóvári sztrájkoló gyárban - egyébként hangsúlyozták, hogy az akció nem a vállalat vezetése, hanem a kormány hibás gazdasági politikája ellen irányult, s azért időzítették a munkabeszüntetést a délutáni műszakváltásra, hogy így a lehető legkisebb kárt okozzák. A demonstráció - amely Bonyhádon mintegy négyszáz, Dombóváron közel kétszáz munkást érintett - fegyelmezetten és a terveknek megfelelően zajlott le. A megyeszékhelyen sokan vásárlás közben, pontosabban vásárlás helyett értesültek a húsáremelés elleni sztrájkról, mivel a Tolna Megyei Népbolt Vállalat szekszárdi egységei - boltjai, áruházai - kivétel nélkül szolidaritásból csatlakoztak a felhíváshoz. Aki tehát déli tizenkettő és tizenkét óra harminc között kívánta volna megvenni a hét végi tejet vagy kenyeret, az csalódott, ugyanis zárt ajtók fogadták. A körülbelül kétszázötven dolgozó munkabeszüntetése a legellentétesebb megnyilvánulásokat váltotta ki az áruért futkosó vásárlókból, a paletta a támogatástól kezdve a beletörődésen át a mélységes elítélésig szinte az összes véleményárnyalatot magába foglalta. Ugyancsak szolidáris volt a vasasok felhívásával a bonyhádi Botond Cipőgyár közel hatszáztagú kollektívája: a szak- szervezeti bizottság a reggel kilenctől fél tízig tartó munkabeszüntetéssel ösz- szefüggésben egy dokumentumot küldött a Magyar Népköztársaság kormányának, melyet mellékelten közlünk.-szá-gkVásárlók vitája a munkabeszüntetésről a szekszárdi 50. számú bolt előtt A Magyar Népköztársaság Kormányának A Bonyhádi Cipőgyár szervezett dolgozói, egyetértve a Szakszervezetek Országos Tanácsának kezdeményezésével, csatlakoznak a tervezett húskészítmények árának emelése ellen indított országos 30 perces figyelmeztető sztrájkhoz. Szervezett dolgozóink méltánytalannak és súlyosan elhibázottnak tartják a bérből és fizetésből élőkre, ezen belül is a kiskeresetüekre - ahova a cipőgyár! dolgozók is tartoznak - újabb terhek hárítását, életszínvonaluk további csökkentését. Elvárjuk, hogy a jelenlegi helyzetben más eszközöket találjanak, melyek nem növelik a lakosság terheit, ugyanakkor lehetőséget nyújtsanak a termelőknek és a húsiparnak is, hogy gazdaságosan termelhessen. Követeljük a kormánytól, hogy vessen véget annak a rossz gyakorlatnak, amely az ország gazdasági működési zavarait automatikusan a lakossággal fizetteti meg, anélkül, hogy biztosítaná a szociális biztonság feltételeit. A rossz döntések meghozóitól szabaduljon meg és ne a lakosság nyakába varrja a következményeket. A kormány vegye végre tudomásul, hogy azokat a többletköltségeket, amelyek a felvásárlás és az eladási ár között indokolatlanok, ne a lakosság fizesse meg Megengedhetetlennek tartjuk, hogy dolgozóink túlórákkal teletűzdelt munkájukkal csak máról-holnapra tudnak megélni. Szolidárisak vagyunk az alacsony nyugdíjjal rendelkező nyugdíjasokkal. A húskészítmények és a csontos húsok árának emelése őket már-már katasztrofálisan sújtja. Nyugdíjuk értéke a megélhetéshez kevés, az éhenhaláshoz sok. Ezek az emberek építették fel a háború utáni romokból az országot, nekik nem ezt ígérték. Dolgozó kollektívánk ismételten követeli a kormánytól, hogy akadályozza meg a húsipari termékek árának emelését, s ha erre képtelen, tegyen intézkedéseket az áremelés kompenzálására, vagy mondjon le. Bonyhádi Cipőgyár dolgozói Prága szerint beavatkozás A csehszlovák hivatalos sajtó „beavatkozásnak” minősítette a lengyel szejm- nek az 1968-as csehszlovákiai katonai beavatkozást elitélő csütörtöki határozatát. A CTK hírügynökség szerint a Szejm- határozat mögött a Szolidaritás áll, amely ezáltal ismét beavatkozott Csehszlovákia belügyeibe, megkísérelve azoknak az erőknek a támogatását, akik Csehszlovákiában igyekeznek zavart kelteni és megingatni a szocialista fejlődést. „A Szejmben egyre inkább döntő szerepet játszó Szolidaritás megint keresztülvitte ezt a kirívó beavatkozást Csehszlovákia belügyeibe” - áll a CTK jelentésében, amelyet beolvastak a rádióban is. * Az 1968-as csehszlovákiai katonai beavatkozást igazoló kommentárt közölt pénteken a Neues Deutschland. A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának orgánuma szerint vissza kell utasítani az olyan történelmietlen megközelítést, amely az „internacionalista segítség” utólagos átértékelésére irányul. Az „Összetartozásunk Csehszlovákiában és 1968. augusztus 21 -e” című kommentárjában a Neues Deutschland leszögezi, hogy az öt szocialista országnak a felelősségteljes hazafias erők kérésére nyújtott internacionalista segítsége az egyedüli hatékony kiút volt a szocializmust és az európai békét fenyegető csehszlovák helyzetből. Vasassztrájk a megye két gyárában Enged a kormány a követeléseknek? Már nem titkos a „titkos záradék”
