Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-15 / 191. szám

1989. augusztus 15. NÉPÚJSÁG 3 Ajándéktárgyak a „vasfüggönyből” A Mertcontrol Minőségellenőrző Rt., a Magyar Néphadsereg Elektrotechnikai Javító Üzeme és a bécsi The Trend Con­nection ötmillió schillinges alaptőkével Trendcontrol Kft. néven vegyes vállalatot hozott létre, amely a magyar műszaki határzár eredeti, hitelesített darabjaiból emléktárgyakat készít és forgalmaz. A budapesti központú kft. a 260 kilométe­resjelzőrendszerből 50 kilométernyit ka­pott meg a Magyar Néphadseregtől erre a célra. Az emléktárgyakat Nyírteleken gyártják a kerítés szénacél elemeiből. Az eredetiségét igazoló tanúbizonyítvány- nyal ellátott rózsákat illetve díszdobozos drótdarabokat bemutatják a New York-i Gift Faire-en, a világ egyik legnagyobb ajándékvásárán is. A kft. azt tervezi, hogy október 1-ig mintegy félmillió „szabadságrózsával” és más emléktárggyal jelentkezik az ameri­kai piacon. MTI-FOTÓ - OLÁH TIBOR Kis emberek nagy emlékei Valamennyien történelmi idők része­sei, tanúi vagyunk. Ez nem túlságosan kellemes, de így történik maholnap 1100 éve. A történelmet - állítólag - alakító nagy személyiségeket természetesen nem volt módunk megkérdezni. Elhanyagolható (nem önmagunk számára, hanem törté­nelmi léptékkel elhanyagolható) kevese­ket már sűrűbben. Alább aprócska válo­gatás következik életünk maradandó, nagy emlékeiből. Név nélkül, ami termé­szetes, hiszen a tudakozódás nem eleve eldöntött újságírói terv szerint, hanem a véletlenek sokéves, jó szerencsés ösz- szejátszása révén került papírra. Enge­délyük nélkül, de a szerző számára emlé­kezetesen. * 1. 84 éves özvegyasszony: - Hatan voltunk testvérek. Három fiú, három leány és én a legkisebb. Talán az apám, aki valamennyi gyerekét imádta, kissé többet is dédelgetett a kelleténél. Min­denesetre, ha nagyon jó voltam, akkor a két térde közé vett és elővette az óráját. Az óra egyébként egyik oldalági család­tagunknál máig megvan. Azaz inkább szeretném remélni, hogy nem adta el... Nos, ez egy csodálatos masina volt. Dup­la fedelű, arany és muzsikált is. Apám az ilyen szerencsés pillanatokban meg­nyomott rajta egy gombot és az óra mu­zsikált. Nekem akkor muzsikált az egész világ... 2. 65 éves elvált asszony: - A kislá­nyom ma már nem az, de valamikor kövér volt. Nehezen tanult meg járni. A férjem tán öt méterre tőlem leguggolt és magához hívta. Odatötyögött. Én közben hátrább mentem 2-3 méternyit. Visszain­dult és persze nem vette észre a közben megnőtt távolságot. Ezt a játékot tán öt­hat ízben ismételgettük és ő legyalogolt vagy 20-25 métert. Sugárzott a boldog­ságtól és a teljesítmény örömétől. Tulaj­donképpen ekkor tanult meg a maga lábán, biztosan járni... 3. 62 éves nyugdíjas agronómus: - Amikor én elemi iskolába jártam, sőt ké­sőbb is, a középiskola kezdetén Nagy- Magyarországról tanultunk. Nagy-Ma- gyarország már az én gyerekkoromban se volt és valószínűleg sose lesz. Mégis, amikor egy Zakopanéi kirándulás része­ként feljutottam a Kasprowy-wierchre - amit én természetesen még Gáspár- csúcsként tanultam - egyszer csak ott álltam az 1000 éves határ gerincén. Nos, akkor kicsordult a könnyem... Egyébként a nálam jóval fiatalabb feleségem meg se értette és talán neki volt igaza... 4. 52 éves asszony: - Amikor a ma már egyetemista fiam megszületett és először adták mellém, hogy szoptassam meg. Akár hiszi, akár nem, elbűvölően szemte­len arckifejezéssel látott hozzá... 5. 48 éves férfiember: - Elvált szülők gyereke vagyok és mint ilyen, mindig anyapárti. Titkon persze apaimádó. Nos, amikor érettségiztem - nem túlságosan jól - akkor a kisnyugdíjas apám meghí­vott egy magánbankettre. Libamájat et­tünk, gyertyafény mellett és koccintott velem... 6. 32 éves elvált asszony: - Amikor a fiam megszületett. 3 kiló 25 dekával jött a világra, ami becsületes súly, de mégsem volt túlságosan nehéz szülés. Legalábbis így mondják mások... Az a pillanat, ami­kor kiszakadt belőlem, még azt se tud­tam, hogy fiú, avagy leány, de megköny- nyebbültem... 7. Egy házaspár, egybehangzóan: ­Amikor az az emlékezetes földrengés volt Dunaharasztiban, 1954-ben, ha nem tévedünk, akkor mi jó 120 kilométerre laktunk a gócponttól. Epicentrum, ugye, Így mondják...? Nos, arra ébredtünk, hogy a kettőnk ágyát valamilyen ismeret­len erő néhány centire szétlöki egymás­tól és a fejünk felett, nem veszélyesen, de mégis megrepedt a fal. Kiszolgáltatot­tak voltunk és azt se tudtuk, hogy kinek... 8. Katolikus lelkész, 73 éves: - A pap­pá szentelésem pillanata. Arcra borultan feküdtem sokadmagammal az oltár előtt és egy pillanatra, vagy kettőre, úgy érez­tem, hogy nem vagyok jelen. Isten kezé­ben éreztem magamat, bármilyen fur­csán hangzik is ez, úgy hiszem igaz. 9.32 éves tisztviselőnő: - Néhai apám zord, rideg és nagyon kemény ember volt. Úgy próbált nevelni, ahogyan a fejé­be vette és ez nem is sikerült neki. Vala­mivel érettségi után aztán elszöktem, férjhez mentem és elkezdtünk emelt fővel nyomorogni. Egy szép napon aztán, igaz, hogy közvetve, meghívtak bennünket, mindkettőnket, otthonra, ebédre. A so­sem kitárulkozó apám ölelő karokkal és „Kedves fiam!” felkiáltással fogadta a fér­jemet. Mégis úgy éreztem, hogy engem szeretett... 10.68 éves nyugdíjas: - Minden beje­lentés és előzetes értesítés nélkül kien­gedtek a börtönből, ahol egyébként jog­talanul tartottak fogva. Hazamentem és mert nem akartam tapintatlan lenni, a csengetés előtt benéztem kis házunk ki­világított hátsó ablakán. A feleségem ott ült az íróasztalomnál, levelet irt és merő könny volt az arca. Nekem irt levelet, ter­mészetesen börtönbe szántat... ORDAS IVÁN Világbanki támogatás útkarbantartásra A Világbank szakértőinek magyarországi látogatása nyomán lehetővé vált a magyar útfenntartás világbanki támogatása. A részletes, három évre szóló programot most alakítják ki. Az már tény, hogy 1989. július első felében létrejött egy szerződés az illetékes magyar minisztériummal, mely szerint a magyar állam 25 millió dollár támogatáshoz jut útfenntartási, burkolatmegerősítési célra. Ebből az ösz- szegből 10 millió dollárt már hasznosítanak, mivel ez ele­gendő 300 kilométer útburkolat megerősítéséhez, úgy, hogy a költségek 60 százalékát saját útalapunkból, a töb­bi 40 százalékot pedig a világbanki hitelből biztosítják. A tárgyalások jelenlegi állása alapján a világbanki tá­mogatás teljes összege 95 millió dollár, amelyből a fenti 25 ezer dollárt a fenntartásra kell felhasználni. A világbanki hitel jótékony hatása megyénkben is meg­jelent. Ennek igénybevételével végeznek burkolatmeg­erősítő munkálatokat a 6-os út paks-dunaszentgyörgyi, az 56-os szekszárdi bevezetőszakaszán 600 méter hosszban és Furkópuszta mellett, valamint a 63-as út bi- kácsi átkelőszakaszán. . megyei és helyi önkormányzatokhoz, szakigazgatási apparátushoz. Ha pél­dául nem lesz megyei tanácstestület és végrehajtó bizottság, akkor nyilván a me­gyei apparátus ezzel összefüggő, mond­juk meg, nem elhanyagolható nagyság- rendű tevékenysége is megszűnik. Je­lenleg az új tanácstörvénynek (önkor­mányzati törvénynek) az első koncepció­tervezetei ismertek szűkebb szakmai kö­rökben. Azt ma még senki nem tudja megmondani, hogy lesz-e megyei ta­nács, és ha lesz, milyen összetételű lesz: választott vagy részben delegált megyei képviselő-testület? Vagy helyi polgár- mesterek testületé lesz? Egyelőre termé­szetesen az sem ismert, hogy a megyei önkormányzat milyen önálló funkciókat fog betölteni (pl. egyes kulturális, egész­ségügyi szolgáltatások szervezése), és azokhoz milyen önkormányzati vagyon kapcsolódik. Ezért, ha ma gyökereiben átalakítjuk a szakigazgatási szervezetet, olyan helyzetbe kerülünk, mint az a sza­bó, aki a megrendelő méreteinek ismere­tei nélkül szabja ki és varrja meg a ruhát. A jogszabályi koncepciókból és a szakirodalomból az viszont egyértel­műen kitűnik, hogy a hatósági ügyinté­zésben a megyei II. fok mindenképpen megmarad. Ez nincs ellentmondásban a határozatok bírói felülvizsgálatának álta­lánossá válásával, mert általában csak az államigazgatási szakban jogerőssé vált határozatokat lehet a jövőben is a bíró­ság előtt megtámadni. Erre figyelemmel - a júniusi Tolna megyei átszervezési javaslattal ellentétben - megfontolandó­nak tartanám egy egységes megyei ha­tósági osztály kialakítását. Ehhez az osz­tályhoz koncentrálhatók az összes ható­sági ügyek, egyes specifikus szakértel­met igénylő ügyek kivételével. Hogy pél­dával is érzékeltessem, egy iparenge­dély megtagadása miatt benyújtott fel­lebbezés esetében a II. foknak azt kell vizsgálnia, hogy a jogszabályban taxatí­ve felsorolt feltételeknek az ügyfél eleget tett-e, továbbá, hogy alkalmazható-e az ügyben méltányosság; de nem kell érteni az adott iparág szakmai fogásaihoz. Az ügyek II. fokú elbírálása elsődlegesen jogkérdés. Elméletileg elfogadom dr. Csehák Ju­dit szociális és egészségügyi miniszter komplex családvédelemre irányuló tö­rekvéseit. Ugyanakkor azt már vitatom, hogy erre a feladatra a jelenlegi városi egészségügyi szakigazgatási szervek al­kalmasak lennének, már csak annál fog­va is, hogy pl. Tolna megyében jelenleg egyetlen városban sincs főfoglalkozású egészségügyi szakigazgatási szerv ve­zető, és nincs is erre törekvés. Az alkoho­lelvonó kezeléssel kapcsolatos hatósági feladatokat - aminek csak egyik része orvosi szakmai kérdés - is csak nagy ne­hézségek között képes az egészségügyi szakigazgatás ellátni. Mindezekből kö­vetkezik, hogy a gyámügyi igazgatás egészségügyi szakigazgatáshoz telepí­tése I. fokon ma még nem megoldható. A komplex családvédelmet viszont nem a megyénél kellene először megvalósítani, haneem ott, ahol az ügyeket intézik, első fokon. Mind a megyénél, mind a városok­nál szakmai szempontok is ellene szól­nak a gyámhatóság egészségügyhöz te­lepítésének. Az eddig ismert önkormányzati sza­bályozási elképzelések abban is meg­egyeznek, hogy a megyei szervek fel­adatát képezi továbbra is a helyi önkor­mányzati döntések törvényességi felü­gyelete. A felügyeleti jogosítványok tar­talmát illetően már viták vannak, hogy megsemmisítési vagy csak jelzési, kez­deményezési joga legyen a felügyeleti szervnek. A közelmúltban több tanulmány látott napvilágot az önkormányzati jogok bírói védelmével kapcsolatban. Egyes szer­zők a problémát úgy tüntetik fel, mintha a megyei szakapparátus első számú köz­ellensége lenne a helyi tanácsoknak, az önkormányzatokat béklyók közé szorítja és nem engedi kibontakozni a helyi ön­állóságot. Mi ezzel szemben a helyzet?Tolna me­gyében az elmúlt 3 évben éves szinten 6-8 esetben függesztett fel a megyei vb- titkár törvényességi okból I. fokú határo­zatot. A törvényességi felhívásnak az érintettek valamennyi esetben eleget tet­tek, így a megyei végrehajtó bizottság első fokú testületi döntést nem semmisí­tett meg. Kontrollra, a helyi testületi döntésho­zatal törvényességének segítésére ugyanakkor továbbra is elengedhetetle­nül szükség van. A közvetlen megyei irá­nyítás alá vont községi tanácsok számá­nak emelkedése a törvényességi fel­ügyelet feladatainak növekedését ered­ményezi. Új tanácsok alakultak és van­nak alakulóban, gyakorlatlan vezetéssel, apparátussal. A meglévők felkészültsége is kívánnivalókat hagy maga után. A se­gítséget maguk a helyi tanácsi vezetők, ügyintézők igénylik, és egyáltalán nem tartják terhesnek. Ezzel el is érkeztünk a helyi tanácsi önállóság, önkormányzatiság probléma­köréhez. A helyi tanácsi vezetők gyakran felvetik, hogy mindig akkor hangoztatjuk az önállóságot, amikor egyre kevesebb a pénz. Valljuk be, van ebben némi igaz­ság, úgy is lehet fogalmazni - Montecuc- colit plagizálva -, hogy mi kell a tanácsi munkához: pénz, pénz, pénz! Ha ez így teljesen nem is igaz, de az egyik és leg­alapvetőbb feltétel a gazdasági alap. Je­lenleg a helyi tanácsok döntő többsége kényszerpályán mozog, a központi támo- < gatások és helyi bevételek lassan éppen csak az intézmények működtetését fede­zik. A kérdés csupán most már csak az, hogy a tervezett új típusú normatív sza­bályozással, az önkormányzati vagyon­nal való gazdálkodás lehetőségével, az egyes adók helyben való meghagyásá­val vajon nem megint a hátrányos helyze­tű falvak kerülnek-e még hátrányosabb helyzetbe? Mert a normatív szabályozás­ból eredő egyenlősdi a kialakult különb­ségek felszámolását nem teszi lehetővé. A helyi közösség tulajdonába kerülő ön- kormányzati vagyon a falvakban ritkán mobilizálható; az is lehet, hogy helyen­ként csak terheket jelent a fenntartás. A személyi jövedelemadó volumene az el­öregedett, adóztatható jövedelemmel alig rendelkező falusi lakosság körében nem jelenthet számottevő bevételt. Sok bírálat éri a megyei tanácsokat a pénzek elosztó, vagy újraelosztó szerepe miatt, de a mechanikus egyenlősdi is óhatatlanul egyenlőtlenséget szül. A má­sodlagos elosztás központi gyakorlása vajon igazságosabb elosztáshoz vezet- e? A kevés, ha más módon osztják el, ak­kor vajon összességében több lesz-e? Az önkormányzati vagyon megterem­tése mellett igen fontos az önkormányza­tiság helyi személyi feltételeinek megte­remtése. Döntésre képes, a helyi érdeke­ket megfelelő komolysággal, áttekintő­képességgel rendelkező képviselő-tes­tület (tanács) kell, amelyik az önkor­mányzatok megnövekedő hatáskörével élni is tud. Az egyre súlyosbodó gazda­sági helyzet, a megélhetési gondok mel­lett nagyon nehéz az embereket közsze­replésre, társadalmi munkára meggyőz­ni. A helyi tanácsok személyi összetétele nem elsősorban azért esik kifogás alá, mert a Hazafias Népfront, a kizárólagos uralkodó párt, az MSZMP javaslata alap­ján történt a kiválasztás, hanem azért, mert az igazán rátermettek sokszor nem vállalták a funkciót, mert a tanácsi mun­kában egyre kevesebb volt a sikerél­mény, a tanácstagi megbízatásnak nincs presztízse, és nem utolsó sorban azért, mert sokszor nem volt más. A legtöbb kö zségben az MSZMP-n kívül más párt még nem tevékenykedik. Nem tudni, hogy a gyakorlatban hogyan fog történni a jelölés és a kiválasztás. Az időközi or­szággyűlési képviselőválasztások ta­pasztalatait figyelembe véve - mint való­sággal - számolni kell a lakosság passzi­vitásával. A választások az elkövetkező időszak­ban várhatóan szinte permanens folya­matot képeznek. Azok adminisztratív, szakmai bonyolításához, az eredmények összesítéséhez helyi és megyei tanácsi szintén begyakorolt szakapparátusra lesz szükség. Igen fontos a helyi vezetők jó kiválasz­tása. A polgármesternek (tanácselnök­nek) szakmai, politikai, erkölcsi feltételek mellett a feladat ellátásához megfelelő rátermettséggel is rendelkeznie kell. A ki­választást nehezíti a tisztség nem kielégí­tő anyagi, erkölcsi és közmegbecsülése. A helyi tanácsoknál a vezetői utánpótlás biztosítása eddig is nagy gondot okozott, ez még inkább így lesz a felfokozott poli­tikai közhangulatban. Ehhez szorosan kapcsolódik a lakosságot és a testületet jól kiszolgáló, szakmailag felkészült, sta­bil apparátus igénye, élén a szakmai ve­zetővel. Az előzőekben vázolt feltételeket még meg kell teremteni, a helyi önkormányza­toknak hosszabb ideig komoly szakmai segítségre van szükségük. Semmiképp sem szabad a helyi önállóság kialakulá­sát megelőzően a megyei szakappará­tust szétbombázni, mert ez helyrehozha­tatlan hibát eredményez, aminek kárát végső soron a lakosság látja. Úgy gondo­lom az átszervezést annak szem előtt tar­tásával kell végrehajtani, hogy a változta­tások mennyiben szolgálják a helyi taná­csok és a lakosság érdekeit, s ebben személyekhez kapcsolódó szempontok nem játszhatnak szerepet. DR. FARKAS LÁSZLÓ szervezési és jogi osztályvezető (Tolna Megye Tanácsa)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents