Tolna Megyei Népújság, 1989. augusztus (39. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-15 / 191. szám

Új posta Szekszárdon A Totév versenytárgyaláson nyerte el a szekszárdi posta új forgalmi épülete felépítésének, valamint a régi átalakításának jo­gát. A 83 milliós beruházás jó ütemben halad, köszönhetően a Pécsi Postaigazgatóság határ­időre történő fizetésének és a ki­vitelezővel való jó együttműkö­désnek. A tetőre hamarosan rá­kerül a cserép, a belső munkák télen és jövő tavasszal készül­nek majd el. A szerződésben vállalt 1990. decemberi átadást az építők jóval előbbre, az év kö­zepére ígérik. Fotó: G K Az érdekes épületet a Baranyaterv építésze, Pelényi Judit készítette “4 •» Az igényes tetőszerkezeten Szentpál József és Bodó Ferenc ácsok dolgoznak Farkas János, Fenyösi József, Pálfi István kőművesek Az áttelepülés a két német állam ügye Tegnap délelőtt a Külügyminisztérium­ban Horn Gyula külügyminiszter és Ko­vács László államtitkár az NSZK kormá­nyának kezdeményezésére megbeszé­lést folytatott Jürgen Sudhoff külügyi ál­lamtitkárral és Alexander Arnottal, az NSZK budapesti nagykövetével. A talál­kozón behatóan megvitatták az NSZK budapesti nagykövetségén tartózkodó NDK-állampolgárok ügyét, a probléma humanitárius szempontoknak megfelelő megoldásának lehetőségeit. Magyar részről hangsúlyozták: a kér­dés megoldása semmilyen módon nem kapcsolható össze azzal a körülménnyel, hogy Magyarország részese az ENSZ menekültügyi konvenciójának. A szóban forgó egyezmény előírásai e konkrét esetre nem vonatkoztathatók, ugyanis az NDK állampolgárainak az NSZK-ba tör­ténő áttelepülése a két német állam ügye, abban Magyarország közvetlenül nem érintett. Ezt az álláspontot az NSZK fél tu­domásul vette. A magyar és az NSZK kül­ügyi vezetők egyetértettek abban, hogy a megoldás érdekében folytatni kell a megbeszéléseket az NDK illetékeseivel is. * Horn Gyula külügyminiszter hétfőn a kora délutáni órákban a Külügyminiszté­riumba kérette Gerd Vehrest, az NDK bu­dapesti nagykövetét. A magyar diplomá­cia vezetője ismertette a nagykövettel a Magyar Népköztársaság kormányának Sztrájk Azerbajdzsánban Bakuban tegnap néhány üzemben leállt ugyan a munka, de a vállalatok többsége nem tett eleget az azeri nép­front sztrájkfelhívásának - közölte telefo­non az azerbajdzsán külügyminisztérium szóvivője az MTI-vel. Bár pontos adato­kat a sztrájkotok számáról nem tudott mondani, annak a veléményének adott hangot, hogy a munkabeszüntetésben részt vevők száma elenyésző. álláspontját az NSZK budapesti nagykö­vetségén tartózkodó 181 NDK-beli ál­lampolgár helyzetének rendezéséről. Horn Gyula ezen a találkozón is megerő­sítette, hogy az NDK-állampolgárok NSZK-ba‘történő áttelepülése a két né­met államra tartozik, Magyarország azonban érdekelt az ügy mielőbbi lezá­rásában. * Kaotikus helyzet alakult ki hétfőn az NSZK budapesti képviseletének háza tá­ján, miután a bonni külügyminisztérium döntése nyomán ideiglenesen felfüg­gesztették az ügyfélfogadást. Sok ma­gyar állampolgár hiába kopogtatott az NSZK Nógrádi utcai konzulátusának ka­puján, hogy a már az elmúlt héten kérel­mezett vízumát átvegye. Az NSZK-ba ké­szülő magyar turisták zavarát fokozta, hogy a déli órákig gyakorlatilag felvilágo­sítást sem kaptak a vízumkiadás átmene­ti rendjéről. A helyzet a kora délutáni órákra tisztá­zódott: a követség munkatársai rendha­gyó módon, a közeli Lékai térre települ­tek ki Volkswagen kisbuszukkal, s a ma­gyar turisták ott vehették át a kész vízu­mokat. Mától azonban már megszűnik a „rögtönzött konzulátus", s a még át nem vett vízumokat az IBUSZ Tanács körúti főirodájában vehetik kézhez. Az MTI munkatársának kérdésére Sándor György, az utazási iroda vízumosztályá- (Folytatás a 2. oldalon.) A somoly országa (csak) Szekszárdon írásunk a 4. oldalon olvasható. Csernobil környéke „természetvédelmi terület’' „Természetvédelmi körzetté” nyilvánít­ják Csernobil környékét, ahol a radioak­tiv sugárzás növény- és állatvilágra gya­korolt hatását tanulmányozhatják a tudó­sok - adta hírül hétfőn a TASZSZ hírügy­nökség. A beleorusz hatóságok rendele­té szerint három körzetet jelölnek ki erre a célra, olyan területeket, ahonnan a ka­tasztrófa után kitelepítették a lakosságot. A térségben végzett eddigi kutatások szerint a sugárzás nyomán a növényvilág fejlődése némileg átalakult: a tűlevelű fák a normálisnál mintegy tízszerte nagyobb leveleket növesztettek. A vizekben és a halak testében továbbra is magas sugár­zási szintet mértek. A rágcsálók - bár né- hányukban genetikai eltéréseket is ész­leltek - alapvetően nem mutatnak álla­pot- és vivelkedésbeli változásokat. Az emlősök - vaddisznók, rókák, nyulak - esetében sem észleltek a normálistól el­térő viselkedést, bár ők mutatták a legna­gyobb sugárzási értékeket. A csernobili atomerőmű 1986. április 26-i katasztrófájának közvetlen követ­kezményeként 31 ember vesztette életét. Összesen 130 ezer embert kellett kitele­píteni. A tudósok szerint azonban most, három évvel a baleset után - figyelembe véve a sugárzási értékeket - további 106 ezer, míg a belorusz hatóságok szerint 11 ezer embert kellene evakuálni. Tolna megyében nem fertőz az ismeretlen vírus a szülészeteken Több mint hat hete lappang a debreceni szülészeti klinikán a járvány. (Folytatás a 2. oldalon.) Ismét „szerény” volt a conducator Nicolae Ceausescu rózsás képet fes­tett országa helyzetéről, s egyben aggo­dalmának adott hangot a magyar és a lengyel reformok miatt a Newsweek amerikai hírmagazin legújabb számában megjelent interjújában. A román pártfőtit­kár és államelnök teljesen alaptalannak minősítette az emberi jogok megsértésé­ről, a falurombolásról és a gazdasági ne­hézségekről külföldön közzétett beszá­molókat, amelyeket vagy újságírói hiszé­kenységnek vagy tudatos hamisításnak, Románia befeketítésére irányuló kam­pánynak tulajdonított. Az interjú átszer­kesztett változatát az Agerpres román hírügynökség hétfőn tette közzé, a feltett kérdéseket csak rövid összefoglalásban közölve. Ceausescu szavai szerint Romániá­ban élénk figyelemmel kísérik mindazt, ami más országokban történik. „Mi per­sze nem avatkozunk be más országok belügyeibe, ugyanakkor azonban aggó­dunk egyes országok intézkedései miatt, amelyek nem mást jelentenek, mint a szocializmus elveiről való lemondást, visszafordulást, vagy ahogy egy francia (Folytatás a 2. oldaton.) Amikor Nyers Rezső, az MSZMP elnö­ke legutóbb Kecskeméten járt, még előt­te voltunk az időközi országgyűlési kép­viselői választásoknak. Dr. Kiss István, az MSZMP kecskeméti képviselőjelöltje ak­kor panaszolta elkeseredetten a párt el­nökének: a város ismert állami és gazda­sági vezetői, akik egykoron többnyire ép­pen párttagságuk révén jutottak mostani székükhöz, csendes szemlélőként ülték végig a jelölőgyűléseket. Az egykor poli­tikai szempontok figyelembevételével (is) kinevezett, felkészültnek mondott) elvtársak, saját bevallásuk szerint, féltek vitába szállni a vetélytárs szakértőivel. Bár ugyanez elmondható a pártappará­tus tagjairól is. „Gerincpróbáló időket élünk” - mond­ta erre, inkább szomorúan, semmint megnyugtatásképpen Nyers Rezső. De vajon mire gondolt ekkor, kiknek a gerin­cére? Arra netán, hogy hány ember is kapja azért a fizetését, hogy az MSZMP politi­káját segítse érvényesíteni? Azokra, akik az elmúlt évtizedekben egyenlőségjelet tettek, mert tehettek, a szolgálat és az uralkodás közé? Kecskemét és Szeged, vagy korábban Gödöllő példázza, hogy csődött mond az évtizedekig misztifikált tudás, amint valódi, hús-vér ellenfelek kerülnek a porondra. S a szolgálat mos­tanra a fizetés felvételére korlátozódott. Meddig lehetnek még ekkora urak az elvtársak? Melyik párt tűrné el, tőlünk kis­sé nyugatabbra, hogy emberei ilyen könnyedén, erőlködés nélkül adják fel „hadállásaikat"? Nem attól van, nem attól lehet rossz a szájíze a vesztes képviselőjelölteknek és szavazóknak, vagy az MSZMP-tagság egy részének, hogy alulmaradtak; ennek lehetőségével már számolniuk kell. A semmittevés, pontosabban hatástalan­ság azonban elfogadhatatlan. Különö­sen, hogy a vereség óta sorra nyilatkoz­nak az érintettek és különböző rendű­rangú feletteseik, hogy „nem vettük égé GERINCPRÓBÁLÓ IDŐ szén komolyan az időközi választásokat”, „visszafogott volt a kampányunk” és „rosszul mértük fel ennek je'cntőségét”. Vajon miért hallgattak azok a vállalat- vezetők, akiknek zsebében még mindig ott lapul az a bizonyos piros könyv? Nekik miért lehet közömbös, hogy ki képviseli őket az ország házában? Dr. Kiss István képviselőjelölt szerint - kivárnak. Mit lehet tudni, előfordulhat, hogy az általános választásokon az ellen­zék kerekedik felül. Márpedig akkor jobb ma háttérben maradni, kivárni, amíg egyértelművé válnak az erőviszonyok. Lehet, hogy nem is túl soká majd kama­tostul megtérül a mostani hallgatás. Erre számítanak? Hogy visszahúzódásukkal lebratyizhatnak az esetleges későbbi győztesekkel? Persze meg lehet érteni őket is, az évti­zedekig tomboló kontraszelekció eme torz gondolkodású szüleményeit. Eddig bevált ez a taktika. Csak jól kellett helyez­kedni, a kellő pillanatban szólni, máskor meg csendben maradni, s közben nyu­godtan lehetett araszolgatni felfelé a ranglétrán. Csakhogy a sumákolások, a helyezkedések korának itt egy darabig mindenképpen vége fog szakadni. Való­di politikai csaták állnak előttünk, s azo­kon csak a valóban küzdők szerezhetnek érdemeket - remélhetőleg. Hiszen az el­lenfelek azt semmiképpen nem méltá­nyolják majd, hogy melyik elvtárs kivel vadászott, kinek volt puszipajtása. Csak annyi kell, hogy gondolkodjanak egy kicsit koalíciós fejjel! Ki szíveli a kö­pönyegforgatókat, akik mindig a győztes oldalára állnak, de maguk még a leg­szükségesebbet sem teszik meg a győ­zelemért? Kell-e vajon olyan ember bár­mely létező, vagy ezután születő pártnak, aki a szekéren csak utazni szeret, de ha kell, megtolni képtelen?! Az időközi választásokon nem az de­rült ki, hogy „lassabban tudják csak tolni, mint a vetéiytársak" hanem mindenek­előtt az, hogy meg sem próbálták. A választásoknak mindig van végered­ménye, valami mindig győz, míg mások alulmaradnak. Nincs középút, kár sumá- kolni és nincs mire várni. FEKETE GY. ATTILA

Next

/
Thumbnails
Contents