Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-07 / 158. szám

1 2 NÉPÚJSÁG I 1989. július 7. Elhunyt Kádár János (Folytatás az 1. oldalról.) Moszkvától a nyugat-európai és harma­dik világbeli fővárosokon át a Vatikánig -, ahol Kádár János szívesen látott vendég volt. „Szélárnyékban élünk” - mondotta volt Illyés Gyula, akivel jó néhányszor vi­tatkozó-baráti módon találkozott. Ez a „ szélárnyék” azt jelentette a magyar tár­sadalomnak, hogy ai 1956-os nemzeti tragédia és az azt kísérő nagy nemzetkö­zi figyelem elültével, az elszigetelési kí­sérletek megszűntével végre magára ta­lálhatott, s nekikezdhetett önmegvalósí­tásának. Nem tagadjuk: ezen a nehéz úton voltak tévedések, fájdalmas meg­hátrálások is. De ki feledhetné, hogy ami­kor Nyikita Hruscsov leváltása után Ká­dár János megérkezett Varsóból a Nyu­gati pályaudvarra, töretlen elvhűséggel újra, nyomatékosan kiállt az SZKP XX. kongresszusának eszméi mellett, amit ak­koriban sokan kétségbe vontak. A XX. kongresszus szellemisége vált tetteinek iránytűjévé. Kádár János éveket töltött ártatlanul bör­tönben, személyesen megszenvedte a tör­vénysértéseket. De számára, mint mindig, nem a személyes sérelem, hanem a közös­ségi gondolat, a dolgozó emberek ügye volt a legfontosabb. Legyen a szocializmus em­berarcú. Olyan országra vágyott, amelyben a különböző világnézetű emberek egyfor­mán honra lelhetnek. Gazdasági és társa­dalmimegújulásra a fejlett Európához köze­lítő reformokra törekedett, s ezért dolgozott Magyarország ezekkel a nagyszabású re­formgondolatokkal vonta újra magára a kül­föld figyelmét. Tette mindezt olyan nemzetközi környe­zetben, amelyben az ilyen törekvéseket nem övezte osztatlan rokonszenv, megbe­csülés. A megtorpanásnak, a felemásság­nak éppen ez volt egyik meghatározója. Az idő s vele az MSZMP sok tekintetben meg­haladta Kádár János politikusi életművét Az ő igazságot követelő örökségének szelleM mében ezt a fájó tényt ki kell mondanunk. A politikusok sorsa ez, mindemellett vitatha­tatlan, hogy személyisége idehaza ugyan­úgy, mint a nagyvilágban hosszú időszakon át a humánus szocializmus törekvéseivel kötődött össze. „Az utóbbi évtizedekben volt rá példa, hogy valaki - a mindenkori adott feltételek közt - a legjobb elérésén fáradozott Mai szemszögből ez éppen Kádár Jánosra vo­natkoztatható, aki az akkori helyzet rea­litásairól kialakított ismeretei alapján a le­hető legjobbat cselekedte. Kádár nevéhez nemcsak az fűződik, hogy lebontották az el­lenségképeket, hanem az is, hogy jelentős lendületet kapott a katonai tömbökön túl­mutató európai együttműködés. Ezeknek az erőfeszítéseknek a sikere váratott magára, ám végű! mégis elérkezett ” Willy Brandt, a Szocialista Intemacionálé elnöke mondotta róla ezeket a szavakat Kádár Jánost fájdalmasan súlyos konf­liktusokba sodorta az élet a történelem. A történelmi kihívásokkal szembenézett, olyan emberként aki felismeri az adottsá­gokat, nem feledkezik meg önmaga fele­lősségéről, s a lehetőségek közül a legjob­bak kiválasztására törekszik. Nem tört min­denáron a népszerűségre, olyannyira nem, hogy amikor a nemzet érdeke azt kívánta, népszerűtlen döntéseket is vállalt, bízva ab­ban, hogy a magyar nép később megérti őt. Csábítás akadt elég, de ő mégsem en­gedett ezeknek: a személyi kultuszok újra kivirágzó korszakában szerényen, termé­szetétől és politikai bölcsességéből követ­kezően, ha csak lehetett, igyekezett háttér­ben maradni. Politikai működésében ösz- szegződtek azoknak az erőknek és embe­reknek a törekvései, akiket ő szövetséges­ként kívánt látni, és meg tudott nyerni egy boldogabb Magyarországért. „Szeretni a hont gyakran oly nehéz: / Ha bűnbélyeg sötétül homlokán, / Gyarló eré­nyünk öntagadni kész, /Mint Péter a rettentő éjszakán. / Oh, értsd meg a szót: fényben vagy homályon -/ De kishitűvé szent imád ne váljon!” Rímelnek Arany János szavai Kádár János életművére is. A haza szerete- te vezette tetteiben. Egy olyan korszakban vállalt emberfeletti közösségmentő felada­tot amikor erre nemigen akadt más vállal­kozó. Sosem tagadta meg önmagát. A tisz­tességes politikus kompromisszumokban is képes gondolkodni. A történelem ítélő­széke előtt azonban az elvek megőrzésé­nek hatékonysága és a kompromisszumok időlegességének aránya dönt. Halála óráján ne féljünk elismerni érde­meit. Ne féljünk vitatkozni örökségével, s elvetni belőle azt, ami nem bizonyult időálló­nak. De ne féljünktovább folytatni arra érde­mes politikai gondolatait. A mai és a jöven­dő társadalmi közmegegyezéséhez csakis a vitákban kialakuló egyetértés útján jutha­tunk közelebb. Őszintén hisszük, hogy az a Kádár Jánost megillető igazi kegyelet, a reá való méltó emlékezés, ha szembenézünk múltunkkal, jelenünkkel, jövőnkkel. NYERS REZSŐ GRÓSZ KÁROLY NÉMET» MIKLÓS POZSGAY IMRE Hatvankilenc Kiváló Dolgozó kitüntetés Bizottság alakult Kádár János temetésére Vasutasnap Dombóváron A dombóvári művelődési otthon előtti téren tegnap délután a Kaposszekcsői Általános Iskola rézfúvós zenekara kö­szöntötte a 39. vasutasnap ünnepeltjeit és vendégeit. Ezen az ünnepen mint ed­dig minden évben, most is jelen volt a vá­ros politikai, állami vezetése, hogy kö­szöntse a MÁV-csomópont mintegy 2500 dolgozóját. A három megye határán fekvő Dombó­vár igazi, régi vasutasváros, fontos vasúti csomópont, a legtöbb munkást foglal­koztató üzem. Gál János, az Apáczai Csere János Vasútforgalmi Szakközépiskola igazga­tója ünnepi beszéde előtt a jelenlévők egyperces néma felállással adóztak Ká­dár János emlékének. Az ünnepi köszöntő foglalkozott a vas­út, a vasutasok előtt álló növekvő felada­tokkal, a személy- és teherforgalom mi­nősége javításának szükségességével. Megnőtt a követelmény a középszintű szakemberekkel szemben is, így a szak­emberképzés színvonalának emelése elodázhatatlan feladat. Az ünnepi beszéd után bensőséges hangulatban kitüntet­ték az arra érdemeseket. Összesen 69- en részesültek Kiváló Dolgozó kitünte­tésben, 28-an kaptak törzsgárdajelvényt. Nagy taps köszöntötte Geszti Józsefet, aki 45 év szolgálat után járó emlékérmet vehetett át. Az ünnepség alatt a MÁV-csomóponton mintegy 300 vasutas dolgozott. A jelenlé­vők őket is köszöntötték, ünnepelték. MOLNÁR ISTVÁN A Magyarországi Szociáldemokrata Párt Tolna Megyei Szervezete és az SZMT Központi Könyvtára együttműkö­dési megállapodást kötött, melynek ér­telmében közösen működtetik a Szoc- demklubot. A klub célja, hogy elősegítse a szociál­demokraták és az érdeklődő, vagy szim­patizáló lakosok rendszeres találkozá- saiLEnnek a klubnak tagja, illetve vendé­ge lehet bárki, aki az esetenként meghir­detett programok, rendezvények vagy a szociáldemokrácia iránt érdekődik. A hetenként egyszer (minden kedden) A Magyar Szocialista Munkáspárt El­nökségének döntése alapján bizottság alakult Kádár János temetésének meg­szervezésére. A bizottság tagjai: Nyers Rezső, az MSZMP elnöke, a bizottság elnöke, Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának elnöke az átfogó európai egység megteremtését, „közös Európai Házunk” felépítését szorgalmaz­ta Strasbourgban az Európa Tanács par­lamenti gyűlése előtt. Gorbacsov részletesen kifejtette az új szovjet külpolitikai gondolkodás alap­elveit és közölte, hogy a Szovjetunió kész csatlakozni az Európa Tanács több kon­venciójához. A fennállásának 40. évfordulóját ün­neplő Európa Tanács, a legrégibb nyu­gat-európai politikai szervezet most elő­ször üdvözölte szocialista ország elnökét az Európa Palotában. A szovjet államfő mintegy félórás be­szédében egyebek között leszögezte:- A közös Európai Házunk fogalma ki­zárja a fegyveres összecsapás minden eshetőségét, az erőszakhoz, vagy azzal fenyegetéshez való folyamodást, neve­zetesen azt, hogy egyik szövetség kato­nai erőt alkalmazzon akár a másik ellen, akár a saját szövetségén belül, akár má­sutt. nyitva tartó klub első nyilvános rendez­vényére 1989. július 11 -én 18 órakor ke­rül sor. Az MSZDP országos értekezletén (jú­lius 1 -2-án) elfogadott pártprogram gaz­daságpolitikai kérdéseiről tartanak elő­adást, illetve nyílt vitát, az abban közre­működő munkacsoport - az országos vezetőségben is képviselt - vezetői dr. Tóth Alpár és Petrasovics Anna dr. A klub és így a? előadás helye az SZMT-székház I. emeleti klubterme, ahová minden érdeklődőt tisztelettel várnak. Németh Miklós, a Minisztertanács elnö­ke, Pozsgay Imre államminiszter, Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke, Szű­rös Mátyás, az Országgyűlés elnöke. A bizottság a temetés időpontját, helyét és a kegyelet nyilvánításának módját nyilvá­nosságra hozza. E fogalom azt sugallja, hogy az elret­tentés doktrínáját a mérséklet doktrínájá­val kell felváltani. Gorbacsov tételesen felsorolta az új szovjet külpolitikai gondolkodás leszere­lési vezérelveit, a nukleáris fegyverzet és a vegyi fegyverek teljes felszámolásától a két katonai tömb felosztásáig. Kijelentet­te, hogy a Szovjetunió kész „e célból ha­ladéktalanul politikai párbeszédet kez­deni” a NATO-val a bizalom légkörének megteremtéséről, a meglepetésszerű akciók kizárásáról. Gorbacsov felvetette az Európa Ta­nács parlamenti gyűlése előtt, hogy egy­másfél éven belül hívjanak össze újabb helsinki típusú értekezletet, mert ideje, hogy „az európai államférfiak mai nem­zedéke az amerikaiakkal és kanadaiak­kal együtt megvitassa, miként képzelik el a XXI. század európai közössége felé ve­zető út következő szakaszait”. A nagy tetszéssel fogadott beszéde után Gorbacsov rövid megbeszélést foly­tatott Lalumiere asszonnyal, majd eluta­zott Franciaországból. Leszerelési találkozó Vitorlában Szükségünk van az egyesült Európá­ban, de ennek az egyesült Európának demokratikusnak kell lennie - mondotta Major László, az MSZMP szóvivője teg­nap a spanyolországi Vitoriában, a lesze­relési találkozó ünnepélyes megnyitóján. Hangsúlyozta, Magyarországon de­mokratikus változások mennek végbe, az idén lesznek 1945 óta az első demokrati­kus választások. Az MSZMP az első hatalmoh lévő kom­munista párt, amely hajlandó megosztani ezt a pozícióját. Elrettentés helyett a mérséklet doktrínája kell Közéleti hír Nagy Imre és mártírtársai nem követtek el bűncselekményt (Folytatás az 1. oldalról.) Elsőként dr. Czili Gyula, a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese ismertette a legfőbb ügyész tör­vényességi óvását, amely az eredeti ítéleteket is tartalmazta. 1958-ban megállapított tényállás lényege szerint 1955 március végétöl értelmiségi csoport szerveződött Nagy Imre körül, amely fokozatosan túllépett a párton belüli frakciós tömörülés ke­retein, és állam elleni szervezkedés jellegét öltötte. A csoport tagjai terjesztették Nagy Imre esz­méit az értelmiség, különösen az értelmiségi ifjúság körében. Erre felhasználták a Petőfi Kört és más kulturális fórumokat. A szervezkedés nyomán kialakult mozgalom 1956. október 23-án ki­robbantotta az ellenforradalmi tüntetést, abból a célból, hogy a fennálló rendet megdöntsék. Ok­tóber 23. után a szervezkedés tagjai három, egymással szoros kapcsolatot tartó ellenforradalmi gócba tömörültek. Nagy Imre nem lépett fel a lincselések ellen, s a törvényes kormány helyett szükebb kabinetet létrehozva, annak jogkörét kisajátítva, az ellenforradalmi csoportok tagjaiból hozatta létre a Nemzetőrséget, felmondta a Varsói Szerződést, kinyilvánította az ország semle­gességét. Ebben a kormány tagjaként támogatta Tildy Zoltán államminiszter is. Az Ítéleti tényállás szerint Maiéter Pál átállt a fegyveres felkelőkhöz, később - a kormány tagja­ként - felkészítette a fegyveres erőket a szovjet csapatok elleni harcra, s előmozdította a buda­pesti pártbizottság ostromának „sikerét”. Kopácsi Sándor támogatta a Budapesti Rendőr-főkapi­tányságon kialakult ellenforradalmi gócot, s közreműködött az ellenforradalmárok felfegyverzé­sében. Dr. Donáth Ferenc, dr. Szilágyi József és Gimes Miklós támogatták Nagy Imre tevékenységét, illetve olyan irányban igyekeztek befolyásolni, hogy még következetesebben vi­gye véghez az államrend megdöntésére irányuló célkitűzéseiket. Dr. Jánosi Ferenc titkári, szer­vezői tevékenységet fejtett ki Nagy Imre körül, Vásárhelyi Miklós pedig a kormány sajtófőnöke­ként tevékenykedett. A tényállás foglalkozik az 1956. november 4. utáni helyzettel, amikor - miként olvasható - a csoport több tagja Jugoszlávia budapesti nagykövetségére menekült. Innen is kapcsolatot tartot­tak híveikkel, felléptek a konszolidáció ellen. A Gimes Miklós elleni vádak között az szerepelt, hogy ő 1956 novemberében részt vett a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom elnevezésű illegális szervezet megalakításában és a rendszerellenes, Október Huszonharmadi­ka cimű lap szerkesztésében. A Népbírósági Tanács 1958. június 15-i Ítéletében Nagy Imrét, dr. Donáth Ferencet, Gimes Mik­lóst, Tildy Zoltánt, Maiéter Pált, Kopácsi Sándort, dr. Jánosi Ferencet, Vásárhelyi Miklóst, illetve április 22-én kelt Ítéletében dr. Szilágyi Józsefet a népi demokratikus államrend ellen irányuló szervezkedés, ezen felül Nagy Imrét hazaárulás, Maiéter Pált és Kopácsi Sándort zendülés bűn­tettében mondta ki bűnösnek. Ezért Nagy Imrét, Gimes Miklóst, Maiéter Pált és dr. Szilágyi Józsefet halálra, Kopácsi Sándort életfogytig tartó börtönre, dr. Donáth Ferencet 12 évi, Tildy Zoltánt 6 évi, dr. Jánosi Ferencet 8 évi, Vásárhelyi Miklóst 5 évi börtönre ítélte, és mellékbüntetéseket is alkalmazott. Nagy Imre, Gimes Miklós és Maiéter Pál halálbüntetését 1958. június 16-án, dr. Szilágyi József halálbüntetését 1958. április 24-én végrehajtották. A szabadságvesztésre ítélt dr. Donáth Ferenc, dr. Jánosi Ferenc és Vásárhelyi Miklós büntetéséből 1960. április 1 -jén egyéni kegyelem folytán, Tildy Zoltán 1959. április 3-án feltételes szabadságra bocsátással, míg az életfogytiglani börtönre ítélt Kopácsi Sándor 1963. március 25-én közkegyelemmel szabadult. Dr. Donáth Ferenc, Tildy Zoltán és dr. Jánosi Ferenc szabadulását követően időközben elhunyt. Dr. Czili Gyula ezt követően - az óvás alapján - ismertette a feltárt tények és adatok értékelését, valamint a lényegi következtetéseket, amelyek alapján a legfőbb ügyész arra a megállapításra ju­tott, hogy az Ítéletek megalapozatlanok, törvénysértöek. Idézte az óvásból - egyebek között - azt, hogy a Népblrósági Tanács Nagy Imrét és társait olyan magatartásokért tette felelőssé, amelyek az akkor hatályos jogszabályok szerint sem minősültek bűncselekménynek. A bizonyítás egyol­dalúan csak a terhelő körülményekre koncentrált, ennek folytán a népbiróság ítéleteinek egyes ténymegállapításai tévesek. A vádlottaknak védekezésre nem volt módjuk. Az ügyben népbíró­ként mindkét ügyben közreműködött egy olyan asszony is, akinek férje a Köztársaság téri esemé­nyek egyik áldozata volt. Ugyancsak eljárási szabályt sértettek azzal, hogy az eljárás teljes idejé­re, az Ítélet kihirdetésére is zárt tárgyalást rendeltek el. A legfőbb ügyész - itt ismertetett - álláspontja szerint Nagy Imre és megvádolt társai ügyében a törvény helyes alkalmazásához mellőzhetetlen lett volna annak vizsgálata, hogy cselekményeiket mi motiválta, azok a törvényi tényállásban meghatározott eredmény elérését célozták-e. Az óvás leszögezi: a megvádolt személyek azon magatartása, hogy egymással kapcsolatban álltak, különböző politikai tartalmú vitákat folytattak, Nagy Imre és mások írásműveit megvitatták, távolról sem jelentette, hogy az államrend megdöntésére szervezkedtek. A fennálló társadalmi rend hibáinak kritikája, az ezzel kapcsolatos útkeresésre vonatkozó viták - különösen abban az esetben, ha azok a valódi helyzetből indulnak ki, és az alkotmány által meghatározott társadalmi rend keretei között keresik a megoldásokat - nem valósítanak meg állam elleni bűn- cselekményt. A legfőbb ügyész óvásában szükségesnek tartotta, hogy az Elnökségi Tanács elvi tételként ál­lapítsa meg: hogy valamely, akár hatalmon lévő, akár más párt tevékenységének bírálata, ideoló­giai vagy politikai nézeteinek megvitatása, a pártok közötti viták értékelése nem a büntetőjog fel­adata. Ugyancsak nem büntetőjogi kérdés - különösen rendkívüli körülmények között nem - egy adott kormány tevékenységének megítélése. Az óvás végezetül utalt a magyar és jugoszláv kormány közötti, 1956. november 21-én kötött egyezményre. Ebben a magyar kormány garanciát adott arra, hogy a jugoszláv nagykövetségen tartózkodók - Nagy Imre, dr. Donáth Ferenc, dr. Jánosi Ferenc, Vásárhelyi Miklós és dr. Szilágyi József - büntetőjogi felelősségre vonására korábbi magatartásuk miatt nem kerül sor. Mindezek alapján^ legfőbb ügyész indítványozta, hogy az Elnökségi Tanács helyezze hatá­lyon kívül a megtámadott ítéleteket, s az elítélteket mentse fel az ellenük emelt vádak alól. Losonczy Géza ügyében a Népbírósági Tanács nem hozott Ítéletet, mert ő 1957. december 21 - én, még a nyomozás befejezése előtt meghalt. A bijntető eljárás vele szemben is alaptalan és tör­vénysértő volt - ennek tényét a törvényességi óvás benyújtásával egyidejűleg a Legfőbb Ügyész­ség külön határozatban állapította meg. Rövid szünet után következett a legfőbb ügyész képviselőjének, illetve a védelemnek a felszó­lalása. Dr. Nyíri Sándor, a legfőbb ügyész helyettese beszédében leszögezte: az óvás megállapításai egyúttal vádpontok az akkori bűnüldöző, ügyészi és igazságszolgáltatási tevékenység ellen. Nagy Imre - a jegyzőkönyvek tanúsága szerint - többször hangoztatta, hogy a bíróságnak az igazság kiderítése is feladata. Ez az igazságszolgáltatásban alapelvnek számít, és a jog mindig megadta hozzá az eszközöket. A pártatlan, független igazságszolgáltatás szabályai szerint a té­nyek felderítésében, értékelésében nem lehet tekintettel lenni senkire, objektivitásra kell töre­kedni. A legfőbb ügyész helyettese kitért - egyebek között - arra, hogy az eljárás során megsér­tették a birák függetlenségének alapelvét is. Dr. Nyíri Sándor hangsúlyozta: tudomásul kell venni, hogy az igazságszolgáltatás'rendes mű­ködése során szembe kerülhet - s ha szükséges, kerüljön is szembe - a politikával, a végrehajtó hatalommal is. Ezután - Nagy Imre, dr. Donáth Ferenc, Maiéter Pál, dr. Jánosi Ferenc, dr. Szilágyi József és Vá­sárhelyi Miklós védelmében - dr. Dörnbach Alajos kapott szót. Védőbeszédében hangsúlyozot­tan szólt a bírói függetlenség megsértéséről. Mint mondotta, a tárgyalt ügyben a Belügyminiszté­rium vizsgálati osztálya készített egy vádiratot, s az ügyészség vádirata ezzel sok helyen meg­egyezett. A nyomozóhatóság képviselői erről a perről, valamint a hozzá kapcsolódó egyéb perek tárgyalásairól naponta jelentést készítettek a belügyminiszternek, sőt előfordult, hogy minősítet­ték a bíró munkáját. A vádiraton egyébként 1958. január 28-ai dátum szerepel, s az első tárgya­lást február 5-én tartották. Rendes körülmények között lehetetlen felkészülni ilyen rövid idő alatt a tárgyalásra, ám a jegyzőkönyvek tanúsága szerint a tanácsvezető bíró egyáltalán nem volt felké­születlen... A védő végezetül felolvasta Nagy Imrének az utolsó szó jogán tett nyilatkozatát, amelyet a tár­gyaláson készített magnófelvételről Írtak le. Gimes Miklós és Kopácsi Sándor védelmében dr. Róth Miklós - egyebek között - elmondta: a bírósági tárgyalás alatt a védők is a belügyi szervek őrizetében voltak. A Népbírósági Tanács ösz- szetételére is a Belügyminisztérium tett javaslatot. Az ítélet meghozatala után az iratok visszake­rültek a BM-be. A törvényességi eljárásban a Belügyminisztérium úgy adta át az iratokat a legfőbb ügyésznek, hogy abból oldalakat visszatartott - mondotta a védő. Tildy Zoltán védője, dr. Bánáti János szintén kiemelte a bírói függetlenség lábbal tiprását, s azt, hogy a vádlottaknak gyakorlatilag nem volt módjuk védekezni. Leszögezte: a tárgyalt ügy hátteré­ben tragikus politikai döntés állt. A védőbeszédek után az Elnökségi Tanács összeült. A határozatot - amely hatályon kívül he­lyezi a törvénysértő ítéleteket, s az érintetteket felmenti az ellenük emelt vádak alól - délután dr. Szilbereky Jenő hirdette ki, s indokolta meg. Elmondotta: a testület elsősorban azt vizsgálta, hogy az elítéltek elkövették-e a terhűkre rótt bűncselekményeket. Megállapította: Nagy Imre és társainak tevékenysége alkotmányos keretek között maradt, nem irányult a népi demokratikus államrend megdöntésére. Az Elnökségi Tanács leszögezte: a hatalmon lévő párt politikájának, a fennálló állami és társa­dalmi intézményeknek a bírálata, illetve a megváltoztatásukra irányuló, az alkotmány keretei kö­zötti politikai tevékenység nem tekinthető az államrend elleni támadásnak. A Népblrósági Tanács annak idején terhűkre rótta, hogy kirobbantották és megszervezték az október 23-i tünte­tést és kidolgozták a leendő Nagy Imre-kormány programját. Történelmi tény, hogy az október 23-i tüntetés és az azt követő események hosszú ideje érlelődő társadalmi válság talaján robban­tak ki. Lényegében a legkülönbözőbb társadalmi csoportok spontán reakciója volt ez a merev, változtatásra képtelen párt-és állami vezetés magatartásával szemben - mutatott rá az Elnökségi Tanács. A mozgásba lendült tömegek a helyzet megváltoztatását nagyrészt attól várták, hogy újra Nagy Imre kerül a kormány élére. A leendő kormány programjának kidolgozása egyenesen szük­ségszerű volt abban a helyzetben. Dr. Szilbereky Jenő hangsúlyozta: valamely kormány alkotmányos keretek közötti hivatali működésének megítélése nem büntetőjogi kérdés, a kormányzati tevékenység során elkövetett hibák, a működésre vonatkozó szabályoknak a szükséghelyzet miatti, vagy enélkül való megszegése nem állam elleni bűncselekmény. Emlékeztetett arra, hogy Nagy Imre október 24-től az ország törvényes miniszterelnöke volt, s a per több szereplője tisztséget viselt kormányában. A számos eljárási szabálysértésen túl utalt a magyar-jugoszláv egyezményre, amelyben a ma­gyar kormány ígéretet tett arra, hogy Nagy Imre és társai ellen nem indítanak büntető eljárást. * A koncepciós perek áldozatainak anyagi kártérítéséről az a készülő új törvény rendelkezik majd, amely átfogóan szabályozza az akkor elítéltek anyagi és erkölcsi rehabilitációjának részle­teit.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents