Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-12 / 162. szám

1989. július 12. 4 ^PÜJSÄG „Magyar vagyok, kérem szépen” Hosszú másodpercekig üresen jár a magnó. Néhány szó után megszakad. a vers, csak a Gemenc Szálló teraszát körülvevő zajokat rögzíti a kazetta. Nem megy. Az elérzékenyült szerző, Sislay József inkább kezembe nyomja a fekete bőrdossziét, olvassam el magam Szekszárdi hangok című versét. Valahányszor itthon jár, újabb és újabb „hangok" születnek, a Dunántúl, Nagy- dorog, Cece, s főleg Kisszékely megany- nyi kedves sor leírására ihletik. Hamaro­san kötetbe fűzve is megjelennek, Utazás hazámba címmel. Ez lesz az első, itthon kiadott könyve, a Megfizetendő tartozá­som címűt, 1985-ben még csak kinyom­tatni sikerült Magyarországon, az olva­sókhoz csak Amerikában juthatott el. Azóta változott a világ, a Washingtontól ti­zenhárom mérföldnyire, Oaktonban élő amerikai állampolgár műveinek honi ter­jesztéséhez hozzájárult a Művelődési Mi­nisztérium. A kisszékelyi Schissler házaspár a század első éveiben vándorolt ki a nyo­mor, az éhezés elől az Újvilágba. Fiúk Ohio államban született 1911-ben. A megélhetés azonban ott se volt köny- nyebb, a család összepakolt és vissza­jött. A kisgyerek mindössze három osz­tályt végezhetett el az iskolában, minden krajcárra szükség volt, neki is dolgoznia kellett az Apponyiak birtokán. Tizenhat éves korában aztán nagybátyjával útra­kelt, vissza a tengerentúli szülőföldre. Sislay József: Odaát tipikus ame­rikai karriert futott be, tányérmosó, új­ságárus, kifutófiú, hobó, még koldus is volt. Közben szor­galmasan tanulta az angolt, a franciát, a spanyolt, rengete­get olvasott. Las­sacskán megszü­lettek első versei. Az igazság megfeszit- tetik címmel 1936-ban megjelent az első kötet, melyben József Attilának is írt aján­lást. Ő egy költeménnyel és egy levéllel válaszolt, mindkettő féltve őrzött kincse Sislay Józsefnek, aki akkoriban már az Amerikai Szocialista Párt tagja volt. írásai mind gyakrabban tűntek fel az amerikai magyar lapok, az Előre, a Magyar Világ, az Új Előre hasábjain. Aztán egy időre félre kellett tennie a tollat, a háború először Európába, majd tengerészgyalogosként Japánig sodor­ta. Ötvenkilencben mert először hazajön­ni. A megyei tanács akkori mezőgazda- sági osztályvezetője - volt ískolatársa - rávette, meséljen a szövetkezetekről Szekszárdon, a Garay téren. A parasztok krumplival, kővel hajigálták meg. Aki ilyen hatalmas autóval jön, olyan jól megy neki, az ne agitáljon, vagy maradjon itt. Nem tehette, ma is elegáns, bájos felesé­ge visszavárta. Az örökifjú „ameri- kás” A közelmúltban is vele látogatott haza a Tolna megyei rokonokhoz, s minden vágyuk, hogy ha a számítógép-progra­mozást oktató, főkönyvelő feleség két év múlva nyugdíjba megy, egy egész esz­tendőt itthon töltsenek. Sislay József mindig gyönyörűnek lát­ta Magyarországot, ma is. A társadalom­ban, a politikában viszont szerinte is óriá­si változások történtek, történnek. A korát meghazudtolóan fiatalos, 78 éves költő úgy ítéli meg, a sajtóban, az irodalmi élet­ben jóval nagyobb a szabadság, mint ná­luk. Itt olyan dolgokat is le szabad már ír­ni, amit ott kint nem lehetne. Sajnos, amit odaát magyarul írnak, azt egyre keve­sebben olvassák. Valaha négyszázezer előfizetője volt az Amerikai Magyar Szó­nak, becslése szerint ma talán négyszáz­négyszázötven. Kevesen vannak első, második gene­rációs magyarok, akik még összetarta­nak. Az ötvenhatosok, meg akik később mentek ki, néhány hónap alatt megtanul­nak kicsit angolul, aztán már nem is akar­nak máshogy megszólalni. A gyerekeiket is igy nevelik. Sislay József hogy tudta megőrizni eredeti, szép kiejtését? Mosolyogva vála­szol:- Hát, ez az anyanyelvem. Magyar va­gyok, kérem szépen... CSER ILDIKÓ Egy cifra szavú költőhöz Ami embernek forró szívében Drága, gyönyörű s mélyen van, Olyan, mint gyöngy a tengerfenéken: Ékes, mégis láthatatlan. Nézd fönt az égen a fényes napot, Rá cifraságot Isten sem rakott. Tisztán és egyenesen szólj, barátom! Az soha meg nem tántorít. Akkor túl leszel a nagy viszályon, Bárki mondjon rád akármit. Légy olyan, mint hegyen kemény szikla, Ha rácsapnak, visszavág a szikra. 1935. augusztus 5. New York A városi televíziók ■ ■■ rw ■ jovoje A városi televízióknak már nemcsak ígéretes jövője, szerény jelene, hanem múltja, története is van. A budapesti Gaz­dagréten, Székesfehérvárott, vagy Pé­csett a művelődési központban például, ahol az' elsők között kezdték kipróbálni ezt a tömegkommunikációs technikát, ta­lán már nem is ugyanazok dolgoznak, mint annak idején. Hol vannak már azok a romantikus, hő­siességet idéző napok, amikor valame­lyik amatőr videókamerájával megörökí­tett egy városi ünnepséget, aztán néhány üzlet kirakatába tett készüléken, a szent- séges hétfői adásszüneti napon, először sugározták a grafikusoktól kigyötört emblémával az első önálló helyi műsort? Hol vannak a kisebb-nagyobb botrá­nyok, az olyan Esti dalok, mint a hódme­zővásárhelyieké, akik a „nagy” televízió Ablakában adhatták csak le először alig hétperces riportfilmjüket? S hol vannak az első sportközvetítések, amelyek a vá­rosi focicsapatot sztárolhatták végre odahaza Székesfehérvárott vagy Veszp­rémben? Szóval a lassan félszáznál is több vá­rosi televízió nagy részének már két-há- rom vagy négy-öt éves múltja van. Új stú­diók is akadnak - Várpalotán például mostanában indult -, és máris újabb kihí­vásoknak kell elébe nézniük, pedig csak most kezdik igazán felszerelni magukat, most kezd kialakulni helyük, szerepük egy város életében. Az egyik kihívás éppen ebből az irány­ból érkezik. Addig, amíg a heti egyszeri néhány órás adás jelentette a városi tele­víziózást, nem nagyon volt kérdéses, mi dolguk lehet a világban. Hírt adni azokról a lokális ügyekről, amelyek csak ott, csak abban a kisebb-nagyobb közösségben lehettek érdekesek - de ott annál inkább. Amikor kiderült, hogy mozizni is lehet, az érdeklődés, a „bekábelezés” üteme megnövekedett, ám egyben elfordult egy kicsit a helyi ügyektől a szórakozás felé. Ma már gyakran nem azért kapcsolnak a helyi csatornára, mert ott valami izgal­mas információra, vitára van kilátás, ha­nem mert rég nem látott, esetleg vado­natúj filmet mutatnak be. Aztán a kábelcsapatok megnyitották a kapuikat az égi csatornáknak, és most már nemcsak a helyi filmkínálatból, ha­nem három-négy nemzetközi adó - többnyire szórakoztató - műsoraiból le­het válogatni. Ám készül az új sajtó-, illetve informá­ciós törvény, amely a tervek szerint lehe­tőséget kíván majd adni magántársasá­gok, sőt magánszemélyek számára is, hogy lapot, rádiót vagy akár tévéadót alakítsanak. (Bizonyos gazdaságossági számítások szerint egy város besugárzá­sára alkalmas tévéadó, stúdióstól együtt, olcsóbban telepíthető, mint a papir-, nyomda- és terjesztésigényes hagyomá­nyos újság.) Persze annak kicsi a valószínűsége - a magyar városok mérete mellett -, hogy valaki magántévéadót indítson, de annak már van némi esélye, hogy esetleg ipari, kereskedelmLvállalatok reklámjuk érde­kében támogassanak bizonyos helyi adókat. Kérdés, persze, hogy milyene­ket. S megéri-e az a hatósugár, jó eset­ben száz-kétszázezer ember, akiket ilyen helyi reklámmal el lehet érni. Valóságo­sabb kérdés lehet a megyékben a „kié le­gyen a televízió?”, mint Budapesten a nagy nemzeti adónál. Itt ugyanis alig jár­ható más út - a nyugat-európai példákat és a lehetséges változatokat is beszámít­va -, mint amit az információs törvény ter­vezete megfogalmaz: az ország adófizető állampolgárainak pénzén fenntartott ál­lami televízió felett a parlament által kine­vezett elnök és felügyelő bizottság gya­korol általános ellenőrzést. Nem a köz­vetlen beleszólás jogával, hanem azzal az igénnyel, hogy ez az állami televízió maradjon mindig tárgyilagos, adjon sú­lyuknak megfelelően, a legobjektivebben •hangot a legkülönfélébb politikai szerve­ződéseknek. Már amennyire ez egyálta­lán lehetséges. Ami persze nem azt je­lenti, hogy a tévé munkatársai személyes véleményének nincs helye, csupán any- nyit, hogy közösségi ügyeket, nemzeti célokat és humanista értékeket kell kép­viselniük. Be kell persze vallani,hogy az állami televíziózásnak ez az értelmezése csu­pán e sorok írójának legszemélyesebb véleménye, a törvény koncepciója még nem foglalkozik ilyen fontos részletkér­désekkel. Amiért egyáltalán előhozakod­tam egy ilyen törvényértelmezéssel, az éppen az, hogy a városi televíziók műkö­dését sem tudom másképpen elképzelni a jövőben. Lehet, hogy választások idején, vagy jól definiálható, döntésre váró vitás kér­désekben minden fontosabb politikai szerveződés önálló műsoridőt is kapjon. Általában azonban számomra jobb meg­oldásnak látszik egy a tanács által kine­vezett stúdióvezetővel és egy vegyes összetételű - ezért pártatlan - felügyelő testülettel irányított városi televíziózás, ahol mindenről hírt adnak tárgyilagosan, mindent kommentálnak, de nem a mű­soridőt osztják szét ilyen-olyan szerve­zeteknek, ami eleve leszűkítené a műso­rok iránti érdeklődést. Mert sohasem szabad megfeledkezni arról, hogy min­den műsor mindig elsőrendűen a nézők­nek, és nem a megrendelőknek készül. BERNÁTH LÁSZLÓ Egy stúdiőgaléria lehetőségei Két tételben a kistelepülésekről I Vitéz Zsolt osztályvezető-helyettes válaszol A magyar nők szépségéért (PÉCSI MUNKATÁRSUNKTÓL Ki gondolná, hogy éppen a Finomke­rámiaipari Közös Vállalat stúdiójában ta­lál Pesten olyan kiállítást, mely a női divat finomítását szolgálja. Egy szudáni üzlet­ember, Masaira Mustafa divattervező ki­bérelte a stúdiógaléria kiállítótermét, s különleges, finom anyagokból készült kollekcióit mutatja be az érdeklődőknek. A ruhák legfőbb sajátossága a természe­tes alapanyag, a bő vonalvezetés, a ké­nyelem. A tűpettyestől a khaki színűig minden megtalálható a nyári divategyüt­tesekben. A szoknyanadrág, a bő vonalú blézer, a kiegészítő mini felsők a kánikulában is kényelmes viseletnek tűnnek, s a legtöb­bet vasalni sem kell. A kiállítás vásárlásra is alkalmat ad. A frekventált helyen - az Erzsébet híd tőszomszédságában, az Apáczai Csere utca hétben - rendezett kiállítást a nagy érdeklődésre való tekintettel július 15-ig meghosszabbították. A divattervező a Páva Ruhagyárral áll többéves kapcsolatban, s a közeljövő­ben butikot szándékozik nyitni Budapes­ten. A stúdiógaléria vezetője dr. Szigetvári­né Kugler Ilona elmondta, hogy rugalmas ügykezeléssel fogadják a kiállítani szán­dékozók kívánságait. Volt már itt többhe­tes számítástechnikai szakmai konzultá­ciósorozat bemutatóval egybekötve, a pécsi Zsolnay gyár (mint alapító vállalat) is szerepelt, festők, keramikusok és szobrászok is kibérelték a bemutatóter­met. A közeli hónapokban Dél-dunántúl- ról bajai kisbútor-kiállítást láthatunk a stúdiógalériában szeptember 18-tól ok­tóber elejéig. CSEFKÓ JUDIT- A művelődési házak működtetésé­hez egyre inkább nem elegendő a meg­lévő költségvetési támogatás, a tisztelet- díjas népművelők körében nagy a fluk­tuáció, a népművelők menekülnek a pá­lyáról, nincs központi erő és pénz a kiste­lepülések ellátására, helyben pedig sze­rény a fogadóképesség, illetve az igény a művelődésre.- A Tolna megyei kistelepülések föld­rajzi fekvésük nagyobb városoktól való távolságuk, a településhálózat fejlettebb elemeihez való kapcsolódásuk tekinte­tében olykor szinte homogén település- csoportot képeznek. Méreteik meghatá­rozzák, hogy milyen intézményeket lehet ésszerűen létesíteni és fenntartani. A ki­sebb népességszámhoz - aprófalvak­hoz - kapcsolódó gondok a megyében meglehetősen nagy (mintegy harmad­rész) összefüggő területeken homogé­nen jelentkeznek.- A községek között végbement diffe­renciálódás eredményeképpen az apró­falvak és a társközségek helyzete meny­nyire romlott tovább?- Önmaguk lehetőségeit, belső tarta­lékait felhasználva - kimerítve - sem tud­ták a népességcsökkenést megállítani. A települések differenciálódásával egy időben az intézmények közötti különbsé­gek is tovább nőttek. A kistelepülések művelődési házainak fenntartása, mű­ködtetése a hagyományos módon lehe­tetlenné vált. A Tolna megyei kistelepülé­sek demográfiai mutatói rosszak. A lakó- népesség száma folyamatosan csökken. Jelentősen meggyorsult a fiatalok elköl­tözése. A kistelepülések 43 százaléká­ban nincs, nem működik még összevont alsó tagozat sem, és csak 16 helyen, a ta­nácsi székhelyeken van 8 osztályos álta­lános iskola. A tanulók napi ingázással járnak iskolába. Az iskolák felszámolásá­val, melynek ütemére jellemző, hogy az 1970-71-es tanévben még mindenütt volt iskola, a szolgálati lakások is meg­szűntek, a pedagógusok a körzetköz­pontba költöztek. Több helyen az össze­vont alsó tagozathoz naponta kiutazik a pedagógus.- Az iskolák körzetesítésével párhuza­mosan a tanácsi körzetesítés is végbe­ment.- Ennek eredményeként csupán 20 olyan település van, ahol önálló tanács működik, a többi mind társközség. A vá­rosok szervezésével az elmúlt években néhány település elvesztette önálló tele­pülésrangját (pl. Pári, Majos, Dombóvár- Szőlőhegy stb.).- A községi tanácsok a VI. ötéves terv beruházási, fejlesztési alapjaiból ludtak érdemben a művelődési intézményekre fordítani?- A tárgyi feltételek javulását az intéz­ményhálózat korszerűsítése vagy bővíté­se jelentheti. Különösen támogatandók a több funkcióra alkalmas intézmények lé­tesítésére vagy korábban más célra használt épületek közösségi, művelődési hasznosítására irányuló törekvések. A közművelődési alap VII. ötéves tervi be­ruházási keretére fentiek szellemében készültek el a pályázatok. A támogatás mértéke 300 ezer forinttól 1 millió forintig terjed. Ennek segítségével - a helyi taná­csok hozzájárulásával - készült el Győ­rében, Györkönyben, Váralján, Tengeli- cen a művelődési ház felújítása. A látvá­nyos építkezéseken kívül javultak a felté­telek Kismányokon (könyvtár, művelődé­si ház), Pusztahencsén (könyvtár, műve­lődési ház), Kétyen (könyvtár), Felsöná- nán (könyvtár), Kalaznón (közösségi he­lyiség). Nagykónyiban, Öcsényben, Kaj- dacson 1989-ben fejeződnek be a meg­kezdett munkák.- 1986-ban értékelték az intézmények állagát, akkor a kistelepülések közül 14- et ítéltek rossznak.- Azóta folyamatban van Szálkán a művelődési ház felújítása, a kakasdi épí­tése, Nagyszékelyben a közösségi ház, és ahogy már előbb jeleztük, Kismányo­kon is pozitív változás történt. Nincs javu­lás Sárpilis, Felsőnána, Fácánkert, Nagy- szokoly, Grábóc községekben. A Babits Mihály Megyei és Városi Művelődési Központ és a megyei tanács főépítészé­nek közös felmérése és tűzrendészed fe­lülvizsgálata megállapításai egyértel­műen bizonyítják, hogy sok helyen még az elemi karbantartási munkák is több esetben elmaradnak, vagy igen hiányo­san készülnek el. Az intézmények telepí­tésében, felújításában és üzemeltetésé­ben nagymértékű a szakértelem hiánya.- Alig találni intézményt, ahol a bútor­zat nem agyonhasznált, régi, esetleg máshonnan kiselejtezett.- 15-20 olyan is van ezek között, ahol szinte egyáltalán nincs bútorzat (sem szék, sem asztal, Kalaznó, Nagyszokoly, Bátaapáti stb.) A művelődési házak fel­szereltsége, technikai ellátottsága sem megfelelő. A meglévő eszközök nagy ré­sze rossz, javításuk nehézkes és drága. Alig néhány intézmény rendelkezik a mi­nimálisan szükséges közvetítő berende­zésekkel. A legfőbb gond a működési tá­mogatás szűkössége, amely legtöbbször a fenntartási költségeket (fűtés, világítás, tiszteletdíj) is alig biztosítja.- A rendelkezésre álló adatok alkal­masak arra, hogy megállapítsák az intéz­mények fenntartására és tartalmi műkö­désére fordított összegek nagyságát?- Egyetlen esetben sem készült olyan számítás és tervezés, ami megállapította volna, hogy az alaptevékenység végzé­séhez milyen fenntartási és működési költségvetés szükséges. A klubkönyvtá­rak költséggazdálkodásáról, költségve­téséről nincs információnk. Sem a taná­csok, sem a gazdálkodás végzésére ki­jelölt művelődési intézmények nem veze­tik egységenként, feladatonként a költ­ségeket. A gazdálkodási gyakorlat sze­rint március elejére van jóváhagyott költ­ségvetésük a körzetközpontban lévő ta­nácsnál, vagy iskolai gondnokságon. Gyakorlatilag nincs döntési joguk a pénzeszközök felhasználására vonatko­zólag. A kistelepüléseken dolgozó népmű- vetők közül főhivatású négy, a többi heti 4-8 órában tiszteletdíjasként látja el a művelődési otthoni népművelői feladatot. A kisközségekben dolgozó népművelők tiszteletdíját 1984-ben differenciáltan megemeltük, a megyesi tanács összes­ségében 364 ezer Ft-ot biztosított erre a célra. Ez személyenként 150-400 forint emelést jelentett. Most a tiszteletdíjas művelődési ház igazgatók és könyvtárvezetők díját emel­tük 50 százalékkal. (Folytatjuk) DECSI KISS JÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents