Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-11 / 161. szám
4 ^fepÜJSÁG 1989. július 11. Tíz nap a vakációból A kaptár újra megtelt A legszebb fizetség Faust Konrád - akinek öccse Krisztián és húga Bernadett is „veterán” olvasótá- boros már - úgy gondolja, hogy most elbúcsúzik a tábortól, mert ősztől harmadik osztályos gimnazista lesz. Mit gondolok én? Azt, hogy semmi meglepőt nem fogok találni abban, ha az idei év ifivezetői ötös fogatából jövőre Konrád mégsem hiányzik majd. Nagyon jó, mert erős a kötőanyaga ennek a tábornak. Életképességét nem csak szakavatottak, hanem az ügy elkötelezettei alapozták meg és az utódok, s a munkát átvállalva most megöröklők kiválóan vizsgáztak, pedig az örömmel végzett tíznapos munka elején volt bennük, és nem is kevés szorongás. Úgy könyvelhetik el működésük első évét - Ammáné Szűcs Éva, Bärbel Papp, Deckmann Katalin, Müllerné Érdi Judit tanárok, népművelők, továbbá Rádl Izabella és Hammer Erika főiskolások -, hogy amit végeztek „jó mulatság, férfi munka volt” annak ellenére, hogy az erősebb nemet az Erfurtból hozott asszonyka, Bärbel műszerész férje, Papp Tibor képviselte és úgy, hogy fizetés nélküli szabadságot vett ki. Megérte? De még mennyire! A búcsúzás a tábortűz után és az azt követő reggelen könnyes volt, persze ezúttal is. Egy évre elegendő az a ragaszkodó szeretet, ami az adott és kapott puszikban nyilvánult meg. Azt hiszem a pedagógusok számára ez volt a legszebb fizetség, mert a viszontlátást ígérte. LÁSZLÓ IBOLYA A nemzetiségi olvasótábor az idén június 26. és július 5. között „lakta” Váralján a gyermek és ifjúsági tábort, amit meglátogatott az országos honismereti konferencia részvevőinek egy csoportja is. A látogatás a késő délutáni órákra esett, amikor tetőztek már a zárásra való készülődés izgalmai, lebegve lógó nyuszifülekkel, birkajelmeznek szánt lepedőkkel, miegyebekkel, folyt a lótás-futás, mert sorban érkeztek a szülők, nagyszülők, rokonok, hogy a táncos-dalos, mesejátékos gálaműsor kristálytiszta vidámságával ünnepivé varázsolhassa a leghétköznapibb hétköznap estét. Mióta csak gazdája nemzetiségi báziskönyvtár minőségéban a Tolna Megyei Könyvtár a német nemzetiségi olvasótábornak, ez a megye legsikeresebb szaktáborainak egyike. Igaz, rendeltetése is eltér más szaktáborokétól, mert iskolája kell legyen esztendőről esztendőre és iskolás izek nélkül a nemzetiségi hovatartozás, kultúra ápolásának úgy, hogy akár élethosszán is elég útravalót adjon. Fölfogható azonban ez a tábor úgy is, mint a lassan, de biztosan erősödő német nyelvoktatás nem szokvány vizsgája, lévén német nemzetiség által lakott vidékeken kettős terhelésű ez az oktatás. Úgy kell ugyanis a német származású gyerekeket idegen nyelvként oktatni a németre, hogy idővel anyanyelvi fokon használhassák próbára tevő családi háttér nélkül is megszerzett tudásukat. A dé- dek, nagyszülők otthon még partnerek az anyanyelvi diskurzusokban, nem úgy a mai általános iskolás korú gyerekek szülei. Sokat mondok, ha azt mondom, hogy 30-40 százalékuk beszéli a nyelvet, mert akkor nőttek fel, amikor a hazai németség „bűnös” népcsoportként ítéltetett egy rossz politika által anyanyelvének elfelejtésére. Veterán táborozok és újak Senki sem számolta még ki pontosan, becslésem szerint ezer, ezerkétszázan - ha nem többen - vettek eddig részt indításuktól számítva a német nemzetiségi olvasótáborok munkájában. Az viszont tény, hogy az 1989. évi tábor volt a „leg- belakottabb”, a megyéből nyolcvanhét gyerek érkezett és közöttük majdnem fele arányban olyanok, akik már második, harmadik, negyedik alkalommal jöttek el összeméhecskézni tudásban, élményifi vezetők egymásközt Első kíváncsiak a kézimunkaműhely kiállításán ben mindazt, amit játékkal elegy munkában eg yilyen táborban lehet. Tény továbbá az is, hogy az átlag 7-8 úgynevezett kiscsoportban irodalmárok, riporterek, táncosok, dalosok, verset és prózát is mondó színjátszók küldetéstudattól áthatott irányítása nélkül negyedakkora eredményt sem teremne az igyekezet mint termett most is, noha teljesen kicserélődött az itt mindig kemény munkával vakációzó pedagógusok gárdája. Ez fokozta is a gyerekek körében az érdeklődést, hiszen G. Lengyel Éva könyvtáros táborvezetőtől Radnainé Kiszler Teréz magyar-német-ének szakos tanár vette át a marsallbotot és szervezte meg bonyhádi pedagógustársakból - döntően német származású németszakosokból - a csoportvezetők stábját. Remekebbül tán nem is csinálhatta volna és ezt bárki ellenőrizheti majd, amikor elkészül a táboréletet megörökítő újság, az Unsere Zeitung 1989. évi száma, amit a gyerekek magukról írtak, maguknak, mint eddig is, mióta csak megszületett ez a lap. Ahogy Schuth János, a Neue Zeitung szerkesztője a szép kiejtési verseny napján, magam is sok régi ismerősre találtam az idei táborban, hiszen a hőgyészi Folk- mann Mónika, a szekszárdi Komfár Erika és a szakcsi Faust Konrád hetedik alkalommal jöttek Váraljára, s ezúttal már harmadjára ifivezetőkként. Alsó tagozatosok voltak még, amikor először éltek a tábori nyelvgyakorlás lehetőségével. Mi Szabadtéri szépitészet az, ami visszahozza őket középiskolás diákokként is? Számukra - mint elmondották -, a legvonzóbb a kiscsoportos munka, ami a nyelv használatára szorítja a csoportok tagjait. Jó azután az is, ami a jövőt illetően nagyon fontos: az évi egyszer tíz nap alatt mélyebb ismeretséget köthetnek a tábo- rozók a hazai németség folklórjával, hagyományaival, tájékozódhatnak még a nyelvjárásokban is. Ki, milyen pályára készül? Még nem döntöttek. Egy azonban bizonyos, akármerre fordul az útjuk pályaválasztáskor, a német nyelvvel továbbra is foglalkozni akarnak. A táborban igen népszerű „hármak” Kaufmann Éva és Szűcs Anett ifivezető társaikkal együtt úgy vélik, még eredményesebb lehetne a munka, ha német nyelvterületről érkező kis- és nagydiákok is részt vennének benne. Volt már erre példa a tábori élet történetében. Most, nyilván anyagi okokból, nem jöhettek vendégek. Hűsölők egy kupacban Fotó: RITZEL Z. A Szórakaténusz Játékműhely és Múzeum A kecskeméti Szórakaténusz játékműhely és a városi és falusi játékkultúra kialakulását bemutató múzeum - töretlenül népszerű a gyerekek és az érdeklődő felnőttek körében. Úgy tűnik, továbbra sem csorbítják a saját kézzel készített, természetes alapanyagú játékok vonzerejét a vadonatúj Lego-készletek és a Barbie-kedvencek sem. A modern játékipar irigyletesen kivitelezett és készen kapott sztárjai semmivel sem izgalmasabbak, szerethetőbbek, mint például a kézműves hagyományok felelevenítésével összeállított csutkababák. Az intézmény 1981 óta működik a megyeszékhely hagyományt és modernséget ötvöző központjában. Egyik fő célja: az ország, valamint az egész magyar nyelvterület hagyományos - vidéki és városi - játékszereinek és tárgyegyütteseinek s a hozzájuk kapcsolódó dokumentumoknak a gyűjtése, rendszerezése, és kiállításokon történő bemutatása. Kros- ton Vizi Józsefet találkozásunkkor arról kérdeztem, mire a legbüszkébb ma a Szórakaténusz igazgatójaként.- Elsősorban tervszerűen és célszerűen vásárolt anyagokból álló, állandó kiállításunkra. Ismerve más gyűjtemények helyzetét is, nem csekélység, hogy egy tárgy kivételével a teljes készlet a saját tulajdonunk.- Mit emelne ki az új, állandó kiállítás anyagából?- Minden korosztály kedvencei az első teremben látható konstrukciós építőjátékok. Népszerűségük bizonyítja, hogy már a múltban is szívesen játszottak a gyerekek azokkal a tárgyakkal, melyek a aktivitásukra építenek. A fajátékoknak olyan prototípusaival találkozhatunk itt, melyek Magyarországról terjedtek el. De magyar származású a korabeli kiadásban látható asztali foci is. Hasonlóképpen népszerűek voltak a Zsolnay és a hollóházi gyár gyermek-porcelánkészle- tei, úgy látszik, gyártásuk akkoriban kifizetődő volt. A kifejezetten hazai termékek között ugyancsak népszerűnek számított a közismert magyar kártya is.- A magyar szecesszió festő- és grafikusművészei sok gyermekkönyvilluszt- rációt készítettek, a közönség elsősorban ezeket ismeri. A szecessziós vitrin azonban illusztrációkon kívül is sok szépséget kínál.- Valódi kuriózumnak számítanak a tízes években készített szecessziós játéktervek, és a társaságukban elhelyezett, fából készített, dekoratív tárgyak, fár- gyacskák. Kiemelkedik közülük a különlegesen szép formájú, Márkus Géza által 1910-ben tervezett, harang formájú női figura.- Milyen időszakról vallanak a városi gyerekeknek készített tárgyak?- A múlt század nyolcvanas éveitől századunk negyvenes éveiig tevékenykedő játékkészítő műhelyekről vanriak adataink. Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy ezek pontosan mit is gyártottak. E tárgyakat mindenkor ügyes, ötletes mesteremberek készítették.- Hogy történt a gyűjtés?- Nem volt könnyű. A személyes gyűjtőmunkán kívül készletünk egy része hirdetés útján került hozzánk. Sokat segítettek azok a vidéki kollégáink is, akik játékgyűjteményük adatait küldték, küldik el rendszeresen számunkra. Jó lenne, ha rendelkeznénk elegendő pénzzel, hogy a mai kor játékaiból is vásárolhassunk. A gyűjtés során meglehetősen sokfelé jártunk, például Erdélyben és az Ipolyságban is. Fülekről - igaz, csak fotókon - fajátékokat hoztunk. Legnagyobb felfedezésünk szinte csak a véletlennek, illetve az örökösök tárgyszeretetének volt köszönhető. Tulajdonunkba került egy bajai játékkészítő műhely teljes anyaga, az öntőformáktól a pecsétekig. A Farkas család annak idején több évtizedig babákat, babafejeket gyártott.- A játszóház a maga nemében páratlan az országban, de vajon - tevékenységének egyes területein legalább - országos központnak tarthatja-e magát?- Intézményünk éppen nyolc éve született, s mára, azt hiszem, végképp kinőttük a gyerekruhát. Elmondhatom, sikerült elérnünk, hogy játékügyben valóban országos központ lehessünk. Nem véletlen, hogy az egy esztendeje megalakult Magyar Játéktársaság színhelye is a Szórakaténusz lett. KÁROLYI JÚLIA Tavaszünnep - a falusi gyermekek csutkababáival Az ÁBMH vállalja az orosz nyelvtanárok átképzésének támogatását Bár konkrét megállapodás még nem jött létre az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal, valamint a Művelődési Minisztérium között az orosz nyelvtanárok átképzésének támogatásáról, a munkaügyi kormányzat ennek ellenére már most is garantálja, hogy hozzájárul a szakváltáshoz szükséges nyelvtanfolyamok költségeihez. Ezzel kapcsolatban az ÁBMH-ban elmondták: a nyári tanítási szünetet az orosz nyelvtanárok közül sokan arra kívánják felhasználni, hogy megkezdjék az átképzést más nyelv oktatására. Ezért a munkaügyi kormányzat még a megállapodás megkötése előtt úgy döntött, hogy az előzetesen egyeztetett feltételek szerint vállalja az átképző tanfolyamok támogatását a foglalkoztatási alapból. Az eddigi egyeztetések szerint az átképző tanfolyamok költségeinek maximum 65 százalékát téríti meg a munkaügyi kormányzat a foglalkoztatási alapból, a fennmaradó összeg az átképzésben részt vevő tanárokat terheli. Ugyanakkor mód van arra is, hogy ezt a fennmaradó 35 százalékot a tanácsok, az iskolák részben vagy egészében átvállalják, mint ahogy arra már több helyütt ígéretet is tettek. Amennyiben az átképzés a tanítási időben is folytatódik, a tanfolyamokon részt vevők legfeljebb napi két órának megfelelő keresetkiegészítésre tarthatnak igényt. A középfokú nyelvvizsga megszerzését követően a tanároknak a főiskolákon, egyetemeken kell elsajátítaniuk az új nyelv tanításához szükséges ismereteket. A Művelődési Minisztérium tájékoztatása szerint eddig mintegy 3700 orosz nyelvtanár jelezte, hogy vállalkozna az átképzésre. A világnyelvek közül a legtöbben angol, majd német és francia nyelvek oktatására kívánnak szakosodni. Érdeklődés tapasztalható egyebek között a latin nyelv, illetve az eszperantó tanítása iránt is, s a nemzetiséglakta területeken az orosz nyelv helyett többen az ott élők nyelvének tanítására kívánnak felkészülni. Az ÁBMH munkatársainak tudomása van arról, hogy Szabolcs-Szatmár megyében a pedagógusok egy csoportja elsőként már letette a középfokú vizsgát az újonnan választott nyelvből. Ők még saját költségükre végezték el a tanfolyamot, de az ősszel kezdődő főiskolai tanulmányaikhoz már igénybe vehetik a támogatást.
