Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-11 / 161. szám

1989. július 11. "NÉPÚJSÁG 5 Jogszabályokról - röviden A népújság postája Fenyvesi Józsefné szerkesztőségünk­höz irt levelében Irta, hogy kislánya már hat éve cukorbeteg, rendszeresen inzu­linra szorul. Ezt a gyógyszert, mely külföl­di gyártmányú, rendszeresen a szek­szárdi 1. számú gyógyszertárból tudják beszerezni. Postán adták föl a receptet, s a gyógyszer még egy hét múlva sem ér­kezett meg a címre. Érdeklődésükre azt válaszolták, hogy a külföldi szállítmányt nem kapták meg, s ezért nem tudnak kül­deni. Körzeti orvosuk segítségével - mi­után a várt gyógyszer nem érkezett meg - a kórházban a kislányt másik inzulinra állították be. Olvasónk azt kérdezi, ho­gyan fordulhatott elő, hogy a gyógyszer- tár nem értesítette időben arról, hogy nincs inzulin? A HNF környezetvédő munkabizottságá­nak egyik programpontja a minőségi kör­nyezetű, takaros, szekszárdi vasútállomás. Az állomásfőnök és munkatársai azonnal nekiláttak az elképzelés megvalósításá­nak. A pécsi MÁV üzemigazgató segítségét is kérték, különös tekintettel az állomással szemben lévő hulladéktelep megszünteté­sével kapcsolatban. Egy héten belül Hajdú Gyula, az üzemigazgatóság titkárságának vezetője, és Süke Ferenc a műszaki osztály vezetője kiszálltak a helyszínre, s a környe­zetvédő munkabizottság vezetőjével a szekszárdi állomásfőnökkel közösen fel­mérték a tennivalókat, s megbeszélhették a további lépéseket Az állomás környezetének rendezésére ígéretet tettek; a dohányzó váróterem bú­Dr. Szügyi Gyula, a Tolna Megyei Ta­nács. V. B. egészségügyi osztályának osztályvezető-helyettese a következőket válaszolta:- A leány részére - egyedi engedély alapján - Insulin Miytard Nordisk 400 E készítményt folyamatosan postáz a szek­szárdi 11/1. számú gyógyszertár, a be­küldött vény alapján. A levélben leírtak szerint volt*olyan időszak, amikor a Gyógyszertári Központ megrendelését a Gyógyáruértékesítő Vállalat nem teljesí­tette és a tartalékkészletek is kifogytak. A gyógyszertárban megkísérelték a készít­ményt a megyében működő kórházakból beszerezni. Miután a kórházakban sem volt a készítményből, a Gyógyszertári Központ gyógyszergazdálkodási osztá­torzatának teljes cseréjére, az állomásnak fűnyírógépet juttatnak, s bőséges virágpa­lántával látják el. Hozzájárultak, hogy a rendbe hozott WC-hez üzemeltetőt alkal­maznak, bérezési díj fizetése nélkül. Ve­gyék észre, akik arra járnak, hogy az állo­más padjai, szeméttartói már frissen má­zoltak, de szomorú, hogy a szemetet nem az edénybe, hanem a padok közé szórják továbbra is. Félő, hogy minden erőfeszítés, szépítés hiábavaló lenne? Hogy az új bútorok lábai is az elnyomott csikkek égési nyomaival lesznek csúfítva, s a rendes hamutartókat megint ellopják, s ismét konzervdoboztető­vel kell pótolni? A WC újra szerelt kilincsét, húzóláncait ismét lelopják? A kétkedő félelem ellenére, sok munká­jának közbenjárását is kérte a gyógy­szertár vezetője. A sürgetés ellenére a készítmény késve érkezett, de még az­nap postázták. Az egyedi import készítményekből a Gyógyáruértékesítő Vállalat szállításai általában előre meghatározott napokon történnek. Gyakran előfordul azonban, hogy egyes készítmények - általunk nem ismert okokból - nem a meghatározott napon, hanem későbbi időpontban ke­rülnek leszállításra. A gyógyszertárban tárolt kis mennyiségű tartalék ezt a prob­lémát általában át szokta hidalni. Miután áz esetleges késedelmes szállítás idő­pontjáról a gyógyszertár nem szerez tu­domást, az„érintett betegeket nem tudja értesíteni. val, ráfordítással, szebb, kellemesebb kör­nyezetet varázsolnak az állomásra azzal a hittel, hogy észreveszik, hat rájuk, s élvezni fogják még azok is, akikben a rongáló haj­lam bujkál, s emberi magatartással védik ők is a közös összefogás eredményét. Az új plakátok is erre hívják fel a figyelmet: „Tart­suk tisztán hazánkat” felirattal. Vajon elol­vassák-e? Ezért fontos, hogy beszéljünk erről - az együttélés erkölcséről - többet, hívjuk fel a nem olvasók figyelmét, ha kell figyelmez­tessük, utasítsuk rendre, ha semmibe ve­szik a közös érdekeinket. FÁBIÁN IMRÉNÉ, a HNF Szekszárd Városi Környezetvédő Munkabizottsága vezetője A földmérési és térképé­vé szeti iratokról szól a mező- gazdasági és élelmezésügyi • •, miniszter 7/1989. (V. 18.) MÉM számú rendelete, amely szerint a földmérési és térké­pészeti iratokon meglevő „Szolgálati használatra" feliratok érvénytelenek, azokat törölni kell, előírja a jogszabály, hogy a földmérési és térképészeti iratról kiállított bizonylatnak milyen adatokat kell tartalmaznia, meghatározza azt is, hogy a földmérési és térképészeti szer­veknél a rendeletben írt egységes orszá­gos térképrendszer állam- és szolgálati titkot nem tartalmazó térképeibe, vala­mint légi felvételekbe minden természe­tes és jogi személy, valamint gazdálkodó szervezet betekinthet, és azokról máso­latot igényelhet, vagy sokszorosított pél­dányt vásárolhat. A jogszabály a Magyar Közlöny idei 31. számában olvasható. A mezőgazdasági tevékenység támo­gatásáról szóló korábbi jogszabályt mó- « dosítja a pénzügyminiszter és a mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter 20/1989. (V. 23.) PM-MÉM számú együt­tes rendelete, amelyből itt csupán arra utalunk, hogy a jogszabályban meghatá­rozott gazdálkodó szervezet 1989. ja­nuár 1. napjától fennálló középlejáratú tőkepótló hiteleinek kamatából évi 3%- nak megfelelő kamattérítést igényelhet a költségvetés terhére. Az egyes növényegészségügyi és nö­vényvédelmi ellenőrzésekért, vizsgálato­kért, valamint a növényegészségügyi bi­zonyítványok kiadásáért fizetendő díjakat írja elő a mezőgazdasági és élelmezés­ügyi miniszter 8/1989. (V. 23.) MÉM szá­mú rendelete, amelynek mellékletei táb­lázatokban tüntetik fel összegszerűen a külső és a belső növényegészségügyi el­lenőrzésekért, különböző vizsgálatokért fizetendő díjakat és megjelölik a díjak al­kalmazásának és az egyes díjtételek be­fizetésének feltételeit is. Az utóbbi két jogszabály a Magyar Közlöny idei 32. számában jelent meg. A Polgári Törvénykönyvet módosítja a Magyar Közlöny f. évi 33. számában megjelent 1989. évi X. törvény, amely szerint a kamat mértéke - ha a jogsza­bály kivételt nem tesz, vagy a felek ala­csonyabb mértékben nem állapodtak meg - évi 20 százalék. Kimondja a módo­sító jogszabály azt is, hogy pénztartozás esetében a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdve akkor is köteles húsz százalék kamatot fizetni, ha a tarto­zás egyébként kamatmentes. A kamatfi­zetési kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett késedelmét kimenti. Jó tudni azt is, hogyha a feleknek a kamat.jogsza- bály vagy szerződés alapján jár, a kötele­zett - ha a jogszabály kivételt nem tesz vagy a felek alacsonyabb mértékben nem állapodtak meg - a késedelembe eséstől ennek évi nyolcszázalékos ka­mattal növelt összegét köteles megfizet­ni. A törvény a kihirdetése napján (1989. május 26-án) lépett hatályba, rendelke­zéseit a hatályba lépését követően kötött szerződések tekintetében lehet alkal­mazni, illetve a törvényben megjelölt esetben kivételesen a korábban kötött szerződések tekintetében is. DR. DEÁK KONRÁD Elképzeléseink a megvalósulás útján Visszhang A kenyér a legfontosabb Táblás város - Szekszárd A Tolna Megyei Sütőipari Vállalat szakszervezete a sajtónyilvánossággal élve közzéteszi a Népújság 1989. június 19-én megjelent „Pékvita” című cikkével kapcsolatos állásfoglalását a kép teljes­sége. végett. A sajtó által felvállalt vitát nem kívánjuk folytatni, munkánk erre időt és energiát nem enged. Egyetértünk abban, hogy a kenyér nem csupán áru. Mi tudjuk a legjobban. Felelősségteljes munkát végzünk valójá­ban, tengernyi problémánk, gondunk kö­zepette. Gondjainkat vállalati hatáskör­ben, s a sajtó nyilvánossága nélkül kí­vánjuk megoldani a jövőben is. A vállalat dolgozóinak, tagságunk fel­háborodásának adunk hangot és egy­ben sajnáljuk, hogy a sajtó ezekben a re­formidőkben olyan embernek adott nyil­vánosságot, aki többszörösen visszaélt az emberek bizalmával. Egyúttal köszön­jük, mert ezzel lehetőséget kaptunk arra, hogy testületünk is állást foglalhasson. Nem értünk egyet és visszautasítjuk a volt üzemvezető, Szita Károly megalapo­zatlan, általánosító véleményeit, melyek­kel megsértette beosztottjai és velük érző munkatársaik jogos önérzetét, ezzel is bebizonyítva vezetői alkalmatlanságát. A tamási 310. sz. üzem kollektívája és az 1989. június 27-én összehívott szak- szervezeti tanács állásfoglalásában egyetértését ez esetben a vállalatvezetés döntése mellett teszi le, amely a volt üzemvezető Szita Károly elbocsátására vonatkozott, kihangsúlyozva azt a tényt, hogy e döntést már régen meg kellett vol­na hoznia a vezetésnek. A jövőben is támogatjuk a vállalatveze­tés azon döntéseit, amelyeket a munká­jukat becsületesen, emberségesen el­végző és dolgozni akaró munkatársaink, tagságunk érdekében hoz, természete­sen szem előtt tartva minden egyes dön­tésnél, hogy az a lakosság sütőipari ter­mékekkel való ellátásának javulását is szolgálja. Követeljük továbbá, intenzívebb fej­lesztésünk érdekében, a tanácsi támo­gatásokat úgy osszák el az illetékesek, hogy az a legszélesebb érdekeket szol­gálja. Ez minden állampolgár érdeke. Sok minden fontos, de értsünk szót: A KENYÉR a legfontosabb. E tervidőszakban a betervezett - a töb­bi megyéhez viszonyítva is igen kevés ­20 millió forintból csupán 3 milliót hasz­náltunk fel eddig. A hiányzó összeg for- díttatott volna a tamási üzem rekonstruk­ciójára. Mellesleg megjegyezzük, alap élelmiszerekről lévén szó, termékeink árai sohasem tartalmazták a szükséges fejlesztésekhez a fedezetet. Az iparágra, így vállalatunkra is na­gyon igazak: az alacsony bérek, a szak- emberhiány, amiknek következménye a túlórák magas száma, esetleges terme­léskiesés, ellátási zavarok. Éppen ezért 1989. június 19-én alap­szervezetünk országos fórumán többek közt 30-40%-os bérkövetelésünknek adtunk hangot. Nem hallgathatjuk el azt sem, hogy éles vitát váltott ki, sztrájkkal, vagy sztrájk nélkül tegyük meg. . Alapszervezetünk állásfoglalása e vi­tában: végsőkig a munkabeszüntetés el­len lépünk fel, de jogos érdekeinkért ez­után következetesebben kiállunk. Állásfoglalásunk befejezéseképpen a sütőiparban dolgozók felelőssége mel­lett az újságíró felelősségét is kiemeljük. Javasoljuk a jövőre, ha vállalatunkról szándékozna írni, a teljességre és kor­rektségre törekedjen. Keresse az emberi értéket is: a forró kemencék, a lábakat, gerincet nyűvö táblák mellett, vagy bár­melyterületen, akika vállalat, a közjavá­ra cselekednek s nem ellenére. Szerencsénkre ők vannak többségben. Tolna Megyei Sütőipari Vállalat Szakszervezeti Tanácsa * Mi is állást foglalunk. A sajtónyilvános­ság mellett. Gondjaikat vállalati hatáskör­ben kell megoldaniuk, ez kétségtelen, ezt nem is kívánjuk átvállalni. A tisztességes szándék azonban megengedi, sőt megkí­vánja, hogy nyílt lapokkal játszunk. A tel­jességre és korrektségre törekvés a mi értelmezésünk szerint azt jelenti, hogy minden érintett felet meg kell hallgatni, véleményét meg kell ismerni. Felháboro­dásuk akkor lenne érthető, ha csak Szita Károly kapott volna szót a cikkben. A T. Szakszervezeti Tanács viszont - állásfog­lalása szerint - azt tartotta volna helyes­nek, ha csak Szita Károly nem kap lehető­séget véleményének elmondására. Ez utóbbit még a mai „reformidőkben” sem tartjuk elfogadhatónak. A többivel egyet­értünk. ÁRKI ATTILA A táblás ház - színházi kifejezés - egyér­telműen jót jelent. Azt, hogy a nézőtér vala­mennyi helyét elfoglalták, s az aktorok nagyszámú közönség előtt játszanak. A táblás város csak egy jelzős összeté­tel. De nagyon sokak szerint egyáltalán nem jó. Csakhogy ez van. Miért? Ennek vannak - mondhatni, történelmi hagyomá­nyai, melyek eredeznek a hajdani úr és pa­raszt fölé és alárendeltségéből, módosulva azzal a nem túl lényeges változásokkal, amivel ez a hierarchikus viszony az elmúlt fél évszázad során alakult. S van egy köz­vetlen oka: akik tábláznak, erre képesek. No, de miről is van szó? Az útjelző táblákról. Azokról, amik eliga­zítanak minket, ha gyalog, de főleg, ha gyorsabban haladó járművekkel megyünk úticélunk felé. Eligazítanak és szabályoznak. Vagyis, segítenek, illetve, a közlekedésben is hal­latlanul fontos rend érdekében utasítanak, tiltanak. S egyre többünkben gyökeret ver a gyanú, ezt az utasítást, tiltást egyre na­gyobb élvezettel teszik azok, akiknek erre a hivatal hatalmat adott. Van egy másik feltételezés is, a félelem hajtja őket. Mondván, nehogy egy tábla hiánya miatt történjen karambol. így aztán legszívesebben az egész városból kitilta­nák a járműveket. Kivétel az SZMT A hatalom akkor igazi és biztos, ha az egy másik hatalomra támaszkodik. Nos, ezt a hátoldali biztonságot megszerzendő, igyekeztek kedvében járni fontos szerve­zeteknek. E célból a kék alapú, piros sze­gélyű, s átlósan pirossal megfelezett táblák szolgáltak leghatásosabban. Ezek a vára­kozást korlátozzák a fontos épületek előtt. De, hogy a kedvezetteknek ne szerezzenek bosszúságot, alá csavaroztak egy kiegé­szítő táblácskát, mondjuk, hogy „Kivétel MSZMP”, vagy kivétel SZMT, igazságügy. Vannak persze olyan táblák is, amiknél a kivételezetteket meg sem jelölték. Például az a két várakozás korlátozott tábla, ami a Beloiannisz utcában van, a Korzó Áruház sarkánál, illetve az MSZMP megyei bizott­sága épületének bejárata előtt. Erre sem a forgalom sűrűségét, sem az utca szélessé­gét tekintve egyáltalán nem lenne szükség. Tábla mégis van, s a magyarázatot bizal­masan tudtam meg. Eszerint, jöhetnek agas vendégek a pártbizottságra, s azok mindenképpen kell, hogy helyet találjanak. Ha például a pártbizottság hivatalos, bérelt parkolója tele van - csak megjegyzem, mostanság az itt lévő jogos tábla ellenére mind több idegen kocsi áll oda -, akkor itt várakozhat a magas vendég és kíséretét szállító kocsisor. Csakhogy a gyakorlat bi­zonyítja, ez a tábla már rég időszerűtlen. Il­lusztris vendégek gépkocsikaravánjai nem járnak erre. Úgy tűnik, vendégek igen, bár ritkábban, de azok miatt nem kell kitiltani az utca jó részéről a kocsikat. A második tábla a pártbizottság bejárata előtt pedig egyszerűen ostobaság és pa­zarlás. Ostobaság, mert egyszer, az előző tábla ott is érvényes. De ha csak ez lenne, akkor is ott a zebra, ahol tilos megállni, ké­sőbb egy záróvonal, ami mellett szintén nem szabad parkírozni, s a kettő között alig van annyi hely, hogy egy autó elférjen. Pa­zarlás pedig azért, mert egy ilyen tábla, oszloppal együtt több ezer forintba kerül. Béla tér Szekszárd történelmi központját az utóbbi néhány évben sikerült közlekedés- technikai szempontból amolyan klinikai ló­vá alakítani. Megtalálható itt csokorba köt­ve Szekszárd forgalmának valamennyi jel­legzetessége. Hogy kronológiai sorrend­ben haladjak, kezdődött egy részleges egyirányúsítással. Ezt egy, már idézett, „ki­vétel” tábla okozta. A mindezekért felelős tanácsi intézmény vezetőjétől tudom, az ügyészség egyik dolgozója kérte őket, te­gyenek már ki egy táblát az ügyészség elé, hogy ott, a parkolóval szemben is megáll­hassanak ők, de más nem. S ekkora hata­lommal ugye mégsem lehet packázni, ki­került a tilos tábla, alatta a kiegészítéssel: kivétel igazságügy. Ám ekkor a szakembe­rek kiderítették, ha ott parkolnak a kivétele­zettek, keskeny lesz az utca két kényelme­sen haladó járműnek. Felállítottak újabb oszlopokat, rajt a tábla, egyirányú utca. Ez akkor még csak az ügyészség és a börtön előtt volt így. Nem sokkal később a szekszárdi tanács gondnokát érte bosszú­ság. Egy szabálytalanul parkoló autó miatt az olajszállító tankautó nem tudott azonnal behajtani a vármegyeháza kertjébe, ahol az olajtartály van. Az azóta nyugdíjba vonult gondnok azonnal intézkedett: kitetetett egy megállni tilos táblát, ami alatt a kiegészítés azt jelezte, hogy harminc méteres szaka­szon érvényes. A kapu van ennek tán ne­gyede, harmada. A szakemberek is látták, ez így felesleges, leszerelték pár nap múlva a táblát. De a gondnok, aki hajdan hatalmi posztot is betöltött, nem hagyta annyiban. A városi tanács negyvenkilenc irodáját fűtik innen - mondta (az más kérdés, minek a negyvenkilenc iroda), és a rendőrségen kért segítséget. Végül, talán, hogy hagyja békén őket, javasolták a rendőrök is, le­gyen ott a tiltó tábla. S erre lett nagy válto­zás. Az egész teret egyirányúsították, kiala­kítva ezzel életveszélyes útkereszteződést a börtön sarkánál, s a tér keleti oldalán megtil­tották személygépkocsikkal a várakozást (csak busszal szabad). Persze, ennek ellené­re itt áll meg mindenki, a táblasort kirakó ta­nács dolgozói is. És a rendőrök, bölcsen be­látva, a táblák ostobák, szemet hunynak a jel­zés mián ugyan szabályszegésre. Védik az életem A burjánzó táblák között egy gyöngy­szem - nem az egyetlen -, ami a Kecskés Ferenc utca nyugati végénél van. Vagy húsz méterre a T alakban keresztező Sza­bó Dezső utcától kitettek egy sebesség- korlátozó táblát. Rajt óriás számokkal, be­tűkkel, 40 km. Ez pedig az életemért aggó­dó szekszárdi forgalomszervezők minden eddigi gondosságán túltesz. így is figyel­meztetnek, ha ott negyvenes tempónál gyorsabban megyek, halál fia vagyok. Mert, már harmincnál is jó fékek kellenek, hogy ne rohanjak bele a keresztutca szem­ben lévő házába. A felsorolást még hosszan folytathat­nám, csak a szekszárdi dolgokkal. De nagyfokú igazságtalanság lenne tőlem, ha ezt tenném, mikor ez korántsem csak itteni jelenség. Az egész országban tanulóveze­tők gyakorolták a hatalmat évtizedeken, megkockáztatom, évszázadokon át, s nem volt, aki időben megbuktassa őket. így a jogtalan hatalommal ezen a téren is min­denfelé sorra visszaélnek. A minap épp e hasábokon volt kis szóváltásom amiatt, hogy kifogásoltam, a hatoson, mikor a Sió- hidat festették, jó kilométerrel a munkahely előtt kitették a negyvenes sebességkorlá­tozást. S hogy a táblának érvényt szerezze­nek, beállt a táv feléhez egy trafipakszos autó. Mint a visszhangból kiderült, az ilyen segítséget a hidat festők, a Pécsi KÉV dol­gozói kérték, mivel az autósok nem vették komolyan a táblákat. Csakhogy azt ők nem vették figyelembe, hogy a táblát nem a tolnai elágazás táján kellett volna földbe szúrni, hanem a sebes­ségkorlátozást a hídnál, ahol dolgoztak, a figyelmeztető jelzést pedig csak 150 mé­terrel előbb. De ma még útépítőéknél is nagy divat visszaélni a lehetőséggel, korlá­tozni a közlekedőket, leggyakrabban indo­kolatlanul, csupán, mert az nekik egysze­rűbb. Mert még egyszer sem büntették meg őket, ilyen, egyértelmű szabálysértés, mondhatom úgy is, szigorúbban hangzik, a közlekedési törvény megszegése miatt. így aztán kialakították azt a gyakorlatot, a jár­művezetők a tábláknál már nem azt nézik, mire is figyelmezteti, kötelezi az őket, ha­nem, hogy van:e ott rendőr. S mivel sajnos a rendőr is egyre kevesebb, ráadásul egy­re több a dolguk - az ilyen ártatlan szabály- sértésekre - tán mert ők is látják, az csak álszabálysértés, nem is figyelnek. És jár­hatnak a táblakirakók úgy, mint az a pász­torlegény, aki farkast kiabált egyszer, két­szer, s harmadszor, mikortényleg jött az or­das, már nem vették komolyan az emberek. S ha véletlen akad egy olyan tábla, amit ok­kal és okosan tettek ki, mi pedig a tapaszta­latra alapozva nem veszünk komolyan, gyanítom, nincs biró, aki tiszta lelkiismeret­tel elmarasztal minket. - szepesi -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents