Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-11 / 161. szám

1989. július 11. TOLNA \ ‘KÉPÚJSÁG 3 Vegyes vállalat csiga tenyésztésre Opel-szalon Pécsett (PÉCSI MUNKATÁRSUNKTÓL) Csigatenyésztésre és forgalmazásra Hungaro-Helix néven vegyes vállalatot alapított Gyomaendrődön á fertőszentmiklósi, a szentbalázsi, a gyomaendrödi tsz és az olasz Eu- ro-Helix s. r. I. (kft). A11 millió forintos alaptőkéből 51 százalékkal a magyar partnerek, 49 százalékkal az olasz fél részesedik. Az olasz partner gondoskodik a termék piaci elhe­lyezéséről is. A csiga keresett exportcikk, Nyugat-Európában biztos piaca van, ezért a kft joggal számíthat arra, hogy a produktum maradéktalanul vevőre talál külföldön. Az ország első Opel autószalonja nyílt meg Pécsett a Garancia Szövetkezet és a Grotefeld nyugatnémet cég együttműkö­désének eredményeként. A szalon va­lutáért kínálja a nyugati márkájú autókat, melyekből egyszerre ötöt lehet a 39-es dandár úti bemutatóteremben megtekin­teni. A kiállított gépkocsikon kívül egy lis­ta is az érdeklődők rendelkezésére áll, melyből a közeljövőben várhaló szállít­mány ismerhető meg. A Garancia Szö­vetkezet nyolc autót tud egyszerre be­hozni az országba, s a választék koránt­sem csak az Opel szériát érinti. (Bár a kiállított gépek e gyár termékei). Hama­rosan Ascona, Peugeot, Omega, Sena­tor, Citroén is áll majd a szövetkezet Me­gyeri úti telepén. Érthetően sokan keresnek értékcsök­kent autót, hiszen jóval mérsékeltebbek - s a devizaszámlával rendelkezők szá­mára is előnyösebbek - az árak. A BC-számlatulajdonosoknak a dél­dunántúli régióban kényelmesebb elő­ször a pécsi szalon választékát megte­kinteni, mint több száz, ezer kilométeres útra kelniük egy gépkocsiért. A szövetke­zet szakemberei tanácsadással, kapcso­lataik révén szakmai segítséggel is az ér­deklődők rendelkezésére állnak. CSEFKÓ JUDIT Méhészek vállalkozása MELUFERA néven Korlátolt Felelőssé­gű Társaságot hoztak létre a magyar mé­hészek. A több mint 1000 méhészt tömö­rítő gazdasági vállalkozás célja, hogy a jövőben a kft. önmaga végezze a méz és egyéb méhészeti termékek (virágpor, propolisz, méhviasz, méhpempö), vala­mint a méhrajok külföldi értékesítését. Az elhatározás és a gazdasági vállalkozás hátterében az áll, hogy a felvásárlás ko­rábbi gyakorlatának kiszolgáltatott mé­hészek a maguk urai szeretnének lenni. Céljuk a magyar mézexport hitelének visszaszerzése, a minőség helyreállítása, a termékskála és a piac bővítése. Erre az ad alapot, hogy a termelők összefogásá­val kialakított országos vállalkozásnak közvetlen rálátása van a termelői kapaci­tásokra, a termékekre, a termelés várha­tó időpontjára, így a korábbi eseti értéke­sítés helyett folyamatos, stabil és kiszá­mítható kereskedelmi kapcsolatot kínál­nak külföldi partnereiknek. Lélekmentők A társadalom kirekesztettjei, anyagi, erkölcsi nélkülözésben tengődök, alko­holba, narkotikus mámorba menekülők, nyomorgók. Több millióan élnek köztünk, bár a ’45 utáni ideológia tagadta létezésüket. A szót, szegények, kimondani is szentségtörés volt. A nyugaton elterjedt, magas szinten képzett szakembereket foglalkoztató „social worker” - tükörfordításban szociális munkás - hálózat kiépí­tése így nálunk eddig váratott magára. A súlyos anyagi körülmények között vergődőkkel, a fiatalkorú bűnözőkkel, álla­mi gondozottakkal, értelmi vagy testi fogyatékosokkal, bizonyos szinten persze eddig is foglalkoztak, de a védőnők, pszichiáterek, orvosok, tanácsi ügyintézők között valahogy elvesztek az amúgy is elesettek. Olyan komplex szakemberekre lenne tehát szükség, akik konfliktusfeloldó képességükkel, komoly elméleti felké­szültségük birtokában, napi kapcsolattartással tudnak segíteni a rászorulóknak, leküzdeni identitászavarukat, beilleszkedési nehézségeiket, elviselhetőbbé tenni szociális sérüléseiket. Felkutatni őket, kezet nyújtani feléjük, hiszen ezek az em­berek legritkább esetben fordulnak önállóan segítségért. • Két év kemény csata eredményeként a Kaposvári Tanítóképző Főiskola Szekszárdi Kihelyezett Tagozatán ez év szeptemberétől végre elindulhat egy ilyen tanulócsoport. Helyben kidolgozott tanterv alapján, önként jelentkező hallgatók­kal, kísérleti jelleggel. A négyéves kurzus első három évfolyamán alapképzésben részesülnek a leendő szociális munkások, majd a negyedik évben úgynevezett előspecializációra lesz lehetőségük. Vagyis a szociológiai, pszichológiai, állam- igazgatási és jogi ismeretek, pedagógia, andragógia, egészségtan, szociálpoliti­ka és megannyi elméleti és módszertani tudnivaló elsajátítása után egy szűkebb szakterület - Szekszárdon a család-, illetve gyermek-és ifjúságvédelem - problé­máival foglalkozhatnak. Illetve, ha a felnőttvédelem, netán a preszocializáció áll közelebb hozzájuk, egy alapvizsga letétele után egy másik főiskolán folytathatják tanulmányaikat. Ugyanakkor lehetőségük nyílik vertikális továbblépésre is, jövő évtől ugyanis Szegeden valamint az ELTÉ-n is indul az érintett szakterület elméletét oktató, szo­ciálpolitikusokat képző évfolyam. A hosszú távú elképzelések szerint pedig már középfokon elkezdődik az alapozó munka, erre egy egri egészségügyi szakkö­zépiskolai osztályban folyik kísérlet. A szekszárdi főiskola törekvése, hogy azok a hallgatók, akik ezt a felelősségtel­jes, akár missziónak is mondható tevékenységet választják, leendő munkahelyü­kön próbálhassák ki, megvan-e bennük a kellő nyitottság, képesség, alkalmas­nak bizonyulnak-e a szociális munka ellátására. A lehetőségek skálája igen széles, a kórházi gyermekosztályoktól a javitó-ne- velő intézeteken át a szociális otthonokig. Segíthetnek a betegek súlyos műtétekre való felkészítésében, dolgozhatnak bí­róságokon hivatásos pártfogóként, felválthatják a most még társadalmi megbíza­tásként tevékenykedő iskolai gyermekvédelmi felelősöket, elhelyezkedhetnek üzemekben, vállalatoknál, tanácsoknál szociális ügyintézőként, s a sort még hosz- szan lehetne folytatni. Sőt. A szociálpolitikának idővel újabb intézményeket is létre kell hoznia. Mert a társadalmi átlagtól önhibájukon kívül leszakadók, az egészségi állapotuk miatt munkát vállalni nem tudók, a közösségen kívül rekedők száma napról napra nő. S közülük egyetlen embertársunkat is magára hagyni megbocsáthatatlan bűn lenne. CSER ILDIKÓ Háromszáz szekszárdi lakásban Enyhítik a kánikulát A tiszta haszon napi 2500000000 joule Az ötlet pofonegyszerű. A felesleges meleget elvinni oda, ahol szükség van rá. Megoldásra mégis alig van példa. így a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat fűtőművében úttörő feladatra vállalkoz­tak, mikor elhatározták, a nyári kánikulá­ban enyhítik a panellakásokban az őrjítő hőséget. S tették mindezt úgy, hogy ab­ból nemcsak a lakóknak, hanem a válla­latnak is haszna származik. Csukle Tibor, a vállalat távfűtőüzemé­nek vezetője dolgozta ki a megoldás részleteit. Ez pedig a következő: minden hőközpontban két nagy hőcserélő, amo­lyan óriási bojler van. Egyikben a fűtés­hez szükséges vizet melegítik, ami a ra- dátorokban keringve adja át a hőt, a má­sikban pedig azt az ún. használati meleg­vizet, amit a csapon engedhetünk ki. Most abba a hőcserélőbe, ami a radiáto­rokat látja el, nem a kazánházból érkező forróvizet eresztik, hanem a városi háló­zatból érkező - 14 fokos - hideg vizet. Közben a keringető szivattyút bekap­csolva a lakások kánikula melegítette ra­diátoraiból jövő vizet cirkuláltatva - ez a víz, a mérések tapasztalata szerint 14-ről 24-26 fokra melegszik. Ugyanakkor a fű­tőtestek hűtik a lakásokat. Hogy mennyi­re, az rengeteg tényezőtől függ. Két egy­forma lakásban végzett mérés szerint a hőmérséklet-csökkenés 3-4 fok. Ott, ahol nem cirkuláltatták a radiátorban a hideg vizet, bő 31 fok volt, míg a másik­ban 28 Celsiust mutatott a hőmérő. Per­sze, lehet még a hűtést javítani, például úgy, hogy egy ventilátorral fújják a ra­diátort, s ezzel intezívebbé válik a hőcse­A hőközpontban pedig a 25-26 fokos­ra előmelegített vizet vezetik a másik boj - lerba, ahol igy jóval kevesebb hőenergiá­val - a kazánházban kevesebb gáz el­égetésével lehet elérni a csapvíz megfe­lelő hőfokát. Az első kísérlet Szekszárdon a Gróf Pál utcai öt toronyházban zajlott. S a méré­sek, számítások a következőt mutatták: a hőenergia-megtakarítás naponta átlag 2,5 Gigajoule, aminek árából, ha levonják a keringetőszivattyúk elhasználta villa­mos energia árát, s a működtetés többi költségeit, naponta 2-300 forint tiszta haszon marad. És Szekszárdon még sok hőközpont van, úgy, hogy az összeg en­nek sokszorosa lehet. De ennél valószí­nű, fontosabb, hogy kellemesebbé teszik a nyári hőségben elviselhetetlenül meleg lakásokat. Egyébként a lakók érdekeit automaták védik. Ha a hőmérséklet csökken, a szer­kezetek leállítják a radiátorokban jelen­leg hűtőközegként cirkuláló víz körfor­gását. Csukle Tibor elmondta, most készül­nek a második kísérletre, mégpedig, a százhatvan lakásos épület keleti felében lévő radiátorokat állítják át hűtésre, s a másik nyolcvan lakás lesz a kontroll. S ezt követi a Kölcsey lakótelep egyik épü­letcsoportja, ahol már ma is seregnyi műszer szolgáltat adatokat a fűtésről, melegvíz-szolgáltatásról. S tervezik, hogy a következő hetekben a Wesselé­nyi utcai tízszintes épületekben is meg­valósítják a lakások hőmérsékletének temperálását. ordas iván: őr az udvaron _______________________Börtönélmények 1956-57-ből ______________________ 5 8. A későbbiekben mellettem vallott még Lajos Albert, a fő­mérnök, Tabi Antal, a megyei gépállomások igazgatója, Holló Pista bácsi, a fömezőgazdász, Mervelán Zoltán, a munkásta­nács elnöke - akiből érdekes módon nem lett vádlott - és még néhány traktoros és szerelő, akikről az előző lapokon nem esett szó. Egyedül a főkönyvelővel kellett egymással szembe fordulva megismételnünk vallomásunk egy nem túl jelentős passzusát, amit már elfelejtettem, és az egykor politikai terveket kovácsolgató Lakos Balázs mérnöknek mondtam a szemébe, amit ő valószínűleg szeretett volna elfe­lejteni. A megyeszékhelyre tett motorkerékpárút előzmé­nyeire gondolok... A „mezővárosi ügy” tárgyalása végeredményben nem há­rom, hanem hat napig tartott. Káprázatos idegmunka volt, amit legtöbbnyire csak akkor éreztem, amikor volt évfolyam- társam - Dyn - lakásán pihenőre térve, ahelyett, hogy nyom­ban elaludtam volna, még hosszú órákig elkerült az álom. Esélyeket és lehetőségeket latolgattam, valószínűségeket mérlegeltem, és valóságos szellemi sakkjátszmát folytattam a különböző mellékszereplőkkel, megpróbálva grammra mérni vallomásuk terhelő vagy enyhítő voltát. Terhelő vallomás édeskevés volt, így tulajdonképpen nem irigyeltem az ügyészt, akinek mindezek után vádbeszédet kellett mondania ellenem. Minden jel arra vallott, hogy Érmes sincs elbűvölve a tulajdon helyzetétől. Ez a vádbeszédéből derült ki, amikor a tények helyett jellemem festésére igyeke­zett helyezni a fő súlyt. Ajellem ugyanis nem büntetendő. Két­ségtelen, hogy az enyémnek is van sok kifogásolható oldala, de legtávolabbról se azok, melyeket ö előtérbe helyezett. A rendőrségi házkutatás során elvitt és jórészt elkallódott irat­hegyből kihalászta az 1948-ban, egyetemista koromban írt naplómat, és ennek egyik-másik passzusával igyekezett bi­zonyítani aktív rendszerellenességemet. Nagy bánatára azonban a lényegesen frissebb napló, melyet 1956. október 23. és november 12. közt írtam, nem került elő, és így érvei vajmi gyenge lábon álltak. Az utolsó szó jogán azt igyekeztem leszögezni, hogy 1958- ban nem vállalok felelősséget 1948-as önmagámért. Ez a be­széd azonban nem sikerült valami fenomenálisan. A hat na­pon át tartó tortúra végéhez közeledve elvesztettem idáig megőrzött nyugalmamat, ismét hadartam, és éppen ezért gyorsan végét is vetettem a tulajdon dikciómnak. Ez az utolsó szó joga egyébként nem több lélektani maszlagnál, aminek az ítélethozatalra édeskevés kihatása van, és legfeljebb csak akkor lenne értelme alaposan élni vele, ha az ember biztos az akasztófában. Ha emellett még van lelkiereje és hiúsága egy utolsó odamondogatásra... Mindig érdekelt, hogyan születik egy bírói ítélet. Hála dr. Mezei Zoltán hangerejének, erről most eléggé biztos képet kaphattam. A tárgyalóterem előszobájában ácsorogtunk, mi­közben benn az elnök és a két ülnök késhegyig menő vitát folytatott a sorsunk felett. Dr. Mezeinek nem volt könnyű dol­ga. Főleg a fejőgulyás kötötte meg magát minden apróságnál. Vad vitájukat hallgatva az az ötletem támadt, hogy a jogsza­bályok voltaképpen erősen emlékeztetnek az MNOSZ-szab- ványokra. Csak az eljárás fordított, itt nem az eseteket készítik a szabványok szerint, hanem a kész szabványokat igyekez­nek ráhúzni a megfelelő esetekre. A vita órák hosszat tartott és közben, épp az én szemé­lyemmel kapcsolatban ilyen érvek is megütötték a fülemet:- De kérem, ebben az esetben a munkástanács teljesen jogszerűen járt el! Ez az elnök volt. Mire az ülnök:- De hiszen ez az ember osztályidegen!!! Egy alkalommal dr. Mezei kitört:- Akkor talán méltóztassanak az elvtársak egyedül meg­hozni az Ítéletet! Egész idő alatt az ajtó mellett lapultam és gátlás nélkül hall­gatóztam. A vita sok tanulsággal járt, és az eddigieknél is na­gyobbra növelte szememben az ítélőbíró emberi értékeit. Ma­gát a kihirdetendő ítéletet azonban mégsem sikerült idő előtt megértenem. Nyplc hónapi felfüggesztett börtönbüntetésre szólt, az*ed- dig eltöltött idő beszámításával, valamint a perköltségek meg­fizetésére. Tudomásul vettem. Már eleve eltökéltem, hogy minden olyan ítéletbe belenyugszom, melynek nyomán nem kell tüs­tént bevonulnom a börtönbe. Priusz vagy nem priusz, meny­nyivel leszek én attól feketébb? Az ügyész, dr. Érmes azonban az ilyenkor rendelkezésére álló háromnapos határidő letelte előtt súlyosbításért felleb­bezett. Amikor megtudtam, ez volt az első gondolatom:- Bizonyára abban bízik, hogy a mezösárosi napló vala­honnan még előkerült. (Folytatása következik) re.- szí -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents