Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-08 / 159. szám
4 NÉPÚJSÁG 1989. július 8. Szófiai kávéházak A hamburgi kikötő 800. születésnapja Balettnek nevezték azt a különös előadást, s való igaz, Strauss Kék Duna keringőjére a szereplők táncot lejtettek. Igaz, a színpad az Elba víztükre volt, a helyszín a hamburgi kikötő, a táncosok pedig nem mások, mint jól megtermett, bár a maguk nemében nagyon is kecses hajók. A különös produkció csak parányi része volt annak a hatalmas ünnepségsorozatnak, amellyel az Elba-parti kikötő önmagát ünnepelte 800. születésnapján. Igaz, kissé önkényesen számolják 1189. május 7-től az akkor már legalább háromszáz éves település létét. De azért történelmi alapja van a dolognak: azon a napon adományozott ugyanis Barbarossza Frigyes német-római császár az akkor még kicsiny átrakodóhelynek - az Elba-partján, 110 kilométerre a folyó Északi-tengeri torkolatától - olyan különleges kereskedelmi, vám- és hajózási kiváltságokat, amelyek azután szédületes fejlődést indítottak el. Ez a szabadságlevél a hamburgi kikötő „születési bizonyítványa” - kis szépséhiba, hogy a történelem viharaiban eltűnt, s ma csak egy másolat szolgál „bizonyítékul”. 9 A krónikák szerint 1369-ben már 450 serfőzde működött itt, s küldte szét a világba hajókon népszerű termékét. Amerika és a kelet-indiai útvonal felfedezése megint csak fellendülést hozott, hihetetlenül megnőtt a kikötőből kiinduló teherforgalom. 1800 körül a feljegyzések szerint már évi 2 ezer hajó indult innen, ami akkor hatalmas szám volt, s egyszersmind elsőbbséget jelentett a nagy riválissal, Lübeckkel szemben. 1888-ban kapta meg a város a szabadkikötő címet, a megfelelő jogokkal: vámmentes övezetként működhetett, s nem kell mondani, hogy ez további vonzerő volt. Olyannyira, hogy hamarosan szükségessé vált a máig is meglévő raktárváros kialakítása; nagyon sok dohány-, kávé- és szőnyegimportör ma is itt őrzi áruját, várva a legelőnyösebb üzletkötést. Az első világháború nem tett kárt a kikötőben, ám a második annál inkább: a dokkok 90 százaléka dőlt romba és vagy 3 ezer hajó roncsa került víz alá. Annál diadalmasabb volt azután az újrakezdés. Ma az évi forgalom 60 millió tonna áru, 340 a rendszeres járatok száma, és kereken 7 ezer hajó indul a kikötőből. A kikötői berendezések nemcsak megújultak, hanem az egész szisztéma más: ma már szinte kizárólagos a konténerszállítás. Pedig a látogatók a nagyon népszerű kikötői sétahajózások alkalmával érthetően inkább a régi kikötői romantikát keresik. A születésnapi ünnepség szervezői erre is gondoltak, s a 140 rendezvény között jó néhány ilyen nosztalgikus jellegű volt. Akit a történelem érdekel, megtekinthette, nem is akármilyen tablón: a falikép 4000 négyzetméter méretű, és a szervezők a „világ legnagyobb képeként” ajánlgatták a látogatóknak. Volt még más „leg” is: úgy tartják, ilyen hosszúságú - többkilométeres - virsliárudasor sem volt még soha, de ha mindez nem elég, hogy a rendezvénysorozat bekerüljön a Guiness-könyvbe, akkor ott van a júliusra tervezett aszfaltrajz-verseny: összesen 7500 hamburgi gyerek tizenhét és fél kilométeren mutathatja meg, milyen a fantáziája és a rajzkészsége. Arról kevesebb szó esik, vajon a gigantikus ünnepségsorozat előkészületei, nem utolsósorban költségei milden rekordot döntögetnek. Annyi mindenesetre tudott, hogy a 30 tagú szervezőbizottságban csupa ismert nevű személyiség foglalt helyet, s elképzeléseik megvalósításához 47 millió márka állt rendelkezésükre. A jó idő beálltával a bolgár főváros parkjaiban, a sétálóutcákban és tereken egymás után nyílnak ki a kávéházak színes napernyői és ott is maradnak késő őszig. E kis kávéházak hangulata nagyon is eltérő, de abban hasonlítanak egymáshoz, hogy olcsóak és így mindenki előtt nyitva állnak. Szívesen ülnek be valamelyik kávézóba barátnők, akik véletlenül futottak össze, hogy elpletykáljanak egy kicsit, szerelmesek, akik még nemigen tudják, mit is mondjanak egymásnak, vidékiek, akik elfáradtak a főváros forgatagában, vagy munkahelyüket egy kis időre észrevétlenül elhagyó tisztviselők, de turisták is, akik éppen Szófia térképét tanulmányozzák. A kávéházakban nyugodtan közeledhetünk másokhoz anélkül, hogy fel kellene fedni kilétünket. A kávéházak olyan helyek, ahol - egy szociológus szavával élve - a tömegből társadalom lesz. A kávéivás szokása nem éppen új keletű szenvedély Bulgáriában, évszázadok óta hozzátartozik az emberek mindennapjaihoz. Míg korábban többnyire az idősebbek kedvelt itala volt a kávé, és törökösen itták jó sok cukorral, ma szinte mindenki él vele. A többség keserűen fogyasztja, vagy csak egy kicsit édesíti. Eltűntek azok a hagyományos kávéházak is, ahová keleti szokás szerint csak idősebb férfiak léphettek be, akik lassan és szertartásosan szürcsölték kávéjukat, miközben figyelmüket valamilyen keleti társasjáték kötötte le. Hiába, új idők, új szokások... Jelentős mértékben megnőtt természetesen a kávéfogyasztás s az utóbbi 15 évben Bulgáriában az egy főre jutó kávé mennyisége 0,14 kilogrammról 1 kilogrammra emelkedett évente. A kávé a balkáni országban is közszükségleti cikknek számít. Annak ellenére, hogy mindezidáig nem sikerült eldönteni a régi vitát, hogy hasznos, vagy káros-e a kávéfogyasztás, a szófiaiak a kávé és a kávéházak nélkül üresebbnek éreznék életüket. Todor Kolev, a népszerű színész és énekes egyik dala is arról szól, hogy manapság elképzelhetetlen az élet a kávé illata nélkül. GEORGI ASZJOV (Sofia-Press - MTI-Press) Tanuljunk expóul Japántól Az okinavai oceánológiai világkiállítás már rég a feledés homályába veszett, az oszakai Expóra is alig emlékszik valaki, az 1985-ös cukubai Expo hallatán azonban talán még nálunk is felidéződnek a színes geometriai formákra emlékeztető pavilonok, amelyekbe a Magyar Televízió jóvoltából a magyar közönség is bepillantást nyerhetett. Csodálkozással vegyes értetlenséggel értesült akkor mindenki arról, hogy 2 milliárd dollár költséggel épített fel Japán egy XXI. századi pavilonvárost, csupán azért, hogy megmutassa a gyerekeknek: milyen számítástechnika, robottechnika és távközléstechnika áll majd a rendelkezésükre, mire felnőnek. Pazarlás, rongyrázás, vagy előrelátás és a legfogékonyabb korosztálynak egy életre szóló indíttatás? Ilyen mélységig nálunk senki sem elemezte a grandiózus japán kiállításokat, amelyek a távolból csupán kuriózumnak számítottak Magyarországon, hiszen komolyan senkit sem foglalkoztatott igazán az elérhetetlen messzeségben lévő expók sorozata. Akkor még senki sem gondolta ugyanis, hogy valami hasonlóra valaha is sor kerülhet nálunk is. A példa ma azonban olyan „töményen” kínálja önmagát Japánban, hogy arra az osztrák-magyar Expo fényében már célszerű odafigyelni. Japán ugyanis - mint mindenben - az expók rendezésében is hétmérföldes léptekkel halad előre. Csupán az idén 14 olyan kiállítást rendeznek, amelyek mind túltesznek az 1985-ös cukubai Expón, méretükben, látogatottságukban és műszaki újdonságaik felsorakoztatásában egyaránt. Új iparág létesült a távol-keleti szigetországban: az álomvárosok és az alkalmazott jövőkutatás ötvözésén alapuló szórakoztató-nevelő-szemléltető kiállítási központok létesítése. A Yes, 89 megnyitása óta több hónap telt el. A Yokohama Exotic Showcase a 20 méter mély partióceán-szakasztól erre a célra elhódított 69 hektáros öbölrészen 34 pavilonba csalogatja azokat, akik érdeklődnek az űrkutatás, a föld eredeti energiaforrásainak a keletkezése és feltárása, a számítógépes űrbázis-ve- zérlés, a mágneses lebegtetésű vasút, a város feletti drótkötél-vontatású kabinvonat, vagy éppen a hangra megmozduló műanyag iránt. Emellett az időgépek, a lézervetítés, a diaráma és a 25X40 méteres vetítő- vászonra a mikrovilágtól az univerzumig mindent lélegzetelállítóan kivetítő egyéb technikák jóvoltából világunk térben és időben teljesen új dimenziói tárulnak ki a látogatók előtt. A kiállítás jelszava: a világűr és a gyermek. 12,5 millió látogatóra számítanak, az első statisztikák szerint megalapozottan. A fél évig nyitva tartó Yes bevételeiből a kiállítás helyén épülő százezres városhoz „termelik ki” az induló tökét. A fukuokai „Yokatopia Expo” Ázsia- csendes-óceáni kiállítás - amely március 17-töl szeptember 3-ig tart nyitva - hasonló nagyszabású vállalkozás. 43 pavilonban 569 japán cég állít ki, továbbá 37 ország, illetve külföldi város képviselteti magát a rendezvényen, amely a nemzetek közötti cserekapcsolatok tárháza. Jelszava: világunk új távközlési kapcsolatokat keres. A bejáratnál az erre az alkalomra épített 234 méteres torony fogadja a látogatót. Ez Japán második legmagasabb építménye. Emellett a párizsi Louvre kincsei éppúgy megtalálhatók a kiállításon, mint a kontinenseket átszelő selyemúton szállított kelmékből a legutóbbi ásatások során előkerült textilmaradványok. A Yokatopiára - amely nevéhez az ötletet az 1981 -es köbei Por- topia Expótól, a köbei öböl 30 méter mély vízének a feltöltésével épített, 400 hektáros kiállitás-várostól vette - „csak” 7 millió látogatót várnak. Nagojában a komputertervezésű és grafikai világkiállítás, 31 pavilonjában a Gutenberg nyomdától a Mir és a Voyager űrállomásig ível az ex- ponátumok széles változata. A felsorolás folytatása helyett csupán annyit kíván megjegyezni a tudósító, hogy egy-egy japán világrendezvény meghirdetése és megnyitása között átlag két év telik el. Tehát expóul tanulni is bátran fordulhatnánk a japán kiállítástervezőkhöz, - szervezőkhöz és kivitelezőkhöz. T. A. Kávéházi terasz Szófia központjában (Fotó: Sófia-Press - MTI) Thaiföld és az indokínai turizmus Az idegenforgalmi szakemberek körében percig sem kétséges, hogy a kambodzsai kérdés rendezését követően - vagyis várhatóan néhány hónapon belül - jelentősen felívelhet az indokínai országokba irányuló turizmus. A földrajzi közelség és a hagyományok okán érthető, hogy leginkább.és legelőször talán Thaiföldön ismerték fel az ebben rejlő üzleti lehetőségeket. Hiszen a három indokínai ország idegenforgalmi infrastruktúráját voltaképp ezután kell még kiépíteni, s nyilvánvaló, hogy aki ebbe idejében beszáll, legelőbb az fölözheti le a hasznot. Bangkoki üzleti körök mind nyilvánvalóbban törekszenek arra, hogy Thaiföldet az indokínai turizmus bázisává tegyék. A Thaiföldi Idegenforgalmi Hivatal a minap fejezett be egy felmérést a kínálkozó lehetőségekről. Mi több, a szervezet elnökhelyettese Kambodzsába is ellátogatott. Útja egyszersmind jelzi, hogy Bangkokban úgy vélik: a három indokínai ország közül elsőként Kambodzsa válhat a tömeges turizmus célpontjává. A látogatás után az elnökhelyettes elmondta, hogy a phnompeni kormány kész elfogadni Thaiföld közreműködését az idegen- forgalom felfuttatásában. A bangkoki idegenforgalmi szakember szerint Kambodzsában nagy lehetőségei vannak a turizmus fejlesztésének, s az együttműködést elsősorban a két ország állami és magáncégei részvételével létrehozandó vegyes vállalatok formájában képzelik el. Más nyilatkozatokból is kitetszik, hogy Bangkokban jó érzékkel tapintottak rá az indokínai turizmusból húzható haszonra: a thai utazási irodák ajánlatai nagymértékben bővülnének, alkupozíciójuk javulna a térségbeli versenytársakkal szemben, tovább növekedne az átutazóforgalom is. Kambodzsába most még csak kevés - évente kétezer - turista látogat el, s a közlekedési nehézségek miatt a felkereshető látnivalók köre is szűk. A külföldiek leginkább a fővárosban töltik idejüket, illetve felkeresik a hires Angkor romvárost és a közelében lévő Angkor-Vat templom-kolostor romjait. A műemlék- együttes ma ismét régi pompájában ragyog, felújítása nemrég fejeződött be. Kambodzsába egyelőre leginkább csak légi úton lehet eljutni, ám ma még csekély a phnompeni repülőtéren landoló járatok száma. Bangkokból pedig csak Ho Si Mihn-városon át érhető el Phnompen. Kambodzsába kevés a szállodai férőhely is, noha e téren hamarosan javul majd a helyzet. A fővárosban most épül egy csaknem 400 szobás szálloda, a Cambodiana Hotel, a thaiföldi határ mentén fekvő Seam Reap tartományban pedig szingapúri vállakozók hoznak tető alá egy 350 szobás szállodát. Ez augusztusban elkészül, 1990-re pedig további 350 szobával fogják bővíteni. Thaiföldi beruházók szintén szállodaépítésbe fogtak Seam Reap tartományban, ahová Thaiföldről közúton is el lehet jutni. Ez a vidék már eddig is kedvelt látogatóhely volt. A Thaiföld és Laosz közötti idegenforgalom fejlesztésére a két ország vegyes bizottságot hozott létre. Az idegenforgalom terén minden üzleti tevékenységet e bizottság ellenőriz. A fejlesztési terveket Bangkok és Vientiane közösen dolgozza ki. Az együttműködés keretében munkaerőképzéssel is foglalkoznak. Thaiföld hasonló együttműködésre törekszik Vietnammal is, ám egyelőre nem sok eredménnyel. Néhány thai magáncég már elszánta magát vietnami beruházásra. Ho Si Minh város közelében nemrég thai étterem nyílt, vegyes vállalati formában. Igazán nagy lehetőségeket azonban a tengerparti fürdőhelyek nyújtanak. Bangkokban mindenesetre úgy vélik, hogy a tőkeberuházások és az együttműködés révén az indokínai országok verseny- képesekké válhatnak a térség turisztikai piacán. LACZIK ZOLTÁN (Hanoi) Ciprus, a „turistaparadicsom” Kellemes, mediterrán éghajlat, lágy tenger, egy évben háromszáz feletti napsütéses nap, viszonylagos olcsóság, barátságos emberek: Ciprust az Isten is, vagy stílusosabban, a partjainál a tenger habjaiból született Afrodité, a szerelem istennője is turistaparadicsomnak teremtette. Az égiek kegyéhez persze nagyon is földi erőfeszítéseknek kellett társulniuk ahhoz, hogy a Földközi-tenger - Szardínia és Szicília után - harmadik legnagyobb szigetének immár hosszabb ideje az idegenforgalom hozza a legtöbb hasznot. Kosztasz Papageorgiu, a Ciprusi Idegenforgalmi Szervezet egyik vezetője ni- cosiai hivatalában leplezetlen büszkeséggel ismerteti a sikersztorit: Az 1974-es török inváziót követően az egész sziget akkor 17 ezer férőhelyes szállodai kapacitásából a megszállt területeké lett 12 ezer. így szinte a nulláról indultunk, hat évig tulajdonképpen stagnált a turizmus. A gazdaság átszervezésével párhuzamosan bővítettük a tengerparti üdülőhelyeket, s aztán a nyolcvanas évek elejétől megindult a lendületes fejlődés. Idegen tőkét ehhez gyakorlatilag nem vettünk igénybe - ma is mindössze két hotel, a limasszoli Sheraton és Meri- dien van külföldi tulajdonban - ám kedvező bankhitelekkel bátorítottuk a szállodaépítést. Férőhely-kapacitásunk immár csaknem ötvenezres, s a tavalyi, 1988-as év minden addigi rekordot megdöntött. A turisták száma egy millió százezer felett volt, tizenegy nap átlagos itt-tartózko- dással. Devizabevételünk túllépte a hét- százmillió dollárt - ez azt jelenti, hogy naponta egymillió ciprusi fontot „termeltünk ki”. Múlt évi bevételünk pontosan a fele teljes külföldi adósságállományunknak! Ez a fontos szolgáltatási ágazat csaknem negyvenezer embernek ad munkát. A szállodaiparban szükséges felsőfokú végzettséget külföldön, főleg Nagy-Bri- tanniában és az NSZK-ban szerzik meg a ciprusiak, de az úgynevezett középkádereket itthoni szakiskolákban képezzük ki. Az angol nyelv tudása természetesen alapkövetelmény. Sikerünk egyik titka a szolgáltatások magas színvonala, ami magában foglalja az úgynevezett emberi tényezőt, a barátságos, udvarias bánásmódot is. Büszkék vagyunk rá, hogy vendégeink közül nagyon sok a „visszajáró”- ez azt hiszem minden díszoklevélnél többet ér. Papageorgiu úr - jó üzletemberhez méltó módon a kis halat is megbecsülve- elismerően szól a Ciprusra látogató magyarokról. Adataik szerint számuk tavaly már négyezer felett volt, s becsülik, hogy két-három éven belül a tízezret is elérheti. Tudják, hogy nem csupán a sziget vonzza őket, hanem az a lehetőség, hogy a kitűnő hajóösszeköttetések révén innen könnyen eljuthatnak Haifába, Jeruzsálembe éppúgy, mint Alexandriába, vagy éppen a görög szigetekre. KOPREDA DEZSŐ (Nicosia)
