Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-05 / 156. szám
2 ÍnÉPÜJSÁG 1989. július 5. Vállalati és pártvezetők találkozója Bonyhádon Megszüntetni a hatalmi centrum jelleget (Folytatás az 1. oldalról.) legyen a pártnak, akinek hitele van a nép előtt.Ugyanakkor egy tollvonással nem szabad a lakóterületekre utalni a munkahelyi alapszervezeteket, mert erről a tagságnak kell döntenie kényszer nélkül. A vitaindítót követően igen érdekes kérdések, észrevételek hangzottak el. íme belőlük egy csokor.- Mi lesz a régi pártvezetőségekkel és a független pártvezetőkkel? Hogyan bánjunk az ellenzéki megállapodásból kivett kérdésből -, vagyis kivonult-e a párt a gazdaságból? Netán az újak is bevonulnak? Válaszul elhangzott: mielőbb szűnjenek meg a szövetkezeti pártbizottságok, mégpedig humánus rendezési elv alapján, rflert ami nem tartható, és a működés gátjává vált, az felszámolásra vár - mondta Herczig Ferenc. Jól prosperáló piaci viszonyok között kizárt, hogy bármelyik politikai szervezet privilégiumokat élvezzen. Solymosi József szerint a tagság nehezen tudja elképzelni helyét a lakóterületi szervezetekben, ugyanakkor igazán jó modellt nem is tudunk neki mutatni. A jövő útja mégis a lakóterületi politizálásé. Tespedés, leállás, várakozás van a gazdaságban - mondotta Kerekes Ferenc aparhanti téeszelnök. Véleménye szerint az emberekben falun lassan csak a mezőgazdaság tartja a lelket. A pártban zűr van, és így a helyi hitelképességet értékeivel együtt elveszíthetjük. A gazdasági értékteremtés, vegyük végre észre, nem politikai hovatartozás, sokkal inkább rátermettség kérdése. Nyílt politika kell, de elsőként a gazdaság kijavítása. Sikabonyi Miklós mőcsényi téeszelnök javasolta, hogy a tagdíj egy része kerüljön vissza az alapszervezetekhez és ott váljon értékteremtő segítséggé. Az agrárreformkörök alakulása „mitévő legyek?!” - kérdést vetik fel sokakban. Akik a hírekben szerepelnek: Cannisz Caimetakisz Három hónap nem túl hosszú idő. Különösen nem az, ha ennyi idő áll rendelkezésre nem is csekély méretű rendcsinálásra, ráadásul a politikai életben, s nem másutt, mint Görögországban, ahol az utóbbi időkben egymást követték a pénzügyi botrányok, morális pletykák. Aki e nem túl irigylésre méltó feladatot kapta - és elvállalta - az Cannisz Canne- takisz, a legutóbbi választásokon győztes Új Demokrácia Párt képviselője, Görögország vasárnap felesküdött miniszterelnöke. A 62 éves politikus a hazai politika színpadán nem újonc. Az egykori tengerésztiszt, tengeralattjáró-parancsnok, aki párthovatartozását tekintve konzervatív beállítottságúnak számít, élvezi a baloldal bizalmát is, lévén, hogy esküdt ellensége volt a katonai diktatúrának. Közismerten hisz és bízik a demokratikus intézményekben, és nagy tekintélyt szerzett magának azzal, hogy a már megkezdett terveit hallatlan lendülettel viszi véghez. 1927-ben született, Güteon tengerparti városkában. 1945-től négy éven át tanult a görög haditengerészeti akadémián. Pályafutása alatt több Ízben végzett el különféle tanfolyamokat az Egyesült Államokban is. Egy nappal az 1967. április 21 -i katonai puccs után megvált a haditengerészettől és csatlakozott az ellene állási mozgalomhoz. 1973-ban több tiszttársával együtt az ezredesek uralmának megdöntésére szőtt sikertelen ösz- szeesküvésben való részvétel miatt letartóztatták, megkinozták és Kütira szigetére száműzték. A diktatúra 1974. évi bukása után a párizsi száműzetésből visszatért konzervatív kormányfő, Konstantin Karamanlisz Cannetakiszt az Országos Idegenforgalmi Hivatal vezérigazgatójává nevezte ki. Első ízben 1977-ben választották a Karamanlisz által létrehozott Új Demokrácia listáján parlamenti képviselővé. Karamanlisz, majd utóda, Geor- giusz Rallisz kormányában közmunkaügyi, környezetvédelmi és építési miniszter volt. 1982-ben, egy évvel a szocialisták választási győzelme után sikertelenül pályázott Athén polgármesteri tisztére. Amikor Konstantin Micotakisz, az Új Demokrácia vezetője a baloldali szövetség támogatásának megnyerése érdekében jobbnak látta elállni attól, hogy megpályázza a miniszterelnökséget, ütött Cannetakisz órája. Igaz, a megbízatás csak a valószínűleg ősszel megtartandó új választásokig tart, ám addig is biztató jel, hogy Cannetakisznak minden korábbinál szélesebb koalíción alapuló kabinetet sikerült létrehoznia. Nincs idő alulról építkező programot készíteni Laszerthon Ernő, a Bony KS elnöke szerint. Szerinte sok embert veszített a párt, s minél később ad kész programot, ez annál inkább folytatódhat. Schwarcz Márton bonyhádi áfész- elnök azt tapasztalja, hogy az emberek a munkahelyen már nem, másutt pedig még nem politizálnak. így elveszhet egy jelentős bázis. A felső politikai vezetés kinyilatkozásait követően hallgat és a továbblépéseket helyileg képzeli el. Samu Lajos, a Piramis Szövetkezet elnöke szerint őszinte helyi program kell, mert az MSZMP Bonyhádon másképp veszít. A programot nem szabad halogató elven előterjeszteni, sem várospolitikai sem gazdasági ügyekben. Zsoldos László, a Bonyhádi Mezőgép vezetője azt kéri: az MSZMP mielőbb fogalmazza meg, milyen politikai elvet kíván követni. SZABÓ S. Huszonhármak Magyar kezdeményezés Bécsben Magyarország példaadónak szánt kezdeményező lépést tett az európai hagyományos fegyveres erőkről folyó bécsi tárgyalásokon. Az illetékes munkacsoport keddi ülésén Gyarmati István, a magyar küldöttség helyettes vezetője részletes adatokat ismertetett a tárgyaló partnerekkel a magyar fegyveres erők egy jelentős részéről. Felszólalásában emlékeztetett: a magyar küldöttség a tárgyalások folyamán kezdettől fogva tevékenyen fellépett azért, hogy a Varsói Szerződés és a NATO huszonhárom országa a katonai nyíltság erősítése és a tárgyalások haladásának előmozdítása céljából minél hamarább bocsássa egymás rendelkezésére a fegyveres erőire vonatkozó adatokat. E magyar állásfoglalást csaknem valamennyi tárgyaló fél egyetértéssel fogadta, de mindeddig egyetlen delegáció sem tett konkrét lépést a saját haderejével kapcsolatos adatok átadására. A magyar küldöttség mostani kezdeményezése meggyorsíthatja a megállapodás kidolgozását, mivel konkretizálja és egyben továbbfejleszti a csökkentésekbe és korlátozásokba bevonandó fegyverrendszerekről eddig folytatott vitát - mondta Gyarmati István. A magyar lépést, amely összhangban van a Varsói Szefződés tagállamainak a tárgyalások kezdetén előterjesztett átfogó javaslatával, a keddi ülésen felszólalva kedvezően értékelte és üdvözölte a lengyel, a brit és a kanadai küldöttség képviselője. Túl a mélyponton MWWjH / . Huszár István a népfrontmozgalomról (Folytatás az 1. oldalról.)- Az ügyvezető elnökségen belül túlságosan nagy ellentét nincs. - mondotta Huszár István, - Az, hogy az elnökség megalakult, nem személyi ellentétek által motivált döntés volt, hanem úgy gondoltuk, hogy így szervezettebbé, intenzívebbé lehet tenni kongresszusi felkészülésünket. A titkárság tagjainak létszámához képest nagyobb ennek a száma, az elnökségéhez viszonyítva kisebb, mivel 21 tagú az ügyvezető elnökség, és tényleg koalíciós elven épült fel. Nagyon sok, a különböző politikai áramlatokat, érdekeket a népfrontmozgalmon belüli, sajátos munkákat képviselő, több területi bizottság titkárát és elnökét felölelő testületről van szó, amely kéthetente egyszer ülésezik, amivel intenzívebb lett az előkészítés. Nos, ezzel tényleg javultak a személyi feltételek, bár bizonyos tekintetben nagyobb teher hárult a függetlenített emberekre. Korábban ugyanis három országos titkár volt, most az ügyvezető elnökség elnöke, Kukorelli Istvánon kívül, aki társadalmi munkában végzi ezt a tevékenységet, egy függetlenített titkár van, az elnök főtitkáron kívül. Tehát egy emberre nagyobb teher hárul és ez nagyobb szervezettséget igényel.- Bevált ez a forma, mik az eddigi tapasztalatok?- Egyelőre úgy látom, van garancia arra, hogy a kongresszusra jól föl tudunk készülni. Egyébként én a megoldást nem a szervezeti felépítés megváltoztatásában látom, hanem abban, hogy a 13 megyében és Budapesten megtartották a küldöttértekezleteket, amelyeket megelőzött több mint négyezer helyszínen a helyi, körzeti, városi bizottságoknak a megválasztása. Ezeknek a tanácskozásoknak a tapasztalatai azt tükrözik, hogy a népfrontmozgalom talán túl van a mélyponton. Az a tapasztalat, hogy egy önbizalomépítő, felmérő munka folyt a nagy tavaszi seregszemlén. Az emberek érzik, tudják, hogy szükség van erre a mozgalomra akkor, amikor a nemzet sok szempontból a szétesés állapota felé tart, amikor a nemzeti integritás, az összefogás, a helyi társadalmakban és országosan felértékelődik. Ilyen szempontból a népfront jobban keretet tud adni ennek a nemzeti összefogásnak.- Ezek szerint kialakult a népfront új arculata? Van nemzétösszefogó, tömegeket mozgósító programjuk?- Kialakulóban van. Az új arcúlat nem csupán a nemzeti összefogás keretintézményeként fogalmazható meg, hanem talán abban is, hogy többpártrendszeres politikai intézményrendszerben a népfront integráló, sajátos funkciót tölt be. Tehát nem egyszerűen rá kiosztott, közhatalmi funkciókat vél betölteni, hanem szuverén, pártoktól független, önálló, saNem szavazatgépezet a népfront! ját arculattal, saját programmal, elgondolással rendelkező mozgalommá yálik. Ez minőségileg kicsikét más, mint a korábbi, egypártrendszeres intézmény- rendszerben betöltött funkciója.- Mit vállal fel a „leadott” közjogi funkció helyett a HNF?- A formális közjogi funkciókat adta le a mozgalom, de a közjogi kérdések továbbra sem közömbösek a népfrontban dolgozók számára. így a HNF érdemleges politikai hatása a társadalmi-politikai folyamatokra nagyobb is lehet, mint korábban volt, csak nem szavazatgépezet szerint működő, formális szerepekre kárhoztatott mozgalom. Önálló tényezőként részt veszünk a választási küzdelemben majd, és véleményt mondunk minden olyan lényeges társadalmi kérdésben, ami az ország számára fontos, így például a politikai egyeztető tárgyalásokon a harmadik fél oldalán.- Apropó, harmadik fél! Hogy éli meg, győzelemnek tekinti-e a néfront azt, hogy a nemzeti közmegegyezésre létrehozott háromszögletű kerekasztal egyik oldalán helyet foglalhat?- Nehezen éltük meg, mert a népfront kezdettől fogva azon az állásponton volt hogy ne kétoldalú tanácskozás legyen, hanem sokoldalú, ahol minden valóságos társadalmi erő részt vesz. Mi nem háromszögletű kerekasztalt akartunk, de végül is mi magunk javasoltuk, hogy harmadik félként legyenek ott a társadalmi szervezetek, és ezt mind az MSZMP, mind az Ellenzéki Kerekasztal elfogadta. Tehát ez kicsit győzelmet is jelentett hogy három- szögletűvé bővült a kétoldalú tanácskozá' soknak az elgondolása. F. KOVÁTS ÉVA Fotó: GOTTVALD KÁROLY Világkiállítás (Folytatás az 1. oldalról.) Döntés még nincs - s ahogy ez mostanság szokás -, dúl a vita a világkiállításról. Például, ha lesz, hol legyen - Gazdagréten, Óbudán vagy a Csepel-szigeten -, vagy ami ennél talán még fontosabb: a világkiállítás mellett szóló közgazdasági érvanyag körül. Mert sokak szerint a világkiállítás megrendezésére felsorakoztatott argumentumok vitathatóak és esetenként ellentmondásosak. Lássunk erre néhány példát. A nemzetközi tapasztalatok alapján a világkiállítás megrendezése ugrásszerűen korszerűsíti a rendező ország közlekedését, szállodahálózatát, a város képét - mondják a világkiállítás-pártiak. AII. világháború óta 13 alkalommal rendeztek világkiállítást, az USA-ban hatot, Japánban hármat, Kanadában kettőt, Belgiumban és Ausztráliában egyet-egyet. Aligha kell különösebben bizonygatni, hogy ezeknek az országoknak eleve fejlett az infrastruktúrája, továbbá területileg is akkorák, hogy a világkiállításaikhoz kapcsolódó fejlesztések - Belgiumot kivéve - inkább regionális jelentőségűek lehettek. Vagyis eddig az infrastrukturális fejlettség - az úthálózat, a telefonhálózat, stb. - nem következmény volt, hanem előfeltétel. A világkiállításokat egy jobbára kész, a különböző rendezvényekre is alkalmas környezetbe telepítették. S mindebből az következik, hogy ha Magyarország a világ- kiállítástól a telekommunikációs alulfejlettség vagy a hasonlóan közepesnek mondható úthálózat és egyebek forradalmi javulását várja, ez példátlan a világkiállításokkal kapcsolatos várakozások történelmében. Az ország nehéz gazdasági helyzetére való hivatkozással a világkiállítás mellett szól az az érv is, hogy enélkül nem lenne mód a közlekedési, távközlési, kereskedelmi, vendéglátóipari és idegenforgalmi infrastruktúra átfogó, nagymértékű fejlesz- ) tésére. Ebben az érvelésben ugyan van némi igazság, csak éppen mintha mindez valamiféle önzsarolással próbálná befolyásolni a közvéleményt. Vagyis: a világkiállítás nélkül az infrastruktúra fejlesztésére nem jutna pénz. Ugyanehhez a kérdéskörhöz tartozik az is, hogy eddig a szűkösen csordogáló külföldi tőke a világkiállítási perspektíva hiánya miatt nem tudott nagy folyammá duzzadni. Még a laikusok is tudják, hogy ez kissé máshogy van, hiszen épp a távol-keleti országok szolgálnak jó példával arra, hogy több milliárdnyi működő tőke importja is lehetséges világkiállítás nélkül. A teljesség kedvéért azonban mindehhez azt is hozzá kell tenni, hogy egy ilyen rendezvénysorozat reklámhatásának vonzereje valószínűleg az eddigieknél jobban bekapcsolná a külföldi tőkét a magyar infrastruktúra-fejlesztésbe. A világkiállításra felépülő utak, szállodák és más létesítmények egyébként is szükségesek az ország modernizációjához, s ezek a létesítmények megmaradnak és a későbbiekben hasznosíthatók. Itt csak arra volna célszerű figyelni, hogy ha az ennek nyomán keletkező haszon a világkiállítás bevételeit gyarapítja, akkor a létesítéshez szükséges forrásokat a költségek között kell számba venni. És mind ez ideig inkább az a gyakorlat, hogy a hozamokat nagyvonalúan, a költségeket szűkkeblűén mérik fel a világkiállítás mellett érvelő személyek és szervezetek. Kardinális érv - ugyancsak a rendezvény mellett -, hogy ez üzleti sikert hozó nyereséges vagy azzá tehető vállalkozás. Nos erről csak annyit, hogy a nemzetközi tapasztalatok szerint a világkiállítások nagyrészt nem eredendően üzleti rendezvények, melyek többnyire nem is hoztak hasznot. A fentebb említett 13 kiállításból például 11 pénzügyi kudarcnak bizonyult. Mindezek mellett a világkiállítás valóban ösztönzője lehet a világgazdasági nyitásnak, és bizonyos értelemben a politikai reformfolyamat folytatásának is. Hiszen azt a világkiállítást ellenzők sem vitatják, hogy e rendezvénynek számos pozitív következménye lehet a magyar gazdaság átalakulására és a nyugati orientációra. A magyar vállalatok számos export- lehetőséget csíphetnek el, és ezáltal fellendülhet az üzleti aktivitás. Csakhogy azon is sok múlik, hogy a világkiállítás és az ezzel kapcsolatos beruházások egy következetesen és sikeresen piacosított gazdaságban történnek-e, avagy a magyar gazdaság eddigi működési problémái fennmaradnak-e 1995-ig. H. A. Budapestre érkezett Kerry Sibraa A magyar Országgyűlés meghívására kedden küldöttség élén Budapestre érkezett Kerry Sibraa, az ausztrál szövetségi parlament szenátusának elnöke. A delegációt Jakab Róbertné, az Országgyűlés alelnöke fogadta. Jelen volt Douglas Alan Townsend, Ausztrália budapesti nagykövete. Az ausztrál képviselők magas rangú politikusokkal folytatnak megbeszélést, s több vidéki városba is ellátogatnak. A kultusz virágai Kimirszenhva - Kim- csenirhva - így hívják a KNDK-ban meghonosított két legújabb virágfajtát. Róluk számol be legújabb számában - a szovjet sajtóban szokatlanul gúnyo- ros hangnemben - az Eho Planyeti című szovjet külpolitikai hetilap. A virágnevek eredetének kiderítéséhez nem kell nagy fantázia. Az első névadója a Koreai Munkapárt KB főtitkára, a KNDK elnöke, Kim IrSzen, a másiké pedig fia, a KMP Politikai Bizottságának elnökségi tagja, a KB titkára, Kim Dzsong II (oroszos átírásban Kim Csen Ir). A virágokat gyakran bemutatják a televízióban, fotóik rendszeresen láthatók a napi- és hetilapok hasábjain. A Kimirszenhva és a kimcsenirhva a helyi lapok tanúsága szerint költőket és zeneszerzőket ihletett meg új művek alkotására. Nemrég országos szemináriumot tartottak, amelyen arról folyt a szó, hogyan lehet mindenfelé elterjeszteni e virágokat az ország területén. Mint jelentették, tudósoknak nagyon alapos tanulmányozás után sikerült elérniük, hogy a Kimcsenirhva évente 5-6-szor virágozzék, például február 16- án (ez Kim Ir Szén születésnapja), április 15-én (ez Kim Dzsong II születésnapja) és más jeles napokon. A szeminárium résztvevői hangoztatták annak szükségességét, hogy rövid időn belül minden koreai családot megörvendeztessenek a két virággal. Szerintük ez nemcsak esztétikai, hanem politikai megfontolás is, hiszen a virágok elterjedése, „a nagy vezér, Kim Ir Szén és a szeretett elvtárs, Kim Dzsong II iránti lángoló hűség megnyilvánulása” lenne.
