Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-29 / 177. szám

4 “nÉPÜJSÁG 1989. július 29. Súlypontáthelyezés az MSZMP-ben A lakóterületi pártmunka szerveződésének kérdései Kivonuljunk vagy ne vonuljunk? Rossz a kérdés! Miért? Mert véleményünk szerint a „kivo­nuljunk vagy ne vonuljunk?” kérdése azt sugallja, hogy ma a legnagyobb gond, hogy hol politizáljunk, hol működjön a szer­vezet. Eltereli a figyelmet az ennél sokkal fontosabb kérdésről: miről és miként politizáljunk? Az erre adott válasz egyértel­műen tisztázza a „hol?" kérdését is. Miről politizáltunk hosszú évtizedekig a munkahelyeken? Döntöttünk pl. arról, ki legyen az igazgató, az elnök, hova, mennyi kukoricát vessenek, hogyan alakítsuk át a termék- szerkezetet, mit oktassanak a pedagógusok, miként fejlesz- szük az egészségügyet, mire fordítsák a tanácsok pénzüket... vagyis döntöttünk mások helyett, ami ma már nem nevezhető valóságos politizálásnak. Mi az, amivel már nem foglalkoznak a munkahelyi alapszer­vezetek? Az állami, gazdasági önállóság igénye és követelmé­nye másféle politizálást feltételez. A pártszervezetek többsége megszüntette a hagyományos káderhatásköröket, „kivonult” az üzemi sokszögekből, nem szól bele a termelésbe, a szak­mai munkába, összejöveteleit szabadidőben tartja. Milyen valóságos lehetőségei maradtak a munkahelyi párt- szervezeteknek? Programot jelentett - és még egy ideig jelenthet is - hogy az országos, megyei, városi párttestületek ellátták őket vitaanya­gokkal, részt vehettek a döntések előkészítésében. Ezek a programok is ritkulni fognak, ha valóban érvényesül az önállóság, és a helyi politizálás önálló kezdeményezésekre épül. Politizálni helyben kell, a helyi problémákkal helyben kell foglalkozni! Mivel a problémák éppen a helyi önkormányzat szerepének növelése miatt a lakóterületen oldhatók meg, ezért a politizálás színtere is ide helyeződik át. Ezért döntöttünk úgy, hogy foglalkozunk a lakóterületi párt­munka kérdéseivel, és az erről összegyűjtött-gondolatainkat vitára bocsátjuk. Bizonyára sok párttagot foglalkoztatnak ha­sonló kérdések, ezért örömmel vennénk, ha minél többen hozzájárulnának ötleteikkel, javaslataikkal elképzeléseink gazdagításához. A vélemények összegzésére szerkesztőbizottságot hoztunk létre. Kérjük, hogy a szerkesztőbizottság vezetőjéhez, Temesi Ágneshez juttassák el javaslataikat. Címe: MSZMP Tolna Me­gyei Bizottsága, 7100 Szekszárd, Beloiannisz u. 2. A Tolna Megyei Népújság is lehetőséget biztosít arra, hogy az erről szóló vita a nyilvánosság előtt folyjon. A szerkesztőség is várja észrevételeiket. Címünk: 7100 Szekszárd, Liszt Fe­renc tér 3. Szekszárd, 1989. július 24. MSZMP Tolna Megyei Bizottsága Az MSZMP Tolna Megyei Bizottsága vitaanyaga Társadalmunk fejlődési tendenciái azt mu­tatják, hogy a megújulás folyamata nem nél­külözheti a helyi önkormányzatok szerepé­nek és autonómiájának megerősítését. Ez megnöveli a helyi tanácsi, közigazgatási munka súlyát, és a politikai szerveződések­kel szemben azt a követelményt állítja, hogy a helyi társadalom szükségleteinek megfele­lően, azok érvényesítése érdekében növelje befolyását a helyi önkormányzat működésé­re. E folyamatok az MSZMP-től olyan modell­váltást követelnek meg, mely a helyi társada­lom problémáit jobban ismerő, azokkal haté­konyan politizálni tudó alapsejtekre helyezi a hangsúlyt.Az ma már világosan látszik, hogy az ilyen jelleggel működő politikai centrumok nem a munkahelyeken, hanem a lakóhelyen, illetve lakókörzetben képzelhetők el. A vitaanyag ennek az átalakulásnak, illetve modellváltásnak az alapjait próbálja meg körvonalazni. A benne szereplő gondolatok nem mentesek áz ellentmondásoktól, ame­lyek nagyrészt abból adódnak, hogy ma még nem látszik világosan az MSZMP jellege, ka­raktere, arculata és jelenlegi tagságának vi­szonya a változásokhoz. Az biztos: a jövőben a párttagoknak a megerősített vagy az újon­nan alakított lakóterületi szerveződésekhez, politikai centrumokhoz kell tartozniuk. Az átmenet tartalmát, ütemét, módszereit illetően tapasztalataink szerint rendkívül megosztott a párttagság. Az azonnali átren­deződést indokolná az előttünk álló tanácsta­gi és képviselőválasztás, a fokozatos átme­net pedig a párttagság gyors, tömeges le­morzsolódását akadályozhatná meg. A súlypontáthelyezést a párttagság széles körének bevonása nélkül, adminisztratív esz­közökkel nem szabad megoldani. Ezért tart­juk indokoltnak, a szervezeti modellváltás kérdéseit, és az ezzel kapcsolatos álláspon­tunkat vitára bocsátani. I. Miért válságos az MSZMP jelenlegi helyzete? Az MSZMP szervezeteiben közel egy éve növekvő zavar és bizonytalanság tapasztal­ható. Ez az állapot a pártmunka minden ele­mében és területén érzékelhető, aminek kö­vetkeztében aZ alapszervezetek nem tudnak a már korábban megszokott módon működ­ni. Milyen okok vezettek ehhez a helyzethez? 1. Alapvetően megváltozott a pártmunkát döntően meghatározó társadalmi környezet. A társadalmi élet minden területén elmélyül­tek a válságtendenciák, amelyek kialakulá­sát a közvélemény jelentős része az MSZMP hibás politikai irányító tevékenységével hoz­za összefüggésbe. A párttagság is ellent­mondásosan, elbizonytalanodva éli meg ezt a helyzetet, ez passzivitáshoz és gyakran kilé­péshez vezet. 2. A társadalomban a többpártrendszer létrejöttével olyan politikai versenyhelyzet alakult ki, melyben küzdelem folyik a közvé­leménytámogatásának megnyeréséért. Erre az MSZMP nem kellően felkészült, és jelenle­gi struktúrájában, működési feltételeiben, stratégiájában és módszereiben sem alkal­mas. 3. A többpártrendszer feltételei között olyan új feladatok jelentkeznek, amelyek ko­rábban nem késztették komoly erőfeszítésre, igazi megmérettetésre az MSZMP-t. Ezek a feladatok - napi politikai küzdelem az ellen­zéki szervezetekkel, választási program ké­szítése, választási kampány stb. - új szerve­zeti formákat, az önszerveződésre és a moz­galmi jelleg kiszélesítésére épülő tartalmi elemeket követelnek meg. 4. Az új politikai szervezetek tevékenysé­gük során elsősorban a lakóterületre kon­centrálnak. Az MSZMP mindeddig elhanya­golta a lakóterületi-lakóhelyi politikai mun­kát, szinte egyoldalúan a munkahelyekre épült. Ezért a mai politikai küzdelmek jórészt ott zajlanak, ahol az MSZMP szervezetileg és befolyásával sincs kellő súllyal jelen. Ez az el­lentmondás feloldhatatlannak látszik, és to­vább növeli a pártmunka belső zavarait és az elbizonytalanodást. Mindez azt mutatja, hogy a jövőben a politi­zálás és ezzel együtta pártmunka súlypontját szükségszerű folyamatosan a lakóterületre helyezni. Politizálni természetesen mindenütt lehet és kell. Azt azonban be kell látnunk, hogy a párt társadalmi szerepének növelése döntő mértékben függ a lakóterületi politikai munka színvonalának emelésétől. A súly­pontáthelyezésnek együtt kell járnia a lakóte­rületi pozíció megerősítésével, új lakóhelyi szervezetek létesítésével. Csak így tudunk megfelelni az új kihívásoknak, a politikai ver­senyhelyzet követelményeinek. [L_Milyen feladatok állnak a lakóhelyi pártszervezetek előtt? A lakóhelyi pozíciók erősítésének legna­gyobb akadálya, hogy a párttagság nem látja világosan a lakóhelyi politikai munka céljait és feladatait. A mai helyzetben már körvona­lazhatók azok a rövidebb illetve hosszabb tá­vú tennivalók, amelyek részben a közelgő vá­lasztási küzdelmekből, részben a helyi ön- kormányzatok demokratikus működésének -elősegítéséből, biztosításából adódnak. Ezek a következők: 1. Az önkormányzatokban pozíciókat nyerni csak valós kérdésekre választ adó, tá­mogatott programmal lehet. Ezért a választá­sok előtt szükséges a lakóterületi szerveze­tek problémafeltáró munkája, amely a vá­lasztókörzet lakosságát foglalkoztató közér­dekű kérdések összegyűjtésével a legfonto­sabb alapját adhatja a párt helyi választási programjainak. 2. Az MSZMP választási esélyeit döntően befolyásolja az, hogy az így kidolgozott vá­lasztási programot hiteles, az adott területen széles körben ismert és elismert jelöltek kép­viseljék. A jelöltek indításában meghatározó szerep hárul a lakóterületi szervezetekre, amelyek tagjai mindennapi kapcsolataik révén előze­tes képet tudnak adni a jelöltek várható támo­gatottságáról. 3. Az MSZMP választási kampányának szervezése, a hatásos és sikeres propagan­da döntően a lakóhelyi alapsejtek munkájára épül. Nagy jelentősége lesz az emberi kap­csolatoknak, az ezeket mozgósító személyes agitációnak, a vitának, a meggyőzésnek. 4. A választások után a párttag tanácsta­gok, képviselők munkájának segítése, politi­kai támogatása ugyancsak a lakóhelyi szer­vezetek feladata. Hiszen a lakóterületen élő párttagoka képviseleti munkához szükséges hiteles információk biztosítása érdekében mozgósítani tudják a mindennapi élet során kialakuló közvetlen emberi kapcsolataikat. 5. A lakóhelyi szerveződéseknek szerepet kell vállalniuk a más pártokkal és szerveze­tekkel való kapcsolat alakításában, a helyi la­kosság érdekeit szolgáló együttműködés vagy a politikai vita és küzdelem különböző formáiban. 6. A helyi képviseleti és önkormányzati szervekkel közvetlen kapcsolattartásra, a nyilvános kritikát sem nélkülöző partneri együttműködésre kell törekednünk. Ennek érdekében a lakóhelyi szervezeteknek köz­vetlenül kell kapcsolódniuk a városi, nagy­községi, községi pártbizottságokhoz, melyek a helyi önkormányzati szervekkel tovább erősíthetik érdekérvényesítési törekvései­ket. A vázolt feladatok a ma belátható - és a munkahelyi szerveződések által csak rész­ben megvalósítható - tennivalókat jelzik. Ezek a helyi sajátosságoktól és a politikai mozgások fejleményétől függően további konkrét követelményekkel egészülhetnek ki. III. Hogyan valósítható meg a szervezeti súlypontáthelyezés? Az átalakítás elkerülhetetlen, egyetlen po­litikai szervezet sem működhet a munkaidő, a dolgozók anyagi érdekeinek stb. rovására - így az MSZMP sem. A politikai pártok és szer­vezetek nem gyakorolhatnak közvetlen befo­lyást a gazdálkodóegységek, intézmények stb. szakmai irányítására, ezért ma már nem alkalmazható a hatásköriség gyakorlása, a beszámoltatás, a „sokszögek” működése. A párttagok szervezeti élete csak munkaidőn kívül, a munkahely anyagi támogatásától füg­getlenül képzelhető el. 1. Fontos, hogy tudatosuljon: a párttagnak a párthoz, és nem a szervezeti egységhez tartozása a döntő. Nincs adminisztratív kény­szer, a párttag önmaga dönheti el, hogy mi­lyen és melyik szerveződésben kíván tagként dolgozni. 2. A változások elsősorban önszerveződés útján, alulról építkezve lehetségesek a vonzó példák erejével, a tudatos szervezőmunka, agitáció és személyes meggyőzés segítsé­gével. 3. A települések sajátosságaitól függően az új lakóhelyi szervezetek típusai az aláb­biak lehetnek:- az adott településen élő párttagok teljes körét tömörítő egy szervezet;- egy-egy településrészen, illetve tanács­tagi választókörzet(ek)ben élő párttagok szervezete;- a helyi közélet egy-egy meghatározó te­rületével foglalkozó, illetve az iránt érdeklődő párttagok szervezete (pl. tudományos, művé­szeti, közművelődési, műszaki, stb.);- az életkori és rétegsajátosságok, vagy más rendező elvek alapján alakuló szerve­zet;- baráti közösségre épülő szervezet. A folyamat csak kellő átmeneti időszak biztosításával, a szükséges anyagi és techni­kai feltételek, a valódi gazdálkodás lehetősé­gének (tagdíj egy része feletti rendelkezés, bérlemények, saját helyiségek, vállalkozá­sok stb.) megteremtésével valósítható meg. Ezt segíthetik azok az alakulóban lévő moz­galmi központok, klubok stb., amelyek nyitott működésükkel, kötetlen formáikkal a lakóte­rületi mozgalmi munka szerves részévé vál­hatnak. IV. Hogyan dolgozzanak a lakóterületi szervezetek? A szervezeti megoldások önmagukban nem biztosíthatják a tartalom megújulását. Ahhoz, hogy politizáló, mozgalmi, tömegbá­zissal rendelkező párttá váljunk: 1. Fel kell oldani a merev szervezeti formá­kat, a taggyüléscentrikusságot, a formális munkatervekhez, a feltétlen határozatképes­séghez, a kötelező véleménynyilvánításhoz stb. indokolatlan ragaszkodást. 2. Közelíteni szükséges egymáshoz a poli­tikai élet és az emberek természetes, közvet­len (kulturális, társasági) kapcsolatrendsze­rét. Bátran kell élni a kötetlen rendezvények (klubok, baráti találkozók, családi estek stb.) lehetőségeivel. 3. Az állampolgárok csak azokat a politikai szervezeteket fogadják el hitelesnek, ame­lyek az őket érintő és érdeklő kérdésekkel, problémákkal és azok megoldásaival foglal­koznak. Ezért a szervezetek tevékenységé­ben legyen meghatározó a helyi politizálás és ennek gyakorlati eredményessége. 4. A párttagok és közösségeik természete­sen nemcsak a helyi, hanem a stratégiai, or­szágos jelentőségű kérdésekben is nyíltan foglaljanak állást. Érdekérvényesítő képes­ségüket a nyilvánosság, a sajtó igénybevéte­lével is erősíthetik. 5. A pártszervezetekben is nyilvánvalóan felerősödnek a különböző érdekek, rendsze­ressé válnak az érdekütközések. Ezek szá­mára jobb terepet kínálnak az új lakóterületi szerveződések, mert itt a belső rétegződés reálisabb lehetőséget biztosít a valóságos érdekütköztetés számára, mint a munkahelyi szervezetek többnyire homogén szakmai összetétele. 6. A pártmunka nyitottsága szükséges ah­hoz, hogy a megvitatott kérdésekben lakos­sági, állampolgári közreműködésnek, a helyi társadalom ellenőrzésének a lehetősége biz­tosított legyen: Ezért a párttagok összejöve­telei nyilvánosak, előzetesen meghirdetettek, bárki számára látogathatók legyenek. Ez alól csak a párt belső (személyi, taktikai stb.) éle­tének kérdései legyenek kivételek. Csak az így megújuló gyakorlat alapozhat­ja meg az MSZMP politikai befolyását, továb­bi presztízsveszteségének megakadályozá­sát, társadalmi hitelének helyreállítását. Egy nemzeti méretekben támogatott pártprog­ram, hitelképes vezetés, nyitott, rugalmas szervezetben dolgozó párttagok lesznek ké­pesek az előttünk álló feladatok megoldásá­ra. Szekszárd, 1989. július 27. MSZMP Tolna Megyei Bizottsága

Next

/
Thumbnails
Contents