Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-28 / 176. szám
2 "ríÉPÜJSÁG 1989. július 28. Az Országos Sajtószolgálat közleményeiből Egy új budapesti magazin, a Kacsa nyíltan meghirdette magáról, hogy célja: botrányokat kavarni. Főszerkesztő-helyettese szerint csak az a hír, amit valaki el akar tussolni, minden más csak reklám. Programja azt is hírül adta, hogy a magazin szerkesztősége felkészült a botrányokat követő támadásokra, a sajtóperekről részletesen tudósítja majd olvasóit, „büszkén igazítanak helyre”, mondván: ...nem érdem es perelni őket, hiszen amit ők Írnak, az kacsa, s ha helyre kell igazítani, akkor már igazsággá válik...” A magazin első számai követik ezt, a magyar újságírás történetében példátlan programot. Az újságírói munka során sajnos előfordul, hogy félrevezetés folytán, tévedésből, elfogultságból vagy kellő körültekintés híján valótlanság kerül nyilvánosságra. A szakmai becsületére valamit is adó újságíró igyekszik elkerülni az ilyen hibákat. Ám az újságíró-etikával homlokegyenest ellenkezik a megterveÚjságíró-etika zett hazugság. Ez nemcsak jogszabályokat sért, hanem sérti a magyar újságírók önérzetét, szakmai tisztességét is. Lejáratja a sajtóper és a helyreigazítás intézményét, rontja a nyilvánosság és a sajtó- szabadság hitelét. A MUOSZ Etikai Bizottsága megállapítja, hogy a magyar sajtó egy része a hitelesség, a valóság rovására közöl szenzációkat. E sajátos „versenyben” a Kacsa az etikai mélypont. A MUOSZ Etikai Bizottsága - minden jó érzésű, az újságírói hivatás erkölcsi kötelmeihez hű magyar újságíró nevében is - tiltakozik a Kacsa magazin szerkesztési elvei és gyakorlata ellen. * A MUOSZ Etikai Bizottsága rosszallását fejezi ki a Reform és az Új Tükör hasábjain néhány hete lezajlott Gyapay Dé- nes-Fekete Sándor konfliktus miatt. Minősíti a cikkváltást, hogy erre az estre még a vita kifejezés sem alkalmazható. Az etikai bizottságtól távol áll a kioktatás szándéka: ezúttal azt sem vizsgálja, hogy tényszerűen kinek van igaza. Megállapítja viszont: etika-emberi minimum azt elvárni, hogy az újságírók személyiségi sérelmek nélkül, megalapozott információkat hozzanak nyilvánosságra. Különösen vonatkozik ez olyan vezető újságírókra, szerkesztőkre, akik maguk dönthetnek sérelmeik publikálásáról. Ez az etikai korlát nem korlátozhatja a vita szabadságát, e konfliktus résztvevői azonban durván megsértették az alapvető etikai normákat. Sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy Fekete Sándort, a sok évtizedes politikai-szakmai vihart és vitát megélt kiváló publicistát oly mértékben elragadták indulatai, hogy a sajtóvita minimális szabályait sem volt képes betartani. Mesz- szemenően nélkülözi a tőle joggal elvárható eleganciát. Az etikai bizottság hangsúlyozza, hogy a sajtószabadság nagyobb etikai felelősséget követel minden újságírótól. Ülést tartott a Minisztertanács (Folytatás az 1. oldalról.) tőit, hogy az intézkedés kapcsán felmerülő gazdasági, foglalkoztatási, ökológiai problémák megoldására készítsenek tervet. Most ez a javaslatcsomag került a kormány elé. Ennek főbb elemeit ismertetve a miniszter elmondta, hogy a jövő év közepére felhagynak a térségben a bauxitbányászattal. A számítások szerint mintegy 2,5 milliárd forint többletköltséget okoz a Magyar Alumíniumipari Tröszt - MAT - számára a bányászkodás „idő efőtti” beszüntetése. Ezek a költségek a többi között tartalmazzák a kieső bauxit- szükséglet pótlását szolgáló új bányanyitások, illetve a szükséges környezet- védelmi tennivalók kiadásait is. A tröszt ezeket a költségeket vállalja, állami támogatást nem igényel. Összességében mintegy félmilliárd forint vagyonveszte- séget kénytelen elkönyvelni a MAT azáltal, hogy a bauxitvagyon egy részének leművelésére már nem jut ideje. A kormány ezzel kapcsolatban úgy foglalt állást, hogy e veszteséget a tröszt leírhatja vagyonalapjából. Hasonlóképpen mérsékelni kell a bányát terhelő járadékot. Horváth Ferenc hangsúlyozta, hogy az intézkedések miatt nem lesz fennakadás a timföldgyárak bauxitellátásában. A Bakonyi Bauxitbánya Vállalat október végére készíti el a bezárás pontos menetrendjét, s a jövő év közepétől fokozatosan megszűnik a bányászati célú vízkiemelés, kitisztítják a bányavágatokat, s biztosítják a térségben szükséges mintegy 60 köbméteres percenkénti ivóvízkiemelést. Varga Miklós a bányabezárás ökológiai összefüggéseiről adott tájékoztatást. Emlékeztetett rá, hogy magát a döntést is ökológiai probléma, a Hévízi tó, mint természeti kincs megőrzése motiválta. Hasonlóan fontos probléma a térség ivóvíz- ellátásának biztosítása, hiszen a bánya szolgáltatta csaknem 300 ezer könyék- beli ember vizét. Ezért az egyik megoldandó feladat, hogy a vízminőség romlása nélkül biztosítsa továbbra is az ivóviz-kitermelést. Ez a megoldás egyébként modellértékű lesz, hiszen ilyen nagytérségre kiterjedő hasonló jellegű munkálatokat még nem végeztek. Az itt szerzett tapasztalatokat a jövőben Rákhegyen, illetve Tatabánya térségében is hasznosíthatják. „Kényszerbelakoltatás” Faddon (Folytatás az 1. oldalról.)- A nénit az anyakönyv szerint Bogdán Annának hívták, ám mások szerint Novák Teréz volt a neve. A névkeveredést nem lehet kizárni, mert az 1900-as évek elején valóban előfordulhatott, hogy nem a valóságnak megfelelő adatok kerültek az anyakönyvbe. Mindenesetre jelentkeztek az oldalági Novák-örökösök, de a bíróság nyilván nem adhat a szóbeszédre, azaz okmányokkal kell bizonyítani a rokonságot. A közjegyző persze annak idején, két évvel ezelőtt - nem ismerve a jog szerinti örökösöket - a magyar állam tulajdonába adta át az ingatlant, s ennek az átadásnak az alapján a földhivatal be is jegyezte azt, hogy a kezelő a tanács. A Novák-örö- kösökkel - tizenheten vannak - már hosz- szú ideje tart a lezáratlan per, eredmény nélkül, mert eddig nem tudták bizonyítani a vérségi kapcsolatot.- Ettől függetlenül Novákék mereven ellenzik a Bíró család beköltözését.- Novákék saját magukat tartják a tulajdonosnak, s a ház kapujára rá is tettek egy lakatot, hogy oda senki be ne menjen. Én a határozat végrehajtását elrendeltem, s megvan az a jogköröm is, hogy akadályoztatás esetén rendőri segítséget vegyek igénybe. Ezt egyébként - tapasztalva Novákék ellenállását - kértem is, most várom a rendőrség érkezését. A Sport utcai - meglehetősen leromlott állagú - szükséglakás előtt már ott álldogálnak néhányan, köztük Novák János is.- Nem sajnálja őket? - matatok a Bíró családra, akik összes vagyonukat két kerékpárra pakolva, lehajtott fejjel meg- adóan várnak sorsukra. - És engem ki sajnál uram? - hangzik a válasz. - Közülünk is bárki beköltözhetett volna, vagyunk tizenheten, mégse tettük ezt. Ha lesz nekik még egy gyerekük, akkor az isten nem teszi ki őket innen. Ress Ferenc - mögötte négy-öt rendőr sorakozik fel - felszólítja Novák Jánost a kapukulcs átadására, aki megtagadja ezt. Hosszas vita következik, a vb-titkár összeszedi minden rábeszélőképességét, de nehezen boldogul a saját és kizárólagos igazukat mély meggyőződéssel valló Novákékkal. A körzeti megbízott végül is megunja a meddő vitát, már-már a kapu betörése is felmerül, mint lehetőség, mire Novák János beadja a derekát és átnyújtja a kulcsot.- Azt viszont nekem maga adja írásba- fordul idegesen a vb-titkár felé -, hogy amint vége lesz ennek a pereskedési ügynek és miénk lesz a ház, abban a pillanatban átadja nekünk.- Ez magától értetődik - nyugtatja a kedélyeket Ress Ferenc. - Erre törvény van. De ez a ház egyelőre a magyar államé.- Ez? Ez független - vág vissza azonnal Novák János, de nem folytatja, a rendőrök határozottan leintik, így egyszer s mindenkorra vége szakad a párbeszédnek. Novákék úgy látszik, belenyugszanak a megváltoztathatatlanba, sőt, hangsúlyozzák, hogy egyáltalán nem haragszanak az elhelyezkedő Bíró családra.- Van remény arra, hogy lakást szerezzünk magunknak, de az átfutási idő legalább két hónap - mondja Bíró László. Addig ez a ház nagyon jó nekünk, kimeszeljük, jön majd segíteni néhány hozzátartozó is... Itt legalább van víz és villany, meg tető a fejünk felett...- Ha ezt tudom, el sem jövök - méltatlankodik az utcán Novák János. - Próbáltam volna meg én beköltözni egy magyar házába. Persze, velünk ezt meg lehet csinálni, mert ott a hátunkon a C betű. El vagyunk nyomva, mi cigányok. Próbáljuk győzködni, hogy ez esetben talán mégsem erről van szó, de nem hallgat ránk. Beül az autójába és csalódottan elrobog. Készülődünk mi is, s közben még egy futó pillantást vetünk a Bíró családra. A gyerekek integetnek, a férj pedig - talán érzi, hogy mondania kellene valamit a közelben ácsorgó utcabelieknek - tétova léptekkel elindul a legközelebbi házszomszéd felé. SZER| ÄRpÄD Fotó: GOTTVALD KÁROLY A rendőrség kontra Novákék vita A szükséglakás kívülről... Befejezte munkáját a tudományos kollokvium (Folytatás az 1. oldalról.) felállítva, létszáma megközelítette a 20 000 főt. Az előadás ismertetését hadd zárjuk még egy idézettel: „Hazai történetírásunknak tisztáznia kell az Ideiglenes Nemzeti Kormány időszakára vonatkozóan Erdei Ferenc, Veres Péter, Bibó István, Bodor György, valamint Kovács Imre tevékenységét. Ugyanúgy szükséges a Tildy-kormány és a Nagy Ferenc-kormány belügyminiszterének - Nagy Imrének - a szerepét is tisztázni a németek kitelepitési rendeletének előkészítésében, és lebonyolításában.” Szünet után dr. I. Eberl (Ellwangen) előadása hangzott el: Magyarországi németek az NSZK-ban, A kitelepítés kulturális, politikai és gazdasági hatása címmel. Az előadásokat vita követte, majd dr. Walter Althammer, a SOG elnöke és dr. Takács Imre, az ELTE tanszékvezetőjének záróbeszédével végetértek a háromnapos magyar-NSZK konferencia munkálatai. A résztvevőka délután folyamán Bony- hádra látogattak, ahol megtekintették a német nemzetiségi múzeumot. Ezután látogatást tettek a váraljai német nemzetiségi gyermektáborban. A konferencia meghívottjainak száma a második napon illusztris vendéggel gyarapodott: a Tolna Megyei Tanács és a Magyarországi Németek Tóin - Megyei Szervezetének meghívására csatlakozott az ülésszak résztvevőihez dr. Harald Zimmermann, a tübingeni egyetem professzora, aki kérdésünkre elmondta, hogy részint történelmet ad elő az egyetemen, részint egy kutatóintézetvezetője, amely a dunai svábok történelmi és honismereti tanulmányozásának szenteli tevékenységét. Az intézet két történész kutatót foglalkoztat: egyikük a németek Magyarországra történt településével foglalkozik, másikuk a visszavándorlással. Az intézet két germanisztikai kutatója az irodalmi kapcsolatokkal, illetve a nyelvjárásokkal foglalkozik. Kutató geográfusuk a helységnevek történetét tanulmányozza. Dr. Harald Zimmermann elmondotta, hogy az intézet munkatársai együttműködnek más, Magyarországon működő kutatóintézetekkel. Épp ezért örömmel fogadta a meghívást, mely kitűnő alkalmat nyújt új kapcsolatok kötődésére. Dr. Zielbauer György előadására utalva hangsúlyozta, hogy igen jó benyomást tett rá az a tény, hogy Magyarországon ilyen konferencián vehet részt, hogy tanúja lehetett a Lenau-házban és más hasonló intézményekben folyó, a németség továbbélését szolgáló reményteli tevékenységnek, de még igen sokat kell tenni azért, hogy jóvá lehessen tenni mindazt, ami a fent említett előadásban nyomon követhető volt. Tanítványai elé, mint mondotta, előadásaiban példaként állítja I. Istvánt, a magyarok királyát, aki Imre herceghez szóló intelmeiben azt vallotta, hogy egy ország, amelyben csak egy nyelvet beszélnek, amelyben csak egyetlen szokás érvényes, gyönge és törékeny... Szent István okosabb volt, mint sok mai politikus - állapította meg mosolyogva Zimmermann professzor. D. V. -gkPécsi Nyári Színház- mi lesz veled? Megszépítő messzeség A címben jelölt messzi, szép idő a kezdetekre, az 1977 körüli időszakra nyúlik vissza, amikor a nyári színház megszületett. A produkciók nemcsak Pécs polgárainak, hanem az idelátogató turistáknak is kellemes szórakozást kínáltak a hűvös nyári estéken. Fellépett itt Galambos Erzsi, Szakácsi Sáhdor, Jordán Tamás, Molnár Piroska is a pécsi színészekkel. Ám az utóbbi években mintha megtorpant volna a lendület, s inkább a gondokról mint a sikerekről szólnak a nyári színház hírei. E folyamat az utóbbi fél évben érte el tetőfokát, mikor a városi tanács testületé a támogatás elvonásának lehetőségét vitatta meg több ízben nemcsak a nyári, hanem a pécsi kőszínház ügyében is. Elült a csatazaj, a nyári színház produkciói - a Csárdáskirálynő, A nehéz Barbara, A mennyei kávéház - idén is három helyszínen szórakoztatták a közönséget.- Lesznek-e jövőre is bemutatók?- A Pécsi Nyári Színház megszűnik - mondja Bagossy László igazgató rendező -, pontosabban átalakul. Az a tény, hogy a Csárdáskirálynőn sincsenek telt házak, azt jelenti, hogy a közönségnek nincs pénze.- Jelentősebb támogatásra lenne szüksége a színháznak?- Természetesen. Ha a közönségnek nincs pénze arra, hogy színházba menjen, a tanácsnak kötelessége lenne olyan helyzetet teremteni, hogy a kevesebb pénzéből se mondjon le senki a kultúráról. Véleményem szerint a városi tanács tisztelt tagjainak az energiáját arra kellene fordítani, hogy minél nagyobb tömegek juthassanak színházi élményhez, s nem arra, hogy a művészeti intézmények költségvetéséből mennyit faragjanak le.- A kultúra értékeinek védelmében nemrég egy művészeti fórumot alakítottak a társművészetek tagjaival. Keményen bírálják a hivatalos politika értelmiségellenes magatartását, mely hazug takarékosság jegyében mond I? a művészet támogatásáról.- Az alakuló ülésen választottunk egy ideiglenes vezetőséget. Megalkotjuk a programot, a szervezeti és működési szabályzatot, s bejegyeztetjük a fórumot a cégbíróságnál. Ezek a nyári feladatok. Igyekszünk minél több művészt és pártoló tagot sorainkban tudni.- Visszatérve a nyári színházra. Mi lesz a sorsa?- Át kell alakulnia. Tavaly novemberben adtam javaslatot a tanácsnak egy ifjúsági és gyermekszínház létrehozásáról, mely az Egyetemi Színpadra és a Bóbita Bábszínházra épülne. A nyári színházat ezen intézmények tagjaiból álló szervezőbizottság koncep- cionálná. Én nagyon szeretném ezt a döntést kikényszeríteni. Ha nem ebből a tanácsi apparátusból, akkor abból, mely a választások után lesz.- Kapott-e választ'az előterjesztésére?- Eddig még nem. De nincsenek illúzióim. CSEFKÓ JUDIT
