Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-28 / 176. szám

1989. július 28. /' TOLNÁIN, ^PÜJSÁG 3 A kistermelő panaszai Káposztafejetlenség Miért nem kötnek szerződést? A magyar vállalkozók várják az amerikai kongresszus döntését (Folytatás az 1. oldalról.) Sárosi Miklósné és családja rég­óta foglalkozik fóliás termesztéssel sióagárdi házuk kertjében.- Idén mi volt a fólia alatt?- Paprika, paradicsom, uborka, káposzta.- Elégedett az eredménnyel?- Igen is, meg nem is. A paprika, a paradicsom, az uborka szépen ter­mett, jól fizetett, nem volt gond az ér­tékesítésükkel. A káposztával vi­szont megjártuk.- Rossz volt a termés?- Nem, ilyen gond nem volt. Csak a Zöldért olyan keveset ígért érte, és olyan feltételekkel, ami elfogadhatat­lan volt. Tavaly is foglalkoztunk ká­posztával, export minőséget termel­tünk, ami azt jelenti, hogy 60 deka és egy kiló húsz deka közötti méretben szedtük le. Ezért 25 forintot fizettek darabonként. Zsákokba csomagolva szállította el a Zöldért és a Hun- garofructon keresztül került külföld­re.- És ebben az évben nem így tör­tént?- Nem. Amikor kész volt a káposz­ta, bejelentettük a Zöldértnek. Azt mondták, hogy nyolc forintot fizetnek érte kilónként, de csak akkor, ha szabolcsi rekeszbe csomagoljuk. Nyolcezer fej káposztánk volt, és egy-egy ilyen rekeszbe nyolc fér, te­hát ezer rekesz kellett volna. Ezeket Budatétényben lehet beszerezni, da­rabját 70 forintért. Szóval 70 ezer fo­rintért - plusz fuvarköltség - megve- hettük volna a ládákat, a visszavá­sárlás viszont tisztázatlan maradt, így aztán nem mentünk bele a dolog­ba, nem adtuk a Zöldértnek a ká­posztánkat.- Nem volt szerződésük?- Nem. Nekünk kistermelőknek az lenne az érdekünk, hogy szerződ­jünk, mert ez biztonságot nyújtana, de a Zöldért nem volt hajlandó. Azt mondták, hogy azért nem, mert nem tudják előre meghatározni az árakat. Pedig régebben kötöttek olyan szer­ződéseket, amelyekben az szere­pelt, hogy a felvásárlás napi áron történik. így azonban ők diktálják az árakat és mi kiszolgáltatottak va­gyunk. Két választásunk van. Vagy odaadjuk nekik annyiért, amennyit kínálnak, vagy nyakunkba vesszük a megyét, az országot hogy apránként eladogassuk a termést. Nekem több mint egy hónapom ment rá erre az idén és végül a nyolc forintos átlagár sem jött ki.- Hol, kinek, hogyan lehet eladni ilyen sok káposztát?- Boltoknak, kiskereskedőknek, üzemi konyháknak. Olcsóbban oda kell adni, mint a piaci ár, hogy meg­vegyék. A Zöldért például két forin­tért vette át a belföldi értékesítésre szánt káposztát, és 14-ért adta az ét­termeknek. Elég nagy a haszonkul­csuk nem? Szóval én kénytelen vol­tam ennél olcsóbban adni, később pedig ahogy a zöldségárak tavasz- szal mentek lefelé, már csak négy fo­rintot kaptam kilójáért.- Sikerült végül eladni az egész termést?- Hát nem egészen. Többször is előfordult, hogy a leszedett mennyi­séget nem vették meg a szemétbe került, vagy föletettük az állatokkal. Valahogy nem egészen jó ez így. * Természetesen a másik felet is meg kell hallgatni, tehát megkérdez­tük Kláb Józsefet, a Zöldért igazgató­ját, hogy mi a véleménye az esetről. Elmondta, hogy valóban komoly gondjai voltak idén a káposzta ex­portlehetőségeivel, a mözsi téesz termését sem tudták maradéktala­nul elhelyezni. Erős kínálati piac alakult ki, ami va­lószínűleg a korai kitavaszodásnak, a kedvező időjárásnak köszönhe­tő. A zöldségtermesztés sok bizony­talansági tényezőt hordoz, az árak évről évre változnak. Exportra a Zöldért is csak annyit szerződhet le kistermelőkkel, amennyire nekik szerződésük van a Hungarofruct Külkereskedelmi Vállalattal, külön­ben nyakukon maradna az áru. Az átvételi ár és az eladási ár közötti - néha túlzottnak tűnő - különbséget az indokolja, hogy nagyon költséges az áru terítése, a szállítás és a tárolá­si veszteségek is jelentősek. Arra is gondolni kell, hogy amit ők átvesz­nek két forintért, annak egy részét nem tudják értékesíteni, azaz veszte­ségként le kell írni. Egyébként számtalan más szerve­zet is van, amelyekkel a kistermelők szerződést köthetnek, tehát ha a Zöldért már nem vállalhatja, akkor fordulhatnak máshová is. Nincs megfelelő koordináció sem a termelésben, sem a kereskede­lemben, ez tovább növeli a bizonyta­lanságot. A régi, adminisztratív sza­bályozás nem járható út, bár a ter­melőknek nagyobb biztonságot adott, de sokba került az országnak. Most azt mondják, hogy a piacnak kell a termelést koordinálni, de a me­zőgazdaságban ez sok hátránnyal is járhat, amint ezt tapasztaljuk is mos­tanában. Talán egy országos intervenciós alap segíthetne a nagy ingadozások csökkentésében olyan értelemben, hogy jól jövedelmező években összegyűjtött pénzt a gyengébb években támogatásra lehetne fordí­tani. De egy hatékonyan müködö kistermelői érdekvédelmi szervezet­nek is lehetne ilyen hatása. ÁRKI ATTILA A magyar vállalkozók várják az ameri­kai kongresszus döntését és a konkrét feltételek meghatározását, ám mintegy húszán máris pályázatot nyújtottak be a kisiparosok országos érdekvédelmi szervezetéhez, a Kioszhoz, hogy része­sülhessenek a 25 millió dolláros ma­gyar-amerikai vállalkozási alapból - mondotta Károlyi Miklós, a Kiosz főtitkár helyettese az MTI munkatársának. Mint ismeretes, George Bush buda­pesti látogatása során 25 millió dolláros magyar-amerikai vállalkozási alap létre­hozását ígérte, amelyet még a kong­resszusnak kell jóváhagynia, várhatóan augusztusban. Az alap hitelekkel és tő­kejuttatással támogatná a magyarorszá­gi magánszektor beruházásait, állami vállalatok magánkézbe adását, segítsé­get nyújtana a műszaki továbbképzés­ben, illetőleg minden olyan magánvállal­kozásban, amely hozzájárul a magyar nemzetgazdaság fellendítéséhez. Károlyi Miklós a továbbiakban el­mondta, hogy a tárgyalások a magyar és az amerikai üzletemberek között fo­lyamatosak. Ez azért is szükséges, mert nem eldöntött tény, hogy a vállalkozók mely köre számíthat az anyagi támoga­tásra. A Kiosz azt javasolja, hogy vala­mennyi életképes, sikeresnek mutatko­zó, illetve ígérkező, kezdő vagy már több éve vállalkozó egyenlő eséllyel pályáz­hasson. Az eddigi pályázatok a vasipar­ból, illetve orvosi műszergyártóktól ér­keztek. Várhatóan - és ezt a Kiosz külö­nösen támogatja - számos találmány, újítás piaci hasznosításához is igénybe akarják venni ezt a támogatást a vállalko­zók. A Vállalkozók Országos Szövetsége csak akkor nyilatkozik elképzeléseiről, ha az alapítók eldöntik: az alapot miként kívánják felhasználni -.mondotta Palotás János, a VOSZ elnöke. Hozzátette: ez természetesen nem azt jelenti, hogy a VOSZ nem venne részt aktívan az alappal kapcsolatos konkrét kérdések tisztázásában. Vállalja - felkérésre - a részvétel bármilyen formáját; tanács­adással, menedzseléssel segíti az igé­nyek és a lehetőségek összehangolását. Egyelőre azonban számos kérdés nem tisztázott. Például, hogy az alapot szétosztják-e, vagy annak hozadékát kí­vánják-e felhasználni, illetőleg az alap­hoz miként kapcsolódhatnak a magyar pénzintézetek és a nyugati jegyban­kok. Az ipari szövetkezetek ugyancsak be kívánnak kapcsolódni az alap ésszerű felhasználásába - mondotta Köveskuti Lajos, az Okisz elnöke. Tehetik ezt azért, mert májusban módosultak a szövetke­zetek vagyoni viszonyai. A kisszövetke­zetek esetében 100, a hagyományos for­mában működők 50 százalékban oszt­hatóvá vált a vagyon, így ebből a szem­pontból magánszektorhoz közeli hely­zetbe kerültek. Az Okiszt még nem keres­ték meg a tárgyalások során, de az ipari szövetkezetek érdekvédelmi szervezeté­nek több konkrét elképzelése is van az alap hasznosítását illetően. A magyar ipari szövetkezetek közül számos alkalmas arra, hogy amerikai kis- és középüzemmel vegyes vállalatot hozzon létre, és ebbe jól illeszkedne - működőtökéként, juttatásként vagy hitel­tőkeként - az alapból származó forrás. A másik nagy felhasználási terület a veze­tőképzés finanszírozásában való részvé­tel lehetne. Hasznos lenne, ha az alap se­gítségével a magyar szövetkezeti szak­emberek részt vehetnének a külföldi technológiák elsajátításában. Molekulába zárt gyógyszerek Európában elsőként kezdte meg a molekuláris kapszulák gyártását a Chinoin Rajtra készen állnak a világ nagy vegyi cégei, hogy megkezdjék egy igen jelentős kutatási eredmény ipari hasznosítását, a természetes keményítő anyagokból készí­tett molekuláris kapszulák - a ciklodextri- nek - tömeges gyártását és alkalmazását, amelyeknek fejlesztésében jelentős szere­pe van a Chinoin Gyógyszer és Vegyészeti Termékek Gyára kutatóinak. A vállalkozók arra várnak, hogy a ciklodextrinek forgal­mazása zöld utat kapjon az Egyesült Álla­mokban, ahol az engedélyezés feltételei a világon talán a legszigorúbbak. Ennek az engedélynek a megszerzése óriási lökést adna gyártásukhoz, széles körű elterjesz­tésükhöz, hiszen az előzetes becslések szerint egyedül az USA-ban évi 32 ezer tonna ciklodextrin felhasználása várható, 245 millió dollár értékben. A magyar kutatók nevéhez szorosan fű­ződő újdonság lényege, hogy a növényi keményítők hosszú szőlőcukor molekula­láncát feldarabolva, majd gyűrűvé formáz­va olyan természetes, az emberi szervezet­től sem idegen anyagú kapszulák állíthatók elő, amelyekbe, mintegy burokba, a legkü­lönfélébb gyógyszer-, növényvédőszer- és más hatóanyagok zárhatók be, fokozva ez­zel hatékonyságukat, az élelmiszereknek pedig élvezeti értékét. E módszer jelentő­sége jól érzékelhető a gyógyszerek eseté­ben, amelyek hatóanyagai általában igen nehezen oldódnak, szívódnak fel a szerve­zetben, ezért a betegeknek az egyébként szükségesnél nagyobb dózist kell beven­niük, ami viszont együtt jár a készítmények nem kívánatos mellékhatásának fokozó­dásával is. Ha azonban ilyen természetes burokba zárják a gyógyszerek minden egyes molekuláját külön-külön, akkor azok a kapszula tulajdonságainál fogva köny- nyen oldódnak, s kevesebb hatóanyag is elegendő a kívánt cél eléréséhez. Ugyanez az előnye mutatható ki a növényvédő sze­reknél is, amivel a vegyszerek környezet­károsító hatása csökkenthető. Az élelmi­szeriparban egyebek között kiválóan hasz­nosítható különféle aromák tartósítására, amelyek e természetes burokban akár tíz évig is elállhatnak anélkül, hogy valamit is veszítenének ízükből, zamatukból. E molekuláris kapszulák - tudományos nevükön ciklodextrinek - egyik legjelentő­sebb kutatóközpontja Budapesten van, a Chinoinhoz tartozik. A magyar szakembe­rek 1974 óta kutatják a ciklodextrinek ipari előállításának lehetőségeit, felhasználási területeit,"s a Chinoin Európában elsőként kezdte meg üzemszerű gyártásukat. A Szejtli József professzor köré gyűlt kutató­gárdának kiemelkedő szerepe van abban, hogy ez a módszer világhódító útjára indul­hat. Jelentős mértékben hozzájárultak ugyanis annak a tévhitnek az eloszlatásá­hoz, miszerint a ciklodextrinek az élő szer­vezetre mérgezöek lennének, s amely fel- tételezés egy tévesen értelmezett vizsgá­latsor következtében évekre visszavetette külföldön a kutatásokat. * A Chinoin e kutatórészlege időközben olyan központtá fejlődött, amely neves amerikai, NSZK-beli, svájci, holland, fran­cia és belga cégek megrendelésére végez különféle vizsgálatokat, fejlesztéseket, ké­szít tanulmányokat, de kapcsolatban áll­nak japán vállalatokkal is. A világon már 5 olyan gyógyszert forgalmaznak, amelyek e molekuláris kapszulák felhasználásával készülnek, s ezek közül háromnak a kifej­lesztésében a magyar kutatók is részt vet­tek. A ciklodextrin jövőjét tekintve sok függ attól, hogy a gyártók milyen áron tudják majd kínálni terméküket. Néhány évvel ezelőtt a készítmény kilogrammja még 1500 dollár körüli áron kelt el, mára viszont már közelít ahhoz a szinthez, ami a tömeg- termelés számára is elfogadható. 'A Chi­noin jelenleg a megrendelt mennyiségtől és típustól függően 10-600 dollár körüli áron tudja szállítani a ciklodextrinek és származékaik kilogrammját. Kérdés, hogy a megsokszorozódó igények kielégítésé­ből a magyar vállalat milyen részt tud majd vállalni. Az mindenesetre bizonyos, hogy vezető szerepe a piacon nemigen szorítha­tó vissza, mert a világon itt készülnek a leg­jobb minőségű molekuláris kapszulák. A vállalat az elő lépést már megtette a mind kedvezőbbé váló piaci lehetőségek kiak­názására; CYCLOLAB néven önálló leány- vállalattá alakította át az eddig egyik részle­geként működő ciklodextrin kutató-fejlesz­tő laboratóriumát. Dr. Kovács Zoltán: Rekviem Ahogy én láttam és átéltem a második világháborút (5.) Közben Szencen a gyári dolgozókát vagonokba raktár, ruha­neműt vihettek magukkal. Feleségem szüleivel és testvérével velük ment nyugatra. Amikor egy alkalommal a városkán végig­vonultunk, fapuskákkal, persze kinevettek a lakosok. Majd elfeledtem, hogy a századunk 4 szakaszból állt, kb. 240 fővel, mind gyalogosok voltak. Ahogy meneteltünk, látjuk, hogy német SS-ek vagy 50 zsidó munkaszolgálatost kísérnek. Rongyosak, piszkosak voltak. Nem tudtuk mire vélni, és hogy hová vihetik. Egyik bakám megkérdezte óvatosan, hát hová mennek, mire a válasz: „A kórházba”. Éjszaka sortüzet hallottunk, mire többen felriadtak. Én is azt hittem, hogy itt vannak a harcok a községnél már. Másnap véletlenül a temető mellett gyakorlatoztunk, megint a szabvány formaságok. Legényem közben elcsatangolt és rémült arccal szalad hozzám, jelenti, nem messze a temető közepe táján vagy 50 hullát talált, mind fejlövést kapott és ott hevernek egy­másra dobva, temetetlenül. Én is odamentem és megnéztem a szerencsétleneket. Hát az előző napon látott zsidók voltak. Ez volt nekik a beígért kórház! Századosom iszonyodott az ilyen látványtól - nem volt még fronton -, ilyent még nem láthatott és nem nézte meg a tetemeket. Az emberi aljasság legocsmányabb módja volt ez, az agyon­dolgoztatott, kiéheztetett, lerongyolódott, ki tudja hány száz ki­lométert gyalogoltatott embereket végén agyonlövik. Ezek vol­tak az SS és a németek vadállati módszerei. De még tetézte a vadállati vandalizmusukat az SS-eknek, amikor a német légelhárítás lelőtt egy-egy amerikai repülőt és a pilótáknak sikerült katapultálni és ejtőernyővel leereszked­niük, céllövészetet, olyan fácán-, vadkacsavadászatot rendez­tek. Nevetve lőtték az ejtőernyővel leereszkedő pilótákat. Vihog­tak, amikor találatot észleltek. Olyan géppisztolysorozatokat adtak le, hogy ott csak cafatokká vált roncsok érkeztek a földre. Sajnos, láttam ilyen vadászatot és hullákat is. Nekem itt is volt legényem, csak a keresztneve jut eszembe. Gyula nevű Budapesten a Baros kávéházban mint pincér dol­gozott. Rémségesen ügyes, eleven, talpraesett ember volt. Egy alkalommal szól, szeretnének társával - szakember - disznót vágni. Persze, hogy nem kifogásoltam. Hogy honnan szerezték az állatot, azt nem tudom, de a ház udvarán, ahol lak­tam, voltam elszállásolva, végeztek az állattal, fából készítettek még füstölőt is. Készítettek hurkát, kolbászt, szalámit is. Sőt, még a húsnak egy részét is megfüstölték. Hogy ki volt a böllér, azt sem tudom. Ez legényem részéről igencsak nagyszerű elő­relátás volt. És a pénzt összedobva nem is került sokba. Visszatérve Magyardiószegre. Ott történt meg, hogy a falu köze­pén lévő kocsmában tárolták, raktározták a németek a páncélököl- lövegeket, élesre töltve már. Teherautón szállították a lőszereket Ahogy a kocsikból kirakhatták, leejtették, és felrobbant. De nem­csak a pár német katona, hanem több civil is elpusztult akkor, igy a járókelők közül többen. De az épület is szétrobbant, mivel már félig tele volt lőszerrel. Napok múlva is találtak a szomszédok kertjeikben lábakat és kézdarabokat, amelyek a robbanás következtében repültek át. Az emberi roncsokat lapátokkal kellett egy ládába rakni. Az egész községet mélyen megrendítette ez az esemény. Hogy akkor ott há­nyán haltak meg a németek közül, azt nem tudni, de a lakosság kö­zül 10 főről beszéltek. Milyen szemlélet volt ez, hogy egy község központjában legyen élesre készített lőszerraktár! Visszatérve Szencre. Már úgy éreztük, hogy megúsztuk a hábo­rút és hazaküldenek bennünket. De jött a nyilas hatalom! Először is meg kellett tanulnunk a karlendítést és pár nyilas parancs megér­tését, köszöntést is. Századosunk ezt nem követelte meg tőlünk, csak ha felsőbb parancsnok jött ellenőrzésre, akkor tartatta be az előírásokat. Úgy november végén kaptuk a parancsot, hogy menetirány Ausztria, ahol újabb és komoly kiképzést kapunk, mert még számí­tanak ránk és be leszünk vetve a harcokba. Még jól emlékszem, hogy elindulásunkat nagyon erős havazás kisérte. Alakulatunk akkorra már zászlóalj lett. SS-ek, géppiszto- lyos legények kísértek bennünket, nehogy megszökjön bárki is. Vagyis a menetoszlop végén ügyeltek ránk. Ilyen harcostársak let­tünk! Fapuskáinkat előbb már leadtuk. Közben olyan hírek terjedtek, hogy német egyenruhát kapunk majd kint. Félelem töltött el bennünket. Szerencsére mi nem kap­tunk német egyenruhát. A szakaszparancsnokoknak ki lett adva a parancs, hogy fele­lünk azért, ha valaki az egységünktől megszökne. Tőlem egy Kiss nevű bakám megszökött, de szerencsémre valahogy mégis visszakerült A zászlóalj-parancsnokunk Kiss nevű őrnagy volt, aki valamelyik gazdasági hivatalnál szerezte magas rangját. A frontot nem ismer­te. Hozta magával a feleségét is - talán kéjutazásra gondolt? Pozsonyig az útviszonyok miatt párszor le kellett állnunk, mert még gyalogosan is nehéz volt a közlekedés. Itt is találkoztunk zsidó munkaszolgálatosokkal, akik az utat tisztították, lapátolták. Ráis­mertem egyik bonyhádi lakosra, Dusenszky szódásra. Régi isme­rősöm volt, akivel többször mulattunk egyetemista koromban Bonyhádon. Odaszóltam ....Mi kellene Neked?" Mire rám nézett szomor úan és a nyilas őrzőjére, amiből megértettem, hogy beszél­nie nem szabad. Az őr máris eltaszította közelemböl. Nem tudom, mi lett vele! Pozsonyban egy laktanyában helyeztek el bennünket. Kétnapi pihenőt is kaptunk. Az egységnek akkor még nem volt konyhája és ha kevés meleg ételhez jutottunk is, de nem éheztünk. A lakosság pedig mindenhol, ha mást nem, de kenyeret, szalonnát adott a ba­káknak. A közel 1000 fős egység útnak indult Bécsnek. Több községben pihenésre is sor került. A legénységünk nem nagyon bírta a gya­loglást. Lábuk feltört. Sajnos, a menetelést Szencen nem gyakorol­tatták velünk. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents