Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-27 / 175. szám
4 népújság 1989. július 27. Fanfárkórusból modern zenei együttes Koncertkoruton a Bokage Bokage - ezt a nevet viseli az az NSZK- ból Bocholtból érkezett húsztagú zenei együttes, mely a napokban mutatkozott be a szekszárdi Babits művelődési központ előtti téren az érdeklődőknek. Bár a csoportot big-bandként harangozták be az invitáló plakátok, Uwe Novak szakmai vezető - aki egyúttal ismerteti a Bokage rövidítés jelentését is - társaságként mutatja be csapatát.- Bokage, azaz Bocholter Karnevals- Gesellschaft. Ami szó szerinti magyar fordításban Bocholti Karnevál Társasággal azonos. Tovább faggatva Uwe Novakot, az is kiderül, hogy az 1955-ben alapított Bokage kezdetben mint fanfárkórus szórakoztatta a nagyérdemű közönséget, később azonban váltottak, s a modern zene mellett kötelezték el magukat. A repertoáron a hagyományos nagy nevek - többek között a dzsessz műfajában kiváló James Last és Glenn Millfer - szerzeményei szerepelnek. A Bokage nemcsak szűkebb hazájában, a holland határ melletti Bocholtban és az NSZK-ban ismert és népszerű: felléptek már Franciaországban, Nagy-Bri- tanniában, Belgiumban, Nyugat-Berlin- ben.- Jövőre viszont az Egyesült Államokban koncertezünk - tudjuk meg Hugo In- genhorst úrtól, aki már tizenegy éve menedzseli a társaságot. - Igazság szerint a létszám jóval meghaladja a húszat, mindent összeadva harmincötén vagyunk, de kifejezetten amatőr együttes lévén, néhányan nem kaptak szabadságot a munkahelyüktől. A zenészek - akik között sok fiatal arc volt látható - a csoporton belül szerzik meg a szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket, önmagukat folyamatosan képezve - és az idősebbektől eltanulva - szerzik meg a szakmai rutint. Végezetül Ingenhorst úr elmeséli azt az érdekes történetet is, amelynek köszönhető a szekszárdi látogatás.- Bocholtban él egy magyar-jugosz- láv, vagy jugoszláv-magyar származású ember, Karlos Vadus a neve. Egyszer felkeresett engem, s megemlítette a Szek- szárd Big-Band nevét, akiket abban az időben hallott valahol. Nagyon tetszett neki a szekszárdiak zenéje, s rögtön fel is vetette az ötletet: miért ne kereshetne kapcsolatot a két együttes? Amikor márciusban Nyugat-Berlinben jártunk, már létre is hoztuk a megállapodást, melynek megfelelően először a Szekszárd Big- Band jött el hozzánk, mi pedig most viszonozzuk a látogatást. Hadd mondjam még el, hogy először vagyunk Magyarországon, s egy fő kivételével még turistaként sem járt senki közülünk az önök hazájában. S aki esetleg lemaradt a keddi - művelődési központ előtti - koncertről, annak sem kell elkeserednie, hiszen még több alkalommal találkozhat a Bokage-val. Tolna megyei koncertkörútjuk folyamán a tervek szerint ma délután 14 órakor a gunarasi strandon várják a dzsessz kedvelőit, majd augusztus elsején, kedden 16 órától a szekszárdi Skála Áruház parkolójában muzsikálnak - mindannyiunk szórakoztatására. - szá - kpm Befejeződött a Csákvár ’89 környezet- és természetvédelmi tábor A Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vizügyi Igazgatóság minta regionális terület (Fejér-Veszprém-Tolna megye) szakmailag kompetens környezetvédelmi és vizügyi igazgatósága a társadalmi igény és kezdeményezések kielégítésére környezet- és természetvédelmi tábort hozott létre az általános iskolák tanulóinak a csákvári általános iskolában. A négyhetes turnusban az említett területről több mint százhúsz gyermek vett részt a tábor munkájában. Az említett gyerekek résztvevőinek köre a megyék környezet-, természetvédő és biológiai szakköreiből, valamint az igazgatóság által irányított és anyagilag támogatott Környezet- és Természetvédelmi Oktatóközpontból kerültek ki.- Mi volt a tábor célja? - kérdeztem Szabó Mátyást, a KDT KÖVIZIG igazgatóját. Szabó Mátyás: - A tábor elsődleges célja az volt, hogy a működési területünkön az általános iskolás fiatalok számára szakszerű képzést adjunk a környezetés természetvédelem különböző feladatairól, építve az iskolában és az említett képzési helyeken szerzett alapokra. A gyakorlati és elméleti bemutatókon is az életkori sajátosságokból indultunk ki, játékos formát is felhasználva, hogy tovább szélesítsük ismereteiket megismertetve a konkrét terület, a Vértesi Tájvédelmi Körzet természeti értékeit, beléjük nevelve s mélyítve az állatok és a növények iránti szeretetet. Segítségünkre voltak ebben a három megye pedagógusai is, akik resztvettek ebben a munkában.- Mi késztette az igazgatóságot a tábor létrehozására? Szabó Mátyás: - Igazgatóságunk 1988. július 1-jével jött létre a jelenlegi szervezeti formában, s ezáltal a környezet- és természetvédelem területi állami feladatait is el kell látnunk.- Ebből még nem feltétlenül következik, hogy egy ilyen tábort kell létrehozniuk és üzemeltetniük! Szabó Mátyás: - Ez igaz, de úgy gondoltuk, hogy az igazgatóság, jelentős szerepet vállalhat e tábor keretén belül is a környezetvédő közösségek fejlesztésében, a környezetállapot megvédésében. Ezenkívül igazgatóságunk lehetősége gyakorlatilag is megfelelőbb arra, hogy egy ilyen jellegű tábor számára megfelelő feltételt teremtsen és az eredeti elgondolásunk szerint ezt évente egy-egy tájvédelmi körzetben szeretnénk is megrendezni. Mindezeken túl feladatunkba is beletartozik a környezetvédelmi, természetvédelmi oktatóközpontok és szakkörök támogatása. Egyszóval munkánkkal hozzá kívánunk járulni a környezetvédelmi, oktató és nevelő munka fejlesztéséhez.- Úgy tudom, egyfajta környezetvédelmi kultúra és magatartásforma kialakítására is törekedtek. Szabó Mátyás: - Igen. Az igazgatóság legjobb szakembereinek a felkérésével ezirányú elméleti és gyakorlati foglalkozásokat, helyszíni bemutatókat tartottunk. Ezt a komplex feladatkört egészítették ki külső előadók is. Ahogy említettem, igazgatóságunk társadalmi igényt elégített ki ezzel a táborral, hiszen hivatalból állami feladatként beletartozik tevékenységébe, de hangsúlyoznám, véleményünk szerint a környezet állapotának megvédése közös társadalmi érdek, amiben az igazgatóság segítő szándékkal kíván részt venni. Az országos környezetvédelmi politika csak úgy valósítható meg, ha a jövő nemzedékét, a tanulóifjúságot bevonjuk ebbe a feladatba. Éppen ezért úgy érezzük, hogy az ezirányban kifejtett propaganda, a környezeti és természetvédelmi kultúra és magatartásforma fejlesztése, terjesztése, a nevelés kérdése össztársadalmi szintű feladatából az igazgatóságoknak is szerepet kell vállalnia. Továbbá azt is el szeretném mondani, hogy eredményesen igazán a gyermekek esetében lehet hatékonyan folytatni az ezirányú nevelést, hisz a gyerekeknek meg van a fogékonysága, képessége az új befogadására. Biztos vagyok benne, hogy azok a gyerekek, akik a táborból hazamentek, más szemmel járják majd az országot és saját szűkebb környezetüket, és terjesztik társaik között is a természetvédelem kulturális szokásait, amiben még sokat kell fejlődnünk, s abban reménykedem, hogy ezen gyermekek legjobbjaiból fognak kinevelődni a jövő környezetvédői és természetvédelmi szakemberei.- Tervezi-e az igazgatóság a tábor indítását jövőre?- Anyagi lehetőségeink függvényében feltétlenül indítani szeretnénk jövőre is, hiszen a gyerekek érdeklődése, őszinte tudásvágya és segítőkészsége is erre buzdít bennünket. IVANITS ISTVÁN Huszadik századi kódexíró Kecskeméten Tizennyolc esztendeje hódol szenvedélyének, a kódexirásnak, a Kecskeméten lakó Baja Béla. Az ógót betűkkel XII—XIII. századi stílusban írott kódexek iniciáléiban, szövegközi és lapszéli képeiben a mester akvarell, több mint másfélezer alakot festett meg. Baja Béla eddig Szent János jelenésének könyve, Szent János, Szent Máté, Szent Lukács és Szent Márk evangéliumai, valamint az Apostolok cselekedeteiről készített kódexet. Rockpont Erik az acid Az Aréna-Rockpont diszkó vendége volt Molnár Erik, az acid rock hazai képviselője. Első önálló albuma a néhány hónappal ezelőtt megjelent Színes varázslat, melynek remix változatát készítik most. Ezzel egy időben újabb album előkészületei folynak, melynek várható címe Erik acid party Londonban. Az új lemez készítéséből jócskán kiveszi részét Molnár György, Nagy Gábor és Kökény Gábor, a „Spermium team” tagjai - mondja Molnár Erik. A nyár folyamán Polip-Pop expressz fesztiválokon szerepelek. Az ősz folyamán egy gimnáziumi turnét tervezek több újság támogatásával. Megpróbáljuk feleleveníteni a magyarországi rock kialakulásának bölcsőjét, amikor a fiatalok önfeledten szórakozhattak a gimnáziumi bulikon. Emellett nagyon készülök az október elsejei, Kongresszusi Központban tartandó koncertre, melyen bemutatjuk testvérem, Molnár György „Megszakadt kapcsolat” című lemezét. Én is bemutatom új zenei anyagomat. Itt lesz Trevor Taylor a Bad Boys Blue énekese. Egy olyan dalt szeretnénk bemutatni, ami az 1992-ben kialakuló közös Európához kapcsolódik. Ehhez szeretnénk még megnyerni több angol illetve európai sztárt. Rockfontos Rockfontos Már javában folynak az előkészületei a szeptemberben induló pop-rock műsorkalauznak, melynek elme „Jeee”. A szerkesztők közt ott találjuk Nagy Ferót is. * Tárgyalások folynak Rick Astley, Tanita Tikaram és Kim Wilde magyarországi fellépéséről ez év utolsó hónapjában. A Rockpont slágerlistája: I.Soul 11 Soul: Back to Life 2. Tone Loc: Funky Cold Medina 3. Roxette: The Look 4. Madonna: Expressz Yourself 5. Boby Brown: Every Little Step. * Július 30-án vasárnap az Aréna-Rockpont diszkó vendége a szekszárdi sportcsarnokban a népszerű Pa Dö Dö duó lesz. KINDL GÁBOR Erik, acid-szerelésben Petőfi körül Vannak, akik már bizonyosságként mondják, hogy Petőfi földi maradványait megtalálták Barguzinban, amit a térképen ugyan nem találok, de a hír ettől még igaz is lehet. A legenda a szerencsétlen segesvári csata után keletkezett, sorra jelentkeztek a szemtanúk, hogy látták Petőfit, majd jó néhány Petőfi is megjelent, Jókai egyről Az új földesúrban is megemlékezik, de Krúdy is írt regényt az ál-Petöfiről. Most feltámadt a legenda, s újra elmondja, hogy Petőfi nem esett el a csatamezőn, Szibériába hurcolták s ott tengette életét, ott is temették el. Egy pénzes szponzor is jelentkezett, expedíció indult Barguzinba, sőt már itt a hír is: megtalálták Petőfi sírját. Az élet képtelenségeket is produkál, néha olyasmi is történik, ami teljesen valószínűtlen, Petőfi szibériai éveit mégis jó fenntartással fogadni, ugyanis csak az ellenkezőjére vannak bizonyítékaink. „Legszorgalmasabb fürkészéseim és bizonyságot adó adataim tökéletesen meggyőzének afelől, hogy Petőfi Sándor az erdélyi csatákban elesett” - jelentette ki 1850. július 21-én a legérdekeltebb fél, maga az özvegy. Erre persze azt lehet mondani, hogy sietett, már nem bírt magával, mielőbb férjhez akart menni, de Szendrey Júlia valóban pontos adatokat szerzett be, s a hű Arany is azt irta 1851-ben: Óh! mert hiába költ már / A hír nekem mesét, majd 1854-ben: De nyugszik immár csendes rög alatt... A legenda azonban változatlanul tartotta magát, még Goethe gyerek-barátnője, Bettina von Amim is hallott olyasmit, hogy Petőfi él. Eltűnésének harmincadik évfordulóján, 1879-ben, amiről Arany verset írt, újra feléledt a legenda, de ezt már senki nem vette komolyan. Még az az állítólagos néprege sem, amelyben egy öregember meséli el, hogy együtt volt Petőfivel Szibériában, azt is tudva róla, hogy „bilincseken szenved”. Az ismeretlen népköltö igy folytatja: S a nép minden szavát hiszi a csalónak És tovább regéli szájrul szájra holnap. Petőfi eltűnésének körülményeiről nagyon sokat tudunk, csaknem mindent, ezekre most nem is térünk ki, bármelyik szakkönyvben vagy népszerűsítő életrajzban olvashatók. Legföljebb annyit tehetünk hozzá, hogy a múlt században jó néhány csontvázat tudományosan megvizsgáltak, s mindegyikről az derült ki, hogy semmiképp nem lehet Petőfié. Az is kétségtelen, hogy a Petőfi-kutatók ebben a kérdésben is lelkiismeretesen jártak el, felkutattak minden nyomot, szóbeszédeknek is utánajártak, s végül arra a megállapításra jutottak, hogy Petőfi eltűnt a segesvári csatatéren, tetemét tömegsírba dobták, tehát a későbbiek során azonosíthatatlanná vált. Ide tartozik az is, hogy az orosz csapatok nem vittek magukkal foglyokat, s amint elvégezték dolgukat, el is hagyták az országot. A császári ezredes, Heydte hivatalos jelentéséből is ez derül ki: a kozák rajok elvágták a menekülők útját s „ezeket mindjárt le is kaszabolták”. Közöttük volt Petőfi is, ebben nem kételkedett senki. Végtére nem is lehet. Már csak azért sem, mert ismerve Petőfi szenvedélyes természetét, elképzelhetetlen, hogy ne adott volna valamiképp hirt magáról. Marosvásárhelyről küldött utolsó levelében (július 29.) az „imádó férj” üzen Juliskájának, „édes angyalának”, ki hiheti hát, hogy néhány hét vagy hónap múltán elfelejtette? A nem lebecsülhető lélektani okok önmagukban is valószínűtlenné teszik a segesvári túlélést, hisz a csatatértől Szibériáig nagyon hosszú az út, ha valakinek gyalog kellett megtennie, hónapokig kutyagolhatott, tehát üzenhetett is volna. Azt is tudjuk, hogy I. Miklós cárt meglepte a kegyetlen megtorlás, s azt is, hogy a foglyokat átadták az osztrákoknak, Schwarzenberg levele ezt bizonyítja: „A császár türelmetlenül várja a Nagyváradon összegyűjtött hadifoglyok és hadianyag átadásának hírét” - irta Paszkevics- nek, amiből ismét az következik, hogy a cári hadak nem hajtottak magukkal hadifoglyokat, főleg nem Szibériába. De hát minden lehetséges. Hivatalos közleményben olvasom, hogy „befejeződtek Petőfi Sándor feltételezett sírjának feltárási és azonosítási munkálatai", ami ezek szerint olyan viharos gyorsasággal történt, hgoy a megalapozott tudományos munkát kizárja. A magam részéről pillanatig sem hiszek az egészben, egy újabb Petőfi-legenda születésének vagyunk tanúi, mindössze ennyi történt. Ártani senkinek nem árt, sőt haszna is van, mert ismét Petőfire irányította a figyelmet nyilván elő fogja segíteni a Pe- tőfi-irodalom újabb fellendülését. CSÁNYI LÁSZLÓ
