Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-27 / 175. szám
1989. július 27. Képújság 5 Az első félév baleseti mérlege Ez év első hat hónapjában megyénk útjain 234 személysérüléses közlekedési baleset történt, kettővel kevesebb, mint egy évvel korábban, a csökkenés mindössze 0,8%-os. Öt év távlatát tekintve az évek első felében átlagosan 212 baleset fordult elő, a múlt év után az idei első félév zárult a legkedvezőtlenebbül. A balesetek során 19-en életüket vesztették, 122-en sérültek meg súlyosan és 189-en könnyebben. A baleseteknek több, mint a felét személygépkocsik vezetői okozták, csaknem 26%-át a motorkerékpárosok, segédmotorosok és kerékpárosok együttesen, a többit teherszállító és egyéb jármű vezetője, ill. gyalogos idézte elő. A gyalogosok szabálytalankodása miatti balesetek mennyisége eddig soha nem tapasztalt mértékben nőtt. Összesen 45 gyalogoselütés történt, közülük 23 esetben a gyalogos saját hibájából járt szerencsétlenül. E magas számarányt még elszomoritóbbá teszi az, hogy az elgázoltak közül tíz gyermekkorú volt, öten még a hatodik életévüket sem töltötték be. 60 éven felüli, idős emberek közül három került önhibájából járművek kerekei alá. Hat gyalogos ittas állapotban vált baleset okozójává. Egyébként az ösz- szes közúti baleset közel 21 %-ánál alkohol hatása alatt volt az elkövető, amelynek következtében hármán életüket vesztették, 24-en súlyosan, 35-en köny- nyebben megsérültek. A baleseteket előidéző főbb okok abszolút számadatai időszakonként változnak ugyan, az arányok azonban évek óta csaknem változatlanok. Mint hosszú idő óta mindig, ezúttal is legtöbb bajt a relatív gyorshajtás okozott. 81 baleset történt emiatt, ugyanannyi, mint egy évvel ezelőtt. Elsőbbség meg nem adásából eredően 48 baleset fordult elő, többségük jelzőtáblákkal védett útkereszteződésekben, vagy gyalogosok sérelmére. E két legtöbb gondot okozó baleseti forrás mellett sok járművezető karambolozott szabálytalan előzés közben, továbbá az irányváltoztatás, haladás, kanyarodás szabályainak megszegése folytán. A megye közlekedési baleseteinek 42%-a főútvonalainkon történt (legtöbb a 6. sz. fő közlekedési úton). Ezek közül 9 volt halálos kimenetelű, 40 súlyos, 49 könnyű sérülésekkel végződött. A legtöbb baleset megyeszerte júniusban fordult elő, a legkevesebb január hó folyamán. Erőteljesebb növekedés márciusban kezdődött. Mindez azt bizonyítja, hogy járművezetőink jelentős hányada megfelelő vezetői rutin hiányában nem képes az évszakváltásokból eredő ne- he'zségeken úrrá lenni. A közúti balesetek jövőbeni, jelentősebb csökkentése elsősorban a közlekedő embereken múlik. A forgalom biztonságának szilárdítása több józanságot, nagyobb moralitást követel. Elengedhetetlen a közlekedő partnerek közötti kapcsolat javítása, az egymás iránti tisztelet érzésének fokozása. PIÁCSEK GYÖRGY MKBT Variációk a hazugságra (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Gyermekkoromban arra tanítottak, hogy hazudni csúnya dolog. Felnőttként mégis többször azon kaptam magam, hogy nem mondok igazat. Mentségemre legyen mondva, sosem a magam hasznára, és mindig olyan esetekben, amikor az igazsággal másnak fájdalmat okoztam volna. Hiszek a kegyes hazugságokban. Egyetlen dologra viszont kis és nagy hazugságaim mellett mindig szigorúan vigyázok. Magamnak sohasem hazudok, még akkor sem, ha fogcsikorgatva érzem, most jól esne egy kis megkönnyítő hazugság. Hogy könnyebb legyen... Felkészítettek bennünket az orvosok, édesapám menthetetlen. Naponta bemehettünk hozzá a kórházba. Ő is tudta, mi is tudtuk, csak idő kérdése. Az ápolónők főleg tudták, hisz gyakran élik meg nemes hivatásuk legnehezebb pillanatait, amikor a végső út előtt áll a beteg. Naponta találkoztunk velük, és lehettünk tanúi milyen óriási türelemmel viselik a halálos beteg kétségbeesett, reménytelen küzdelmét. Egyik nap édesapám kicsit jobban volt. Mikor bementünk hozzá, Marika nővérrel - aki lazán az infúziós állványnak támaszkodott - nagy beszélgetésben és nevetgélésben voltak. Nekünk is elmesélték, miről van szó. A nővérke minden áron látni akarja egyszer a csodálatos alsónánai pincesort, egy jó halászlé kíséretében. Édesapám pedig felkérte a nagy feladatra: hagymát vágni. Hát itt tartottak, amikor beléptünk. Aztán a beszélgetés így folytatódott. - Most meglátom legalább, hogy a nővérke milyen szépen táncol, mert mifelénk az a mondás járja, hogy aki szép apróra tudja vágni a hagymát, az jó táncos. Marika nővér elmosolyogja magát, úgy válaszol: - Tóni bácsi, ígérem nagyon fogok igyekezni, hogy szégyent ne vallják. Egymásra kacsintanak, mint két szövetséges. Mi tudjuk, ez van a tekintetükben. Egymásért csinálják, és értünk, hogy mindannyiunknak könnyebb legyen. Szemmel látható Kolléganőm fogyókúrázott. Nehezen ment. Főleg az első napok. Valószínű nemcsak a terhességgel felvett kilók, hanem örökölt alkati dolog volt nála a több kiló plusz. Már két hete „kínozta” magát, amikor egy reggel elkeseredetten, és dühösen jött be a hivatalba. - Abbahagyom - fakadt ki. Reggel ráálltam a mérlegre és mindössze 20 dkg a két hét eredménye. Egész biztos rossz a mérleg, próbálom vigasztalni, nézz a tükörbe, legalább 2 kg lement rólad, hisz szemmel látható. Azóta eltelt három hónap. Kolléganőm karcsú, jókedvű, kiegyensúlyozott. Éppen tegnap mesélte, hogy vettek egy új mérleget, mert a régi össze-vissza mért. A „rossz” ízű banán Valamikor gyermekkoromban, lehet, hogy szerettem a banánt. Mint afféle gyerek, aki csak azt tudja, hogy ritka, drága gyümölcs. Ezért aztán értéke óriásit nőtt a szememben. Később amikor felnőtt lettem, és gyermekeimnek vásároltam néha - mert az évtizedek elteltével ugyanolyan ritka és drága maradt - már nem szerettem. Valahogy olyan „rossz” íze lett. Mikor jószívűen kínálták a gyerekek, mindig találtam kibúvót. Túlérett, éretlen, tökíze van, meg hasonlók. Magamban jókat kuncogtam, amikor tágrameredt szemekkel néztek rám. Hogy nem lehet szeretni a banánt? Persze mesélhettem volna a csirkecombról is. A fentiek arra is vonatkoznak. Sohasem felejtjük Életemben először jártam külföldön. Huszonévesen, egyedül, Frankfurtba utaztam, rokonlátogatásra. Minden új volt, minden izgalmas. A fülkében egy idős jugoszláv házaspár, akik szintén Frankfurtba utaztak, onnan repülővel Kaliforniába. A bácsi 70-en belül, a néni is közel hozzá. Fájós, dagadt lábát percenként rakta hol fel, hol le az ülésre. Munkában elhasználódott két öreg, agyondolgozott kezekkel, fájó, beteg tagokkal. Fiukhoz mentek, aki már 20 éve kint él és repülőjegyet küldött idős szüleinek. Tudtak magyarul, így aztán szerencsére beszélgethettünk, hogy jobban teljen az idő. Az osztrák határon beütött a villám. Nem volt átutazási vízumuk. Kézzel-láb- bal magyaráztak a tisztnek, aki csak azt hajtogatta, hogy leszállni és visszamenni. A néni már sírt, és az öreg arcán láttam, inkább a vonat alá fekszik, minthogy innen visszamenjen. Összeszedtem gyér némettudásomat, és kértem a tisztet, vigyen azonnal a feletteséhez. Kicsit megdöbbenve nézett rám, de a határozottságom megtette hatását. A vonat állt, mi kiszálltunk, és az állomás irodaépületébe kísértek. A vonatablakon kikandikáló fejek, találgattak vajon mi történt, mit tehettem. A „FŐNÖK" előtt le a kalappal. Az igazival és a képzeletbelivel. Mikor dadogva, félig magyarul, félig németül, félig sirva és dühöngve, kicsit színészkedve előadtam, hogy ott fenn a vonaton két öreg, beteg ember várja azt, hogy minél előbb találkozzon 20 éve nem látott fiával, és ezeknek az embereknek most visszautat mutatnak, döbbenet ült az arcára. Megveregette a vállamat és azt mondta: - Jó, jó csak nyugodjon meg, továbbmehetnek, hisz én magam láttam a pecsétet az útlevelükben. Mikor visszatértem a fülkébe a két öreg már sírni sem tudott, csak maguk elé néztek mereven. A vonat lassan elindult, mire felfogták, hogy semmi baj, már túl voltunk Ausztrián. Sokáig őriztem egy képet Kaliforniából, egy csodálatos tengerpartról, amin csak ez állt: „Köszönjük és soha sem felejtjük el.” Szívem szerint egy ugyanilyen szövegűt írtam volna annak a tisztnek, ott a határátkelőhelynél, de sajnos a címét és a nevét elfelejtettem megkérdezni. Nem sírok mama!- Igen mama! Jól vagyok. Halló, mondom jól vagyok. Igen, rendesen eszek, meg alszom is. Nem, már nem sírok, mama ne dolgozz túl sokat, nagyon meleg van... Kérlek, hallgass egyszer végig. Igen, jól vagyok. Igen a munkámmal is minden rendben van. Tudom ezt már mondtad, nem gondoltad, hogy ilyen erős vagyok. Pedig látod igazam lett, minden rendbe jön, mama, csak te vigyázz magadra. Igen, hiányzol... Hála legyen néked, bárki vagy is, hogy széjjelbontottad a vonalat, a sírás előtti utolsó pillanatban. KERENYI VIKTOR Tudomány Milyen vizet iszunk? A vízellátás és a csatornahálózat korszerűsítése Visszhang Ezért ment össze a dombóvári tej Tisztelt Szerkesztőség! A Tolna Megyei Népújság 1989. július 20-án megjelent - Postabontás című cikkére a következőket válaszoljuk: A dombóvári tejüzemből 1989. július 17-én kiszállított 2,8 százalékos, 1 /1 literes tej minőségi reklamációját megvizsgáltuk, a károsultakat felkerestük. Megállapítottuk, hogy a belső üzemi minőségvizsgáló rendszer jó minőségűnek találta a kiszállított tejet. Az, hogy a felmerült kifogás nem általános jelenség volt, arra enged következtetni, hogy a külső hűtölánc megszakadt. Ez okozta a minőséggel kapcsolatos reklamációt. A vizsgálat során nem tudtuk megállapítani, hogy a kifogásolt tej milyen szavatosságú volt, mivel a károsultak erre nem tudtak válaszolni. Ennek ellenére kártalanítottuk őket. Hasonló esetek elkerülése érdekében a jövőben még hatékonyabbá kívánjuk tenni belső és külső minőségvédelmi ellenőrzéseinket. Egyben szeretnénk felhívni Kedves Vásárlóink figyelmét, amennyiben szavatossági időn belül rossz minőségű terméket vásárolnának, azt az üzlet visszaváltja és kártalanítja a vásárlókat. Tolna Megyei Tejipari Vállalat Dombóvári Üzeme Dombóvár Kovács Sándor üzemigazgató Hazánkban a lakosság 89 százaléka vezetékes ivóvízzel van ellátva. Ez a vízellátottsági arány megfelel a világszínvonalnak. Az el nem látott területeken azonban gyakori az egészségügyileg kifogásolható ivóvíz.- Mi most a helyzet? - kérdezem Balázs Lászlótól, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium osztályvezető-helyettesétől.- 1978-ban ezer kistelepülésnek volt egészségtelen, nitrátos ivóvize. Az akkor indult program valamennyi helyszín számára megoldást keresett.- És sikerült?- Most, 1988-as adatok szerint 712 település lakossága számít veszélyeztetettnek nitrátos ivóvíz miatt. De az ott lakók valamennyien tartálykocsikban (telepítve vagy naponta szállítva), kannákban vagy fóliába csomagolva ingyen kapnak jó minőségű ivóvizet. Ez évente 200 millió forintba kerül, amit a költség- vetésből fedezünk, a szállításról pedig a vízmű vállalatok gondoskodnak. Persze ez nem végleges megoldás. A cél természetesen a vezetékes ivóvízhálózat továbbfejlesztése. Ezzel kormányprogram is foglalkozik. Minden kezdet nehéz Fotó: Kispál Mária- Hol vannak a veszélyeztetett települések?- Több Baranya és Borsod megyei kistelepülésnek a kútvize nitrátos. (A nitrátos víz főleg a csecsemők számára veszélyes, halált is okozhat.) Békés és Szolnok megyében pedig a vizek természetes arzéntartalma magasabb, mint a szabványban megengedett érték. Ez igen szigorú szabvány, és tudni kell, hogy a megengedett érték többszöröse sem mérgező, de tartós fogyasztása okozhat egészségkárosodást. A kormányprogram 1988-ig szólóan 1 milliárd forintot irányzott elő arra, hogy a legsúlyosabban veszélyeztetett területeken olyan vízhez jussanak, amelyek a szabvány kétszeresénél sehol sem tartalmaznak több károsító anyagot. Sajnos az egymilliárd forintból csak 800 millió állt rendelkezésre.- Mi a védekezés módja?- Különféle tisztítási technológiák ismeretesek, mi is háromféle arzénmentesítési, szűrési módszert alkalmazunk. Sok helyen, ahol a kutak szennyezettek, regionális vízmű épült. Ezek továbbfejlesztése a cél, megyei tanácsi beruházásból. Az 1995-ig szóló kiemelt program az ivóvizszabványnak megfelelő víz- ellátásttervez minden területen. Vízminőség-javításra ott is szükség van, ahol nem ártalmas, csak nem jó ízű - vas- mangános - az ivóvíz.- Ahol van vízvezeték, ott elegendő a víz?- Az ellátás biztonsága általában jó. Mégis vannak szétszórtan és időlegesen vizhiányos területek, például a Balatonnál, a Dunakanyarban, és más üdülőhelyeken, vagy kisebb településeken, ahol a kiskertek öntözésére használnak el sok vizet. A nyári csúcsfogyasztás olykor a két-két és félszeresét is eléri a normál fogyasztásnak. Ám eredmény, hogy Budapesten évek óta nem volt vízhiány.- Milyen a csatornázási ellátottság?- A lakosság 49-50 százaléka él csatornázott területeken, és az elvezetett víz felét nem tisztítják meg. Ez meglehetősen rossz arány. Ólyan nagyvárosokban is hiányoznak a szennyvíztisztító berendezések, mint Miskolc, Debrecen, Esztergom. Ahol nem tisztítják meg a szennyvizet, ott többnyire belevezetik a folyókba, jelentősen szennyezve a környezetet. Az is gond, hogy mi történjen a szennyvízzel ott, ahol vezetékes vízellátás van ugyan, de csatornázás nincs. Vannak házi szikkasztók, közműpótló berendezések, különböző elhelyezési módok (tartályos gyűjtés, szippantókocsis szállítás). Nem fogadható el az a gyakorlat, amellyel sok helyen élnek, hogy régi kutakba vezetik a szennyvizet. Olykor ez is oka lehet a talajvíz nitrátosodásának.- Ahol van vízvezeték, csatornarendszer, ott is gyakran elöregedett, javításra szorul a hálózat. Jut-e pénz rekonstrukcióra?- A fenntartó vállalatok szívesebben költenek fejlesztésre, rekonstrukcióra kevés a pénz. Pedig Budapest és néhány nagyváros vízvezeték- és csatornarendszere elavult, 100 éves. De a 20-30 éves vezetékek is követelnek karbantartást. Eddig ezek költségeit költségvetési, tanácsi, vállalati pénzekből fedezték. De egyre nagyobb szerepük lesz a lakossági érdekeltségeknek, amelyekre vannak példák kistelepülések vízi közműtársulati formáiban.- Mit fedez a vízdíj, a csatornázási díj?- Nem fedezi a költségeket. Átlagban az országos fajlagos üzemelési költség egy köbméter ivóvízre 9,2 forint. De Budapesten 4,15, Baranyában 14 forint. A konkrét helyeken azért más és más ez az érték, mert a költség a természeti adottságoktól is függ, attól, hogy például mély kútból, felszíni víztisztítóból, vagy karsztvízből nyerik-e az ivóvizet. A lakossági díj pedig köbméterenként 1,2 és 3,8 forint között van. (Összehasonlításul az NSZK-ban 1,7-2,15 márka, Ausztriában 7-14 schilling.) Az egy köbméter napi vízszolgáltatáshoz szükséges fajlagos beruházás pedig például Nógrád- ban 80 ezer, a Balatonnál 27 ezer forint. KÁDÁR MÁRTA
