Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-27 / 175. szám
1989. július 27. ívÉPÜJSÁG 3 A „lángbálázó” a legolcsóbb... Csak az egerek szeretik az agrobrikettet? A bánya: a kazlakban van- Ez érthető, belátható, és világos indoka egy vásárlónak - mégis lennie kell olyan jellegzetes hibájának, ami miatt az sem kereste, aki korábban már vett belőle.- Igen, az agrobrikett terjedelmesebb is, mint a szén, tehát a tárolása is nagyobb helyet igényel. A rudakba préselt brikett térfogatkihasználása igen rossz - egy köbméterben igen sok a levegő. Gond az is, hogy igencsak szeretik az egerek, hisz növényi eredetű. Aztán ha párás a levegő, szétesnek a rudak, hosszabb ideig csak száraz helyen tárolható.- A gyártás folyamán nem lehetett volna olyan anyagot hozzáadni, amely gátolja a higroszkóposságot?- Próbáltunk többek között szénport hozzáadni, azonban ez növeli a költségeket.- Összesen mennyi biobrikettet termeltek?- Száz vagonnal, ebből jelenleg 15-20 vagon maradt itt Gerjenben eladatlanul.- Hogyan lehet veszteséges az a termék, amit itt közvetlenül a gyártógépsor mellett „bányászhatnak", nem kell szállítani, s szinte alig terheli valamennyi költség?- Csak az alapanyagár, a szalma mázsánként 93 forintba kerül, noha mellék- termékről van szó. A brikettáló gépbe - amely dán import gép, és a gépkísérleti intézeten keresztül jutott hozzánk - nem adagolható be azonnal a földről behozott szalma. A körbálázott szalma ára egyébként is a különböző munkák miatt mázsánként 60 forint. A szalma azonban ráadásul még nedves is, s azért, hogy préselni tudjuk 16-ról 5-6 százalékra kell előszáritani, s ezzel csökken a szalma súlya is. A szárítás tehát pénzbe kerül, ráadásul a rohadt, beázott szalma nem is (Folytatás az 1. oldalról.) Úgy látszik: a környezet kímélésére a saját zsebéből senki sem szívesen áldoz. Az agrobrikett, vagy ahogy sokan nevezik, a biobrikett sorsáról Takács Kálmánnal, a kerület igazgatójávaj beszéltünk.- Sajnos, nem tudjuk ela*dni a meglévő agrobrikettet, aminek véleményem szerint az az oka, hogy magas az ára. Egy mázsa zsákolt brikett 153 forintba kerül, ömlesztve ugyanez 130 forint. A többi tüzelőanyaghoz viszonyítva ez bizony drága, kalóriaértékben az NDK brikettel azonos, 3900-4000 kalória, az ára az oroszlányi darához hasonló, s ugyanannyiba kerül, mint az NDK brikett. Az elégetett terméknek alig valamivel több, mint hét százaléka a hamu, amely nem tartalmaz környezetszennyező anyagokat.- Sem árban, sem kalóriaértékben nem tér el az önök által gyártott brikett az NDK brikettől, akkor mégis miért nincs rá vevő? Nem lehetséges, hogy a piac feltárása nem volt kellőképpen alapos?- Az első évben - két évvel ezelőtt - ötven vagon agrobrikettet gyártottunk, s minthogy újdonság volt, olcsóbban is adtuk. Vitték is az emberek eleinte, a második évben azonban már számoltak, s ekkor a környezetszennyezés már senkit sem zavart. Az olcsóbb szenet választották - ha az egy kalóriára vetített árat vesszük, akkor az agrobrikettnél minden más szén olcsóbb, hisz aki tüzel, meleget akar, és tüzelőértéket vásárol. Az pedig tény: a szén adja a legnagyobb meleget. A propaganda, az újsághirdetés, a szórólapok, úgy tűnik hiábavalók voltak, a vevők nemigen jöttek, bár őszintén szólva erre többet is áldozhattunk volna... Itt kezdődne - ha működne a technológiai sor használható. Meg kell venni a színeket, ahol a szalmát tároljuk, mozgatni kell a bálát, széttépni, s újrapréselni. Tehát az alapanyagra eléggé sok költség rakódik, hisz azon kívül, hogy megvettük a gépet, üzemeltetni is kell, s a gépeket - amelyek nagy nyomáson dolgoznak - fenntartani és javítani. A dugattyút például hetente cserélni kell. A szárítósoron most lucernaliszt készül Ki a vesztes, és ki a nyertes?- Mennyi a vesztesége a gazdaságnak a biobriketten mázsánként?- Minthogy kísérleti az üzem, nagyon pontosan nem számoltunk, nincs semmi sem kifillérezve. Az én kalkulációim szerint akkor lenne extraprofit az agrobriketten, ha mázsánként 500 forintért adnánk el. így drágább ugyan, mint a szén, de nem kell bányát feltárni, bányászokat fizetésért alkalmazni, bányászlakásokat építeni - szóval az „állambácsinak” nem kellene alaposan a zsebébe nyúlnia, de hát azt még senki sem számolta ki egyelőre, hogy a szén és a biomassza termelése között mi a különbség, kinek mi és mennyibe kerül. A biomasz- sza pedig nemzeti vagyon, amitannak ellenére, hogy rendelet tiltja, évről évre elégetünk kinn a földeken. A kukoricaszárat teljes mértékben megsemmisítjük, a szalmának „csak” a felét, mert ahogy mondani szoktuk, a legolcsóbb a lángbálázó...- Kinek, kiknek kellene szorgalmazniuk ma Magyarországon a biomassza ésszerű felhasználását?- Támogatni kellene az agrobrikett előállítását. Ekkor ötszáz forintért adhatnánk mázsáját úgy, hogy addig, amíg a fogyasztók megismerik, megszeretik ezt a tüzelőanyagot, reklámáron bevezethetnénk a piacon. A vállalat érdekelt lenne, hogy beindítsa az üzemet, a fogyasztó is anyagilag érdekelt lenne abban, hogy agrobriket- tel tüzeljen - s a környezet védelmét is szolgálnánk. Ennek a világon mindenütt ez a módja - nálunk ez még nem szokás.- Tettek-e már valamilyen lépést azért, hogy dotációt szerezzenek a biobrikett- gyártáshoz?- Hirdetjük az igét - ezentúl nekünk, termelőknek nem sok eszköz van a kezünkben. A MÉM képviselőivel értékeltük a gyártást, ahol elmondtam:azagrobrikettért csak akkor fogunk lelkesedni, ha a mi szép jövőnket látjuk benne. D. Varga Márta A NEB vizsgált és határozott A Bonyhádi Népi Ellenőrzési Bizottság részeseként egy országos vizsgálatnak „A megnövekedett létszámú gyermekkorosztályok oktatási feltételeinek alakulása a középfokú oktatási intézményekben” - címet viselő problémakör gyakorlati kérdéseiről tájékozódott. Vizsgálta a Petőfi Sándor Gimnázium, a Perczel Mór Szakközépiskola, az 504-es Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet valamint a lengyeli szakmunkásképző és szakközépiskolát az összefoglaló jelentés elkészítéséhez. A NEB meg is tartotta e témakörben a vizsgálatot, sőt határozati javaslatot is készített minderről. Ugyanakkor úgy értékelte - amit a pedagógusok is megfogalmaztak - hogy egy fáziskésésben lévő ellenőrzés esetében (mint amilyen ez is volt) vajon a jól megfogalmazott cél megvalósulhat-e. Magyarán vagy előbb kellett volna e kérdéskör részleteit vizsgálni, vagy talán az oktatási reform megvalósulását követő időszakban. Mindenesetre fontosnak érzik, hogy a határozati javaslatban foglaltakat legalábbis súlyának megfelelően kezelve használják fel az iskolarendszer átalakításának összefüggéseihez. Mit javasoltak a bonyhádiak? Dr. Kovács Zoltán: Rekviem Ahogy én láttam és átéltem a második világháborút (4.) Itt tudtam meg, hogy Bonyhádra már nem lehet utazni, ahová szüléimhez kívántam eljutni, mert a szovjetek már Dombóvár felé haladnak. Gondoltam, ha én így félig betegen és egyenruhában valahogy el is‘jutok Bonyhádra, ott biztosan elkapnak és visznek valahová. így maradt, vissza a munkahelyemre, Ma- gyardiószegre. A Nyugati pályaudvaron felszállva a vonatra, egy gyanús egyenruhás bakát veszek észre. Hamar rájöttem, hogy szökött katona. Mindjárt kértem, hogy csomagomat vigye és közöltem, hogy mint tisztiszolgám fog szerepelni, esetleges igazoltatásnál. Egy ilyen igazoltatást tényleg megúszott. Érsekújvár elé este érkeztünk. A város előtt megállt a vonat és a vasutasok közölték, hogy ki kell szállni és át kell gyalogolni a város másik végére, az ott álló szerelvénnyel folytathatjuk utunkat. Kérdésünkre elmondták a vasutasok, hogy a pályaudvart az amerikaiak lebombázták az előző nap. Hát ez kellett nekem, ez a gyaloglás és a sötétség. Pótlegényem igencsak hálás volt és cipelte csomagomat és bele is tudtam kapaszkodni. A várost szinte meg kellett kerülnünk, mert még égtek a házak, füstölt ott minden és rémséges égett hullaszag terjengett már. Szerencsémre nem láttam az üszkös, romos romba dőlt városkát. Már épp elegem volt a romhalmazokból. Legényein valahol leszállt búcsú nélkül, ügyesen tüntette el magát. Magyardiószegen, a hivatalomban örömmel fogadtak. Legényszálláson kaptam szobát. Az üzem katonai parancsnoka felszólított másnap: ha sürgősen nem válók el, mint zsidót karszalaggal fog megjelöltetni. Ugyanis feleségem zsidó származású volt és így a nürnbergi törvények rám is vonatkoztak. Közöltem: ez már megtörtént és bemutattam a kaposvári bírósági tárgyalás határozatát a válásunkról. így aztán békén hagyott. Betegállományba kerültem a vakbéloperáció miatt, mivel a sebemet tamponozni kellett. Az üzemi katonai parancsnok kötelezett arra, hogy Galántán, az ottani honvédség ezredorvosá- nál jelentkezzek. Ott mondják majd meg, mikor leszek köteles jelentkezni valamelyik katonai egységnél. Hamar kitaláltam, hogy ezen ínséges időben jól kell ellátni azt a katonatiszti főorvos urat, ezért ahányszor jelentkeztem nála, mindig vittem a gyárból beszerzett finom konzerveket - hús, gyümölcs -, ami akkor az aranynál is többet ért. így aztán sokáig betegállományban tartott. Meg sem vizsgált. Inkább vizsgálta a hozott konzerveket. Persze, mindez titokban történt. A vizsgálatról (?) mindig adott újabb igazolást, hogy alkalmatlan vagyok szolgálatra. 1. Az illetékes minisztérium, a felügyeleti szervek biztosítsanak megfelelő támogatást, ösztöndíjakat a pedagógusállások betöltéséhez. 2. A Művelődési Minisztérium, a kormány gyorsítsa meg az iskola- szerkezet gyökeres átalakításának kimunkálását. 3. Az illetékes minisztériumok vizsgálják felül a gyermekélelmezési térítési díjak jelenlegi rendszerét. (Lassan de biztosan néptelenednek el a napközik... a szerk.) Javasolta a NEB a városi tanácsnak, hogy a kollégiumok helyzetét tekintse át, különös tekintettel a szakmunkásképző iskola tanulóinak kollégiumi elhelyezésére. Segítse a pedagógusok letelepedését, amihez városi támogatási rendszer kidolgozását is kéri, javasolja a NEB. A Petőfi gimnáziumnak javasolják: amennyiben a továbbtanulási igények nőnek, tegyék lehetővé, hogy az 1990-91- es tanévben is négy első osztály indulhasson. A lengyeli iskolának pedig azt javasolják, hogy a gyakorlatot folytatva úgy növeljék a létszámot, hogy ajelenlegi feltételrendszer minden részletét tekintsék át... mert szerintük (is!) enélkül az oktatás és a szociális ellátás minősége romlik, fokozódnak a feszültségek. -szsMár a tamponozások is elmaradtak, meggyógyultam! Unalmamban és hogy ne legyen egyhangú a további életem, újból megnősültem. Ottani gyári dolgozó nőt vettem el. Majd jelentkeztem a gyárban munkára. Pénztárosi, majd pénztárellenőri munkakörben alkalmaztak. Hiány volt egyébként is a munkaerőben. Ismét kezdtem a teniszversenyek szervezését, de nem sok sikerrel. Már igen jól kezdtem magam érezni, azonban rossz sejtelmek gyötörtek. Ugyanis éjszakánként áthallatszottak a Szlovákiában folyó partizánharcok, tűzpárba- jok, géppuskasorozatok. Közben a gyárban lévő nagy víztartályokat az amerikai repülők is célba vették. Szét is lőtték. Naponta'hallgattam az angol rádiót és tudtam pontosan, hogy miként áll a front. Még arra is emlékszem, amikor bemondták, hogy melyik községet foglalták el a szovjetek. A nyugodt élet nem tartott már soká. Jött a parancs, hogy a zsidókat gettóba kell vinni. így a kb. 100 tisztviselőnek több mint a fele gettóba került Galántán. Szomorú búcsú volt ez számunkra. Mint érdekességet kell elmondanom: felsőbb katonai parancsnokság elrendelte, hogy a gyár gépeit, mindent, ami leszerelhető, át kell menekíteni Nyugatra. így aztán előírták, hogy a férfiaknak meg kell tanulniuk traktort, tehergépkocsit is vezetni... Igen gyors kiképzés folyt. Én is sorra kerültem. De ezzel a gyorstalpalással nem mentek volna sokra velem, mert az első kanyarban már biztosan az árokba vittem volna a drága szerkentyűt. Jött a parancs, hogy minden ilyen és ilyen korú férfi 24 órán belül jelentkezni köteles az első katonai parancsnokságon. Az én katonai - üzemi - parancsnokom Szencre küldött. így ott a 92/3 újonc zászlóaljnál jelentkezzem. Hát, hogy nekem milyen buta szerencsém volt, mert a századparancsnokom Drinóczi János tényleges tiszt volt, századosi rangban. Ő Tolna megyei születésű és Bonyhádon járta a középiskoláit. Én addig nem ismertem, mert igencsak alattam járta a gimnáziumot. Lényeg az volt, hogy ő ismert engem és az egész családomat, apámat, aki tanította is. Helyettese, Pethő Gyula tartalékos hadnagy pedig dombóvári volt. Kaptam egy szakaszt. Megint ilyen beosztásban, de már más felfogásban. Ugyanis nem fegyvert adtak, hanem fapuskát. Azzal kellett gyakorlatoznunk. A bakáim valahogy elkerülték a behívót, így fronton sem lehettek. De leventék már voltak. Ezekben a szerencsétlen gyerekemberekben semmi hajlandóság nem volt a rend, fegyelem tekintetében és a harckészség is egyenlő volt a nullával. Szene községben házaknál voltunk elhelyezve. Naponta vonultunk ki - szeptembertől - gyakorlatokra. A harci feladatok voltak: kúszás, mászás, lőállás stb. De a legkedveltebb szórakozás a segreVerősdi volt... Parancsnokunkat igen szerették katonái, én is kedveltem. De kivételt velem sem tett. Ö még katonás volt. Igencsak jó kiállású férfi. Megjelenése tekintélyt parancsolt. (Folytatjuk.)
