Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-27 / 175. szám

2 ^fepÜJSÄG 1989. július 27. Ceausescuról, amerikai szemmel Igazgatói kinevezésekről döntött a vb Személyi változások több szekszárdi iskola élén (Folytatás az 1. oldalról)- Nem mindig négyszemközt. Bár az is előfordult. Máskor jelen volt a román kül­ügyminiszter, vagy az alelnök, vagy egy tábornok, vagy amerikai üzletemberek, szóval valaki. Tehát különböző emberek voltak jelen, amikor odamentünk, de ta­lálkoztam vele többször négyszemközt is, és meggyőződésem, hogy nagyon ra­vasz, a maga módján intelligens is.- Mit jelent, hogy a maga módján? Sztálinista, a legrosszabb fajtából ,- Ez azt jelenti, hog tehetsége van az emberek manipulálására és arra, hogy uralkodjon fölöttük, ellenőrizze őket. Na­gyon cseles abban az értelemben, hogy ha találkozik egy amerikai vezetővel, sokkal jobban ismeri annak az amerikai­nak a lelki beállítottságát, mint az az övét, és ahogy mi mondjuk, képes megnyomni a megfelelő gombot, hogy elnyerje a má­sik személy szimpátiáját vagy megérté­sét. Az árnyalatokat, utalásokat, a szavak közötti gondolatokat, még a mozdulato­kat is felhasználja, hogy közvetítse, amit a hallgatónak sugallni akar. De az tény, hogy szélsőségesen paranoiás, egomá­niás, aki komolyan azt hiszi magáról, hogy ő az Isten. Szerinte Romániában mindenki mindent neki köszönhet. Tehát ha van ipar, ha van valami gazdasági fejlődés, az mind Ceausescunak kö­szönhető. És minden haladás. De meg kell állapítanom, hogy uralma alatt túl sok fejlődés nem volt, hiszen ami ott van, az gazdasági katasztrófa. Ám ő azzal érvel, hogy amit mégis elértek, az az ő lángel­méjének és kemény munkájának, áldo­zatvállalásának köszönhető. Ezért füg­getlenül attól, hogy Romániában milyen nehéz az élet, ő azt mondja, hogy az ő gyerekkorában, a negyvenes években, meg a harmincas években sokkal rosz- szabb volt. Tehát az emberek valójában mindent neki köszönhetnek. Tehát Ceausescu alapvetően sztáli­nista, a legrosszabb fajtából. Olyan, aki komolyan gondolja, hogy át akarja ren­dezni a társadalmat, alapvetően azért, hogy őt és családját szolgálják, imádják. Az egész Ceausescu-klánra kiterjesztet­te a személyi kultuszt. De ezt az ideoló­giát torzított változatban arra is fölhasz­nálja, hogy igazolja, ésszerűvé tegye a nép fölötti totális ellenőrzést. Ezzel ma­gyarázható például az, hogy miért gon­dolja, hogy feltétlenül szükséges minden parasztot, gazdát, munkást elszakítani mindattól, amit a múltból ismer, legyen az kultúra, vallási meggyőződés, vagy csa­lád. Ezért pusztítja el a temetőket, a temp­lomokat, a házakat, a műemlékeket, min­dent, ami a múlt történelméhez, kultúrá­Rendkívül rossz hangulat alakult ki az elmúlt napokban a váci büntetés-végre­hajtási intézetben, ahol jelenleg 283 férfi van szigorított őrizetben. Július 24-én, hétfőn tragikus esemény is történt a fegyházban. Amikor hétfőn 14 órakor az elítéltek befejezték a műszakot, Kalányos Sándor 36 éves szigorított őrizetes az üzemben használt hígítót vett magához. Bezárkózott a WC-be, magára öntötte a nitrooldat felét, és meggyújtotta magát. Robbanás történt, tűz keletkezett, ezt észlelve a zárkatársak feltépték az ajtót. Ekkor még több levegő áramlott a helyi­ségbe, s újabb robbanás következett be. Kalányos Sándort súlyos égési sérülé­sekkel szállították a Budapesti Katonai Kórházba, ahol a leggondosabb kezelés ellenére sem sikerült az életét megmen­teni. A tragédia híre a szigorított őrizete­sek között rövid idő alatt elterjedt. Tudo­mást szereztek arról is, hogy Kalányos Sándor azt kiabálta: a szigorított őrizet intézménye miatt gyújtja fel magát, így akarja felhívni a figyelmet annak igazság­talan voltára. Az esetet követően hétfőn este 92 szigorított őrizetes megtagadta a vacsora átvételét; így akarták kifejezni szolidaritásukat Kalányos Sándorral, il­letve szembenállásukat a szigorított őri­zet intézményével. Még ezen az éjszakán két elítélt, Mészáros Lajos és Budai Zol­tán öngyilkosságot kísérelt meg, ugyan­csak a szigorított őrizet elleni tiltakozásul. Sérüléseik nem voltak súlyosak, rövid időn belül visszaszállították őket az inté­zetbe. jához, a Nyugathoz, Európához, a civili­zációhoz kapcsolódik. Mindezt felszá­molja és az embereket kis betonkockák­ba zsúfolja, olyan lakásokba, ahol az el­lenőrzése alatt állnak és teljesen tőle függ, van-e ennivaló, fűtés, villany, víz és minden egyéb. Szerinte így kell uralkodni, ellenőrizni és engedelmességre kényszeríteni min­denkit a társadalomban. Ez nagy tragé­dia a XX. században.- Bizonyos értelemben hatással volt önre? Hiszen említette, hogy Ceausescu elsősorban az amerikaiakat igyekszik befolyásolni. Én gyanakvó voltam- Mondjuk úgy: az első alkalommal, amikor az ember találkozik vele, na­gyobb hatást gyakorol rá. De ha ismétel­ten találkozik vele, ez a hatás gyengül, hi­szen kiderül, hogy ugyanazt a közeledési módot ismétli, amely az első alkalommal még normálisnak tűnhet, mert a látogató­nak még új.- Milyen ez a közeledés? '- Pszichológiai megközelítés. Igyek­szik elérni, hogy a látogató bűnösnek érezze magát. Védekezésre kényszeríti az embert és igyekszik rátapintani arra, ami szerinte az illető személynek fontos...- És amikor első alkalommal találkoz­tak, sikerült neki?- Velem nem, hiszen én éltem csalá­doknál Romániában, akik elmondták, mi­lyen kártékony, micsoda szörnyeteg, mit tett, hogy tönkretette az ország népét. Én tehát nagyon gyanakvó voltam és Ceau­sescu már kezdettől fogva nagyon fá­rasztott. Nos, csak azt akarom mondani, hogy Ceausescu első találkozáskor jó előadást rendez.- Szerintem az az alapkérdés, hogy Románia hogyan termelte ki ezt a vezetőt, és az, hogy hogyan tudna megszabadul­ni tőle?- Szerintem Ceausescu a rendszer lo­gikus terméke. A gyakorlatban a kommu­nista rendszernek ez a legrosszabb ol­dala. Hiszen, ha hatalomra juthatott Sztá­lin vagy Kim Ir-Szen Észak-Koreában és Pol Pót Kambodzsában, akkor miért ne lett volna esélye Ceausescunak is, aki megszerezhette a teljes uralmat az em­berek fölött. A második világháború után a sztálini éra Romániában sikerrel terro­rizálta az embereket, megfélemlítette és nagyfokú engedelmességre kényszeri- tette őket. így tehát Ceausescu most már építhet erre a sztálinista rendszerre ab­ban, hogy totális ellenőrzésre tegyen szert és hogy még inkább megnyomorít­sa az embereket. Szerintem a román népnek a határokon kívül élőkkel együtt A büntetés-végrehajtás országos pa­rancsnoka kedden reggel tájékoztatta Kulcsár Kálmánt a történtekről. Az igaz­ságügy-miniszter felhatalmazása alap­ján Kun László vezérőrnagy, a büntetés­végrehajtás országos parancsnoka ked­den tárgyalt a szigorított őrizetesek kép­viselőivel, akik közül délben már 155-en nem vették át az élelmet. A munkát nem tagadták meg, de biztonsági okokból mindenkinek a zárkában kellett marad­nia. Az esetről, a váci büntetés-végrehajtási intézetben történtekről, s ezzel együtt a szi­gorított őrizet intézményével kapcsolatos elképzelésekről tegnap sajtótájékoztatót tartottak az Igazságügyi Minisztériumban. A szigorított őrizet - mondotta László Jenő miniszterhelyettes - a kiszabott szabadságvesztés letöltése után további szabadságelvonást jelent. A bíróság an­nak a többszörös visszaesőnek rendeli el a szigorított őrizetét, akit korábban bizo­nyos - például élet elleni, úgynevezett erőszakos, közrend, vagy vagyon elleni - bűncselekmények elkövetése miatt leg­alább háromszor, egyenként egy évet meghaladó, végrehajtandó szabadság- vesztésre ítéltek. A miniszterhelyettes utalt arra, hogy a tárca már korábban hozzákezdett a bün­tető jogszabályok felülvizsgálatához. En­nek egyik eredményeként az Ország- gyűlés eltörölte a halálbüntetést a politi­kai bűncselekmények esetében, kiiktatta a BTK-ból a közveszélyes munkakerülés vétségét. A büntetőjog reformjának leg­tenniük kell valamit azért, hogy megsza­baduljanak nemcsak Ceausescutól, ha­nem annak a lehetőségétől is, hogy még egyszer megszerezze a hatalmat egy Ceausescu.- De hogyan? Kik és mit tegyenek? Meg kellene vonni tőle a támogatást- Ez nagyon nehéz kérdés. Nekem, mint kívülállónak nagyon nehéz erre vá­laszolnom, csak azt mondhatom, hogy jó lenne, ha az országon belül mind többen nagyobb bátorságot tanúsítanának. Voltak merész emberek, és sokan bát­rak azok közül is, akik elmenekültek az országból. De az országon belül több embernek kellene késznek állnia arra, hogy bátran fellépjen és kinyilvánítsa szembenállását. Hasonlóképpen kell tennünk nekünk itt Nyugaton is. Mert mi nem a népet támogattuk, hanem Ceau­sescu rezsimjét. Ez a Nyugat szemontjá- ból tragikus: Ceausescu részben azért tudott hatalmon maradni, mert az Egye­sült Államok, a nyugatnémetek, az ango­lok, a franciák támogatták és segítették. Meg kell értenie valamennyiüknek, hogy ez nem célravezető módszer, hogy min­den támogatást meg kell tőle vonni, el kell szigetelni, meg kell mutatni a világnak, hogy ez az ember szörnyeteg, és valójá­ban szankciókkal és más gazdasági in­tézkedésekkel kell büntetni. Ezt kell ten­ni. A nyugati világnak össze kell fognia és azt a politikát kell követnie, hogy nem támogatja Ceausescut.- Később, 1985 után visszatért Romá­niába?- Azóta nem. Engem is nemkívánatos személynek nyilvánítottak Romániában. Nagyon veszélyes lenne visszatérnem amiatt, amit Ceausescuról és rendszeré­ről mondtam. Ugyanis ez a nagyhatalmi rezsim az egész lakosságot engedel­mességre kényszeríti. Az emberek gya­korlatilag 24 órán át azzal foglalkoznak, hogyan szerezhetnének némi ennivalót maguknak. Romániában azért dolgoz­nak olyan keveset és rosszul, mert a leg­több ember kénytelen valami ennivaló után kutatni, megvesztegetéssel, hazug­sággal, csalással. Ilyenné teszi az embert ez a korrupt és hanyatló rendszer, amely szörnyű pusztítást végez az emberek lel­kében, szívekben, szellemben. De mint reménykedő ember elmondhatom: 1981 és 1985 között a helyszínen figyelhettem meg, hogy mitől fél a legjobban Ceau­sescu: ő az emberektől fél. jelentősebb része a büntetési rendszer felülvizsgálata, benne a szigorított őrizet szabályozása - mondotta a miniszterhe­lyettes. Ez utóbbi problémával az elmúlt hónapokban - elsősorban különböző szakmai fórumokon - többször foglal­koztak, s a kérdés tudományos megkö­zelítése is napirenden van. Az Igazság­ügyi Minisztérium álláspontja szerint a szigorított őrizet intézményét meg kell szüntetni, mert nem érte el a bevezetése­kor, 1975-ben kitűzött célt, a visszaeső bűnözés visszaszorítását. A vezérőrnagy - a miniszter felhatal­mazása alapján - kedden tájékoztatta a szigorított őrizetesek képviselőjét arról, hogy a minisztérium még az idén az or­szággyűlés elé terjeszti a szigorított őri­zet megszüntetésére vonatkozó törvény- javaslatot. Ám már ezt megelőzően, szeptember 1-ig folyamatosan félbesza­kítják a végrehajtást; szabadlábra helye­zik tehát azt a 283 férfit, és 14 nőt - utób­biak egyébként Kalocsán töltik bünteté­süket -, akik jelenleg szigorított őrizet alatt állnak. Az elítéltek egyébként felkészülten, különböző jogszabályokra, tanulmá­nyokra hivatkozva indokolták meg, miért is tartják elfogadhatatlannak a szigorított őrizet intézményét. Nem a büntetés-vég­rehajtás működése, a végrehajtás ellen volt kifogásuk, hanem magát a jogintéz­ményt tartják elfogadhatatlannak. Ra­gaszkodtak ahhoz, hogy a keddi tárgya­lás kapjon nyilvánosságot a sajtóban, ígéretet tettek arra, hogy a rendkívüli események miatt elmaradt munkát akár hét végi műszakokban pótolják, s szaba­dulásukat követően mindent elkövetnek, hogy magatartásuk ellen semmilyen ki­fogás ne merüljön fel. A megbeszélést követően mindnyájan felvették az élelmet és dolgozni kezdtek. Szekszárd Város Tanácsának Végre­hajtó Bizottsága tegnap több helyi okta­tási intézményt érintő személyi kérdés­ben hozott döntést. A testület dr. Jeszenszky Lászlót, a Csapó Dániel Mezőgazdasági Szakkö­zépiskola nyugalomba vonuló igazgató­ját - több évtizedes pedagógusi tevé­kenységét elismerve - július 31 -i hatál­lyal beosztásából felmentette, s az intéz­mény élére 1994. július 31-ig határozott időre Harangozóné dr. Rózsa Katalint nevezte ki. A vb Faludi Jánosnak, a 4. Számú Általános Iskola igazgatójának munkaviszonyát - korengedményes nyugdíjazására tekintettel, eredményes tevékenységét megköszönve - meg­szüntette. A végrehajtó bizottság döntése alapján az új igazgató Vitéz Zsolt, a me­Ülést tartott tegnap délután az MSZMP Bonyhád Városi Bizottsága, melyen Kri- zsán István városi első titkár adott tájé­koztatót a megyei pártbizottság legutób­bi üléséről, valamint szólt a nyári időszak aktuális feladatairól is. Ezen a pártbizott­sági ülésen jelentette be Vanya György a városi pártbizottság titkára, hogy a Szek- szárd-Sárköz és Vidéke Áfész által kiírt pályázatot megnyerte és ezzel augusztus (Folytatás az 1. oldalról.) Az elmúlt egy hónap alatt az élet szá­mos kérdést megválaszolt, másokat to­vábbra is ,nyitva hagyott. Úgy látom, Nyers Rezső pártunknak nem formális elnöke, hanem valóban a párt,első em­berévé vált, akinek hitelességét kévésén kérdőjelezik meg. Több évtizedes kitartá­sa a reformok ügye mellett alkalmassá tette arra, hogy több százezer kommu­nista összefogását - ha nem is monolit egységét - elősegítse. Meggyőződésem, hamis illúziót ker­get, aki az egyformán gondolkodásban látja pártunk választási esélyeinek kul­csát. A hangsúlyt az önállóan gondolko­dó egyének és irányzatok összefogására kellene fektetnünk. Az összefogás céljá­nak pedig nemzetünk mielőbbi felemel­kedésének szolgálatát tekintem, amihez csupán eszköz és nem cél a választási siker. Az MSZMP reformszárnya (amelynek csupán részei a reform körök, még ha a legszervezettebbek is) jelentős sikereket tudhat magáénak. Legjelentősebbek ta­lán az igazi platformszabadság kivívása, a pártkongresszus idei összehívása, a reformerők túlsúlyra juttatása a legfel­sőbb vezetésben és a helyi pártszervek­ben, a reformszárny álláspontjának meg­jelenése különféle kérdésekben a párt „hivatalos” álláspontjaként. Például a budapesti pártbizottság vég­rehajtó bizottságának „Mit képvisel­jünk?” című vitaanyaga, amely a szegedi platformtervezet gondolatvilágából merít. Ami zavarba hoz sokakat: a szavak és a tettek egységének hiánya. Gondolok itt a kongresszusi küldöttválasztások ano­máliáira, s ez különösen Budapesten szembeszökő, a tisztségviselők újravá­lasztásának halogatására az alapszervi vezetőségektől kezdve felfelé a görcsös ra­gaszkodásra a küldöttválasztások augusz­tusi „lezongorázására”, holott már fél or­szág reformkörei követelik ennek szep­temberre halasztását, nem is beszélve a kongresszus időpontja körüli csetepatéról. gyei tanács művelődési osztályának he­lyettes vezetője lett. A Rózsa Ferenc Kö­zépiskolai Kollégium igazgatóját, dr. Dit- tert Jenőt - munkahelyváltoztatás miatt - ugyancsak felmentették beosztásából. A művelődési osztály előterjesztésére Frei Lászlónét a 2., Csapóné Deák Veronikát a 3., dr. Nagy Ferencnét pedig az 5. szá­mú óvoda vezetőjének nevezték ki. A Központi Politechnikai Műhely megüre­sedett vezetői álláshelyét augusztus el­sejétől Molnár Géza, a Tolna Megyei Pe­dagógiai Intézet oktatástechnológusa tölti be. A vb ülés következő napirendi pontja­ként a résztvevők helyszíni bejárás folya­mán ismerkedtek a Szekszárd-Sárköz és Vidéke Áfész különböző egységeivel és azok munkájával. 1-től elnyerte a szekszárdi Skála Áruház igazgatói posztját. Kérte a jelenlévő párt- bizottsági tagokat, hogy titkári funkciója alól, valamint pártbizottsági tagsága alól mentsék fel. A pártbizottsági tagok a beje­lentést tudomásul vették. Az ülésen részt vett Lipovszky Gyula a megyei pártbizott­ság titkára is, aki meleg szavakkal méltatta Vanya György munkáját, új beosztásához további sikereket kívánt. Mindennek ellenére pártunk vezetése már nem hátrál, hanem előre megy, és igyekszik a társadalmi mozgások élére állni. Ebben a hivatásos pártmunkások egy része segíti. Még óriási munka áll előttünk, ha azt akarjuk, hogy a kongresz- szusig a párt újjászülessen, hiteles veze­tőkkel, képviselőjelöltekkel állhasson ki a választók elé megméretni magát. Jelképes értékű, hogy a párt elnöké­nek első nyilvános közszereplésére jú­lius 5-én került sor a budapesti reform­körök több száz képviselője előtt. Egye­bek között arról szólt, hogy a reformkörö­ket a párt avantgárdjának tekinti. Szavaiban tapintatos tanács is volt: ar­ra is vigyázni kell, ne szaladjon túlzottan előre, mert ha a derékhad leszakad, az élcsapat magára marad. Úgy tűnik, ezt a vidéki reformkörök - helyi sajátosságai­ból fakadóan - maguktól és hamarabb felismerték. Mint ahogy azt is, hogy együtt kell működni a pártapparátusból is azokkal, akik őszintén óhajtják ezt. Mindezt persze sok budapesti reformkör is felismerte, csak némi késéssel. Fontosnak tartom, hogy ne csupán a saját szablyájukat élesítsék, ne akarjunk egyre radikálisabb jelszavakkal „verse­nyezni” a pártvezetés - nagyrészt tőlünk átvett - céljaival. Mozgalmi jellegünket megtartva célszerűbb lenne aktív integ­ráló szerepet betöltenünk a kongresszu­si felkészülés folyamatában. Jelenti ez a dokumentumok előkészítésében való aktív részvételt is, de mindenekelőtt a párton belüli és a párton kívüli tömegek­kel folytatandó még aktívabb párbeszé­det. Nem véletlen, hogy éppen most, a többpártrendszer csíráinak megjelené­sekor kezdi betölteni pártunk önmaga el­lenzékének szerepét is, ami a pártállam­ban lehetetlen volt. Azonban a pártnak újjászületésében csak konstruktív ellen­zék segíthet belülről. SZÁNTÓ GYÖRGY az MSZMP reformkörök országos tanácskozása előkészítő bizottságának tagja (MTI-Press) Beszterczey Gábor Miért lázadtak fel a váci börtön foglyai? A bonyhádi pártbizottság ülése Felmentését kérte a városi titkár Reform körök válaszúton

Next

/
Thumbnails
Contents