Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-26 / 174. szám
1989. július 26. , TOLNA \ 4 niÉPÜJSAG A reménység esztendei Amikor először találkoztam vele, már ismert ember volt, a Pécsi Szabad Szó szerkesztője, akkor szervezte a Parasztnépfőiskolát tanulmányokat írt a Sorsunkba, serénykedett a Batsányi Társaságban, elkészítette a falukönyvtár tervezetét, nevéhez fűződik a kaposvári könyvtár megteremtése, később levéltárosként tevékenykedett, rendbe tétette Berzsenyi feldúlt nik- lai sírját és házát, nevéhezfűződikaz országos hírű somogyi népi együttes sikere, s miután mindig talált magának munkát, jelenleg a Hazafias Népfront Országos Honismereti Bizottsága elnökeként dolgozik. Az elmúlt évtizedekben tudós munkák sorát adta ki, maga is fontos tanulmányokkal gazdagította tudományos irodalmunkat, s a kevesek közé tartozik, akiről senki nem mondott rosszat soha, sok évtizedes barátságunkat én is csak azzal tudom jellemezni, hogy egy rossz szó sem esett közöttünk. Azt sem hallgatom el, hogy mindig felnéztem rá, mert töretlen pályáját a szolgálat és hűség jellemezte, a súlyos évek sem csüggesztették el, s ha másra nem volt lehetősége, maga köré gyűjtötte a somogyi tanács dolgozóit, népdalokra tanította őket s a közös éneklés öröme vezetett el a több mint száztagú népi együtteshez, mely fennállása másfél évtizede alatt másfél ezer előadást tartott, itthon és külföldön. Most megjelent könyve, amelynek A reménység esztendei címet adta, gazdag életének 1945-1949 közötti szakaszáról szól, műfaji megjelölése szerint „életrajzi számadás a koalíciós évekről”, amelyben a számadásra tenném a hangsúlyt, de miközben számot ad mindarról, amit tett s ami foglalkoztatta, a kort is megrajzolja, leveleket közöl, dokumentumokat, tehát történelmet Ir, mégpedig úgy, hogy kitér a szubjektivizmus csapdái elől, s bár nem hallgatja el személyes vonzalmait - miért is tenné? -, annyira tárgyilagos tud lenni, hogy könyve elsőrendű forrássá válik. Ezekről az évekről még mindig keveset tudunk. A koalíciós évek egységes tömbként állnak előttünk, melyben sokszor még ma is kísért a sematikus ellenségkép. Pedig ez az időszak valóban a reménység néhány esztendeje volt, amikor a háborúból ocsúdó ország, ezernyi nehézség között, a jövőben kereste az utat. Gyakran életveszélyben, szó szerint. Kanyar József könyvéből tudom, hogy a somogyi földeken 1945. augusztus végéig 143 727 aknát szedtek fel, mert nemcsak a lerombolt hidak, szétbombázott házak jelentették a háborús örökséget, hanem az elrejtett, felrobbanásra kész aknák is. Másban is ez a pontosság jellemzi. Számadatokat közöl például az első választások eredményéről, amikor a Nemzeti Parasztpárt 23 képviselőt küldött a parlamentbe, s Baranyában és Tolnában 19 726, Somogybán 13106 szavazatot kapott, ellentétben a kisgazdákkal, akikre a három megyében több mint háromszázezren voksoltak. Egyéb adatokkal is szolgál. 1939-ben egy traktor 745 mázsa búzába került a felszabadulás után már 1065 mázsába, de arról is tudósit, hogy abban az időben mennyibe kerültek az újságok. Közben megelevenedik a kor, Keresz- tury Dezső, Erdei Ferenc, Illyés Gyula alakja bukkan fel, Tolnából Szabó Bertalan, Czéh József, s mennyien még! Szolid intimitásokkal is szolgál, mint például Fü- lep Lajos második házasságának (első felesége az iró Erdős René volt) néhány részletével, mindig tárgyilagosan, s ameny- nyire saját emlékeimmel szembesíteni tudom, az igazságnak megfelelően. Kanyar József új könyve fontos és hiteles adalék a korhoz, rengeteg eddig hozzáférhetetlen hivatalos irattal, személyes levéllel, de azt is hozzá kell tennünk, hogy vérbeli iró műve ez a visszaemlékezés, melynek lapjait valósággal átmelegíti a jelenlét ténye. Egy nagy tudós és igaz ember idézi meg a múltat, azt is sejtetve, hogy ma is a régi reménység, élteti s talán még megadatik neki, hogy egyszer megírja az új reménység esztendeinek történetét is. (Pannónia könyvek) CSÁNYI LÁSZLÓ Jótékonysági koncert a gyermekekért A római katolikus egyház szellemi fogyatékos gyermekeket támogató alapítványa javára rendeztek zenés estet a múlt héten a szekszárdi Mayer Mihály segédpüspök SZMT-székház nagytermében. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt Tolna Megyei Szervezete és az SZMT Központi Könyvtára által szervezett programot dr. Mayer Mihály segédpüspök nyitotta meg, beszédében méltatva az ipolytölgyesi fogyatékos gyermekek érdekében tartott műsor jelentőségét. Gazsó István gitáros-énekes Donovan művekkel és skót népdalokkal szórakoztatta a közönséget, a szekszárdi Holló együttes pedig versmegzenésítésekkel, illetve saját számokkal lépett fel. Mivel összegszerűen megállapított belépődíj nem volt, mindenki maga határozta meg, hogy mennyi pénzzel járul hozzá az alapítványhoz. Ez esetben a számla valamivel több, mint kétezer forinttal gyarapoKönyvtári nyár (II.) A szándék: nyitni, megtartani, megnyerni az olvasókat Mészáros Ferenc tanár készülő nyelvtörténeti munkájának anyagát gyűjti Amint megjelent, leemelhetjük a polcról.. A megyei könyvtárban a nyár nemcsak a zeneműtárban hozott újdonságokat. Nemcsak a kölcsönözhető hanglemezek, videokazetták, hangoskönyvek körét bővítették, de megindult a hét végi folyóiratkölcsönzés is. Egyelőre próbálkozásként - mondotta Sági Györgyné igazgatóhelyettes -, hiszen eddig ilyen szolgáltatása a könyvtárnak nem volt.- Hogyan történik a kurrens folyóiratok hét végi kölcsönzése, milyen jelenleg a folyóiratok olvasottsága, milyen új folyóiratokat ajánl az olvasók figyelmébe? - fordultunk az olvasók tájékoztatását célzó kérdéssel az olvasóteremben Lóridon Ilonához.- Szeretnék, ha több olvasóhoz eljutnának a periodikák.'A kölcsönzés célja az olvasók megtartása, újak megnyerése és a folyóirathasználtság növelése. Legtöbből ugyan egyetlen példány jár a könyvtárnak, az évfolyamokat év végén beköttetjük, mégis megbízunk az olvasókban, abban a reményben, hogy megértik, ilyen körülmények között mennyire fontos, hogy az évfolyamok hiánytalanul kerüljenek a kötészetre, hogy minden szám idejében történő visszajuttatása elengedhetetlen emiatt. Jó néhány megyei könyvtár évek óta biztosítja olvasóinak ezt a szolgáltatást, ezt tesszük mi is most már, bár szűkek az anyagi kereteink, ezért nem tudunk külföldi folyóiratokat több példányban előfizetni... Ez a körülmény akadályoz némileg abban is, hogy a naponta megjelenő új folyóiratokat, kiadványokat teljességükben beszerezzük, hiszen nem szeretnők a régiek előfizetését sem lemondani. Nem szűkítjük a kölcsönzés körét: mindent, ami iránt érdeklődés mutatkozik, kölcsön- zünk hétvégeken. A külföldi folyóiratok közül a Sternt, a Der Spiegelt, a Jours de France-ot, a Newsweeket, a National Geographicot, a Geot, a Hamburgban megjelenő Merian- sorozatot, külföldi lakáskultúra-lapokat, kertépitéslapokat, az Art et Décora- tiont. A napilapok közül keresik a Frankfurter Allgemeinét, a képes hetilapok közül legnépszerűbb a Reform, nem mindenkinek van pénze drága folyóiratokat vásárolni. Egyre jobban kedveljük a Mai Napot, mert frappáns, rövid, naprakész információkat nyújt. Sokan olvassák a Képes Hetet. Általában szeretik a magazinokat. Az ifjúsági lapok olykor el is tűnnek... Nagyon népszerű a Magyar- ország, a HVG és az Ötlet, bizonyos jól meghatározható réteg olvassa a Figyelőt. A Kapu a vártnál szűkebb közönséghez szól, éppúgy, mint a Hitel. Kétnyelvű - holland-magyar, olaszmagyar, magyar-finn - folyóiratokból, mint megtudom, csak mutatóban találunk példányokat, kevés a pénz az ilyesmire... Akit a számítástechnika érdekel, számíthat rá, hogy ebben az évben már hozzájut a CHIP magyar nyelvű változatához a Mikroszámítógép magazin és a Mikrovilág mellett. Ami elgondolkodtató: bár szivesen kölcsönöznék is őket, az irodalmi, társadalomtudományi lapokat csak azok keresik, akik továbbtanulnak, nincs különösebb érdeklődés irántuk. Egy bizonyos: az olvasó felé ilyen mértékben nyitott könyvtár hatalmas nyereség mindannyiunknak. Ezt a megállapítást a fentebb lejegyzetteken kivül a személyes tapasztalat is igazolta, hiszen ez a könyvtár képes volt egymaga biztosítani könyvállományából az ELTE orientalisztika-tanszéke által a felvételi vizsgára javallott, Kínával kapcsolatos, tizenötezer oldalt kitevő teljes bibliográfiát, mindösz- sze négy kiadvány kivételével. Amihez a fővárosi felvételizők csak igen hiányosan tudtak hozzájutni... DOMOKOS ESZTER Fotó: KISPÁL MÁRIA Paul Robeson, a politikus énekes A szupersztár énekes, aki színpadi sikerét feláldozta kudarcba fulladt politikai küldetéséért igy emlékeznek ma az Egyesült Államokban a 90 éve született Paul Robesonra. A New Jersey állambeli Princetonban látta meg a napvilágot. Apja egykor rabszolga volt, majd pap lett belőle. Paul Robeson jól tanult, sokat sportolt és hamar megnősült. Egy amatőr színházi társulatnál kezdett, majd néhány sikertelen darabban nyújtott nagyszerű teljesítményére felfigyelt Eugene O’Neill és szerepet adott neki több darabjában. A „Jones császár” című, egy hálókocsi-kalauzból lett déltengeri szigeti zsarnokról szóló O’Neill darabban Robeson 1925-ben Londonba is eljutott és az ottani fellépés elindította a világsiker felé. Művészetét Shaw és H. G. Wells méltatta. New York és London között ingázott - a brit fővárosban tette híressé az „OI'Man River" című spirituálét - Othello szerepében, belekóstolt Shakespeare-be is, majd a harmincas években filmszerepek következtek, egyebek között Korda Sándor rendezésében is. 1934-ben Szergej Eizenstein meghívta Moszkvába és a szovjet fogadtatás fordulópontot jelentett életében. „Mióta az eszemet tudom, először éreztem magam nem niggernek, hanem emberi lénynek”, mondta később. Még Litvinov külügyminiszter is fogadta. Az Eizensteinnel tervezett filmből nem lett semmi, ám Robeson attól fogva aSzovjetunióésa kommunizmus ügyének szószólója lett. Nem lépett be az amerikai kommunista pártba, de politikai megnyilatkozásaiban hűen követte a mindenkori szovjet vonalat. 1943-ban ismét a Broadwayn lépett föl Othello szerepében. Utána a frontokat járta és a katonáknak énekelt. A háború után őt is elérte a McCarthy-féle üldözés, igaz, csak útlevelét vonták be. Mikor viszszakapta, megkezdődött új karrierje a kelet-európai országokban adott koncertsorozatokkal. Nemzetközi Lenin-békedíjat kapott. Ismét embernek érezhette magát és ez annál is fontosabb lehetett számára, mert odahaza osztályos társai, a Martin Luther King zászlaja alá sorakozó feketék is megtagadták, elfordultak kezdeményezéseitől - nem utolsósorban azért, mert úgy vélték, túlságosan elkötelezte magát a kommunista „vonal” mellett. Robeson 1961-ben öngyilkosságot kísérelt meg egy moszkvai szállodában. A Szovjetunióban, majd Angliában kezelték. Miután hazatért az Egyesült Államokba többé már sohasem volt a régi. Az ”01 ’Man” elvesztette életkedvét és hosz- szú, de elvonultságában töltött évek után, 1976- ban végleg elhallgatott. Milovan Dilasz: Találkozások Sztálinnal Szinte letehetetlen olvasmány, ugyanakkor kitűnő lélekrajz. Sztáliné és az őt eleinte istenítő partizán tábornoké és politikusé, a szerzőé. Milovan Dilasz (a D betű szárát egy ferde vonallal metszve, a név Gyilasznak ejtendő) a kezdet kezdete óta ott harcolt Tito oldalán. Akinek később kegyvesztettje, bebör- tönzötte lett és egyben a jugoszláv politikai élet egyik legérdekesebb személyisége. Részese annak a páratlan tettnek, amivel egy leigázott nép a hozzá mérten fantasztikus katonai erőt jelentő hitleri Németország megszállása alatt hadsereget, frontokat és kormányt tudott teremteni. Vigyázó szemüket közben az imádott Moszkvára vetették, ahol a jugoszláviai helyzetet egyáltalán nem értették meg és Tito elismerésével is jóval az angolok után kullogtak. Kalandos úton el kellett repülni Moszkvába, Sztálint felvilágosítandó. Aki eleinte szóba se állt a delegációval. Amikor pedig megtette, abban se volt sok köszönet - Dilasz szerint a rövid lábú, hosszú törzsű és karú, egészében eléggé gnómszerű Sztálin félelmetesen változó hangulatú egyéniség volt. Barátságos és rideg, odafigyelő és fontos dolgokat a füle mellett elengedrwlátszó, aki senkit nem engedett közel magához - kivéve talán az őt feltétlenül kiszolgáló, hideg, gépember Molotovot. A népek sorsa, önálló érdekei egy szikrát se érdekelték. Számára mindenki csak mellékszereplő volt a nagy orosz he- gemonizmus sakktábláján. Félték és imádták, akik nem ismerték és ő valóban művészi módon gondoskodott arról, hogy senki ne ismerhesse meg igazán. Imádták és imádtatta magát, abból az ösztönös felismerésből, hogy a tömegeknek szüksége van bálványokra. Amit - mellékesen Szólva - Hitler is észrevett és kihasznált. Jugoszláviát a szovjet csapatok sose szabadították fel, ezt megtették Tito partizánjai önmaguk. Leszámítva egy viszonylag elhanyagolható területrészt, ott azonban az erőszakoskodásoknak és erőszakolásoknak olyan tömegét követték el, amit a Sztálinhoz hű szerb kommunisták se tudtak szó nélkül hagyni. Kiváltva ezzel örjögő dühét és teljes értetlenségét. A bírálat ugyanis „alulról jött”, épp úgy, mint ahogy a jugoszláv társadalom Tito-féle modellje szintén alulról építkezett. Sztálin az oroszul kitűnően beszélő, nagyon jó stiliszta Dilaszt tekintette fő ellenfelének, Tito ideológiai befolyásolójá- nak. Az nem derül ki a kötetből, hogy ebben mennyiben lehetett igaza. Számtalan emberi részlet, megjegyzés, a lélek mélységeibe betekintést engedő véletlen elszólás azonban annál inkább. Utolsó találkozásuk idején Sztálin már szóba se állt Dilasszal. Akinek nemcsak ezt a kitűnő könyvét, hanem a már minden világnyelvre lefordított hires „Az új osztályt” is jó lenne mielőbb magyarul olvasni. A Holló együttes és közönsége ORDAS IVAN
