Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-26 / 174. szám

1989. július 26. iRrtEPÜJSÄG 3 Elsőként kapta meg a KÁF-emblémát A fregolis tervei Ilii Még korai az új vállalkozásról nyilatkozni (Folytatás az 1. oldalról.)- Természetesen nem erőltethe­tem, ha üzleti érdekeiket sértené a nyilvánosság a jelenlegi stádiumban. Helyette beszélgessünk a múltról. Arról, hogyan sikerült felépíteni a je­lenlegi „birodalmát”. Sokan ismerik önt Szekszárdon, tudják, hogy van a Bálint közben egy fregolis, egy jól menő kisüzem, ahol a ruhaszárí­tók mellett előszobafalakat, cipőtar­tókat és egyéb lakásfelszerelési cik­keket is gyártanak. Mikor és mivel kezdte az önálló üzletet?- 1971-ben váltottam ki iparenge­délyt lakatos szakmára. Ez lakossági szolgáltatási tevékenységet jelentett, és rendelésre készítettem vasajtő- kat, kapukat, aknafedlapokat. Ké­sőbb az egyik Budapesti Nemzetközi Vásáron felfedeztem a szögbelövési technikát egy nyugati standon, ami abban az időben még ismeretlen volt Magyarországon. Úgy gondoltam, hogy a gyorsan szaporodó panella­kások miatt ennek nagy jövője van nálunk is, így aztán szögbelövésre, ütvefúrásra specializálódtam, mi­után megvettem a gépeket és letet­tem a szükséges vizsgákat. A számí­tásom bejött, jó üzlet volt ez néhány évig.- Ezután jött a fregoli?- Igen. Én mindvégig valamilyen markáns profilra vágytam, egy ter­mékre, amit folyamatosan lehet gyártani, a munkát előre meg lehet tervezni és persze jól el lehet adni. Ez biztonságosabb, nyugodtabb életet, munkamenetet jelent, minta szolgál­tatói tevékenység. Szóval törtem a fejemet egy ilyen terméken és végül kitaláltam ezt a fregolit. Elvittem a BNV-re és pályáztam a Kiváló Áruk Fóruma emblémára. Meg is kaptam az országban elsőként a kisiparosok közül. A KÁF-embléma használatá­nak joga három évig érvényes, aztán újra pályázni kell. Azóta már negyed­szer nyertem el ezt a jogot.- Gondolom, ez jó reklám volt.- Persze, nem volt hiány megren­delésben. Alkalmazottakat vettem fel, hogy az igényeket ki tudjam elé­gíteni. Egy vállalkozó mindig azon gondolkodik, hogy miként tudná az üzletet, a forgalmat bővíteni, ugyan­akkor pedig a termelési költségeket lejjebb szorítani. Tehát fejlesztettem, ahogy az időm, erőm, anyagi lehető­ségem engedte. Növekedett az al­kalmazottak száma, új termékek gyártásába kezdtünk, amihez a mű­ködési engedélyemet is ki kellett egészíteni a műanyag-feldolgozó és a faárukészítő tevékenységekkel. Közben gépesítettem is a munkát saját gyártású berendezésekkel.- Ritka az olyan iparos, aki a saját termelőeszközeit is maga készíti. Mi indokolta ezt?- Egyrészt ilyen megszállott bar­kácsoló vagyok, egy adott műszaki­gépészeti probléma nem hagy nyu­godni, amíg meg nem oldom. Más­részt pedig, kényszer is volt, hiszen az én speciális elvárásaimnak meg­felelő gépet nem tudtam volna a boltban megvenni. Szóval ez volt a legegyszerűbb és legolcsóbb meg­oldás. Ma már szinte minden alkat­részt mi gyártunk a fregolikhoz.- Azért azt kétlem, hogy egyszerű lett volna megtervezni és megépíteni egy műanyag-fröccsöntő, egy extru­der vagy egy kötélgyártó gépet, hogy csak a nagyobbakat említsem.- Hát, sok fejtörésbe és kísérlete­zésbe került, de szívesen csináltam. Kellett bizony egy-egy év, mire egyi­ket, másikat összehoztam. De azóta is megbízhatóan, jól működnek.- Hányán dolgoznak és milyen ér­téket állítanak elő?- Tizenöt alkalmazottam van, ta­valy 16 millió volt a forgalmunk.- Mitől megy ilyen jól egy vállalko­zás?- Sok összetevője van. Állandóan jó minőség, maximális szállítási fe­gyelem, ésszerű ár. A megrendelő­ket ezekkel lehet megszerezni és megtartani. Ez persze nagyon sok munkát jelent, a négy-öt óra alváson kívül egész napos elfoglaltságot. A feleségem szerencsére sokat segít, egyenrangú társam a munkában. Egy vállalkozást állandóan fejleszte­ni kell, nem szabad megpihenni. A jövedelmet vissza kell forgatni és nem felélni. Nézzen körül. Nincs nyu­gati kocsink, meg kacsalábon forgó villánk, nem élünk nagy lábon. Első az üzlet.- Mi lesz a sorsa a jelenlegi tevé­kenységnek, ha új vállalkozásba kezd?- Ez a profil marad. Az itt elért jó pozíciókat vétek lenne föladni. Az más kérdés, hogy ennek továbbfej­lesztésére már nem vállalkozhatom, minden időmet leköti az új üzlet.- Elmondaná legalább azt, hogy mikor és hogyan kezdődött az ügy? Miért döntött úgy, hogy jól menő vál­lalkozása mellett újba kezdjen?- Tavaly nyáron volt egy külföldi vendégem, aki körülnézett nálam, látta, hogy itt rend és fegyelem van, jó minőségű termékek készülnek. Ezt később odahaza elmondta egy vál­lalkozónak, aki aztán megkeresett engem, hogy működjünk együtt. Én persze először arra gondoltam, hogy az illető az én áruim külföldi forgal­mazásában lát üzletet, ám téved­tem. Kiderült, hogy egészen másról van szó. De erről majd legközelebb. ÁRKI ATTILA A fregoiikötelek befűzése a vázba Újabb termék a műbőrrel borított elöszobafal Az MDF első vidéki irodája Pécsett A Magyar Demokrata Fórum megnyitotta első állandó vidéki irodáját Pécsett. A pártak­tivisták a hét minden munkanapján ügyeletet tartanak az irodában: tájékoztatást adnak a tagoknak az MDF eseményeiről, informá­ciókkal látják el az érdkelődőket, könyveket és sajtótermékeket kínálnak. Az ötven sze­mélyt befogadó helyiség alkalmas kisebb ta­nácskozások, gyűlések és találkozók meg­rendezésére is. A pécsi centrum a későb­biekben más funkciókat is betölt majd, így el­látja az MDF választási és sajtóirodájánakfel- adatát, továbbá koordinációs központja lehet a helyi ellenzéki erőknek. Baranya az egyik legerősebb bázisa lett a Magyar Demokrata Fórumnak, amely kilenc helyi szervezettel rendelkezik már. Önálló szervezet működik a megye valamennyi vá­rosában: Pécsett, Komlón, Mohácson, Sikló­son és Szigetváron, valamint a legnépesebb nagyközségekben: Beremenden, Harkány­ban, Pécsváradon és Szentlörincen. A bara­nyai MDF-szervezetek munkájuk összehan­golására egyeztető tanácsot alakítottak, ez hozta létre a pécsi irodát és alkotta meg az iroda működési irányelveit Az iroda egyfelől kapcsolatot tart az MDF országos vezetésé­vel, másfelöl képviseli megyei szinten az MDF-et. A Magyar Demokrata Fórum pécsi irodája magára vállalta a megyében működő ellenzői erők információs és propaganda képvisele­tét is mindaddig, amig azok nem teremtik meg a saját helyi központjaikat így most a FI­DESZ, a Független Kisgazda Párt a Magyar- országi Szociáldemokrata Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége pécsi-baranyai szervezetei is igénybe veszik az iroda szol­gáltatásait A helyi ellenzéki tömörülés há­rom, további tagja a Fi cu női elnevezésű ci­gányegyesület (a Tudományos ^Dolgozók De­mokratikus Szakszervezete és a Raoul Wallen­berg Egyesület helyi csoportja) ugyancsak se­gítséget kap a pécsi MDF-irodától. Elénk vendégjárás Július igazi idegenforgalmi főszezon, s ezt hűen tükrözik a határforgalmi adatok. A leg­élénkebb vendégjárás az ország nyugati kapuinál tapasztalható: Hegyeshalomnál és Rajkánál egy-egy hétvégén 80-90 ezren lépik át a határt. Ezeken az átkelőhelyeken és Sopronnál egyébként hét közben is erős a forgalom, ezért a határőrök és a vámőrök megerősített szolgálatot tartanak. A statiszti­kai lap eltörlése valamelyest gyorsította az át­haladást, ám a kiemelkedő csúcsok idején óhatatlanul növekszik a várakozási idő. A külföldi vendégek közül egyre többen keresik fel Vas megyét Az itteni határál­lomások az év eddigi részében töb mint másfél millió vendéget fogadtak, 21 száza­lékkal többet, minta múlt év első hat hónapjá­ban. Különösen sokan keresik fel a megyét a szomszédos Ausztriából, de többen jönnek az NSZK-ból, Svájcból és Hollandiából is. Nagy az érdeklődés a gyógyüdülők iránt; a büki és a sárvári fürdőket eddig csaknem 600 ezren keresték fel. Bükön már készül a fürdő tizedik medencéje, s a Danubius Szálloda és Gyógyüdülő Vállalat svéd partnerekkel rövidesen megkezdi egy kor­szerű golfpálya építését is. Sárváron a gyógykezelés mellett számtalan kikapcsoló­dási, sportolási lehetőség: lovaglás, hor­gászás, vadászat csónakázás, tenisze­zés között válogathatnak a vendégek, de van szauna, szolárium, tornaterem is, s rendszeresen rendeznek kulturális műsoro­kat Az ország egyik déli kapujának, Részké­nek az adatai is jelzik az idegenforgalom nö­vekedését Júliusban négyszer annyian lép­ték át a határt, mint egy évvel korábban. A beutazók csaknem negyven százaléka ju­goszláv, őket sorrendben a szovjet, osztrák, görök, bolgár, csehszlovák turisták, valamint az NSZK-ból ésaz Egyesült Államokból érke­ző látogatók követik. A magyar kiutazók úti­célja elsősorban Görögország,Törökország, valamint a bolgár és a jugoszláv tengerpart. A statisztikai lap megszűnése óta itt is gyorsabb az útiokmányok kezelése, a vára­kozási idő csupán 3-4 perc. Dr. Kovács Zoltán: Rekviem Ahogy én láttam és átéltem a második világháborút (3.) Egy nagyobb tanyára kerültünk, ahol több melléképület is volt. A tanya kisebb erdővel volt körülvéve. Sajnos, a tanyán élelmet nem találtunk. Teljesen elhagyatott volt. Hamarosan észre kellett vennünk, hogy be vagyunk kerítve. Kitörési kísérle­tezéseink nem vezettek eredményre. így a kis erdő terméseiből, bogyókkal, gumókkal stb. táplálkoztunk, Vízhez még hozzáju­tottunk. Már lemondtam arról, hogy megúszom a háborút, hisz itt csak megadásról lehet szó. Elfogy a lőszerünk és ki leszünk éheztet- ve. Hogy az életben maradáshoz milyen szerencse kell, azt már párszor leírtam. És most a negyedik napon egy „ZRÍNYI” el­nevezésű magyar rohamlöveg jött át a tanyán. Én addig ilyen páncélozott járművet nem láttam. Egy ágyúja volt csak, géppus­kái nem voltak. A vezetőt leállítva, kérdésemre elmondotta, hogy géphiba miatt maradt el az egységétől. De meg tudták javítani és most igyekeznek elérni a csapategységüket. Akkor mi már vol­tunk vagy 25-en is és aki tehette, felkapaszkodott a lövegre, a többiek pedig a löveg mögött haladva tüzeltek. Egyik társunk aki elöl feküdt a lövegen, valahogy lecsúszott, vagy lövést kapott és a hatalmas löveg átment rajta. Teste vagy 6 métert nyúlott, iszonyatos volt a látvány. Kitörésünk sikerült, de többen elestek közülünk. Mivel állan­dóan tüzet kaptunk, segíteni rajtuk nem tudtunk. Visszafelé haladva ismét gyalogosan elértük a Berettyó fo­lyót. Itt őrség állt és a csellengő katonákat nem engedték át. Géppisztollyal zavarták vissza a menekülőket, és kiadták a parancsot, hogy hol kell jelentkezniük, s felvenni a harcot. Voltak többen, akik a hídtól távolabb beugrottak ruhástól a vízbe és át akarták úszni a folyót. Őket azonban már az odaér­kező, előretolt szovjet egységek lőtték. Többségük a vízben lelte halálát. A hídról látni lehetett az elmerülésüket. Nekem már nem volt egységem, így egy tüzérségi löveghez vágódtam be, és kértem a parancsnokot, hogy velük mehessek át a hídon. így menekültem meg attól, hogy tisztként egyedül maradjak prédának kitéve. Akik túlmaradtak, azok mind oda­vesztek, vagy fogságba kerültek. Mind jobban kezdtem vakaródzni, viszketett a hónaljam, combom köze. Sőt már pattanások is jelentkeztek mindenhol a testemen. Én még akkor nem tudtam, mi lehet ez. Orvos sehol. Egyik faluban derékig sikerült megmosdanom és akkor egyik tiszttársam mondja „Te rühes vagy, menj azonnal orvoshoz.” De hová? Kocsival vitettem magam hátra, keresve a kötözőhelyet. Az el­sőnél már költözködtek és igyekeztek mind hátrább kerülni a fronttól. De hivatalosan igazolták jelentkezésemet, bajomat, és kórházba is utaltak. Nagyobb nehézségek árán sikerült csak elérnem Berettyóújfalut. Itt a kórházban találkoztam dr. Gomb­kötő Béla, akkori kórházi főorvossal. Osztálytársam volt a bony­hádi gimiben. Megvizsgált és megállapította a bajomat és hogy a vakbelemmel is van probléma. Valamiféle fekete kenőccsel bekenték az egész testemet. Majd lepedőbe csavartak be, egy egész napra. Másnap fürdés után elmúltak a sebek, csak a he­gek mutatták, hogy mi is volt a bajom. Újabb vizsgálat és máris a műtőben találtam magam. Meg­operáltak, kivette a főorvos a vakbelemet. Saját lábamon kellett az emeletre a szobámba mennem. Másnapra begörcsöltem. Több injekcióval tudták csak megállítani és megelőzni a bélcsa­varodást vagy mást? Itt történt meg, hogy több síró, jajgató asszonyt hoztak be a kórházba. Kérdeztem az ápolónőktől, hogy ezekkel mi van. Kö­zölték, hogy csellengő szovjet tatárok megerőszakolták őket és felszakították az egész nemi szervüket. Most szegényeket keze­lik, varrják össze. Ennek gyorsan híre ment. Most már tényleg menekültek, nemcsak a férfi lakosok, de a nők, gyerekek is. Csák az öregek maradtak ezen a vidéken otthon. Itt ezen a terü­leten akkor ez történt. De nekem nem volt szerencsém ezzel az operációval. Mert már másnap menekíteni kellett a kórházat. Marhavagonokba, magasított ágyakba raktak be bennünket. A szerelvény megindult és majd minden állomáson megállt és a reménytelen sebesülteket azzal tették ki, hogy itt van egy ko­moly kórház, ahol majd jobban tudják kezelni. Pl. haslövést ka­pott a szerencsétlen baka, a hasán keletkezett lyukat ragtapasz- szal leragasztották... Nem volt idő már az operációra. De hogy ez az ember mit szenvedett, mit kiabált lázában, azt hallgatni is szörnyű volt. Aki fejlövést kapott, az pedig folyton veszekedett képzeletbeli feletteseivel. n Vagy háromszor kellett bennünket kiszállítani a vagonokból, mert légitámadást kaptunk. Hiába volt a vagonok tetején az egy­séges vöröskeresztes jel, zászló. A bombázások során pár ko­csi kiégett, azokat félrelökték a pályáról. És pár óra alatt rend­behozták a síneket. Aki túlélte a légitámadást, az utazott tovább, de hová? Vagy 5 napig így utazgattunk, utaztattak bennünket. Végre szabad út volt Pestre. A Korányi kórházba helyeztek el engem is. Nem volt szerencsém a vakbélkivétellel, mert a sebem a folytonos rázkódások, ki- és bepakolások miatt kinyílt és tam- ponozni kellett, gennyesedett. A kórházban is volt több légiria­dó. Mit kellett cipekedniök az ápolóknak, az igazán sok volt! Itt is voltak önkéntes ápolónők, akik azért jelentkeztek a kór­házba, hogy a németek ne vigyék ki őket Németországba, a ha­diiparba dolgozni. Igencsak nagy problémám volt, hogy 6 napja nem volt székletem. A beöntést a kezdő ápolónő nem tudta megcsinálni. Majd a fürdéssel is probléma volt, mert a két csi­nos ápolónő igencsak szemérmes volt. De még én is... Pár nap múlva a főorvos közölte, hogy a kórház igen súlyos betegekkel van tele, igy engem elengednek. Otthon is tudják ke­zelni majd. Fájó sziwel vettem magamhoz kisebb táskámat és elindultam a Déli pályaudvarra. A légiriadó épp a pályaudvaron ért el, de még sikerült az óvóhelyre menekülnöm. Akkor nem ka­pott találatot a pályaudvar. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents