Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-25 / 173. szám
2 "KÉPÚJSÁG Főszerepben az adóemelés és a szex 1989. július 25. A lengyel és a magyar ellenzék az amerikai segélyekről Lemondott kormányfői posztjáról Unó Szószuké japán miniszterelnök hétfőn délelőtt, azt követően, hogy pártja a vasárnapi választáson minden valószínűség szerint elvesztette többségét a japán szenátusban. „Ezért a (választási) vereségért a teljes felelősség az enyém” - mondta Unó a televízió által is közvetített sajtóértekezletén. „Országunknak más országokkal meglévő kapcsolatai nem fognak változni” - hangsúlyozta, hozzátéve, hogy mindaddig hivatalában marad, amíg utódját, mintegy egy hónapon belül, meg nem választják. Unó most bejelentett távozása ugyanakkor politikai vákuumot hozhat létre az ország élén, mivel nincs bejelentett utódja, s botrányokkal küszködő pártjának, a Liberális Demokrata Pártnak nehéz lesz egy megfelelő politikust Unó helyébe találni. A vasárnapi, a szenátus helyeinek feléért folytatott választásokon az LDP - nem végleges adatok szerint - elvesztette többségét a felsőházban. Első alkalommal történik ez meg azóta, hogy a párt 1955-ben hatalomra került. Az eddigi adatok szerint az ellenzéki pártok 136 helyet szereztek meg a 252 tagú szenátusban, jóval többet a szükséges 126- nál. Az LDP-nek ahhoz, hog többségben maradjon, a szavazásra került 126 helyből 54-et kellett volna megszereznie, ezzel szemben a várható eredmény 40 alatt van. A vereség okaival kapcsolatban feltett kérdésre Unó a sajtóértekezleten azt válaszolta, hogy abban az áprilisban bevezetett és nagyon népszerűtlen adóemelés, a Recruit céggel kapcsolatos botrány és a liberalizált mezőgazdasági importpolitikával szembeni elégedetlenség játszott fő szerepet. Nem említette azonban a nevéhez kötődő szexbotrányt (állítólag gésának fizetett a „szolgáltatásáért”), s ez nagy mértékben csökkentette az LDP presztízsét, különösen a női szavazók körében. A vasárnapi választási vereség ellenére az LDP továbbra is az uralkodó párt marad, mivel a párt többséggel rendelkezik az alsóházban, ám politikai megfigyelők szerint a kudarc miatt valószínűleg előrehozzák a csak jövő júliusban esedékes alsóházi választásokat. Az exminiszter csaknem mindent bevallott Korrupciós vádak alapján húsz év börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélte a havannai bíróság Diodes Torralba Gonzalez volt miniszterelnök-helyettest, szállításügyi minisztert. A Granma, a Kubai KP központi lapja hétfőn első oldalon, nagy terjedelemben ismertette a tárgyalás részleteit. Torralba ügye a Kubában zajló tisztogatási hullám újabb része. Emlékezetes, hogy kábítószercsempészet és korrupció miatt két-két belügyi és katonai főtisztet kivégeztek, több társukat pedig súlyos börtönbüntetésre ítélték, majd ezután nagyszabású átszervezéseket hajtottak végre a hadseregben és a belügyminisztériumban. A tárgyaláson igen súlyos bűncselekményekkel vádolták Torralbát. Egyebek között azzal, hogy 200 autót osztott szét önkényesen, s ebből nem kevesebb, mint 840 ezer dollár hasznot húzott. Bizo- nyítottk továbbá, hogy több ezer dollárt utaltatott át magának úgymond „a minisztérium költségeinek fedezésére”. Az exminiszter csaknem mindent bevallott. Az autókkal kapcsolatos vádakra azt válaszolta, hogy a minisztérium pénzéből vetette meg és adta bérbe a járműveket. Torralbán kívül további öt beosztottja ellen is pert indítottak, ügyüket azonban később tárgyalják. Egeret szültek a hegyek címmel számolt be hétfőn a lengyel parlamenti ellenzék napilapja, a Gazeta Wyborcza arról, hogy az Egyesült Államokban a parlamenti alsóház körülbelül ötödannyi segélyt szavazott meg Lengyelországnak és Magyarországnak, mint amekkorát George Bush elnök ígért július közepén Varsóban és Budapesten. A lapnak ugyanebben a számában jelent meg Kis Jánosnak, az SZDSZ egyik vezetőjének nyilatkozata, amely szerint a magyar ellenzék csalódással fogadta a hírt. A képviselőház döntése szerint Lengyelország ebben az évben 23 millió dollárt kapna különböző címeken, Magyar- országnak pedig 5 milliót utalnának ki a magánszektor fejlesztésére. A lengyel ellenzéki napilap pesszimistán ítéli meg a további segélyek esélyét. A kongresszus formálisan még nem mondott véleményt arról a javaslatról, amelyet mintegy Bush elnök nevében terjesztettek a szenátus elé, és amelynek alapján 100 millió dollárt fizetnének egy lengyel-amerikai maA KCNA hírügynökség vasárnap bejelentette, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság 1989. augusztus 1 -jétől bevezeti a vízumkötelezettséget a magyar beutazókkal szemben. Az erről szóló külügyminisztériumi jegyzéket július 18-án adták át a Magyar Népköztársaság phenjani ügyvivőjének. gánkezdeményezési alapítvány céljaira, de a lengyel ellenzéki napilap szerint minél több idő telik el Bush varsói látogatása óta, annál kevésbé látszik valószínűnek, hogy a kongresszus megszavazná a 100 millió dollárt Lengyelországnak, és a 25 millió dollárt Magyarországnak. Kis János szerint - akit a Gazeta Wyborcza a WAI független közép-európai hírügynökségre hivatkozva idéz - a képviselőházi döntés azt jelzi, hogy az amerikai parlament nem veszi komolyan azt, ami a két országban történik. Ez lélektanilag negatívan hat ezekre a társadalmakra. A döntés nyomán nyilván kisebb lesz az üzleti világ érdeklődése a magyarországi és a lengyelországi beruházások iránt. További jelentősége a dolognak az, hogy a nyugat-európai döntéshozó központok, amelyek nagyon figyelik, hogy miként alakul a helyzet Közép- Európában és hogyan reagál rá az Egyesült Államok, a képviselőházi döntést jelzésnek foghatják fel. Ilyen szempontból ez a jelzés határozottan negatív - idézte a lengyel ellenzéki lap Kis Jánost. A KNDK ezzel válaszlépést tett, mert Magyarország - egy július 10-én átadott külügyminisztériumi jegyzékben - 1989. augusztus 10-ével felmondta azt az 1956-ban kötött egyezményt, amely a diplomata-, a szolgálati útlevéllel és a hivatalos célú magánútlevéllel utazók esetére eltörölte a vízumkényszert. A peresztrojka legnagyobb kihívása A politikai krízisként jelentkező, az átalakítást és megújulást fenyegető bányászsztrájk a persztrojka négy évének legsúlyosabb próbatétele - hangsúlyozta Mihail Gorbacsov pártfőtitkár-államfő a Legfelsőbb Tanács tegnapi ülésén. Gorbacsov elmondta, hogy gyakorlatilag az összes bányavidéken egyeztették a helyszínen tartózkodó kormánybizottságok és a sztrájkoló bányászok képviselői a megoldásra váró kérdésekről szóló jegyzőkönyveket. A legsürgősebb, a jövő hónap elejéig megoldandó kérdések közt Gorbacsov az esti és éjszakai műszakpótlékot és a munkaszüneti napok munkarendjével összefüggő követeléseket említette. Egy sor más kérdésben viszont további egyeztetésre, kormány- szintű elemzésre van szükség, s a dokumentumokat a Legfelsőbb Tanács elé terjesztik. Az államfő hangsúlyozta, hogy a bányászsztrájk is megmutatta: határozottabb cselekvésre van szükség az átalakítás és elsősorban a gazdasági reformok megvalósítása érdekében. A munkabeszüntetésre azért kerülhetett sor, mert a központi és helyi hatalmi szervek nem reagáltak kellőképpen a felhalmozódott gondokra. Ezért a vezetés minden szintjén párbeszédet kell folytatni a dolgozókkal és kellő időben kell megoldást találni a problémákra. Csak vízummal 11 Ne számítsanak sétára” Szihanuk-Hun Sen Bonn otthon maradásra inti az NDK- belieket - tartalmilag ezzel, vagy ehhez hasonló címmel ismertetik hétfőn a nyugatnémet lapok a nyugat-berlini RIAS rádióadón elhangzott interjút, amelyet a belnémet kérdésekkel foglalkozó államtitkár, Walter Priesnitz adott. Priesnitz arra hívta fel az NDK-sokat, hogy maradjanak otthon, „nehogy a németek újraegyesülése a Szövetségi Köztársaságban törfénjen meg”. Kifejtette azt a véleményét is, hogy mindazok az NDK-állampolgárok, akik Magyarországon át akarnak Nyugatra távozni, „ne számítsanak sétára”. Az NDK-ból érkezők, vagy az NSZK külföldi képviseleteit „elfoglaló” NDK-sok ügyei a gyakorlati nehézségeken túlmenően azért is foglalkoztatja az NSZK illetékeseit, mert, mint a Süddeutsche Zeitung hétfői számában írta, „itt egy politikailag igen kényes probléma kezd kibontakozni, amely megterhelheti Budapest Bonnhoz és Kelet-Berlinhez fűződő kapcsolatait”. A dilemma a müncheni újság fogalmazása szerint az, hogy miként viselkedjen a reformbarát és az emberi jogok mellett magát elkötelező magyar kormány a jövőben mindazokkal az NDK állampolgárokkal szemben, akik Magyarországon át akarnak Nyugatra jutni. Párizsban hétfőn újabb tárgyalási forduló kezdődött Norodom Szihanuk herceg és Hun Sen kambodzsai miniszterelnök között a kambodzsai rendezésről. Az első találkozó a délelőtt folyamán valaivel több mint két órát tartott Párizs La Celle— Saint Cloud elővárosában. A tárgyalásról nem hoztak nyilvánosságra közleményt. A megbeszélés döntőnek ígérkezik az egy hét múlva ugyancsak Párizsban ösz- szeülő nemzetközi kambodzsai értekezlet szempontjából. Hun Sen azt szeretné elérni, hogy a kambodzsai rendezési folyamatból zárják ki a Szihanuk szövetségesének számitó és kínai segítségre támaszkodó Vörös Khmereket. Ezt Szihanuk mind ez ideig elutasította. A volt államfő azonban azzal gyanúsítja Hun Sent, hogy titokban a kambodzsai hadseregbe olvasztja be az országban tartózkodó vietnami katonaságot és azt követeli, hogy nemzetközi megfigyelők ellenőrizzék a vietnami katonaság kivonását Kambodzsából. Hírügynökségi jelentések szerint a találkozó első napján a kambodzsai delegáció tűzszünetről szóló jegyzőkönyvtervezetet nyújtott át Szihanuknak. A kambodzsai ellenzéki koalíció vezetője üzenetet küldött Roland Dumas frantalálkozó cia külügyminiszternek. Ebben köszönetét fejezi ki, amiért Franciaország erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a július 30-án kezdődő nemzetközi konferencia „nagy és történelmi sikerrel zárulhasson”. Dumas a délelőtt folyamán találkozott a két delegáció vezetőjével. A tervek szerint ma és szerdán négyoldalúvá bővül a találkozó. A megbeszéléseken Norodom Szihanuk és Hun Sen mellett ott lesz Khieu Samphan, a Vörös Khmerek vezetője és Son Sann, az ellenzéki koalíciós kormány miniszterelnöke is. Mire jó egy holdbázis? A Pravda szerint Csernobil még „dolgozik” (Folytatás az 1. oldalról.) Az elnök által közölt program három szakaszból áll: a kilencvenes években a „Freedom” (Szabadság) űrállomás létesítése a Föld körüli pályán. Ennek az űrállomásnak - a korábbiaktól eltérően - az lesz az elsődleges célja, hogy előkészítse az ember állandó letelepedését a Holdon. A második szakaszra - az állandó holdbázis létrehozására - már az új évezredben kerül sor. S a harmadik szakasz: irány a Mars, támaszpont létesítése egy idegen bolygón és annak holdján, a Phoboson, mégpedig a Holdról kiindulva. Ezúttal azért megyünk majd a Holdra, hogy maradjunk, s nemcsak turistaként - mondotta Bush és igazi amerikai érvekkel támasztotta alá az elképzelést: „Az emberiségnek az a sorsa, hogy kutasson, keressen - és találjon. Amerika sorsa pedig az, hogy vezessen”. A törvényhozás tagjai azonban máris visszarángatták a Földre az elnököt: miből válósitjuk meg mindezt - tették fel a kérdést, az óriási költségvetési deficitet, egyéb pénzügyi problémákat emlegetve. Az előzetes és óvatos számítások szerint ugyanis ez a program legalább 400 milliárd dollárba kerül. De a látomást egyelőre a kétkedők nem tudták elhomályosítani. A terv alapja az állandó holdbázis: emberi lakhelyek, laboratóriumok, energiabázis létesítése - és állandó személyzet telepítése. A Hold talajából, feldolgozva, oxigén nyerhető - amelyből, hidrogénnel együtt, már előállítható a rakéták hajtóanyaga. A csillagászok számára az állandó holdbázis egyedülálló lehetőséget kínál a világűr megfigyelésére: nincs torzító atmoszféra és mivel a gravitáció a földinek csak egyhatoda, az eddiginél jóval hatalmasabb teleszkópok építhetők. Az igazi kihívással a mérnökök kerülnek szembe: anyagot kell szállítani a Holdra és építeni kell. Számukra a holdbázis építése lesz az igazi iskolája annak, hogy kell tartós emberi letelepedésre alkalmas helyet létesíteni a Földön kívül. Hogyan lehet például zárt ciklusban újrahasznosítani az olyan létfontosságú anyagokat, mint a víz vagy az oxigén. A holdbázis ideális körülményeket tud teremteni a Mars-expedíció indításához. Elhangzottak olyan javaslatok is, hogy a majdan Marsra induló járművet ne is a Holdon, hanem a Hold körüli pályán szereljék össze; annak részeit már a holdbázison lehetne előállítani - vagy a Földről kell darabonként a Holdhoz szállítani. A hajtóanyag a Hold talajából előállítható. S ha majd kész az űrjármű, akkor először a Hold körüli pályáról a Föld körüli pályára áll, hogy bolygónk jóval nagyobb gravitációs teréből mintegy lendületet vegyen - és nekiinduljon a most nyolc hónaposra tervezett Mars-utazásnak. A Marsnál először „ki kell rakodni” a felszerelőét és embereket kell juttatni a bolygó felszínére, hogy ott építsenek támaszpontot - a Holdon szerzett tapasztalatok alapján. Persze a Marson nehezebb lesz: a vörös bolygón óriási viharok dúlnak, széndioxidból, nitrogénból, argonból és kevéske oxigénből álló belélegezhetetlen „levegőben”. Mégis, a Naprendszerben a Mars hasonlít leginkább a Földre és nem lehetetlen, hogy vizet is rejt. Létre lehet hozni egy másik támaszpontot a Mars holdján a Phoboson: az ott kitermelt talajból ugyancsak kinyerhető az oxigén és a hidrogén - a hajtóanyag. Bármennyire is emlegetik a költségeket az aggályosok, ennek a vállalkozásnak a végső eredménye még gazdaságilag is felmérhetetlen lehet - arról nem szólva, hogy a tudásra éhes embert - amint az néhány ezredév alatt bebizonyosodott - nem lehet leállítani. Af szakértők például emlékeztetnek arra, hogy az első holdutazáshoz vezető Apollo- program milyen óriási húzóhatást gyakorolt az iparra és a technikai fejlődésre általában a hatvanas években. Ha pedig a program igazán nekilendül, akkor a földi iparnak óriási munkát ad majd, munkahelyek tömegét teremtheti, s egészen új iparágak jöhetnek létre. Távlatokban pedig a Föld arculata is megváltozik. Alig több mint harminc éve, hogy 1957 októberében az első Szputnyikkal az emberiség nekivágott az űrkalandnak. A tempó egyre gyorsult, majd éveken átjött a türelmes kutatás-fejlesztés ideje az űrállomásokon, űrrepülőgépeken. Most feltehetően ismét gyorsulunk. FODOR GYÖRGY Az emberi szervezet tűrőképességének vizsgálatára irányuló hároméves kísérlettel ér fel, hogy a csernobili katasztrófa következtében még mindig több mint nyolcvanezer ember él olyan súlyosan szennyezett területen, ahol a háttérsugárzás meghaladja a 15 curie értéket. Néhány településen a lakosságot érő sugárzás 140 curie felett van, ami több nagyságrenddel haladja meg a normális értéket - írja a hétfői Pravda. A lap helyszíni riportban számol be róla, hogy a nagy sugárzás miatt mind gyakrabban panaszkodnak az emberek fejfájásról és egyre sűrűbben kerülnek gyermekek kórházba radioaktív jód okozta pajzsmirigy-ren- dellenességekkel. Jelenleg a térség több településén az emberek hangulata a baleset utánira emlékeztet A közelmúltban tüntetések voltak Cserikovban, Krasznopoljéban és több napos sztrájkot tartottak Narovlja üzemeiben, tiltakozva a hatóságok passzivitása miatt, ami abban is megnyilvánul, hogy a katasztrófa következményeinek elháritására felállított köztáréasági bizottság elzárkózik a nyílt párbeszédtől. A Pravda bírálja a helyi szerveket mert annak idején, a baleset után nem állították le a május elsejei felvonulásokat ami súlyos egészségkárosodást okozott. Az elmúlt három évben a hatóságok több millió dollárt költöttek a területen beruházásokra. így egyedül a krasznopoli járásban 60 új üzletet építettek, noha az emberek a sugárzás miatt elköltöznek a térségből. Máshelyütt új szarvasmarhatelepet létesítettek ott, ahol a háttér- sugárzás meghaladja a 49 curie-t. Több település lakóit a különösen veszélyes körzetekből a mindössze néhány kilométerrel odébb felépített új falvakba telepítették, ahol alig valamivel kisebb a sugárzás. A lap bírálta azt is, hogy több mint három éven át titkosak voltak a terület szennyezettségéről készített térképek, így csak utólag derült ki, hogy több mint 36 újabb településről kell azembereket kitelepíteni. Atérségben élők nem rendelkeznek a munkavégzéshez szükséges egyéni dózismérőkkel, mert a szovjet belügyminisztérium és az egészségügyminisztérium, „hogy ne korbácsolják fel a szenvedélyeket” utasította a gyártót a termelés csökkentésére. Súlyos gondot jelent hogy a sugárzás következtében egyre növekszik a különböző megbetegedések száma, a szükséges gyógyszereknek csak kétharmada áll rendelkezésre, és a kért műszereknek is csak hatvan százalékát kapják meg a terület egészségügyi intézményei - írja a lap.
