Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-22 / 171. szám
II. évfolyam, 27. szám 1989. július 22. Mázaszászvár bizakodik Az utóbbi hónapokban nemcsak a bányászok, hanem a baranyai, s tolnai tanácsi vezetők kedélyét is befolyásolták a bányákat érintő különböző váratlan, szakirányú miniszteriális döntések. Volt olyan sajtótájékoztató - Horváth Ferenc ipari miniszter pécsi látogatásakor - ahol a többórás előzetes tárgyalások ellenére is vitába bonyolódott a pécsi vállalatvezető a minisztérium első emberével. Sok mendemonda kering arról, mely bánya meddig üzemel, s mikorra várható a bezárás. Hogy e hírek közül mi a megbízható - s hogy van-e olyan egyáltalán? - s mi az, ami eljut a „föld alá”, a bányászokhoz, annak próbáltunk utánajárni a 4600 fős Mázaszászváron. Itt szinte mindenki ismer mindenkit, hiszen az üzem több mint hétszáz dolgozójának fele mázai, szászvári. Majd négyszázan tolnából járnak át, a megyehatár közelében fekvő településekről. 30 év a bányában Endrei József körletvezető takaros házban lakik a főtér mellett. Az udvaron, a lugasban szakértő, gondos kezek nyoma. A házban rend, tisztaság, s kellemes hűvös fogad. A ház ura otthon, kivételes alkalom, hogy táppénzen van. Hiába, a derékfájást, a gerinckopást meg lehet szokni, de a szívvel nem lehet játszani. A jövőről kérdezem.- Itt most minden gazdasági szempontból dől el. Amelyik üzem meg tud állni és gazdaságosan tud létezni, az talpon marad. Ezt hallani a rádióban, ezt olvasom a sajtóban, a miniszter is így nyilatkozik. De hogy konkrétan mi lesz a sorsa ennek a sok embernek, akinek a családja is tulajdonképpen a bányához kötődik, arról senki nem beszél. Itt van egy másik dolog. Az köztudott, hogy az uránbányát be fogják zárni 1992-ig. Az emberek javát gondolom át fogja venni a Mecseki Szénbányák - lesz itt még addig lemorzsolódás, rokkantsági nyugdíjas bőven. De ha ez is bezár?...- A tervek szerint átképzési központ alakul.- Ugyan, szerintem ez egy nagy humbug. Én nem hiszek senkinek sem. Mit keresnek az ipari üzemek? Csak a magasan kvalifikált, jól képzett munkaerőt, a gyakorlott szakembereket.- A 45-50 évesek korkedvezménnyel nyugdíjba mehetnek.- Nézze, én harminc évet ledolgoztam eddig a bányában, 18 éves koromban kezdtem. Soha nem gondoltam, hogy idáig jutunk, erre a mélypontra. Félek attól, hogy komoly energiagondok lesznek itt a közeljövőben.- Úgy hallottam, volt már egy bezárási terv úgy húsz évvel ezelőtt, amit nem valósítottak meg.- Ez 68-69-ben kezdődött. Itt dolgoztam Szászváron, akkor a bányának négy éve volt vissza, 72-ben kellett volna bezárni. Aztán jött az olajválság és megváltoztatták a koncepciót. Nem zárták le, hanem fejlesztés következett. Gyors ütemben új szint kihajtása, másik előkészítése. Ezt már átéltük. Tudom én jól, hogy költséges a bányászat. De nem volt ez mindig így. Kérdezem, miért kellett a villamosenergia-ipart szétválasztani a bányászattól? Holott azok nagy nyereséggel dolgoznak. Mindegyik erőmű gazdaságos, csak a bányák gazdaságtalanok. Tudja, mi volt itt régen? A múlt rendszerben úgy volt, itt Szászváron is, hogy volt egy kis erőmű. Az ide kapcsolódott az üzemhez, s azt a rossz szenet, amit nem lehetett piacra dobni, azt energiává alakította át. Ellátta az egész környéket. Komlón is volt egy, talán meg is van még.- Ez a múlt, s én inkább, a jövőről kérdezném.- Nagyon rossz dolog arra gondolni, hogy ha nem lesz a bánya, ötvenévesen kell munkát keresni. Negyvennyolc éves vagyok, jövőre meglesz a 4000 műszakom. Nem terveztem, de ha muszáj, jön a nyugdíj. Hová mehetnék? Irodába igen, mert megvan a középiskolai végzettségem, de az milyen kereset?- A pénzről is kérdezni akartam, bár nem illik ilyenről faggatózni.- Volt egy időszak, a hatvanas évek vége, a hetvenes évek eleje - amikor érdemes volt dolgozni. Szombat, vasárnap is bejártunk, de megérte. Nem ilyen árak voltak, akkor lehetett még félretenni. Most sokat elvisz az adó. Én azt aláírom, hogy az alapkeresetből vonják le mindenkinek, de a pótlékokból már ne. Tavaly is milyen cirkusz volt a hűségjutalomból! Idén állítólag módosították ezt a kollektív szerződésben. Endrei József több mint húsz éve építette szépen berendezett családi házát, gépkocsija, s Dombóváron vikendháza van. Nem a saját nevében, a bányászokéban elégedetlenkedik. S aggódik a jövőért. „A kiszolgált katona” Gombai Árpád fiatal ember. Negyvenes évei elején jár. Mindkét fülén hallókészülék, a füloperációt Pesten sem vállalták. Gerince, dereka megfáradta majd húszéves földalatti munkában. Nem könnyű ember. Több afférja volt egyes vezetőkkel, többnyire igazságtalanságok miatt.- Amíg lehetett, géemkáztunk, hajtottunk, 16 órákat dolgoztunk. S most ide jutottam. Tudja, az bánt, hogy csak addig érték az ember, amíg dolgozni tud. Apám huszonöt évet lehúzott a bányánál, s most ketten a minimumszinten élnek. Hetvenéves, de még muszáj eljárnia portáskodni, mert kevés a nyugdíj. Amúgy is ideges alkata állandó feszültséggel, kétségbeeséssel telítődik. Minden nap a postást várja, de ma sem hozott semmit. Táppénzes állományát jó lenne felváltani már végre a megérdemelt nyugdíjjal. Az orvosi vizsgálatok sem mindig stimmelnek, sokáig azt sem tudták, hogy mindkét fülére megromlott a hallása. A szilikózis is... egyik vizsgálatnál harmadfokú, a másiknál minimális. Pestet, Pécset járja, kórházakat, SZTK-kat. Két év óta húzódik a nyugdíjazási ügy. Most uborkával foglalkozik a kertben, keresetkiegészítésként. De csak néhány órát bír fenntlenni, kertészkedni, a derék, a gerinc tiltakozik a terhelés ellen. Pihenésre vágyik. Hogy is mondta beszélgetésünk elején? „Csak addig érték az ember...” Sok az adó, a levonás Kovács Ferenc 47 éves csillés Mázán lakik. Szép, régi, tornácos parasztházuk a vályogházak hűvösét s félhomályát adja. Kérdésemre kérdéssel felel:- A sok szegény ember hova megy dolgozni? Erre mit mondanak? Nálunk úgy egy éve, hogy téma lett megint a visszafejlesztés. Csak azzal biztatnak, 94—95-ig nincs baj, addig mehet a termelés. Én 93-ra vagyok kiírva nyugdíjra, talán addig kihúzzuk.- Igaz-e, hogy a föld alatt dolgozók nagyon sokat keresnek?- Hol a szemüvegem?! - mérgesen hozza elő a múlthavi fizetési cédulát. Az elején induló szép összeg, 17672 forint a sor végére 8405 forinttá zsugorodik.- Lejön belőle a biztosítás, az SZTK, a szakszervezet, a sport, az előleg...- Párttagsági díj?- Nem vagyon én párttag, haragszok a kommunistákra. Tönkretették az országot. Miattuk jutottunk ide, ahol vagyunk. Szóval mire mindent levonnak, alig marad valami. Néha hétvégén is bejárok, hogy több legyen a pénz, de meg kell gondolni, hányszor, nehogy átugorjam a kategóriát. Az egyik kollégám, direkt irta, jegyezte, hogy mennyit kap, ha mindig bejár. A végén még majdnem ő fizetett! Lakatosra szükség van Kovács Béla meg van győződve róla, hogy a szászvári bányára szükség van. Nemcsak a nagy- mányoki brikett miatt, hanem mert „jó minőségű szén van itt”.- A hetedik vágat is fel van tárva, lenne itt bőven munka a bányászok s az őket kiszolgáló szakmunkások részére.- Miért választotta négy évvel ezelőtt lakatosként a bányát? Hiszen előtte még közelebb dolgozott a lakóhelyéhez...- Természetesen a nagyobb kereset miatt. Kaptunk harmincezer forintot, aláírtuk három évre a szerződést. A havi kereset mondjuk tisztán 10-11 ezer forint, általában. Lehet,hogy az emberek nagyobb pénzeket gondolnak... Persze, több is lehetne, ha az ember hétvégeken is bejárna, de nem éri meg, sok a levonás. A megjelenési pénz sem mindig egységes - mutatja a fizetési papírokat.- Ha ez az északi bányaüzem nyereséges lesz, akkor marad - így hallottuk ezt lennt a bányában. Kicsi üzem, talán így lesz, mi legalábbis reménykedünk. A bezárásról akkor volt szó, mikor a Kapolyi volt a miniszter. A hírek szállnak, alakulnak, s a rossz előrejelzéseket is elhessegeti magától, aki teheti. A bányász, a lakatos hajt, dolgozik. Van munkája, ehhez ért, csinálja. S ha igaz is, hogy 94-95-ben szó van a bezárásról... istenem, addig még annyi minden történhet? A szászvári bánya nem fog bezárni - zárja le a témát Kovács Béla. Fiatalság, tervek Gyorsok Tibor 1979 óta van a bányánál, Bálint Antal 1983-tól dolgozik itt. Mindketten fiatal emberek, harmincon innen. Jelenleg szolgálatban vannak, mint bányamentők, előtte 8 órát éjszakásként dolgoztak a föld alatt. A szolgálatért, mely általában három hetente követi egymást, külön dotáció jár. Igaz, ilyenkor 16 órát vannak talpon egyfolytában.- Hogy bírják?- Jól, fiatalok vagyunk - mondják, s a pénzre is szükség van. Bálint Antal tetőtér beépítésbe kezdett, vállalati kölcsön nélkül.- Nem kaptam meg, hat év után - mondja. Mire odajutottam, elfogyott a keretük. Családja, héthetes kisgyermeke van, elkelt volna a cég segítsége.- így is végigcsinálom - szögezi le - legalább nem tartozom senkinek. Gyorsok Tibor is helybéli, szüleivel él.- Több szakmánk van, nem vagyunk elkeseredve, bármi is történjék. Esetleg utazni kell, de munkát biztosan kapunk a megyében.- Úgy hallottuk, nincs akadálya már a külföldi munkavállalásnak - folytatja Tibor - érdeklődtünk is az egyik sráctól, aki kiment Ausztriába. Ő javasolta, hogy ha gond lesz itt helyben, próbáljunk körülnézni odakinnt. De egyénileg intézzük, úgy nagyobb keresethez jutunk. Ha sor kerül rá, Bálint Antit is érdekli a dolog, habár a felesége még ellenzi a tervet.- Meg kellene nézni - vetik fel a kérdést - kell-e ennyi adminisztratív dolgozó és kisegítő személyzet. Lehetséges, hogy sok száz ember bérét meg lehetne ám takarítani egy jobb szervezéssel. Ezt is ki kellene számítani valakinek, nemcsak az állami támogatást. A beszélgetések során sok egyébről is szó esett, amely egymás közt is, a bányán belül is feszültséget okoz. A fiatalok véleménye: hűségjutalomkor csak az vegyen a kosárból, aki tett is bele. Elsősorban a bányászok, s arányosan a többiek. A jövő megítélésében két típust ismertünk meg: a bizakodót: vagy mert fiatal, s huszonévesen, több szakmával el fog tudni helyezkedni, vagy mert közel áll a nyugdíjhoz, s reméli annak megítélését. A középkorú „csak bányász” nem sokat tud kezdeni a naponta, az írott sajtóból, s a rádióból harsogó vezetői biztatásokkal: „vállalkozzunk!”. Az újrakezdési kölcsön több százezres lehetőségére is pusztán a fejét csóválja, hiszen „csak” dolgozni akar, leszállni s aztán szerencsésen fel a napvilágra, élni mint eddig. Csak hagyják. S teszi a dolgát, nem bánja egészségét, melyet lent, a mélyben koptatott el. Valamikor úgy érezte, megfizetik ezért, ma már morgolódik a sok levonás miatt. Sokan bánják, hogy nem csatlakoztak annak idején a pécsiek sztrájkjához, nekik „legalább a pótlékokat meghagyják". Emlékeznek még rá, mikora miniszter úr helikopteren leszállt hozzájuk és a televízióból azt is megtudták, feláldozta értük a szabad szombatját. Ők akkor a saját szombatjaikra, vasárnapjaikra gondoltak, amit az oxigénhiányos, poros munkahelyen töltenek el hosszú évek, évtizedek óta. Ismét vége egy műszaknak, a csarnokot ellepik a szénporos, izzadt, megfáradt emberek. A két fiatal, Gyorsok Tibor és Bálint Antal nyugodtan töltötte el a második nyolc órát bányamentői tisztségében. Az épület előtt megélénkül a forgalom, buszok lepik el a teret. A délutánosok érkeznek, a reggeli műszak pedig hazaindul. Ismét vége egy napnak - s kezdődik a következő. Jó szerencsét hozzá! CSEFKÓ JUDIT
