Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-22 / 171. szám
TOLNATÁJ - 2 1989. július 22. Száz évvel ezelőtt égett porrá Paks Bonal is oltották a tüzet - mindhiába- Úgy gondolom - mert ilyennek ismertelek meg hogy ebben a demokratizmust mind jobban sürgető, igenlő világunkban te magad is a türelmetlenebb emberek közé tartozol. Legutóbb valamikor januárban beszélgettünk ezekről a dolgokról.- Akkor azt mondtam, mi roppant demokraták vagyunk és minden változtatási szándékkal a legmesszebbmenőkig egyetértünk mindaddig, amíg ránk nem kerül a sor. Amíg más esetleg hátrányokat szenved a kibontakozásért, addig mi annak nagyon tudunk tapsolni. Amikor nekünk magunknak is át kell gondolni, újraértékelni az eddigi ténykedésünket, meg kell keresni helyünket ebben az átstrukturálódó társadalomban, akkor mi, nem is tudom kiért kiáltunk. Ilyenkor mindenféle bajunk van. Ez magyar betegség. Mindenki máshoz méri saját magát. Nem az a gond, hogy én rosszul csinálom, hanem a másik is így csinálja. Mi nem profi módon élünk! Az lenne a lényeg, hogy az adott helyen, ahol én vagyok, ott profi módon dolgozzak. Akkor nekem egyetlen érdekem van - amit szintén nem csinálunk, főleg nem társadalmi méretekben -, hogy profi módon érvényesítsem azt a jogomat, hogy én ezért a profi módon végzett munkáért, profi módon legyek megfizetve. Mi mindig ahhoz mérjük, hogy a társadalmi átlagtól ennyivel, annyival vagyunk elmaradva. Mi az értelmiséghez képest... és így tovább. József Attila írta: a minden- séggel mérd magad!- Ezt a logikát, filozófiát követve, nyilván azt szeretnéd viszontlátni a társadalomban, hogy mindenkit a saját tehetsége, képessége szerint mérjenek, ítéljenek a lehetőségeinek figyelembevételével, ami teremt egy belső harmóniát is az egyénben.- A belső békét azért tartom fontosnak, mert nem lehet úgy békében élni a társadalommal, hogy az egyénben nincs belül béke. A tévében láttam egyszer az Országos Béketanács által szervezett kerek- asztal-beszélgetés egy részletét. Ha jól emlékszem, voltak ott katonatisztek, papok, egyéb világi funkcionáriusok. Mindenki elmondta a békéről alkotott hitét, véleményét, meggyőződését. Úgy éreztem, hogy közülük csak a katolikus plébánosnak volt „programja”. Ő megfogadható konkrétumokat mondott. Szerinte csak akkor lehet békében élni, ha az egyénben nincs tudathasadásos állapot, ha megvan a belső békéje, ha megtalálhatja helyét a társadalomban, ha benne minden letisztult, tudja, hogy őrá milyen szerep vár, ennek eleget kiván tenni és a feltételek biztosítják, hogy eleget is tehet. Ha ez így igaz, akkor ez az egyén boldog. Boldog társadalmat viszont csak boldog egyének tudnak építeni. Tudathasadásos egyének, tudathasadásos társadalmat építenek.- Ezt az építkezést te tizenhét év óta vég- zed Gyönkön, a művelődési ház vezetőjeként. Valami megfogalmazhatatlan hűség köt a faluhoz? - kérdezhetné bárki -, ha nem ismémé meggyőződésed folytatását, amit most, kérlek, részletezz kissé!- Két komoly lehetőségem lett volna, hogy ettől a Tolna megyei falutól megváljak. Egyiket sem tartottam jónak, mert sem a hivatal, sem a cím nem érdekel. Népművelőnek álltam, nekem illúzióim nem voltak, hogy majd milyen egzisztenciális körülmények közé fogok jutni, ma sincsenek. Tudtam azt, hogy annyit mindig fogok keresni, hogy éhen ne haljak ezen a pályán, de azzal is tisztában voltam, hogy annyit sosem kapok, hogy nekem luxusra teljék. Azért maradtam végül is, mert a privát véleményem az, hogy a magyar társadalom sorskérdései nem közvetlenül itt dőlnek el ugyan a falun, de ebben a küzdelemben a falu jelenti a hátországot. Ahogy egy háborút nem lehet megharcolni biztos, számításba vehető hátország nélkül, ugyanúgy nem szabad kikapcsolni a mai magyar társadalomból a falut...-... bár ennek tönkretételére az elmúlt évtizedekben találunk jó példákat. Nekem személy szerint, most az a visszarendeződés tetszik, ami a falukért történik. A szomorú az, hogy amikor két évtizeddel ezelőtt huszonévesként ágáltam az iskolakörzetesítés ellen, akkor legyintettek hangomra és személyes tiltakozásnak minősítették többen azok közül, akik haladónak tekintették a koncepciót, ami végül falurombolásnak számít ma.- Igen. Erről már sokszor esett szó. Véleményem szerint ez a hátország a mai állapotában is képes arra, hogy a mérleg szerepét játsza. A faluba mindig megszűrve, lecsillapodva érkeznek a dolgok, föltétlenül a nyugalom felé billenti a mérleg nyelvét. Lehet tehát a politika hátországa, ha az nem fordul végérvényesen szembe a faluval. Ezt be kell ismerni. Magyarországon nem a dolgok felismerésével van a baj, hanem a beismerésével. Mert a kettő között gyakran nyolc-tíz év telik el jóvátehetetlen bűnökkel. Én gyó- gyíthatatlanul hiszek ebben. Tehát kötelességem ebben a magyar faluban valamilyen szellemiséget képviselni. I- Ehhez a véleményhez azért nem árt, ha partnerek is akadnak. Eddig a falusi értelmiségre az volt a jellemző, hogy befelé forduló. Nem vállalják elveikért a nyilvánosságot...- Mert itt falun még olyanok a viszonyok, hogy a szomszéd is tudhatja, mi készül vacsorára és visszaköszönnek egymásnak az emberek. Az érdekviszonyok, érdek-összefonódások jól kirajzolódnak. Ennek még van - jó értelemben vett - emberszaga. Most éppen ezért képes a mérleg szerepének eljátszására. Tudni kell, hogy a magyar faluban, a magyar ember dolgozni akar. Azt szeretné, hogy a tisztes munkával tisztes megélhetést biztosítson a családjának. Nem az az elsődleges, hogy utcakövet szaggassak és azt hajigáljam valakire. Az indulatok azért itt is megvannak. A feszültség mérhető a romló életkörülmények miatt, de érzésem szerint ez még mindig nem olyan robbanásközeli helyzetben leledzik, mint mondjuk egy fővárosban, ahol az értelmiség nagyobb arányban él. I- Ez a réteg nem hiányozhat a faluból sem. Nagy gondot jelent a kistelepülésekre való helyezésük, lásd alsófokú tanintézetek esete. A lakosság követelné a tanítót, de a körülményeket nem tudja vonzóvá tenni.- Lassan egy-egy önálló szociális otthon lesz a sok falu. Házak nem épülnek... nem folytatom, mert szócséplés, de azt azért látni kell, hogy ez a nép még mindig dolgozik, megpróbál megélni, ha nem is mindig a legtörvényesebb eszközökkel.- Jó. Tényleg ne menjünk ismétlésekbe. Azt azért jegyezzük meg azok miatt, akik nem ismernek téged, hogy véleményed, állásfoglalásod, hited nem a most született alternatív politikai szerveződések hatására alakult ki, hanem mindig is a véredben volt, és ennek megfelelően vállaltál feladatokat a falu közéletének színterein. Ha nem ezt tetted, akkor az annak következménye, hogy nem minden dologhoz adod a neved.- Politikai érzékenységet mindig mutattam. Ha gondolataimban van valami spiritusz, ami mellett el lehet melegedni és nemcsak meggyújt, lobbant, ha van kisugárzása, akkor nem szabad idő előtt kialvásra ítélni. így gondoltam valamikor, amikor nem álltam zászlót bontva ki- sebb-nagyobb csoportok élére. Ebben a nagykohóban, amiben most az ország áll, az önálló hőjét nem hiszem, hogy érzékelni lehetne, a fénye nem akkora, hogy ez valamiféle világosságot gyújthatna. Egyszerűen elgondolkodom a társadalmi viszonyokon és megpróbálom magamat elhelyezni ebben a hierarchiában. En tökéletesen elégedett lennék, ha azok az emberek, akikkel partneri viszonyban állok, hasonló gondolkodásúak lennének. Nem azonosak, mert nem vagyunk egyformák, de olyanok, akikkel közös nevezőt találhatunk. I- A beszélgetésünk elején arról a papról szóltál, akinek volt konkrét programja. Most én is ezt kérem tőled számon. Te Gyönkön mit akarsz tenni, a gyakorlatban hogyan tudód igazolni szavaidat?- Értékmentést, értékvédést képviseltem. A divatokhoz akkor szegődtem nevemmel, ha úgy éreztem, van bennük olyan emberi tartalom, amit érdemes akár időlegesen is fölkarolni. Képzőművészetben, zenében... ■ - Rendben, de konkrét példát kérek!- Mondom. Olyan általános és örök érvényű kulturális értékek támogatását vállalom itt a házban, amiket holnap sem kell szégyelljek. A gazdálkodásunkat úgy szervezzük, hogy folyamatosan biztosítjuk például a könyv- és folyóirat-ellátást, az ismert nehézségek ellenére is. A kultúra alapja - szerte a világon, még a számítógépek korszakában is - az írott betű. Tehát amennyire csak lehet, ezt itt, nekem biztositanom kell. A könyvbeszerzési keretet minden évben túllépjük. Ez az összeg 80 ezer forint. Hol 8, hol 12 ezer forinttal több az elszámoláskor az ösz- szeg. Onnan szabadítok föl erre pénzt, ahol mondjuk a múló divatot követő tevékenységet tervezném, valósítanám meg. Próbálunk olyan emberi körülményeket teremteni házon belül, ami az otthonosság érzetét kelti. Ki kell böjtölni a holnapért... a... I-... egy pillanat. A körülmények teremtésénél időzzünk egy mondat erejéig. Az épület felújítása nyilván ezért van. A korszerűsítés is. Forint, forint, forint...- Igen. A fűtés az biztosan lesz 2 millió 2-3 százezer forint. A belső felújítás egy része mondjuk 120, 130 ezer forint, de talán 150 ezernél megáll. I- No, de Gyönk mellett még hét másik kistelepülés gondjaival kell foglalkozni.- Gyünkkel együtt hét község. Művelődési házak, könyvtárak, a gyönki tájház és a miszlai helytörténeti gyűjtemény. Ez utóbbinak tisztázatlan volt a státusa, ezért a saját szakállamra - mert van - gondozásba vettem. Ha senkié volt, akkor megbíztam egy embert, hogy olykorolykor menjen be és szellőztessen ki. Ezt a gyűjteményt szakmai szempontból kellene feltárni. I- Igaz, hogy én kértem a konkrét, gyakorlati példát az elméleted igazolására, de itt Miszla esetében hirtelen arra gondoltam, hogy bár aprónak tetsző ügyről van szó, de mégis személyes felelősségvállalás érhető tetten.- E nélkül azt hiszem, a jövőben sem lehet boldogulni, hiszen láthatjuk, hogy a közösség felelősségvállalása hova vezet. Arra kell alapozni, hogy ki-ki a saját helyén érezze munkája, döntése, akarata felelősségét, vállalja föl! Ennek morális vonzata is van természetesen. Becsületbeli kérdések kellenek. Múltkor hallom, hogy becsületesebben kell ezt meg azt csinálni. Ilyen nincs, hogy becsületesebben! Vagy becsületes, vagy becstelen. Nincs olyan, vagy valami demokratikus, vagy demokratikusabb. Ami nem demokratikus, az diktatórikus. Ezeknek a jelzőknek nincs középfoka. Az egyébként veretes, nemes kifejezésekből mára kilúgoztak minden emberi tartalmat. Tehát félek magamat - mondjuk - reformpártinak nevezni, mert divatos. Ez megint az egyén felelősségvállalásának kérdését veti fel. Divat volt ugyan az „aerobik", de azt ma is jónak ítélem, mert testépítő. Ép testben, mint tudjuk, ép lélek is lakozik. Tehát megpróbáltam támogatni. Csak azért említem, mert gyakorlati példákat kértél számon. A karatét sem azért szorgalmazom, hogy az ilyen cselekményü filmeket jobban megértse a mozinéző, hanem mert annak is van önfegyelmező szerepe, ha nem múló divat szerint használja az egyén, már pedig napjainkban nagyon is szükség van önfegyelmezett egyénekre. Mert csak így kerülhető el, hogy mindenki másban keresse a hibákat. Nálam a párttagság is legitimizálását jelenti az életszemléletnek. Pártállást cserélni lehet, de ahhoz lélekben is cserélődni kellene. Változatlanul hiszek abban, hogy annál emberibb programot, amit 1847-48-ban a Kommunista Kiáltványban megfogalmaztak, még nem teremtett más. Csak ennek a végrehajtása nem úgy történik, ahogy kellene. Ez viszont engem nem tántoríthat el az alapvető célkitűzéseimtől. I - Köszönöm a beszélgetést. Hiába verték félre a harangokat, hiába hangzott az egész községben a „Tűz van!”, hiába vonult fel Tolna megye keleti részének szinte egész tűzoltósága, a katasztrófát nem sikerült elkerülni. Paks, éppen száz esztendővel ezelőtt, 1889. jú- • lius 20-án szinte teljes egészében a tűz martaléka lett. „Paksi Tűzvész” címmel terjedelmes beszámolót közölt a tragikus eseményről a Szekszárd Vidéke című megyei lap. A bevezető sorokban arról tett említést a tudósító, hogy valóságos istencsapás az, ami a paksiakat tíz év óta (azaz 1879 óta) üldözi. „Ezalatt ugyanis háromszor volt Pakson nagy tűz, amikor mindig 200-nál több ház égett le. S van a Kereszt, Keskeny, Templom és Iskola utczában mintegy 30 ház, amely mind a három tűzvészben leégett. Ezelőtt pár héttel szintén kétszer is volt tűz, amikor szerencsére csak pár ház pusztult el. Volt olyan év, melyben - tudósítónk statisztikai kimutatása szerint - 36 tűzeset történt. És Pakson mindezen szerencsétlenségek után is még mindig megengedik a zsúppal és náddal fedést” - állapította meg a szerző, s hozzáteszi még, itt az ideje, hogy a tűzrendészeti szabályok szigorú életbe léptetése a hatóságok részéről minden módon keresztülvitessék. A másik megyei újság, a Tolnamegyei Közlöny is megdöbbentőnek tartja azt a tragédiasorozatot, amely a Duna menti községet sújtotta. így írt: „Eltekintve az óriási szerencsétlenségtől, melynek ezelőtt két évvel a biskói rév volt a színhelye, s mely több száz paksi lakosnak életébe került, az utóbbi két évtized alatt Paks, megyénk virágzó, szép községe már harmad ízben romhalmaz. Tizenöt év alatt három óriási tűzvész pusztított falai között.” Átlapozva az éppen százesztendős megyei lapokat, szinte minden példányszámban iehet kisebb-nagyobb tüzekről olvasni. Az okokat csak esetenként közölték, de a néhány közlésből is kiderül, hogy a gondatlanság okozta a legtöbb tüzet. Ilyen gondatlanság lehetett a száz esztendővel ezelőtt pusztító tűz oka is. A tudósítás ezt így adta közre: „A tűz Jäger házánál gyűlt ki, ahol senki sem volt otthon és egy hülye emberre gyanakszanak.” A július 20-i tűz minden emberemlékezetűt felülmúlt a községben. A tűzoltók késlekedtek. A leírások szerint az első lángok délután 2 órakor lobbantak fel, s fél órán keresztül úgy égett a ház, hogy senki meg sem kísérelte az oltást. A lakosság fél háromkor fogott a tűzvész megfékezéséhez, a helyi tűzoltók pedig csak három órakor érkeztek a helyszínre, de ekkor már a házak sokasága állt lángokban. Minden bizonnyal a késlekedésben szerepet játszott az a tény, hogy Paks mezőgazdasági község lévén, a nyár kellős közepén a lakosság nagy többsége a határban dolgozott - talán éppen aratott -, s mire a nagy kiterjedésű határból hazaérkeztek az emberek, a házak sokaságának már csak üszkös romjait találták. A tudósító a tűz terjedéséről az alábbiakat jelentette: „A tűz az Uj utczában ütött ki, ahonnan a Nixbrod, azután a Rosti utcába, s a Rancza hegyén át a Horváth utczába terjedt. Csakhamar megfogta a tűz a 7 sorban álló présházakat, s itt 187-ből csak 6 maradt meg.” A tűz terjedésének egy másik irányáról annyit tudunk, hogy a németkéri út melletti Virágvölgyre terjedt, ahol 3, majd a Hidegvölgy került a tűz pusztító vonulatába, ahol 14 ház és 1 présház égett le. A cikk írója azt is tapasztalta, hogy a tűz még a temetőt sem kímélte meg. A református temetőben elégtek a fejfák is. Az evangélikus templom mögött dr. Kohnnak másfél hold gyönyörű szőleje lett a tűz martaléka, s még a lugast tartó dúcok is elhamvadtak. Leégett a Madarász-féle kaszárnya is - az idetartozó istálló már néhány órával korábban elpusztult. A tüzet ugyan sikerült megfékezni, de hétfőn délután 4-5 óra között ismét fellángolt a tüzes pernye. A tűz gyors terjedésére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy egy Pámer nevű pincér, akinek háza a disznópiacon állt, három gyermekével és rokonával csak saját háza pincéjébe menekülhetett. A ház a fejük felett elhamvadt. Csak este 9 óra után - segélykiáltásaikra felfigyelve - mentették ki őket szorult helyzetükből. A tüzet, amely helyenként 10-12-szer is fellángolt, az evangélikus iskolánál sikerült megfékezni. A tudósító értesülése szerint a Nixbrod utcában mindössze egyetlen ház maradt meg, ennek cserepes volt a teteje. A tüzet igen erős szél kísérte. Arról is érkezett hír a szerkesztőséghez, hogy a szél a pernyét még Dunakömlődre is elsodorta, s ennek nyomán itt-ott fellobbanó apró tüzek elfojtásával volt elfoglalva Dunakömlőd lakossága. A Szekszárd Vidéke című lap a tűz pusztítását így összegezte: „Összesen 240 ház és 187 présház, s 200-on felüli melléképület pusztult el.” Mindazonáltal ez a szám nem végleges, teszi a fentihez a tudósító, mert a hivatalos összeszámlálás a tudósítás készítéséig nem készültei. Megjegyzi, hogy az épületek pusztulása mellett igen nagy volt a kár a terményekben is. Egy Plézer nevő gazdának pl. 140 mázsa, egy Mayer nevűnek pedig 100 mázsa búzája ham- vadt el, de sok családnál a láng martaléka lett a szalma és a széna is. Külön tesz említést a tudósító arról, hogy „iszonyú sok boros edény és kádak” is megsemmisültek, amikor a présházak lángbabo- rultak. A sintér napokon keresztül szállította az elpusztult - de el nem égett - állatok tetemét. A Tolnamegyei Közlöny tudósítója a tűz pusztítását így irta le: „Az iszonyú tűzvész Paksnak 400 házát hamvasztotta el, s majdnem ugyanannyi családot tett földönfutóvá. S ép abban a részben dühöngött a féktelen elem a legvadabb pusztítással, melyben a szegény nép lakik... Igazán borzalmas a kép, amely a szemlélő elé tárul. A föld porával egyenlővé vált háztömegek közül korommá égett fenyők (gerendák) meredeznek a haragvó ég felé, s romok közt zokogó alakok vánszorognak veszteségüket siratva.” A paksiak nem maradtak magukra a bajban. Segíteni kívántak a tolna és a duna- földvári tűzoltók, de Szekszárdról, Duna- kömlödről, Németkérről, Dunaszent- györgyről egyénileg is érkeztek fecskendőkkel, „de mert víz nem volt - nem olthattak. Borral is fecskendeztek emiatt sokan” - jegyzi meg szomorúan, de némi iróniával a tudósító. Jötteka kalocsai és a dunapataji tűzoltók is - de a Duna partjánál nem juthattak tovább, ugyanis nem volt komp, nem volt révész, aki átszállította volna őket a nagy folyón. Csak az eget vörösen bevilágító lángokat nézhették - tehetetlenül - a távolból. A Belügyminisztérium 1000 forint gyorssegélyt utalt ki a károsultak megsegítésére, amit már július 23-án ki is osztott Madarász Emil megyei főjegyző. A bajbajutottak megsegítésére megmozdult a megye: a lapok heteken keresztül közölték azok nevét, akik kisebb-nagyobb adományokkal kívánták enyhíteni a bajbajutottak gondjait. Több községben különböző rendezvények tiszta bevételét juttatták el a kárt szenvedettekhez. De nemcsak a megye lakossága segített, gondoltak rájuk az ország más tájain élő emberek is. Rövid két hónap alatt - a Szekszárd Vidéke közlése szerint -12 300 forint és 95 krajcár gyűlt össze. Az összes kárt mintegy félmillióra becsülő Tolnamegyei Közlöny kötelességének érezte, hogy a katasztrófa nyomán néhány tanulságot állapítson meg:- Nem pusztultak el azok a házak, amelyeket cseréppel fedtek be. A hatóságok ne adjanak ki engedélyt nádtetős, vagy zsúptetős építkezésre.- A tűz gyors terjedésében szerepet játszott az utcák szűk volta. Most, miután az épületek elhamvadtak, alkalom kínálkozik az utcák szélesítésére.- A tűzoltó-parancsnokság nem állt a helyzet magaslatán, nem tudta megszervezni a vízhordást, és nem tudta megakadályozni a pánikot. (Csak megjegyezzük: a tűzoltóparancsnok akkor sem volt hajlandó átadni az intézkedés jogát, amikor már nyilvánvalóvá vált tehetetlensége, erélyte- lensége). A tűzoltóság csak a hatóságokkal együttműködve képes feladatainak megoldására. „Ha a tűzoltóságnak, mint most is történt, úgy kell a lovakat saját költségére rekvirálni, az rendszerint késedelemmel jár, pedig tűzesetnél első a gyorsaság” - állapította meg a Tolnamegyei Közérdek. * A száz évvel ezelőtt rommá vált város - immár ki tudja hányadszor - porából újjáéledt mint az ókori egyiptomi és görög-római mitológia csodálatos főnixmadara, s megyénk egyik legnagyobb és legszebb városa lett. K. BALOG JÁNOS Lönhárd Ferenc és Decsi Kiss János a falusi érteimiségről
