Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-22 / 171. szám
4 Képújság 1989. július 22. Szovjet mezőgazdaság Éhínség fenyeget? Zöldségfélék betakarítása egy Moszkva környéki kolhozban (Fotó: US News and WR - MTI) „Ha még az idén nem hajtanak végre lényeges változtatásokat a szovjet mező- gazdaságban, akkor egy-két éven belül éhínség fenyeget” - nyilatkozta Moszkvában újságírók előtt Vlagyimir Tyihonov, a Szovjetunió egyik legismertebb agrár- szakembere. Véleménye szerint a szovjet gazdasági vezetés által bevezetett bérleti rendszer nem megoldás a mezőgazdaság problémáira; mélyreható földreformot kell végrehajtani, a parasztokat földhöz kell juttatni. Véleményét osztotta több ismert reformközgazdász is, akik egymástól függetlenül nyilatkoztak különböző moszkvai rendezvényeken. Egyikük, Abalkin - aki Rizskov miniszterelnök új kormányában a gazdasági reformért felelős állami bizottság vezetője lesz, miniszterelnök-helyettesi rangban - azt mondta: „ha egy-két éven belül nem kezdődik meg az életszínvonal javulása a Szovjetunióban, akkor elkerülhetetlen lesz az ország jobbratolódása, s ebben a helyzetben mindaz fölöslegessé válik, amiről most a konzervatívok és a reformerek vitatkoznak”. Oleg Bogomolov, a Világgazdasági Kutatóintézet igazgatója szerint „figyelemre méltó” Tyihonov prognózisa, mindamellett az időponttal nem tud egyetérteni. Szerinte is lehet éhínség a Szovjetunióban, de nem a következő években. „Nem túl meggyőző a Rizskov miniszter- elnök által a népi küldöttek kongresszusán vázolt kormányprogram” - hangoztatta a szovjet tudós, leszögezve: a szovjet közgazdászok sokkal radikálisabb intézkedéseket sürgetnek; úgy érzik, hiányoznak a konkrét javaslatok a válságból való kilábalásra. Gavriil Popov közgazdász professzor pedig azt nyilatkozta, hogy a kínai események tanulsággal szolgálhatnak a szovjet peresztrojka számára. Emlékeztet arra, hogy a Kínában egy évtizede napirenden lévő reformok megnövelték a gazdálkodó szervezetek szabadságát, ez azonban nem járt együtt a politikai rendszer liberalizálásával. „Ha a gazdaságban alkalmazzuk a pluralizmust, akkor ennek megfelelően kell kialakítani a politikai intézményrendszert is” - hangsúlyozta Popov. (MTI-Press) NDK Nincs szükség reformokra Az NDK határozottan kitart jelenlegi gazdaságpolitikájának folytatása mellett, és nincs szüksége szovjet vagy magyar stílusú reformokra - ez derül ki abból a beszédből, amelyet a 73 éves Horst Sin- dermann, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, a parlament elnöke mondott Magdeburgban, az NDK fennállásának 40. éve alkalmából tartott konferencián. (Az NDK első alkotmányát 1949. október 7-én fogadták el.) „Ragaszkodunk a szocialista országokban legalacsonyabb kenyérárakhoz, a legmagasabb egy főre eső húsfogyasztáshoz, valamint a KGST-államok legnagyobb lakásépítési programjának stabil lakbéreihez” - hangsúlyozta Sin- dermann, arra utalva, hogy az NDK fenntartja az alapvető élelmiszerek és szolgáltatások hatalmas méretű állami támogatásának programját. A parlament elnöke szerint az NDK bőkezű jóléti rendszert épített ki, amelynek elsődleges haszonélvezői az anyák és a gyerekek. „A mi rendszerünket nem tartjuk a szocializmus elavult rendszerének, hanem inkább az igazi szocializmusnak, amely magasabb rendű, mint a kapitalista társadalom" - vélte Sindermann. A NSZEP PB tagja hangoztatta, hogy az NDK sikerrel hajtotta végre az általa 1971-ben beindított reformokat. Nyugati gazdasági szakértők szerint a szocialista országok közül az NDK rendelkezik a legerősebb gazdasággal, köszönhetően egyrészt az NSZK-val ápolt rendkívül kedvező kereskedelmi kapcsolatainak, másrészt az örökölt ipari bázisnak. Hozzáteszik azonban, hogy szerintük az NDK gazdasága ma már stagnál, és a vezetés vonakodása ellenére szükség lesz némi gazdasági változtatásra, ami viszont valószínűleg nem jár együtt a politikai irányvonal módosulásával. Az NSZEP forrásai szerint a párt közgazdászai új gazdasági stratégia kidolgozásán munkálkodnak, ezt várhatóan az NSZEP jövő áprilisi kongresszusán hozzák nyilvánosságra. A kiszivárgott értesülések szerint az új stratégiának megfelelően csökkentik majd az iparnak juttatott állami támogatást - de fennmarad a fogyasztók erőteljes támogatása -, és a beruházási prioritások élén a lakásépítés szerepét a szélesebb értelemben vett infrastruktúra veszi át. (Reuter - MTI-Press) Magdeburgi városkép (Fotó: Panorama DDR - MTI) Lengyel gazdasági emigráció Csehszlovákiai „árnyékgazdaság" Nyugaton maradt százezrek Miközben az utóbbi időben Varsóból főképpen a politika figyelemre méltó változásairól érkeztek a jelentések, háttérbe szorult, hogy a gazdaság helyzete nem sok jóval kecsegtet. Ennek egyik következménye a nagyarányú gazdasági kivándorlás is, amelyről alábbi írásunk szól. A varsói külügyminisztérium adatai szerint 1980-87 között mintegy 600 ezer lengyel nem tért vissza nyugati útjáról, többségük fiatal. A becslések szerint az ezredfordulóig további félmillióan választják az emigrációt. A lengyel közvélemény-kutató intézet felmérése szerint a lengyelek többsége megértéssel veszi tudomásul a gazdasági emigráció tényét. Általánosnak mondható, hogy értik az exodus okait: otthon gazdasági válság, Nyugaton jobb életkörülmények, nagyobb szakmai és pénzügyi lehetőségek. Az is általánosan elismert, hogy Nyugaton a szociális és egészségügyi ellátás jóval fejlettebb, az alapvető fogyasztási cikkek sokkal szélesebb körben hozzáférhetőek. Az emigrációs trendben az is szerepet játszhat, hogy a lengyelek szerint Nyugaton az egyénnek nagyobb lehetősége van dönteni életmódjáról és sorsáról, mint Lengyelországban. A legnagyobb hajlandóságot Lengyelország elhagyására a 25 évesek vagy annál fiatalabbak körében tapasztalják. Az idén középiskolát végzettek 14,7 százaléka fejezte ki szándékát az ország végleges elhagyására, 55 százalékuk rövidebb időre, 23 százalékuk pedig turistaként menne külföldre. A távozási szándék leggyakoribb indoklása: gyors és könnyű pénzszerzés. Tipikus jelenség, hogy a távozást többnyire olyanok érzik különösen szükségesnek, akik már Lengyelországban is viszonylag sikeresek voltak. Ők azok, akiknek a legnagyobb esélyük van arra, hogy egy másik országban munkát találjanak és befussanak. A lengyelországi fiatalok otthoni esélyeit meghatározza a lakáshelyzet. Az elmúlt néhány év során a lakáshiány még súlyosabbá vált, és egyelőre nincs lehetőség lényeges javulásra. Évente mintegy 190 ezer lakást építenek, holott csak ahhoz, hog megállítsák a lakásra várók számának növekedését, évi 250-300 ezer lakás átadására lenne szükség. Az ifjúsággal foglalkozó lengyel kutatóközpont felmérése szerint a megkérdezettek 40 százaléka helyezi prioritási listájának élére a saját lakását. Ezt követi az egyéni és családi élet (20 százalék teszi az első helyre). A fiatalok 16 százaléka tartja elsődlegesnek biztos anyagi helyzetének megteremtését, ezután következik a jobb állás és az autó. A fiatal házaspárok életszínvonalának jellemző mutatója háztartásaik tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottsága. 1984-ben 97 százalékuknak volt bútor, 89,9 százalékuknak televíziója (13,3 százalékuknak színes), 27 százalékuk rendelkezett automata mosógéppel, 27,9 százalékuknak volt autója. A fiatal házaspárok felének volt otthon magnója, és mindössze 13,8 százalékuknak lemezjátszója. Az említett tartós fogyasztási cikkek elég magas százaléka a szülők ajándéka: az autók 13, a színes televíziók és automata mosógépek 11 százaléka. A legtöbb fiatal pár számára az autó, a színes televízió vagy a mosógép még mindig csak távoli álom. Ezek a tartós fogyasztási cikkek nem csupán drágák - egy átlagos színes televízió 500 ezer zlotyba kerül az 50 ezer zlotys átlagfizetés mellett -, de nagyon nehéz is hozzájuk jutni. Mármint zlotyért. Kemény valutáért ugyanis mindezek hozzáférhetőek a Baltona vagy a Pewex országos hálózatának bármelyik boltjában. Lengyelországban mára nemcsak az állami kereskedelemben jelent meg és kap egyre nagyobb szerepet a kemény valuta mint fizetőeszköz. A háztartási eszközök, autók és más, igen keresett tartós fogyasztási cikkek esetében a magánhirdetésekben az árat gyakran dollárbónokban adják meg. Ugyanilyen módon lehet sok esetben lakáshoz jutni a szabadpiacon. Minden emigrálási vagy nyugati feketemunka-végzésre vonatkozó döntésben egyéni megfontolások és egyszerű gazdasági számítások játszanak szerepet. Akár néhány hónapi - gyakran illegális - munka is Norvégiában, Svédországban vagy az NSZK-ban lehetővé teszi a lengyelek számára, hogy sorbanállás és várakozás nélkül megvegyék a hőn áhított javakat (Warsaw Voice - MTI-Press) Fekete koronák Az árnyékgazdaságnak nevezett jelenség Csehszlovákiában is jelen van, mértékét egyes szakértők a nemzeti jövedelem mintegy 3-3,4 százalékára becsülik. A nyugati világban a „párhuzamos gazdaság” a munkanélküliséggel, a bevándorlók olcsó munkaerejének beáramlásával és bármilyen munka elvégzésére való hajlandóságukkal áll összefüggésben. Csehszlovákiában (és más szocialista országokban) az okot a keresletnek a kínálattal szembeni túlsúlya, gyakran a szolgáltatások nem kielégítő volta, vagy az egyes hiánycikkek megszerzésére irányuló törekvése jelenti. Számítások szerint e tevékenységek minimális mértéke Csehszlovákiában 18-20 milliárd koronát tesz ki és enyhén emelkedő tendenciát mutat. Legfontosabb forrását a kézi munka különféle formái, különösen építkezési munkák, beleértve a kalákában végzett munkát is, jelentik. Számos formája áll kapcsolatban az ellátási hiányosságokkal, spekulációval, vagy más negatív jelenséggel. Az árnyékgazdaságba nagy jövedelmek áramlanak be különféle szolgáltatások nyújtása fejében is. Az egészségügy és a lakásgazdálkodás hiányosságai egyes állampolgárokat csúszópénz fizetésére késztetnek. Ezen negatív jelenségek fokozatos felszámolását hivatott elősegíteni a csehszlovák szolgáltató szektor tevékenységének tervezett javítása, melyről a gazdaság szerkezeti átalakításával összefüggésben mind több szó esik. A javulást hivatottak elősegíteni a magánszemélyek által nyújtott szolgáltatások, s ugyanakkor szorgalmazzák a kisvállalkozásban működő műhelyek és árudák létesítését is. Az elképzeléseknek, miszerint a nagy vállalatok vagy más intézmények hatékonyabban, gyorsabban és problémamentesebben végzik majd az ellátást, megvolt a maga alapja. Sok esetben azonban ez odavezetett, hogy bizonyos termelők monopolhelyzetbe kerültek a piacon; kevéssé voltak rugalmasak, sokszor nem vették figyelembe a fogyasztók, illetve a felhasználók igényeit. Ezért most arra törekednek, hogy a túlburjánzott vállalatokat kisebb egységekre osszák fel, hiszen ezek az igényekre rugalmasabban reagálnak és alapos piackutatás alapján csökkentik a hiánycikkek skáláját és ezáltal korlátozzák az „árnyékgazdaság” működését. Az 1988-as év végéig a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban 41 ezer engedélyt adtak ki magánszemélyeknek különböző szolgáltatások végzésére. Ugyanakkor még ez a mennyisség is kevésnek bizonyul. Sajnos a kibontakozást nagymértékben fékezi a progresszív adórendszer. (Példaként elég megemlíteni, hogy 100 ezer koronás évi bevételnek gyakorlatilag a fele megy el adóba.) Éppen ezért számos állampolgár e tevékenység révén csak igen kis jövedelemre tesz szert. Mások pedig a kisvállalkozásokról szóló, előkészítés alatt álló törvény életbelépésére várnak. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy Csehszlovákiában a fekete gazdaságból szerzett jövedelmek folyamatosan növekednek. A szakemberek azt vallják: ha a jövőben meg akarjuk fékezni e folyamatot, fel kell számolnunk a fő okot - a kereslet és kínálat közötti összhang hiányát. Ez azt jelenti, hogy a fennálló termelői piacot felhasználó piaccá kell átalakítani, és a csehszlovák gazdaság valamennyi területén olyan szabályozókat kell kialakítani, melyek a fennálló realitásoknak leginkább megfelelnek. Frantisek Masek (Orbis - MTI-Press) Egyre többen végezhetnek hivatalosan is egyéni vállalkozást, ami javítja az ellátási A képen: egy prágai házi kötődében.
