Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-20 / 169. szám
1989. július 20. 4 Képújság ______________________L Háttérben a Buzogány-torony. Európa legnagyobb középkori erődrendszerének déli része. Okosan, olcsón A királyi várban A Gördülő Kőközöttünk Chuck Berry azt mondta: ő az egyetlen fehér énekes, akinek néger hangja van. Európai hírű zenészegyéniség. A magyar blues-zene jelképe is lehetne, csodálatos hangjával, bozontos szakáiéval és hosszú éveken át vállalt kilátástalan helyzetével... A Prométheusz-gang és a Bad Company Rock Club vendége volt Deák Bili Gyula. A Babits Mihály művelődési központban kötetlen beszélgetés alakult ki, majd bemutattak egy Bill-portré- filmet is. Ezek után a Bad Company Rock Club halásziéra hívta meg a neves zenészt a Vadszőlő vendéglőbe. Ez igy nem cikk. Hagyjuk a kincstári szöveget, gyerekek! Bármi egyébről lehet ilyen száraz, hivatalos stílusban írni - erről nem. Na, szóval itt volt a Bili, jót dumáltunk a Babitsban. Ilyen kemény embert keveset láttam. Kibírta, hogy tizenegy éves korában orvosi műhiba miatt levágták a bal lábát. Kibírta, hogy négy év múlva elvesztette az egyik szemét. Kibírta a rockszakmát - márpedig erről a szakmáról az a zenészközmondás járja, hogy azt aki tiz évet lehúzott rockzenészként, nyugodtan kitehetik fegyver nélkül a dzsungelbe. Túléli. Bili hatvannyolc óta énekes. Éveken keresztül eltiltották a jelentősebb fellépésektől, azt állítva, hogy nem színpadképes. Az másodlagos volt, hogy ő a legnagyobb magyar blues-éne- kes. Ha erről kérdezed, annyit mond: egyik kutya nem harapja meg a másikat. Miután a Hobo Blues Bandtől - emberi és anyagi ellentétek miatt - megvált, második szólólemezét a Kormorán segítségével adta ki. El kell oszlatni egy tévhitet: Deák Bili Gyula soha nem volt tagja a Kormoránnak. Most új együttest szervezett, a Deák Bili Blues Bandet, ami minden vasárnap este a Józsefvárosi Klubban fog játszani, de alkalmanként fellépnek majd a Rock Caféban is. Megkérdeztem, mi a véleménye a magyar rock jövőjéről. Szerinte ebben az országban annyiszor eltemették már ezt a zenét, hogy valószínűleg örökéletű lesz. Az ö viszonyulása a zenéhez: „nem adom fel". Ne is add fel, Bili! Nem sorvadhat el, válhat sekélyessé az a zene, ami húsz év üldözést, tiltást-tűrést kibírt. Nem tűrhetjük, hogy a valódi, kemény hangú, hozzánk és rólunk szóló rockot olcsó dal- lamkonzervek, elektronikus ketyegések, fele cukor, fele méz jófiúk váltsák fel. Ne írják elő nekünk össznépi ricsajfesztiválokon, hogy mi az, ami tetszik. Persze giccsre is szükség van. Vagy legalábbis igény. De nem nekünk van szükségünk rá. Annyit el kéne érni, hogy, ha támogatják is a giccset, legalább ne részesítsék jogosulatlan előnyökben. Ne adjanak ki értékes lemezeket csökkentett példányszámban, ha az eladhatatlan, édeskés szörnyűségekből százezrek porosodnak a lemezboltokban. De hát - egy az ŐRI és Mohamed az ő prófétája. Negyvenéves vagy. Húsz éve énekelsz bluest. Valódi rolling stone, gördülő kő vagy, eljutottál a dzsumbujtól Koppenhágáig, játszottál már kocsmában és sport- csarnokban, peremvárosi klubban és rockoperákban. Ezerszer kimondtad már tíz- és százezrek véleményét, helyettük, helyettünk. Akkor is, ha nehéz, veszélyes, vagy tilos volt. Legyen ez így továbbra is. Énekelj „mindhalálig bluest”. Igaz, „messze Mississippi, messze ide London". De ez a zene, ez a mentalitás itt is ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb. Nyomjad a bluest - és majd lesz valahogy. SZELE TAMÁS Fotó: ÖTÖS RÉKA Hangverseny Nyugat-berlini kórus Szekszárdim A Művészetek Házának legutóbbi vendége a Camerata Vocale Énekegyüttes és a Semmelweis Orvostudományi Egyetem kamarazenekara volt. A kórus karnagya Etta Hilsberg zenepedagógus és karmester, aki az NSZK-ban hangképzést is tanít. Mint elmondta az együttes eredetileg egyházi énekkarként működött, majd 1985-töl függetlenek lettek. A Camerata Vocale tagjai szinte teljes egészében egyetemi hallgatók, diplomások, akiket a muzsika szeretete hozott és tart össze. Önfenntartók, némi állami támogatással. Koncertjeiket maguk finanszírozzák. Az utóbbi években sok ismeretlen oratóriumot adtak elő. 1988-ban Bach: Márk evangélista c. oratóriumát mutatták be eredeti hangszerekkel és hangszerelésben. Acapella zenét is énekelnek. Repertoárjukon a XVI. századtól a XX. századig keletkezett művek és német népdalok is szerepelnek. A budapesti orvostudományi egyetem zenekarának vendégeként érkeztek Magyarországra. Szentendrén volt az első fellépésük, majd pedig a Mátyás-templomban. Hogy mi vonzotta őket éppen Szekszárdra? Nos Etta Hilsberg egyik korábbi magyarországi látogatása alkalmával meghallgatta Szekszárdon a Madrigálkórus előadásában a János-passiót. Tetszett neki a koncert és a Művészetek Házának egyedülálló akusztikája. Ekkor érlelődött meg benne a gondolat, jó volna ide visszatérni saját kórusával és kapcsolatot teremteni a madrigalis- tákkal. Boldog vagyok, hogy eljuthattam Szekszárdra - mondta. Nagyra becsülöm az itteni kórust és karnagyát, Jobbágy Valért. A Camerata Vocale és az egyetem zenekarának előadásában oratórikus müvek hangzottak el. A műsor első részében Johann Sebastian Bach: G-dúr miséjét mutatták be. A miseordina- rium hat tételéből mindössze kettőt tartalmaz, melyből a Kyrie tétel szigorú ellenpontos stílusban íródott, mig a Glória igazi barokk koncsertáló tétel. Hol a zenekar és énekkar, hol pedig az énekes szólisták és egy-egy hangszercsoport versenyeznek egymással. Szünet után Johann Christian Bach: Glóriája csendült fel. A mű 1760-62 között született Milánóban. Johann Christiant milánói Bachnak is hívják, mert hosszabb ideig ott tevékenykedett. Ez a műve már a klasszikus szimfonikus stílust előlegezi, hiszen a darab tíz tételének mindegyike rövid szimfóniának is beillő bevezetéssel kezdődik. Az indító, középső, majd zárótétel mint súlypont az ének- és zenekar előadásában szólal meg, a többi tételekben az énekes szólistákat halljuk szóló, duett és tercett formában, melyhez alkalmanként vonós és fúvós hangszerszólók kapcsolódnak. A nyugat-berlini énekkar jóvoltából, most először hangzott el ez a mű Magyarországon. Az est szólistái Tarkó Magda (szoprán), Nyilas Tünde (alt), Keönch Boldizsár (tenor) és Tardy László (basszus) voltak. Tardy Lászlóról külön is el kell mondani, hogy ő az egyetem 20 éve alakult zenekarának a karnagya, aki az eredetileg tervezett basszus szólista akadályoztatása miatt vállalta az énekes szerepét, bravúros beugrással mentve meg így az előadást. A nyugat-berlini Vocale Camerata együttesben jól képzett, értékes hanganyaggal rendelkező, igényes zenei feladatok megoldására is felkészült kórust ismertünk meg. Előadásuk stílushű, hiteles volt. Az egységes pordukció nyújtotta művészi élményhez az egyetemi kamarazenekar jól alkalmazkodó játéka, a szólisták kulturált előadása nagyban hozzájárult. Etta Hilsbert határozottan vezényelt, mindvégig kézben tartotta a koncertet. Mozdulatain érződött, hogy otthonosan mozog az oratórikus művek világában. A közönség melegen ünnepelte a hangverseny közreműködőit. LEMLE ZOLTÁN Ha valaki elintézte ügyes-bajos dolgait, netán vásárlásait a fővárosban és még nem indúl visszafelé a vonat, egy kis kitérővel is elérheti a Déli pályaudvart. Ha gyalogolni van kedve, akkor a Siklótól balra vezető meneteles úton indul felfelé és egy nagy körbástyán keresztül pontosan ott ér fel a királyi várba, ahol egykor Mátyás király is. Ha nem.szereti a gyaloglást, úgy álljon sorba a Siklónál - érdemes. Fenn a palota mellett balra haladva pontosan az Árpád-kori városfal mellett megy el. Az a vár, melyet megkerül, csak nyomokban azonos a sokszázados régivel. A Krisztina felőli oldalon a feltárt bástyák mindenesetre Anjou-koriak és ha a Mátyás-kúttal díszített udvaron körülnéz, nagyjából azt a helyet látta, ahol Kontot, a kemény vitézt, vagy Hunyadi Lászlót lefejezték. iAz ősi erősség egyik legrégibb bejárata Az Oroszlános udvarból akár liften is le lehet jutni a Krisztinába, de okosabb belépőt váltani a Történeti Múzeumban, mert ennek - részben a mélyén - rejlenek a legrégibb emlékek. Középkori kápolna, Mátyás egykori börtöne. Feljebb, a pompás gótikus terem, egykor királynői lakosztály volt. Odakinn az István-torony a vár legrégibb, a gótikus Buzogány-torony pedig tán legmutatósabb része. Előbbinek neve nem az államalapítót, hanem Károly Róbert kisebbik fiának nevét idézi. A királyi vár egyébként IV. Bélának köszönheti létét (1235-1270) és 1360-tól lett a magyar uralkodók székhelye. Most hazánk legnagyobb múzeumi együttese kapott otthont a falai között. O. I. Fotó: GOTTVALD KÁROLY Az oroszlános kapu, melyen át a legbelsőbb udvarba lehet jutni Vallomás Cigányokról... Könyvtárról... Több okból is félve írom a cikket. Egyik ok: ha manapság az újságolvasó megpillantja a cigány szót, és az nem bűnügyi híradásban szerepel, legjobb esetben azt morogja; már megint ezek... és továbblapoz. A másik ok: nehéz lesz szem előtt tartanom, hogy azt írjam, ami e lap olvasóit mégiscsak érdekli, és ne azt, amit el szeretnék mondani, vagy legalábbis csak egy töredékét. (Tudom, hogy ez probléma az újságíróknak is, de nekem nem muszáj írnom.) A cigányokról szóló irodalom gyűjtésének kezdete egybeesik mód- szertanosból tájékoztató könyvtárossá való emelkedésemmel. Ennek két és fél éve. Azzal, hogy megkezdtem az irodalomgyűjtést, megismerhettem a könyvtári kölcsönzés rejtélyeit, zegzúgos útjait. Konkrétan úgy kezdődött, hogy egy hivatalból cigányokkal is foglalkozó rendőrnyomozó hozott egy listát innen-onnan kimásolt cikk- és könyvcímeket, s kérte, szerezzem meg amit lehet. Amikor már sokadszor jelentkezett a listáival, és többször tapasztaltam a hibásan kiirt (általában önhibáján kívül) irodalmak kérésével járó bosszúságokat, láttam, hogy „komolyan kell vennem a dolgot” - és becsületesen elkezdtem magam is utánanézni a megjelent és megjelenő cigányirodalomnak. No, és persze láttam azt is, hogy itt nem múló hóbortról van szó, hanem hosszú távú munkára kell berendezkedni. Tehát minden anyagot, ami átment a kezemen, elolvastam a hivatkozásokat, rejtett bibliográfiákat kicédu- láztam. Megfordult a helyzet, s én tudtam ajánlani a következő besze- reznivalókat. így gyűlt össze a jelenlegi, kb. 1600 tételes bibliográfiám cédulán. Ennyi lenne az, amit bármelyik könyvtáros is elmondhatna, s megkérdezhetnék, mi ebben az érdekes. Az égvilágon semmi. Munkaköri kötelesség, szóra sem érdemes. Van viszont néhány olyan vonzata, ami talán nem általános és nem volt törvényszerű. Mivel könyvtárunk integrált intézmény a művelődési házzal, nem jelentett gondot egy cigány nyelvtanfolyam megszervezése és lebonyolítása. A 30 órás tanfolyamon cigányok és nem cigányok egyaránt részt vettek (természetesen jómagam is). Oktatónk Choli Daróczi József volt. A következő esemény, amely azt hiszem, a jelenlevőknek sokáig emlékezetes marad, Szentandrássy István képeinek kiállítása volt. A képeket a könyvtár zeneműtárában helyeztük el, a kiállítást a Dombóvári Galéria rendezte. A megnyitón az alkotón kívül részt vett Choli Daróczi József, a Kaly Jag együttes és Jónás Judit. Jelenleg ott tartunk, hogy március eleje óta működik egy cigányklub, s csaknem ez idő óta elszántan próbál egy zenekar. S ami a könyvtár szempontjából a legfontosabb, nyáron, július 3. és 11. között megrendezzük a megye első cigány olvasótáborát, ami egyben könyvtárunk első olvasótábora is lesz. (Azóta lezajlott - a szerkesztőség megjegyzése.) Most pedig visszatérek az irodalmat illető észrevételeimre. Kezdem az alapoknál. Joggal nagyrabecsült Pallas lexikonunk a cigány szócikket négy oldal terjedelemben magyarázza. Ehhez hárul a 42 oldalas (Wlislocki Henrik által irt) melléklet és a 6 oldalas szógyűjtemény (József herceg tollából). A melléklet fejezetei: 1. A cigány nyelv grammatikája, 2. Életmód, szokás, hiedelem, 3. Népköltészet, zene, 4. Irodalom, 5. Szógyűjtemény. Plusz a négyoldalas irodalomjegyék. S mit látunk a joggal nem becsült Új magyar lexikon megfelelő helyén? Összesen 46 sort, melyből négy és fél a következő: „A szocialista társadalmi rend lehetővé teszi, hogy a cigányok a társadalom egyenjogú tagjává váljanak. A SZU-ban a cigányok nemcsak a mezőgazdaságban, üzemekben dolgoznak, de több orvos, pedagógus, művész is került ki közülük.” Sajnálatos, hogya régi bibliográfiáktévedéseittovábbhurcoljákazújra- közlök, de ez érthető is, amennyiben nem autopszia alapján készülnek, Kertész János A cigánykérdés bibliográfiája vázlata című munkájában (1937) is vaskos elírások vannak, melyek csak hosszasabb keresgélés után korrigál hatók. De napjainkban is születnek jól használható, alapos müvek, mint a II. Rákóczi Ferenc megyei szociológiai kisbibliográfiák sorozatában megjelenő napjaink irodalmát feldolgozó bibliográfiák. Önálló művek függelékeként vagy lábjegyzeteként is találni remek anyagokat: Cigányok, honnét jöttek, merre tartanak? (1983), vagy A magyarországi cigánykérdés dokumentumokban 1422-1985, valamint a Szociálpolitikai értesítő 1984. évi 2. tematikus számát említeném meg, mint alapműveket, s amelyek számomra a legfigyelemreméltóbbak közül valók. Ide tartozik még A magyarországi cigánykutatások története is, melyet Vekerdi József jelentetett meg 1982-ben. Találtam persze számos olyan tételt is, melyet az adott bibliográfián kívül sehol sem ismerek, legalábbis a könyvtárközi kölcsönzés sikertelensége erre mutat. Szabó István: Elmefuttatások a cigányok őserőiről (1888) vagy Haydin Imre: Adalékoka felvidéki cigányok történetéhez (1888): ezen művek hollétét homály fedi. Pedig mennyivel frissebbek az általam eddig kért legrégebbi anyagnál, melynek címe: Czigányokról való História, melynek első részében „le-írattatik ennek a széles Világra elterjedett, sok jeles tselekedetekkel el-híresedett CZIGÁNY nemzetnek eredete, régisége, természetére nézve való nemzetsége, és élete táplálásának tsudálatos módja. Második Részében elő-adattatik egy nevezetes példában, minemü pompás czeremóniával élnek, mikor az ő Legfőbb Vajdájoknak az hozzá hívsé- geket mutató ajándékot minden előforduló Esztendőnek első napján bemutatják. Nyomtattatott ebben az Esztendőben.” (Azaz 1749-ben.) És a mű még ezután következett. Aztán egy 100 évvel későbbi: Legelső czigány imádságok a melly mindkét magyar hazában lévő czigány nemzet számára. Fordította: Ipolysághy Balogh Jancsi, nemzeti zenekar igazgató. Esztergám, 1950. Ez nem más, minta Miatyánk, Üdvözlégy, Hiszekegy, tízparancsolat stb. cigány fordítása. Más érdekes régi irományt is említhetnénk, de még Habsburg József főherceg cigány nyelvtanára sem akarok kitérni, mert elvesznék a részletekben. Inkább a maiak közül írnám le Mészáros György nevét aki a lovári és a szinto nyelvet ismertette, Papp Gyuláét a beás nyelv tudójáét Vekerdi Józsefét, aki cigány nyelvjárási népmeséket adott ki két kötetben 1985- ben, vagy Michael Stewartét, aki angol létére magyar cigányok közé költözött, hogy köztük élve megírhassa róluk szóló disszertációját És itt megint abba kell hagynom a már említett okból. Az egyre-másra változó politikai helyzet benne a cigányságé, naponta szolgál új eseményekkel, adatokkal, tényekkel, igazsággal, hamissággal egyaránt Már mindent leírtak a cigányokról, és leírták már mindannak az ellenkezőjét is. Lehet választani, kinek-kinek lelkiismerete szerint Lehet választani azt a Moldova Györgyöt, aki a Bűn az élet című könyvében ír a cigányokról, és azt a Moldova Györgyöt aki Tisztelet Komlónak című művének egy fejezetében ír a cigányokról. Lehet megkérdezni: Mit ér az irodalom, ha cigány? (Kritika 1981.11.), és lehet gondtalanul dalolni a Mosoly együttessel a lángszóróval történő cigányírtás dalát (A Kritika 1983. évi számaiból vett át az Études Tsiganes című francia nyelven megjelenő párizsi lap is, idézve ezt a dalt és előadásának körülményeit csakúgy, mint a Kritika is tette.) És végül lehet ilyen részeimet adni egy újságcikkben: Alkohol, emberölés, cigányság. (Szabad Föld 1989. január 13.) No comment! Itt most egy új cikkre való témába kezdhetnék bele, de nem teszem és nem is tehetem. Szent és magasztos célokat sem fogok kitűzni a jövőre nézve, eddig sem tettem. Mint mondottam, könyvtáros vagyok, bár nem kizárólag a katalógusszekrény és a kézikönyvtár közti úton közlekedem, munkaidőben sem. írásom minden bekezdése újabb önálló cikkben lehetne megfogalmazható. De ezt már csak az érdeklődés feltétlen tudatában merném megtenni. Akik ezt végigolvasták, azoknak azonban köszönöm a figyelmüket! LÁSZLÓNÉ SZILVÁSI SAROLTA (Az írás megjelent a Tolnai Könyvtáros 1989. 1. számában)