Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-20 / 169. szám
1989. július 20. Képújság 5 Nyolcszáz méter utat építenek Magyarkesziben (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Magyarkeszi belterületén ismét 800 méterrel gyarapodik a szilárd burkolatú utcák száma. Az elmúlt évben fejezte be a helyi Petőfi Termelőszövetkezet a Szabadság utca végén, a régi szérüskert helyén a 600 vagonos terménytárolószín épitését. A hozzá vezető földutat esős időben a teherrel megrakott téeszgép- kocsik és szállító járművek csak még járhatatlanabbá tették, száraz időben pedig a felkavart portól szenvedtek az arra lakók. A termelőszövetkezet készülve az útépítésre, saját erőből szállító járműveivel már az elmúlt esztendőben depóba hordta az alapba való követ. A 800 méter hosszú 4 méter széles út építési költsége 2 millió 19 ezer forint. Ebből a községi tanács 200 ezer forintot, a lakosság pedig telkenként 3500 forintot vállalt magára. A fennmaradó mintegy 1 millió 600 ezer forintot a termelőszövetkezet saját erőből teremti elő. A földmunkákat a téesz saját gépeivel végezte, markolójával terítette a követ az alapba. A tömörítő úthengert a Tamási Állami Gazdaságtól bérelte. Az út felső, vizzáró rétegét a Pécsi Közúti Igazgatóság tamási üzemmérnöksége készíti el, mely után birtokukba vehetik az utat a magyarkesziek. MINÁRIK LAJOS Elmúlás Fotó: TILINGER SÁNDOR Nyugellátások Változásra készen (Folytatás az 1. oldalról.) Az elmúlt 30 esztendőben sokat változtak a nyugdíjfolyósítás feltételei. A legmarkánsabb differencia, hogy míg 1960-ban még 600 ezer nyugdíjas volt az országban, addig tavaly kis híján két és félmillió. A bővülés persze nemcsak abból származott, hogy az életkor megnövekedett, hanem abból is, hogy a társadalombiztosítás lényegében ma már minden állampolgárra kiterjed, szemben a három évtizeddel ezelőttivel, amikor például a szövetkezeti tagok vagy a kisiparosok és kiskereskedők nem részesültek ilyen ellátásokban. Akárhogy is, a nyugdíjrendszer hamarosan fizetési nehézségekkel fog küzdeni, hacsak át nem alakítják egész rendszerét. Tízmilliárdos hiány árnyéka A szakemberek egybehangzó véleménye szerint a jelenlegi módszerek további alkalmazásával 1990-ben legalább tízmilliárd forint hiánnyal zárja majd az évet a nyugdíjbiztosítási rendszer. S ez a hiány a későbbiekben csak növekedhet. Mit lehet hát tenni, hogy ez ne következzék be, azaz a nyugdíjasok minden hónapban pontosan megkapják a pénzüket, s ma is nehéz sorsukat még egy újabb, rajtuk kívülálló okokból származó baj ne tegye nehezebbé? Kézenfekvőnek tűnik, hogy meg kell emelni a nyugdijjáruléko- kat, s eképpen fedezni a növekvő kiadásokat. Igen ám, de sem a lakosság, sem a vállalatok nem képesek több terhet elviselni. Már ma is minden 100 forintnyi bér után 43 + 10 forint a társadalombiztosítási járulék (43-at fizetnek a vállalatok, 10-et a keresők). S ebből az 53 százalékból éppen 30 jut a nyugdíjakra. A többiből kellene fenntartani az egészségügyet, fizetni a gyest, a gyedet stb. Az összes befizetés óriási összegre rúg, több mint 250 milliárd forint. Részben ez is magyarázza, hogy súlyos gondokat kell megoldani, hiszen egyénenként 100 forint nyugdíjemelés 3 milliárd forint többletköltséget jelent a társadalombiztosításnak. Más elképzelés szerint meg kellene emelni a nyugdíjkorhatárt, így csökkenne a nyugdíjba vonulók száma, többen maradnának a járulékot fizető aktív dolgozók. Ez is logikusnak látszik. Ám mégsem hibátlan. Részben, mert akkor, amikor a munkanélküliség réme is fenyeget általánosan, munkában tartani egész korosztályokat, szerfelett veszélyes. Részben pedig azért, mert igazságtalan volna egy ilyen rendszer egyik napról a másikra bevezetése, hiszen a nyugdíjasok már évekkel előbb elkezdik a felkészülést arra az időre, amikor befejezik aktív pályafutásukat. Ennek érdekében megtakarítanak, beruháznak, átprogramozzák életüket. Hirtelen külső beavatkozás ezekbe a folyamatokba beláthatatlan következmé- 'nyekkel járna. Ezért hát csak lassan, fokozatosan és rugalmasan lehetne a korhatármódosítást bevezetni. Pontosabban szólva nem az életkorhatáron, hanem a kötelezően letöltendő szolgálati időn kellene változtatni. Akinek megvan a harminc, negyven, esetleg ötven év munkaviszonya, annak megfelelően kapjon nyugellátást. És ha valaki 55 évesen éri el a megszabott szolgálati idejét az akkor mehessen nyugdíjba, aki meg csak 65 évesen, az csak akkor. Nem népszerű változtatási javaslatok Ehhez kapcsolódik, hogy a nyugdíjfolyósításhoz szükséges, kötelezően előírt szolgálati idő hosszát a szakértők szerint a jelenlegi tízről hamarosan húsz esztendőre kell változtatni. Valamint arra is szükség lesz, hogy megváltozzék az úgynevezett nyugdíjskála is. E szerint ma a munkában töltött első évek után még kettő, az utolsó évek után már viszont csak fél százalék nyugdíjemelés jár. Az elképzelések szerint ezután viszont minden egyes évben egy százalékkal növekedne a nyugdíj. Ezzel párhuzamosan szükség van arra is, állítják a szakértők,hogy az induló alapot az átlagkereset 53 százalékáról 48 százalékra mérsékeljék. Ez azoknál, akik 25-30 évet dolgoztak, akár 10-25 százalékkal is csökkenthetné a nyugdíjat ahhoz képest, mint amit a jelenlegi rendszerben megkaphatnának. Ám az államnak az így kialakult ellátások értékmegőrzésére garanciát kellene adnia. Sokakat irritál, hogy számosán igen magas nyugdíjat húznak. S gyakran ezt nem munkájukkal érdemelték ki, hanem az utolsó aktív években vézett különféle manőverekkel. Ezt a jövőben meg kell akadályozni! Az egyik elképzelés szerint egy bizonyos kereset feletti összeget már nem lehetne beszámítani a nyugdíj összegének kialakításába. Igen ám, de kérdés - s erről ma nagy vita folyik -, hogy a járulékot a teljes fizetés után, avagy csak a határig kelljen-e fizetni. Mert ha elengednék a befizetéseket, az azonos lenne a fizetésemeléssel, s így megint csak a magas jövedelműek járnának jól. A nézet képviselői szerint viszont az, akinek a jövedelme átlép egy bizonyos határt, ne vehessen részt a hagyományos társadalom- biztosításban, hanem magánbiztosítást kelljen kötnie. Egyébként ez a gyakorlat volt érvényben a harmincas években Magyarországon. Végül is ma a Társadalombiztosítási Főigazgatóság szakemberei úgy vélik, hogy 1990-ben meg kellene állapítani a minimális és maximális nyugdíjakat, illetve azt a rendszert, ami a kívánatos ellátások határait garantálná. Nyugdíjasok és a nyugdíj 1970 1980 1987 1988 A nyugdíjak összege (mFt) A nyugdíjasok száma 12958 55 979 110055 129066 év végén (ezer fű) 1453 2 082 2374 2422 A népesség százalékában Egy főre jutó 14,0 19,4 22,4 22,8 átlagos havi nyugdíj (Ft) 765 2 267 3 990 4515 MEIXNER ZOLTÁN Az olvasó hangja a visszhangra Dombóvári olvasóink többen is jelezték, hogy a város üzleteiben hétfőn délután vásárolt tejet este már nem lehetett elfogyasztani, mivel azokból nagyon sok összement. (Volt olyan család, amelyik három literes zacskóval vásárolt, de egyik sem volt fogyasztható.) Emiatt sok kisgyermek maradt tej nélkül. A dombóvári vásárlók furcsállják az esetet, főleg azért, mert az elmúlt egy-két héten át tartó kánikulai időszakban ilyen egyszer sem fordult elő. Kíváncsiak, mi okozta a hétfői tejnél ezt a problémát. A Tolna Megyei Népújság 1989. június 15-i számában híreket közölt a Független Kisgazda és Polgári Párt életéből K. F. tollából. Erre válaszol június 19-i számunkban dr.Szücs László tsz-elnök az alábbiakban: „Ez korántsem a tagok földterületének kiárusítása, mert a szövetkezet csak a tagok földtulajdonának mértékén felüli földterület terhére adhat el földet.” Ezt mondja a tsz elnöke. Azt nem írja meg, mennyi a tagok földtulajdonának mértéke. Mennyi? Ki határozza meg? Kitől örökölt a tsz? Vagy tán meghaltak a tagok? De hol vannak az örökösök? Vagy tán úgy gondolja a tsz elnöke, hogy csak ki vannak elégítve? Az elhibázott törvények alapján? Nagyon megköszönném, ha ezekre a kérdésekre megalapozott választ adna. Úgy gondolom, nemcsak én, többen is kíváncsiak vagyunk erre. Mindezt én is azért kérem, mert ön a „Visszhang” utolsó körmondatában kéri, nem szabad a közvéleményt félre informálni, mert könnyen elveszíthetjük a szavahihetőséget és a közvélemény bizalmát. TÖRÖK ANTAL Utazás a ráncok körül Mottó: 75. születésnapjára annak az „öreg” barátnőmnek, akinek az arcán ezer ránc van, de a lelke olyan sima és nemes, mint a márvány. * * * Utazom. Már reggel érezhető volt, hogy meleg lesz a nap. A buszon kevés ember, ilyen hőségben, akinek nem muszáj, nem utazik. Olvasnivalót nem hoztam, a táj ismerős, így marad a nézelődés. Mellettem ősz hajú, tömött bajuszú, jó hetvenes öregúr. Ünneplő ruhájából naftalinszag árad. Ezerráncú arcán nyugalom, békesség tükröződik. Jó mellette ülni. Szemében érdeklődést jóindulatot látok. Ellentétben az öregek többségével, nem erőlteti ki a beszélgetést, nem zsörtölődik a meleg miatt, a fiatalokra sem tesz félhangos megjegyzést - pedig ugyancsak jókedvűen nevetgélnek egy csoportba verődve a hátsó ajtó előtt -, sőt, amolyan „fiatalság bolondság” mosolyt küld feléjük. Velünk szemben hatvanas hölgy, amit csak akkor állapítok meg, amikor felnéz, mert ruházata inkább egy tiniére emlékeztet. Látszik rajta, hogy nagyon készül valahová. Frizurája bedolgozott, arca totál sminkben verejtékezik. Átható, erős parfümillattal árasztja el a körülötte ülőket. Tartásán látom, meg van elégedve magával. Vagy mégsem? Táskájából kis tükröt vesz elő és óvatosan nézi magát benne. Arcának minden centiméterét külön-külön megszemléli, igazit a festéken. Néhány ránc előretolakodik a puderréteg alól, megpróbálja eltüntetni, de a melegtől a „mű” olvadni kezd. Szemében kétségbeesett félelem. Ideges, rikácsoló hangon ránk zúdítja haragját - kibírhatatlan ez a hőség, miért nincs itt rendes szellőzés, persze az ablakok nemcsak koszosak, de mind beragadtak. Porosak az ülések, a sofőr megint akarattal rosszul veszi a kanyart, büdös van, és micsoda neveletlenség így vihogni egy buszon, mint az a szemérmetlen társaság ott hátul. Az öregúr arcán szánalmat látok. Tiszta kék szemével rámosolyog a hölgyre. A táj nézésébe menekülök és eljátszom a gondolattal, hogy vajon mit is mond ez a mosolygós kedves, ezerráncú szempár.- Idefigyelj kortársam: Ne szégyellő a ráncaidat, csak úgy öregedhetsz meg méltósággal, ha nem figyeled rettegve az idő múlását, ha nem próbáld minden praktikával lassítani az öregedést. Hidd el, az igazi ráncokat az emberek a leikükön hordozzák, és azok a ráncok keserűek, mélyek és fájdalmasak. Ne rettegj, éld az életet, gondjával, örömével együtt. Találd meg az élet apró örömeit és az utat más emberek gondja, fájdalma felé. Hidd el, a mások felé irányuló segítőkész érdeklődés letörli a lélek ráncait. Az arc ráncai pedig csak külsőségek, azt mutatják a nevetést és a sírást sosem színlelted. Légy hát büszke rájuk. A busz döccenésével a varázslat véget ért. Megérkeztünk. A leszálláshoz készülődő hölgy újabb szemrevételezést tart kis tükrében. Lassan szomszédomra néz, aztán egyetlen energikus mozdulattal letörli meggypiros rúzsát. Fellélegzik és korához képest fürgén és mosolyogva száll le a buszról. KERÉNYI VIKTOR * * * A felvetett kérdéseire az alábbi választ adom. 1989. június 21 -i állapotot figyelembe véve a szövetkezet összes földterülete 4811 ha 5142 m2. Ebből termelőszövetkezeti tulajdonban van 2314 ha, és részarányJapon kimutatott tagi tulajdonban van 2497 ha 5142 m2. A szövetkezet ezenkívül még 4 ha 5505 m2 még meg nem váltott állami tartalék területen gazdálkodik. Azt, hogy pontosan mennyi a szövetkezet tulajdona a földhivatal tartja nyilván, és közli időről időre a szövetkezettel. A tiszta szövetkezeti földtulajdon többféle módon keletkezett. A szövetkezet a birtokba kapott állami tartalékterületeket megváltotta. Ugyancsak állami utasításra megváltásra kerültek azok a korábban tagi földként nyilvántartott területek, ahol az örökösök kívülállók voltak, és nem létesítettek tagsági viszonyt. Öröklés útján is került föld a szövetkezet tulajdonába. A szövetkezet - mint azt már több ízben kifejtettük - a korábban bérbe adott és bérletként használt szétszórt területeket ajánlotta fel vételre, a felajánlott parcellák területének nagysága 100-120 ha. Tehát a vételre felajánlott földtulajdon a tiszta szövetkezeti földtulajdon 5-6 százalékát, és az összes szövetkezetben lévő föld 2-3 százalékát teszi ki. Ebből világosan kitűnik, hogy az esetleges elidegenítés, a tagi tulajdont nem veszélyezteti. Kérdezi, hogy mit gondolok: a megváltási árral a volt tagok örökösei ki van- nak-e elégítve? Azt hiszem, nem az a fontos és a döntő, hogy én mit gondolok, hanem az, hogy a jogszabályok, a rendelkezések mit írnak elő. Szövetkezetünk eddig is a törvényi előírások betartásával járt el a földügyekben, és a jövőben is ezt szándékozik tenni. Most, amikor az új reformszárny a jogállamiságért száll síkra, azért harcol, mindenkinek kötelessége a jogalkotó szervek által hozott és kihirdetett rendeleteket betartani és betartatni. DR. SZŰCS LÁSZLÓ tsz-elnök Postabontás
