Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-18 / 167. szám
2 Képújság 1989. július 18. Jugoszlávia elvesztette eddigi stratégiai jelentőségét? Vajon a nyugat tájékozatlan-e a jugoszláviai helyzetről, vagy pedig Jugoszlávia elvesztette az iránta eddig tanúsított stratégiai-politikai érdeklődést? A tekintélyes belgrádi napilap, a Borba szemle- írója tette fel ezt a kérdést a napokban, azt követően, hogy az amerikai képviselőház a külföldnek szánt segélyről szóló törvényjavaslat vitája során elfogadott határozatában bírálta a jugoszláv kormányt „Koszovo tartomány társadalmi és politikai autonómiájának korlátozása” valamint a „rendőri módszerek” alkalmazása miatt. Egyidejűleg elégedetlenségét fejezte ki, hogy Koszovóban „megsértik az emberi jogokat, elsősorban az albán nemzeti kisebbség jogait”. A kérdés feltevését az is indokolta, hogy nemrég az Európa Parlament ugyanilyen álláspontot foglalt el. Továbbá az emberi jogok megsértését szóvá tette vezércikkében az általában „jól tájékozott” New York Times. S ami még izgalmasabb: a nyugati országok belgrádi diplomáciai képviseletei (Törökország nagykövetsége kivételével) bojkottálták az első rigómezei csata 600. évfordulóján rendezett nagyszabású tömeggyü- lést, amelyen Szlobodan Milosevics, a szerb köztársasági elnökség elnöke mondott emlékbeszédet. Belgrádban arra is felfigyeltek, hogy a rigómezei ütközet mostani évfordulós ünnepségei idején a párizsi Notre Dame harangjai nem szólaltak meg úgy, mint hat évszázaddal ezelőtt. Érthető tehát, hogy a washingtoni képviselőházi határozat a Száva-parton erős visszhangot és meglepetést keltett. Any- nyival is inkább, mert déli szomszédunk nyugaton évtizedeken át a szocialista világ mintaállamának számított. A szövetségi parlament nyomban nyilatkozatot adott ki, amely megállapította, hogy a Tom Lantos, William Bronfield és John Porter képviselők által beterjesztett javaslat megszavazása semmiképpen sem szolgálja a jugoszláv-amerikai kapcsolatok ügyét, még akkor sem, ha törvényerőre emelkedéséhez szükség van a szenátus jóváhagyására és Bush elnök aláírására. Budimir Loncsar külügyminiszter magához kérette Warren Zimmermant, az USA belgrádi nagykövetét, s meglepetését és nyugtalanságát fejezte ki, amiért az amerikai képviselőház a jugoszláviai helyzetet pontatlanul, egyoldalúan és elfogultan értékelő dokumentumot fogadott el. Ez - mondotta - ellentétes az évtizedek óta jól fejlődő kétoldalú kapcsolatokkal. Az Egyesült Államok álláspontja a koszovói nacionalista és szeparatista elemeket bátorítja, holott Washington hivatalosan több ízben biztosította Jugoszlávia szuverenitását és integritását Loncsar nehezményezte, hogy a bíráló határozatot olyan időszakban fogadták el, amikor Jugoszlávia „óriási erőfeszítéseket tesz a gyökeres, demokratikus reformok bevezetésére, s ehhez Koszovóban is békés fejlődésre van szükség”. A nagykövet nem válaszolt a külügyminiszter érveire. Ivan Vajgl külügyi szóvivő külföldi újságírók előtt a következő kérdésttette fel: vajon mire szolgál ez a lépés, amely a koszovói helyzet politikai úton történő rendezése ellen irányul? A Borba munkatársa az eset kapcsán Alekszandar Prlja, a szerb köztársasági kormány külügyi titkára előtt kijelentette azt a véleményét hogy az Egyesült Államokban bizalmatlanság tapasztalható a jelenlegi szerb politikai vezetés iránt Prlja erre így felelt: a washingtoni képviselőházi határozat a legenyhébben szólva pontatlan és torz képet ad a jugoszláviai nemzeti kisebbségek helyzetéről. Ezt a legegyszerűbb lenne azzal magyarázni, hogy nem ismerik a tényleges helyzetet. Valójában a határozattal sajátos módon nyomást akarnak gyakorolni Jugoszláviára, olyan alkotmányos rendet akarnak rákényszeríteni, amely külföldön egyeseknek megfelelne. Illenék már abbahagyni a balkáni államokra a történelemből jól ismert nyomásgyakorlást. A határozat törvényre emelése súlyos következményekkel járhat az Egyesült Államok és Jugoszlávia viszonyára. Végül idézzük a Borba szemleírójának véleményét a bevezetőben általa feltett kérdésre: „a nyugat stratégiai-politikai érdeklődése Jugoszlávia iránt nemhogy nem csökkent hanem olyannyira megnövekedett amire a tájékoztató iroda korszaka óta nem volt példa. Az eddig pontosan még nem körvonalazódott Európában az eddigitől lényegesen különböző, stratégiailag és politikailag minden eddiginél jelentősebb szerep lenne, főként olyan távlatból nézve, hogy egyes kelet-európai országok elszakadnak Moszkvától és átkerülnek Nyugat-Európa vagy Amerika dominációja alá. Világos, hogy ez Jugoszlávia támogatása nélkül elérhetetlen a számukra.” A Borba utalt Zimmerman nagykövet egyik legutóbbi nyilatkozatára, amely egyebek között Jugoszlávia szemére hányta, hogy az el nem kötelezett mozgalom csúcstalálkozóin mindig megszavazta az „egyoldalú” Washington-ellenes határozatokat sajugoszláv belpolitikai helyzetről szólva nemcsak a koszovói válságról, hanem a szabad választások megtartásának szükségességéről és a szabad piac bevezetéséről is beszélt Ezek után a lap szemleirója feltette a kérdést: miért nem maradhatna meg Belgrád és Washington megértése és együttműködése az eddigi elvek alapján? Megjegyezte: minden változtatás rossz és veszélyes következményekkel járhat Valuta(bankjegy és csekk) árfolyamok Érvényben: 1989. július 18-tól 24-ig Pénznem vételi eladási árf. 100 egys. Ft-ban angol font 9472,21 10058,13 ausztrál dollár 4466,78 4743,08 belga frank 147,49 156,61 dán korona 795,11 844,29 finn márka 1372,09 1456,97 francia frank 910,01 966,29 görög drachma a/b 35,71 37,91 holland forint 2737,83 2907,19 Ir font 8252,13 8762,57 japán yen (1000) 416,71 442,49 kanadai dollár , 4955,43 5261,95 kuvaiti dinár 19888,46 21 118,68 norvég korona 843,00 895,14 NSZK márka 3086,95 3277,89 olasz lira (1000) 42,58 45,22 osztrák schilling 438,60 465,74 portugál escudo 36,88 39,16 spanyol peseta 49,21 52,25 svájci frank 3572,35 3793,31 svéd korona 905,96 962,00 USA dollár 5906,87 6272,25 ECU (közös piac) 6386,50 6781,54 jugoszláv dinár csekk (10000)/b 32,01a) vásárolható legmagasabb bankjegycímlet: 1000-es b) bankközi és vállalati elszámolásoknál alkalmazható árfolyam: görög drachma 36,77 36,85 jugoszláv dinár csekk (10000) 32,97 Görögországba utazóknak! A Görög Köztársaság budapesti nagy- követsége jegyzékben adott tájékoztatást a közelmúltban hozott olyan görög- országi intézkedésekről, amelyek a magyar állampolgárokat is érintik. Az új rendelkezés szerint a jövőben a magánúton Görögországba látogató külföldieknek legkevesebb napi 3000 drachmának megfelelő - a tartózkodási napokra számított - összegű görög, vagy más konvertibilis fizetőeszközzel kell rendelkezniük. Ennél kisebb - de a jegyzékben pontosan meg nem határozott - összeggel kell rendelkezniük a kiskorú családtagoknak. A fedezet igazolására csekk, vagy hitelkártya is elfogadható. A társasúton résztvevőknek, vagy az úgynevezett előre fizetett szolgáltatásokat igénybe vevőknek - amennyiben megfelelő igazolással rendelkeznek - napi 1500 drachmával kell rendelkezniük. E szabályok nem vonatkoznak az Európai Közösségek tagországainak állampolgáraira. A Külügyminisztérium kéri a Görögországba utazókat, hogy a fentieket az utazás előkészítésekor vegyék figyelembe, mivel a görög határőrszerveknek jogukban áll a beutazás megtagadása mindazoktól, akik az új rendelkezéseknek nem tesznek eleget. Brinkmann professzor botrányos válása Klausjürgen Wussow alias Brinkmann professzor, a Klinika-sorozatból, válik. A nyugatnémet bulvársajtó olvasóinak kedélyeit azonban nem az borzolja, hogy a hatvanéves, deres halán- tékú, ámde kopaszodó szívtipró beleszeretett egy 28 évvel fiatalabb újságírónőbe, Yvonne Vie- hoeferbe. Ilyesmi mindenkivel megesik. „Brinkmann profesz- szor”, amint azt a Bild Zeitung sötét színekkel ecseteli, a fiatal kedves kedvéért hajlandó 26 évi házasság után sárba tiporni két gyermekének anyját, Ida Krottendorfot. - Szeptemberben egy bécsi bíróságon „az év legpiszkosabb pere” kezdődik - így a Bild. Yvonne Viehoefer azt híresztelte az asszonyról, hogy alkoholista, notórius hazudozó és lelkileg sérült, „reggelire, azaz reggeli helyett dupla rumot hajt le, hogy alkoholszintjét egyensúlyban tartsa". Ida Krottendorf jogorvoslatot keresett és talált. Wussow azonban az új liaison kedvéért még arra is hajlandó, hogy a feleség ellen tanúskodjon. A Bild végezetül magát Klausjürgen Wussowot idézi, aki egyszer állítólag ezt mondta: „Mindig olyan szuverén s egyben jóságos akartam lenni, mint Brinkmann professzor...” Csődhelyzet angliai repülőtereken Mintha csak Angliának nem okoznának elég kényelmetlenséget a saját sztrájkjai. Most még a franciák munkabeszüntetése is őket sújtotta. Vasárnap a repülőtereken valóságos csődhelyzet alakult ki a francia repülésirányítók sztrájkja miatt. Utazni vágyók, nyaralni indulók ezrei várakoztak a londoni Gatwick és a Heathrow repülőtéren, de a fővároson kívüli légikikötőkben is valóságos ostromállapot uralkodott. Kambodzsai visszaszámlálás - idegháborúval % A phnompeni piac gazdag áruválasztéka, a mindössze tízszázalékos árfolyamkülönbség a szinte második valutaként használt dollár hivatalos és szabadpiaci árfolyama között, az újjávarázsolt Királyi Palotához érkező turistacsoportok, a fiatalokat vi- deodiszkóba, s nyelvtanfolyamokra hívó plakátözön nem olyan érzetet kelt, mintha válságközpontban, egy polgárháborús állapotban levő ország fővárosában járnánk. De a beszélgetések során mind gyakrabban terelődik a szó a közeljövőre, mi történik majd ebben az esztendőben, vajon Kambodzsát nem „afganisztáni láz” dönti le lábáról? A visszaszámlálás megkezdődött, a menetrendet pontosan meghatározták. Szeptember 30-ig a most már csak 30 ezresre becsült vietnami kontingens utolsó alakulatai is elhagyják az indokínai országot. Július legvégén ül össze Párizsban a nemzetközi Kambodzsa-értekezlet az érintett khmer felek, az indokínai és ASEAN országok, más ázsiai államok részvételével, s jelen lesz a Biztonsági Tanács öt állandó tagjának, az öt nagyhatalomnak delegációja is. Előtte július 24-25-én a kambodzsaiak tárgyalnak ugyancsak a francia fővárosban, lehetséges egy újabb Szihanuk-Hun Sen találkozó, s talán sikerül egy asztalhoz ültetni mind a négy irányzatot. A mostani időszak sem csendes, a nemzetközi krónikákban ritkán szereplő Banden Seri Begawan-ban, Brunei fővárosában tanácskozott a hat ASEAN ország, határozataira elutasitólag nyilatkoztak Hanoiban, míg Kambodzsában egy többnapos pártplénum a gazdaság, a biztonság és a hadsereg kérdéseit tűzte napirendre. S egy nyugdíjaztatási kérelem: Pol Pót minapi bejelentése után a vörös khmerek második embereként nyilvántartott Noun Chea is visszavonulási szándékáról beszélt. Nyilván meg akarnak szabadulni a leg- kompromittáltabbaktól: a többmillió áldozatot követelő rémuralom időszakában ő volt Pol Pót helyettese, az ügyvezető miniszterelnök. A menetrend dátumai azonban nem tükrözik a helyzet bonyolultságát, az állandó hullámzást. Májusban úgy tűnt, hogy a rendezés sínen van, a dzsakartal Szihanuk- Hun Sen találkozón a volt államfő feladta korábbi követelését, hogy a Kambodzsai Népköztársaság oszlassa fel magát, viszont Phonpenben a parlament módosította az alkotmányt. Nemcsak új nevet (Kambodzsa állam) adott az országnak, de az új zászló és himnusz mellett széles körű reformpolitikát határozott el, a földtulajdoni törvénytől a magánkezdeményezés fellendítéséig, a katonai szolgálati idő leszállításáig. Szihanuk kilátásba helyezte, hogy a vietnami kivonulás után hazatér, s elvállalja az elnöki tisztet. A nemzetközi légkör is kedvezőbbé vált, elsősorban Thaiföld pozitív váltása miatt, s a szovjet-kínai csúcs nyomán. Úgy tűnt, az egyetlen vitatéma a nemzetközi felügyelet maradt, míg az ellenzék kéksisakosok odavezénylését kívánja, Phnompen egy öttagú (Kanada, India, Indonézia, Lengyelország, ENSZ) legfeljebb 600 főből álló nemzetközi ellenőrző bizottság létrehozását pártolja. Egy-két hét óta ismét megkeményedtek a frontok. Szihanuk újból egy ideiglenes kormány életrehlvását tartja a rendezés feltételének, s a vietnamiakat 130 ezer álcázott katona valamint egymillió telepes hátrahagyásával vádolja. A volt államfő fia Washingtonhoz fordult fegyversegitségért. Az ASEAN brunei értekezlete, ahol Thaiföld is némileg visszakozott, támogatta az átmeneti kormány megalakítását és ismét a nagyobb létszámú ENSZ-erők bevetéséért szállt síkra. Amit Hanoi és Phnompen elutasított. Most tehát úgy tűnik, szinte lehetetlen lesz kioldani az összegubancolódott csomót. Csakhogy nem először lehetünk tanúi ilyesfajta idegháborúnak, talán arról van szó, hogy a várható párizsi tárgyalássorozat előtt mindkét oldalon megmakacsolják magukat a várható alku fényében. S ezt a taktikát csak dramatizálja a „Szihanuk-jelenség”, amikor az egyik nap mást hall tőle a világ, mint a másikon. Meglátjuk, mi lesz a nehéz visszaszámlálás után. Annyi bizonyos, hogy a phnompeni piac nem egy polgárháborús válságra k Ivánja szavazatát adni... RÉTI ERVIN Kárpáíi-Stanculescu találkozó Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter fogadta Victor Stancu- lescu altábornagyot, a Román Szocialista Köztársaság nemzetvédelmi miniszterének első helyettesét, aki a Magyar Népköztársaság honvédelmi miniszterének meghívására hazánkban tölti szabadságát. Kínlódás a szószéken II. A politikai eufemizmusnak pedig - én röviden Csak kertelésnek, mellébeszélésnek mondanám - valóságos történelmét Irtuk az eltelt pár évtizedben. Minthogy ezen írásnak nem elsődleges célja e sajátos körülirásos fogalommagyarázat elegendő arra emlékeztetni, hogy nem is oly régen még ideiglenes munkabeszüntetésnek hívtuk (többek között) azt, aminek törvénybe illesztésén rágódnak a legkülönbözőbb érdekképviseletek és társadalmi szervezetek. De hasonlóképp jártunk a rendszerünktől „idegen” munkanélküli-segély megnevezésével is - az agyafúrt, kiagyalt-kiizzadt, bár néha meghökkentően találékony elnevezések dijat érdemelnének... Látszólag kicsit messzire kalandoztunk eredeti gondolatunktól, de hát egy tőről fakad mindama gond, jelenség, mely elénk tárulkozik szélesedő politikai mezsgyéinken, s miként már érintettük: a legfurcsább ellentmondásokkal jár. Mert-hogy ne lenne elképesztő, ha az igényes, okos, áttetsző gondolatáramú, s ezért ritka fogalmazás, szónoki beszéd válik szintén gyanússá - pusztán azért, mert oly nagy hiányát tapasztalta eddig a széles közvélemény? S akkor óvakodnunk kéne amiatt, mert hátha csak szép szavak maradnak, netán az akciót helyettesíti itt is a dikció? Az okfejtés szépsége és a kiküzdött szó, kép, párhuzam is tett - ez is küzdelem tehát a javából, a renyhe, szürkeségbe feledkező, gondolati megújulásra is képtelen elmék ellen, mert amúgy is, hogy megteremtsük a politikai érvelés kultuszát de nemcsak az értelmiség számára, hanem a mindenkor szép szóra éhes nemzet, nép számára is, a rohamosan változó, átstruktúrálódó társadalom valamennyi rétege számára, mert mindenkit-lehetőleg mindenkit- meg kell nyerni ahhoz, hogy cselekedjék is, s ne csak a magánérdekek oltárán áldozzon, hanem a közjóért, a sokak által lejáratott közjóért is. S ami nélkül minden pusztába kiáltott szó lehet: morális felelősség és tisztaság híján a legszebb szó, a legokosabb szónoklat is visszaélés a nyelvvel és a hallgatóság értelmével, érzelmeivel. A kettő: nyelvi erő és a morál ellenőri szerepe - s tegyük azért hozzá még mindig szégyenlős korunkban: meg az érzelmi át- és megélés adja együttesen a szükséges harmóniát biztosít politikusi tekintélyt E részértékelés után vegyük szemügyre azt a kiirthatatlan, mert időzavarból táplálkozó kényszermegoldást (valóban az?), amit a politikusoknak mások által megírt, tehát mások keze nyomát és gondolkodását, észjárását magukon viselő szövegek előadása és a hallgatóságra gyakorolt hatása jelent Ugyanis előbb-utóbb kiderül az előadás során, hogy más a szerző; ha máskor nem, hát lap- forditáskor, amidőn egy elválasztott szó folytatódik - némi szünet s lapozás után -, de előbb mintha megállna a levegőben... hogy egy rag zárja le másodperceket kővetően. Kinos. Miként a rossz hangsúlyozás is, mert lehet ugyanazon mondatnak is eltérő érzelmi-értelmi hangsúlyozása (tehát értelmezése), hiszen más fővel gondolkodik a szövegíró, s máshogy véli az előadás lázában szónokló politikus is. Ilyen, akárcsak nüánsznyi eltérések később még diplomáciai bonyodalmakat is okozhatnak. Talán maga az előadó is furcsállja esetenként a mondóka kicsengését de menet közben nincs ideje az ok kutatására. Persze előtte illett volna legalább elolvasnia, esetleg bejelölnie a számára fontos kiemeléseket, azaz értelmeznie a szöveget Az ember ugyanis nem túl gyakran járathatja le magát elég egyszer is. Legközelebb össze is törheti magát a sikerért mégis a legutóbbi afférra fog emlékezni mindenki. Hibának vélhető továbbá, ha egy politikus folyton csak az értelmet célozza meg - az őszinteség, a megértetés jegyében. A szónoki beszéd egyik eredeti célja az érzelmek befolyásolása, rávenni a hallgatót a politikus-szónok eszméjének vállalására. Az átlagember pedig - évszázadok óta - érzelmi alapon s saját helyzetéből ítél. Kossuth a végletekig képes volt csodálni a különben elvi alapon ellenfél Deákot amiért lehetetlen helyzetben el tudta fogadtatni a nemzettel a maga eszméjét; ezt bámulatra méltó tettnek érezte, becsülve is vele a nemes ellenfelet Ezért a befogadói rokonszenv megnyerése, az együttérzés kivívása a voltaképpeni cél, miért is sajnálnánk rá a fáradságot? Az eddigiekben csak a hivatásos politikus - s persze a homo po- liticus - nyelvi és szónoki felelősségéről szóltunk, de mindez illeti bármely terület egység, szféra vezetőit, irányítóit is, hiszen az emberekkel való foglalkozás mindig politikai tartalmú vagy vonzatú cselekvés. így a nyelvileg igénytelen vezetői magatartás - közvetve - merénylet a nyelv ellen is, s lejáratása a betöltött vezetői posztnak, kihágás a demokrácia ellen. A politikai közhangulatot megkockáztatom: a nemzeti büszkeséget is - befolyásoló tényező tehát a nyelvi minőség. Nem hiszem, hogy maximalisták lennénk a jelzett gondok, jelenségek felvetésével, a hiányok felpanaszolásával, az előrelépés óhajával. Tekintélyt és biztonságérzetet ad a nyelvi rátermettség kisugárzása. Nem mézes-mázos szók kellenek alantas célok érdekében, hanem okos és időszerű gondolatok, tisztességes minták igényes megfogalmazása, amikor a világos-kellemes nyelvi forma segíti a megértést, megoldást, s lelkesíteni is képes. A higgadtság, a műveltség, a gondolati tisztán látás és felkészültség szerves kiegészítője ennek. A formát keresve megtaláló, hatásos fogalmazás, érdekes, eredeti, sajátos és ezzel hangsúlyos előadásmód, az élcelődő irónia és kedves humor, egyáltalán a szellemesség, a spontaneitás varázsa, az érdektelent - de - szükségeset izgalmassá tevő ösztönös ihle- tettség a mérlegkészítő számára szimpatikus, igényelt és méltatható erények, ezért tudom tisztelni az élményt így felkínálót Ennek frappáns követelményét fogalmazzák meg az alábbi József Attila-i sorok is - nem kevés demokratizmust igénylő célzatossággal: „egyszerűen akarok szólni, hisz te akartad. Mindent amit megérintettem, odaadok a kezeidbe, mindent elmondok, amit előtted elhallgattak." DRESCHER J. ATTILA
