Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-18 / 167. szám

Mindenhol aratnak Vélemények, viták, álláspontok Cikk az 5. oldalon. A csehszlovák kormányfő Budapestre látogat Németh Miklós miniszterelnök meghívására Ladislav Adamec, a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság kormányfője július 20-án baráti munkalátogatást tesz Magyarországon. A közeljövőben megrendezésre kerü­lő, soronkívüli Szövosz-kongresszus előkészítése, az új szövetkezeti törvény alapelveinek megvitatása érdekében az elkövetkező hetekben országszerte fóru­mokat rendeznek a fogyasztási, takarék- és lakásszövetkezetek tagsága számára. Megyénkben elsők között, az elmúlt hé­ten a tamási Kop-Ka Áfész hívta ilyen be­szélgetésre tagjait. A rendezvényen - ahogy lapunkban tudósítottunk is róla - részt vett és véleményt mondott Szlame- nicky István, a Szövosz főtitkára is, akit a beszélgetés végén rövid interjúra kér­tünk. (Folytatás a 3. oldalon.) A múzeumalapító Paks Minden nép története az ellenőrizhe­tetlen ősidőkben kezdődik, amit legen­dák fonnak át, sejtelmes mítoszok, hő­sökkel, istenekkel és sötét alvilági erők­kel. A magyar őstörténet szerényebb: egy nép elszakad nyelvrokonaitól s elin­dul nyugat felé, azzal a nyilvánvaló szán­dékkal, hogy ne csak új hazát, hanem ott­hont is leljen. (Folytatás a 4. oldalon.) Porzik a szalma, hullik a törek Az amerikai holdséta évfordulója A betakarítás felén már túl vannak „Hiszek a megújulásban” Robbanásveszély - munkanélküliség A legfrissebb jelentések szerint ha­zánkban húszezer a munkanélküliek száma. S közöttük több mint 16 ezren semmiféle támogatást - például: munka­nélküli-segélyt - nem kapnak. És ők húszezren csakis azok, akiket a munka- közvetítők nyilvántartanak, mert egyálta­lán tudnak róluk. De hányán és hányán vannak - netán további tízezernyien? -, akik egyszerűen szégyenkezve a mun­kanélküliségük miatt, nem jelentek meg a munkaközvetítőknél és nem kértek hiva­talos - ha úgy tetszik: állami - segítséget az újraelhetyezkedéshez? Jut eszembe e számokról egy sok-sok évvel korábbi - egészen pontosan: 1980-ban megjelent - publikáció, amelynek szerzői, az akkor még létező Pénzügykutatási Intézet munkatársai ra­cionális érvekkel és rendkívül logikusan bizonygatták, hogy néhány év múltával Magyarországon még akkor is megjele­nik a tömeges munkanélküliség, ha az egyébként olyannyira kívánatos szerke­zetátalakítást illetően semmi érdemleges változás nem történik. Ha jól emlékszem, akkor ők ketten a nyolcvanas évtized vé­gére minimálisan 30 ezres munkanélküli sereget prognosztizáltak, mondván, hogy semmiképpen sem tartható az a munkahelyen belüli munkanélküliség, amely egyébként évtizedek óta jellemző­je a magyar gazdaságnak. (Folytatás a 3. oldalon) Aratósor Öcsényben Most, július közepén érkezett el az az idő, amikor egybeérik a búza és a borsó. Emiatt aztán a kombáj­nok egy része néhány napig a bor­sóhüvelyekből pergeti ki a szeme­ket. Megyénkben 405 kombájn vesz részt a nyári betakarítási munkák­ban, közülük azonban jó néhány kénytelen a tábla szélén vesztegel­ni, mert éppen javítják. A mezőgaz­dasági üzemekben 54 767 hektár búza, és 9645 hektár borsó vár be­takarításra. A búzaaratás felén már túljutottak a gazdaságok, s akad olyan üzem, ahol a terület nyolcvan százalékán learatták a termést, jó idő esetén naponta háromezer hek­tár a kombájnok teljesítménye. Az üzemekben úgy számolnak, hogy még ebben a hónapban befejezik a búzaaratást. Int&rjú a SzŐvosz főtitkárával Gondatlanság okozta a tüzet a „Petőfin” Gondatlanság okozta a tüzet a Mahart tulajdonában lévő, a század elején épült gőzösön, a „Petőfin”, amely a múlt héten kigyulladt és teljesen leégett Jugoszlá­viában, az apatini Borisz Kidrics Hajó­gyárban, ahová javítás végett egy hónap­pal ezelőtt vontatták be. A hajó fából készült része néhány óra alatt a lángok martalékává vált, csak a vasváza maradt meg - nyilatkozta az ügy vizsgálóbírája, Boriszlav Petrovics. - A lángok emberi hanyagság miatt csaptak fel. Az anyagi kár tetemes, mivel a múlt század elején készült hajó tulajdonkép­pen muzeális érték. Úgy értesültünk, hogy a hajó biztosítva volt. Egyébként a hajógyár egyik munka­csarnokában is tűz ütött ki. A háromna­pos vizsgálat eredménye azt mutatja, hogy a „Petőfin” azon a reggelen hegesz­tők dolgoztak és kisebb tűz keletkezett. Ezt eloltották, majd elmentek reggelizni. Amíg falatoztak, a lángok ismét felcsap­tak és ezúttal már nem lehetett a tüzet megfékezni. A mulasztás elkövetőit fele­lősségre vonják. Az Egyesült Államokban vasárnap megemlékeztek az Apollo 11. amerikai űrhajó történelmi útjának és a két ameri­kai űrhajós holdsétájának huszadik év­fordulójáról. A központi ünnepséget a Cape Canaveral kísérleti telepen tartot­ták hatezer egybegyűlt jelenlétében. A díszemelvényen a NASA, az amerikai űr­hajózási hivatal vezetőin kívül ott volt Neil Armstrong, az Apollo legénységének pa­rancsnoka, két társával, Buzz Aldrinnal és Michael Collinsszal együtt. ■Neil Armstrong ünnepi megemlékezé­sében kijelentette, hogy „húsz évvel ez­előtt, ugyanezen a reggelen, ugyaneb­ben a pillanatban, velünk együtt különös nyári vakációra indult az Apollo 11.”. Egyébként Armstrong volt az, aki az emberiség történetében először tette lá­bát a Hold kráterekkel szabdalt felszíné­re. Holdra lépésekor ő tette azt az azóta nemzetközi hírnévre szert tett kijelentést, hogy „ez az ember kis lépése, de az em­beriség óriási ugrása”. Michael Collins űrhajós, aki a trió egyedüli tagjaként egész idő alatt a fe­délzeten maradt, hogy társai történelmi sétáját irányítsa, meggyőződését fejezte ki, hogy remélhetőleg nem is olyan soká­ra Amerika újabb nagyszabású vállalko­zásba fog, s a messzeségbe vezető út akkor talán éppen a Mars bolygóra visz. Egy régi új lap Az eső utáni gombaterméshez hasonlóan burjánzó hírlapözönben a közel­múltban feltűnt egy új, ami már 1870-ben is megjelent. A paksi „Jámbor Pál Társaság” útjára indította névadója, „A KÖZVÉLEMÉNY” című lapját, a régivel azonos fejléccel. A cím nagyon rokonszenves, hiszen a köz véleményét jó lenne kevesebbet emlegetni, és sűrűbben meghallgatni. Az olvasók legtöbbjében azonban bi­zonyára lábra kél a kérdés, hogy ki volt az a Jámbor Pál, akinek tiszteletére Pakson külön társaság alakult. (Folytatás a 3. oldalon.) A KÖZVÉLEMÉNY Alapította: Jámbor Pál 1870-ben Újraindította; a Jámbor Pál Társaság I. évf. 1. szám ÁRA: 10 FT 1989. július-augusztus Folytatódtak a szuhumi zavargások Vasárnap éjszaka továbbra is feszült volt a helyzet Szuhumiban, az Abház Autonóm Köztársaság fővárosában an­nak ellenére, hogy a helyszínre érkezett a grúz kormány tagjainak egy része, vala­mint Givi Gumbaridze, a Grúz KP KB első titkára, és párbeszédet kezdett a tünte­tőkkel. A grúz külügyminisztérium munkatár­sa az MTI-nek elmondta, hogy a helyszí­nen megerősítették a belügyi erőket és a rendőrséget, a közlekedési útvonalakat lezárták. Vasárnap este a tömegtájékoz­tatási eszközök azzal a felhívással fordul­tak Grúzia lakosaihoz, hogy ne utazza­nak a helyszínre. A halálos áldozatok száma ismereteik szerint tizenkettő. A sebesültek pontos száma nem ismert, de száz feletti. Áldo­zatok mind az abház, mind a grúz oldalon vannak. A tüntetők vasárnapra virradóra a 8670 négyzetkilométeres Abház Auto­nóm Köztársaság Grúziától való elszaka­dását és szövetségi köztársasággá ala­kítását követelték. A közel hatszázezer lakosú abház autonóm terület lakosainak egyharmada abház, a többi más nemze­tiségekhez tartozik, elsősorban grúz, ör­mény és orosz nemzetiségű. Abházia - grúz vélemények szerint - történelmileg mindig Grúziához tartozott, de Sztálin és Ordzsonikidze (aki abház származású volt) szövetségi köztársasá­gi státust adott az abházoknak. Most az abházok a helyi egyetem grúz tagozatá­nak megnyitása ürügyén tiltakoznak Ab- házia elgrúzosítása ellen és követelik az autonóm jogok helyett a szövetségi jogok helyreállítását. A két nemzetiség között területi viták is vannak. Abházia magáé­nak tudja a grúz termőföldek nagy részét. A híres fekete-tengeri üdülőhelyek - Szuhumi, Gagra, Picunda - abház terüle­ten fekszenek és komoly bevételeket biz­tosítanak Grúzia egészének. Az abház függetlenségi törekvések a Vili. századra nyúlnak vissza, arra az időre, amikor ez a nép önálló állammal és kultúrával rendel­kezett. Az abházok a baszkok rokonainak tartják magukat. Egyes tudósok szerint a két nép között nyelvi és történelmi rokon­ság van.

Next

/
Thumbnails
Contents