Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-17 / 166. szám
4 Képújság, 1989. július 17. Cyrano kérdőjelekkel A századforduló Párizsa az új művészet forradalmának színtere. Victor Hugo halálával kihunyt a romantika tüze, Európát Zola naturalizmusa hozza lázba, Anatole France most írja legjelentősebb műveit, Maupassant Daudet népszerűsége nem csökken, egyre szélesebb körben hat Verlaine és a szimbolizmus. S akkor egy nem túl jelentős költő merész fordulattal visszatér a letűnt eseményekhez s verses drámát ír Moliére egyik elfeledett kortársáról, Cyrano de Bergerac-ról. Edmond Rostand a szerző, aki nem sokkal később még egy világsikerű darabot ír Napóleon fiáról, a „Sasfiókról”, az irodalom tudósai pedig csak néznek s nem tudják, mint mondhatnak Rostand-ról, sikeréről, darabjairól. Ezek a darabok ugyanis nem jók, pszichológiájuk hamis, pátoszuk színfalhasogató, konfliktusuk mesterkélt s még az is kérdés, hogy Cyrano alkal- mas-e egy comédie héroique hősének? Irt egy drámát Agrippináról, egy regényt, Lu- kinosz nyomán q holdbéli utazásról, s feljegyzik róla,hogy egyik vígjátékából (írjuk ide a címét: Pédantjoué) Moliére átvett egy jelenetet Ezen kívül botrányos figura lehetett, krakéler párbajhős, nagyszájú, kötekedő, bár azt is olvasom róla egy francia irodalomtörténetben, hogy olvasta Descartes-ot Mi hát akkor a titka, hogy csaknem száz év után is újra meg újra előveszik, sikere nem csökken, s ma is meghatódva idézzük a boldogtalan Cyrano szerelmét akinek szavaival Christian hódítja meg Roxant. Népszerűségéhez nálunk hozzátartozik Ábrányi Emil bravúros fordítása is, de Rostand is, aki a Cyranóban és a Sasfiókban mindenképp, ismerte a színpadi hatás titkát, kitűnően mozgatja a tömegeket látványt tud teremteni, néhány nagy monológja pedig még nagyon sokáig vizsgadarab lesz. A Cyrano nem remekmű, inkább tipikus kasszadarab, ami parádés szerepeivel, közérthető érzelgősségével s nem utolsósorban pazarló külsőségeivel mindig fogja vonzani a közönséget. Nálunk 1986-ban a Madách Színház újította fel, ki tudja már hányadszor. A választást a remélt siker indokolta, ugyanis a kis színpad nem alkalmas ekkora tömegeket mozgató darabhoz, melyben a névvel jelölt szereplők száma meghaladja az ötvenet, s akkor még hol vannak a polgárok, zsebmetszők, szakácsok, poéták, kadétok, apácák, gyerekek? Az előadást Huszti Péter élteti, nagyon szépen mondja Ábrányi fordítását, de ez a hősi játék összezsugorodik, házi perpatvar lesz belőle, a IV. felvonásban pedig a gascognei kadétok mintha egy bérház udvaráról indulnának Arras ostromára. Miért tudjuk ezt a három évvel ezelőtti színházi előadásról? Mert az, amit televíziós változatként láthattunk szabályos színházi közvetítés az eredeti helyszínről. Miért kellett akkor átkeresztelni, azt is jelezve, hogy az előadás és a tévéváltozat rendezője egyaránt Lengyel György? Pedig jó lett volna az átrendezés, a játék kiléphetett volna a szűk színpadról, s érvényesülhetett volna Rostand elképzelése. A felelet nyilván az, hogy szegény a tévé, nincs pénze ilyen költséges vállalkozásra, amire nehéz mit mondani, mert ugyanakkor sok mindenre sok pénz jut, például drága sportközvetítésekre, amikor akár Wimbledonba is elutaznak. Azt sem tudni, miért most három év után tűzték műsorra a Cyranót milyen bölcs vagy kevésbé bölcs megfontolás vezette a műsorszerkesztőket Az előadás egyébként korrekt ennél többet nem is lehet mondani róla. Huszti Péter jutalomjátékának is felfogható, mert minden körülötte forog és érte van, ő érzi legjobban a francia alexandrin ünnepélyes pátoszát, Ábrányi elegáns nmei sem sikkadnak el előadásában. De ebből sem tudhatjuk meg miért nevezték el a színházi előadást televíziós változatnak. Mostanában sok mindent suttognak és írnak a televízió ilyen és amolyan gondjairól, a minap egy interjúban Vitray Tamás még egyik kollégája egészségi állapotát is megemlítette, bár egészségi állapota mindenkinek van. Pénzekről is beszélnek, de manapság nemcsak a reménység éltet bennünket hanem a sok pletyka is. Maradjunk annyiban, hogy a Cyrano-előadásnak nincs színháztörténeti jelentősége, Edmond Rostand pedig, a korszerűtlenül korszerű, ma is hat ma is szívesen megnézzük, bár közben arra is gondoltunk, valamivel több húzás csak hasznára vált volna. CSÁNYI LÁSZLÓ A XI. országos kisplasztikái biennálé Több mint 103 alkotó művét fogadta el a zsűri az ez évi országos kisplasztikái bienná- léra. A fórum elsősorban a fiatal művészek bemutatkozását megmérettetését szolgálja. A Pécsi Galériában (Széchenyi tér) június 25.-augusztus 27-ig megtekinthető kiállításon a szemléletbeli sokszínűség érhető tetten, az az évek óta rekonstruál ható tény, hogy fiatal képzőművészeink óriási eszköztárral rendelkezneksdolgoznak. Efórum nemcsak a nagyközönségnek, a szakmának is tájékoztató jellegű eseménye: ki, milyen léptékkel halad pályáján, s hová terebélyesül a kisplasztika mint önálló műfaj? A belépő figyelmét - már az elhelyezés okán is - azonnal magára vonja Eőry Emil: Üzenet székelyföldről című műve. A diófából készült 30x30 cm-es plasztika sötétbarnára pácolt komor színével, egymásba épülő-építkező és egységet alkotó formai elemei egy, a „megbont- hatatlant” sugárzó üzenetet küld. Molnár Sándor keramikus (Pécs) Samott Pieta sorozata a figurális megjelenítés egyik legfigyelemreméltóbb munkája. Csontos László (Budapest) Állampolgári koronáját megnyerő szakállas magyar férfifej szárnyas csavarokkal állítható sárgaréz pántjai képezik Kérdés: Meddig szoríthatók a pántok a fejek körül? A Gerincpróba - e gondolatvilág kiegészítéseként- egy álló alak felülről rázúduló terheit mutatja. A körtefából kifaragott ember gerince még egyenes - állja a próbát El Kazovszkij (Budapest) ezúttal is látványos: színes és sajátos Belső párbeszédet láthatunk tőle műanyagban és iában elbeszélve. A szélsőségektől sem mentes, sokszínű és nagy számú alkotást bemutató tártatotaturista- szezon két nyári hónapjában tekinthetik meg a Pécsre látogatók Cs. J. Virág András orgonaestje A nyári kánikula általában nem kedvez a zárt térben zajló rendezvények látogatottságának. A Művészetek Házának széksorai azonban szinte teljesen megteltek a legutóbbi orgonakoncerten. Az új hangszer felavatása óta sorrendben hatodik önálló orgonaesten Virág András lépett fel Szekszárdon. A fiatal tehetséges muzsikus Virág Endre fia, aki a szülői indíttatáson túl Gergely Ferenc és a csehszlovák Ferdinánd Kiinda tanítványa volt. A pozsonyi tanárhoz kiutazott, hogy órákat vegyen tőle. Mint elmondta, 1983-ban végzett a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. Még ebben az évben elindult a II. Nemzetközi Liszt Ferenc Orgonaversenyen, ahol elnyerte a Cziffra György-alapitvány különdíját. Fél évet töltött Belgiumban ösztöndíjjal. Jelenleg a salgótarjáni Zeneiskola tanára és a Budapesti Kórus korrepetitora. Rendszeresen koncertezik itthon és külföldön. Szekszárdon is járt már, igaz „csak” kísérőként, mikor a Madrigálkórus bemutatta a János-passiót. Akkor kellemes benyomást szerzett a megyeszékhely közönségéről, ezért örömmel vállalta az ismételt visszatérést mint szólista. Műsorát stílszerűen Bach: D-dúr prelúdium és fúgájával kezdte. Előadása atmoszférateremtö volt. Ezután három Bach által komponált dal következett a Geisslerlieder-böl, majd Händel: Ária a Messiás című oratóriumból csendült fel, a közreműködő Faragó Laura előadásában. Ö is énekelt már ném oly rég a Művészetek Házában nagy sikerrel. Most is megcsodálták kulturált szép hangját, csiszolt énektechnikáját, a mondanivalót teljes értékűen átnyújtani kívánó fűtöttségét. A műsor első részét Bach: E-moll prelúdium és fúgája zárta Virág András elegáns tolmácsolásában. Szünet után romantikus és kortárs komponisták darabjai közül válogattak a művészek. Mendelssohn: B-dúr szonátája a dallamos, könnyebben befogadható művek közétartozik, szívesen hallgattuk. Liszt: 23. zsoltár-át Faragó Laura énekelte. Ezúttal az „énekelte” kifejezés talán nem is megfelelő. Elimádkozta. „Uram, én pásztorom, mindenhova vezérelj” hangzott a többször is visz- szatérő főtémában megfogalmazott könyörgés. A 23. zsoltárhoz jól illeszkedett Brahms: Két korálelőjáték, melyek közül az első a Máté-passió- ból ismert korái témáját dolgozza fel. Bensőséges, szép előadásban hallgathattuk a nagypéntek történéseire emlékeztető muzsikát. Ismét Faragó Laura lépett a dobogóra. Farkas Ferenc: Ave Maria-ját, majd Szokolay Sándor: Glóriáját énekelte meggyőző erővel. Ez utóbbi gregorián dallamokat idéző részletei különösen szépen megformáltak voltak. A remekül összeállított műsor befejező száma Dupre: Variációk egy karácsonyi témára (nálunk is ismert Aranyszárnyú angyal) volt. A darab minden valószínűség szerint az orgonairodalom egyik legizgalmasaboika. A gyakori hangnemváltások, bizarr futamok, virtuóz improvizációk, modern disszonanciák ugyancsak próbára teszik az előadót. Dupre szerzeménye lehetőséget adott Virág András számára, hogy igazolja tehetségét, technikai tudását, muzikalitását. Ö mindezen erényeket felmutatva, nagy sikert aratott. Megcsodáltuk zenei memóriáját, mert a koncert teljes anyagát - kivéve természetesen mikor Faragó Laurát kísérte - kotta nélkül játszotta. A közönség elismerését énekes és orgonista ráadásszámmal köszönte meg. LEMLE ZOLTÁN Egy tervpályázat margójára Az elesettek emlékműve igénye szerinti - változtatása. Különösen más település vállalhatná, melynek töNádöfi Klára budapesti építész és Cy- ránski Mária dunaföldvári szobrász, emlékművet tervezett arra a pályázatra, melyet a II. világháborúban elesettek tiszteletére több országos szerv hirdetett. A tervpályázatra 130 alkotó jelentkezett. Viszonylag rövid idő állt rendelkezésre hogy hazánk kisebb és nagyobb településeinek képviselői megtekintsék a terveket és abból válasszanak. Cyránski Mária és Nádori Klára egy életében megcsonkított, torzult fát állított az emlékműterv központi alakjának. Ez a figura egy öt méter átmérőjű füvesített domb közepén áll, amelyet a négy égtáj irányában négy részre osztott, kőből, műkőből készült három lépcsősor határol. Az öntöttvasból készülő központi alak körül a magyarságra jellemző, különböző nemzetiségek által is használt, alkalmazott slrjelek találhatók. Kopjafák, keresztek, református, zsidó sírkövek bújnak meg a robbanás, figyelmeztetés, tiltakozás, kiáltás, kegyetlenség, v az elpusztult életfa asszociatív jelentést sugárzó fő alak mellett. Bár pontos kivitelezési terv is készült, elképzelhető annak - a megrendelő alkalmas arra, hogy mondjuk Tolna megye központi fekvésű helyén, akár földrajzi közepén állíttasék fel, így olyan kegyeleti hely alakítható ki, ahol nagy létszámú közösségek, gyülekezetek megjelenhetnek és a lépcsőkre helyezhetik megemlékezésük gyertyáit akár a halottak, vagy a hősök napján. Egy ilyen megyeközpontú emlékmű esetében minden sírjel felállítását másvébe - alkalmanként - a falu, vagy város képviselői helyeznének el koszorút, virágot. így az emlékmű költsége sem egy megrendelőt terhel. Eddig a helyi tanácsok, népfrontbizottságok, egyházközségek szorgalmazták a II. világháborús emlékművek felállítását, nekik ajánljuk Nádori Klára és Cyránski Mária tervét D. K. J. Múzeum a 6-os úton Természetesen nem az úttesten, hanem mellette, a régi paksi MÁV- indóház épületében és a vasútállomás területén. Amikor a paksi új vasútállomás felépült, ezt a régi épületet, mely 1895. óta szolgálta rendeltetését, bontásokra erősen hajlamos korunkban szerencsés ötlettel nem bontották le, hanem meghagyták vasúti múzeumnak. A földszint hajszálpontosan olyan, mint a század elején volt, ide értve a restit is. (Utóbbiból leszámítva a modern presszógépet, sörcsapolót és hűtőszekrényt.) Az emeleti három terem a hazai vasutakat megteremtő „vasminiszter", Baross Gábor korát mutatja képeken és modelleken. A MÁV egyébként 1868-ban született meg, amikor az állam átvette egy tönkrement magántársaság vasútvonalának teljes hosz- szát - 126 kilométert! A szabadtéri részhez a fűtőház is tartozik, benne két olyan gőzmozdony, mely korábban az ittenihez hasonló mellékvonalakon közlekedett. Legnagyobb területet a pályaépítés és -fenntartás sok éves munkával egybegyűjtött gép- és felszerelésanyaga foglal el. Az érdekes múzeumot örvendetesen sokan látogatják, ottjártunk idején épp egy népes NDK diákcsoport élvezte a látnivalókat. A paksi vasúti múzeum a fővárosi Közlekedési Múzeum felügyelete alá tartozik. q | Fotó: Ó. R. Egy régi vasúti kút makettje í%síl Hókotró - hó nélkül?
