Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-17 / 166. szám

1989. július 17. KÉPÚJSÁG 3 Egy tojás volt évente a tagdíj Megfeneklett a kamara? Avítt a képzés, nincs menedzser A végzés jogerős Nem volt jogellenes a dombóvári kesztyűgyári szabászok sztrájkja (Folytatás az 1. oldalról.)- A kamara megszervezésének módját a mostanában olyan divatos módon, „alulról építkezve” képzelték el. Hogyan indult, és hol tart ma a szervezés?- Egy valódi kamara amelyhez állami jogo- ' sitványok, s bizonyos hatósági jogkörök tar­toznak, nem hasonlítható vitakörhöz, hisz rengeteg dolgot törvénnyel kell szabályozni. De egy olyan paternalista társadalomban, ahol önállótlanságra nevelték, szoktatták az embereket, és a gazdálkodó szervezeteket, vezetőket s ha ez még értetlenséggel, tudat­lansággal, közönnyel is társul, Önszervező­dést alulról várni - naivitás volt- Ez kiderült az itt Pakson tartott kamara­szervezői összejövetelen: alig-alig voltak né- hányan, s ráadásul az első érdeklődő a me­gye leggyengébb szövetkezetének, a sár- szentlörinci Petőfinek az elnöke, Lázár István volt aki azt firtatta, hogyan védi meg a kamara a téeszvezetőket? Föl is merült bennem rög­tön: egyáltalán van-e igény a kamarára?- Akkor lenne rá igény, ha fölülről meg­mondanák, hogy mit kell tenni. Most hogy fölmértem az igényeket megszondáztam, hogy az alulról jövő önszerveződésnek van-e igazi talaja, az a tapasztalatom, hogy nincs, sem a politikában, sem pedig más dologban. Nincs igazi fogadóképesség még azok ré­széről sem, akik fölfogják, hogy érdekük len­ne például a kamara, hisz a gazdasági szük­ség nem szonda rá erre az embereket- Mi lenne a kamara célja, feladata?- Főleg nyugat-európai tapasztalatok áll­nak rendelkezésünkre, s ennek alapján az lenne a cél, hogy semleges, valódi szakmai gazdasági önképviseleti érdekegyeztető fó­rum legyen a mezőgazdasági termeltetők ré­szére.- Mit profitálhat ebből egy mezőgazdasági üzem?- Elsősorban profik képviselnék az érde­keiket a kamara összegyüjtené, koordinálná az exportot a kereskedelmet képviselné a termelő érdekeit akinek „csak” az lenne a dolga, hogy jól eladható árut termeljen. Az alapvető gond az, hogy az információszolgál­tatás színvonala alacsony, tehát a kamará­nak a mainál részletesebb, naprakész szak­mai, gazdasági információkkal kell rendel­keznie. Nem egy önálló, a termeléstől elide­genített apparátus végezné ezt a munkát ha­nem a kamara szervezné az érdekképvisele­tet és az érdekegyeztetést Tehát maguk a termelők képviselnék önmagukat Ki véd, ki ellen?- Milyen magyar intézményekkel szemben kellene képviselni a magyar termelőknek Ma­gyarország érdekeit?- Az adott szakmai kérdés szabná meg az érdekképviselet célját például szőlészeti dol­gokban a borászati, külkereskedelmi vállala­tokkal szemben. Az a legnagyobb gond, hogy a szervezés során egyes vezetők nem fogták föl, hogy mit keresnek a kamarában a kutatóinté­zetek, élelmiszeripari vállalatok, termelési rend­szerek. Pedig a mezőgazdasághoz kapcsoló­dó szervezeteknek is megvannak a sajátos ér­dekeik, s ezeket az érdekeket egyeztetni kell. A mezőgazdaságnak nem a jelenlegi termelési rendszerét kell konzerválni - a világban végbe­ment közgazdasági termelési változásokhoz kell igazodni, alkalmazkodni. A monokulturális, feldolgozatlan termelésnek lassan lejár a kifu­tási ideje.- Ma melyek azok a feszültséggócok a me­zőgazdaságban, melyben a létrejövő kamara segíteni tudna?- Rengeteg a feszültséggóc. A legalapve­tőbb a népgazdaság helyetéből adódik: az ag­rárolló nyílása. A jogszabályalkotásban nem veszik kellően figyelembe a mezőgazdaság specialitásait Itt tudná a kamara a termelők ér­dekeit érvényesíteni. S ami miatt megfeneklett a kamara szervezése jelenleg az, hogy az érdek­érvényesítéssel, érdekképviselettel foglalkozó szervezetek, elsősorban a TOT és a téeszszö- vetség elkezdte keresni a helyét.. Föl kellene mielőbb számolni a szakmai konzervativizmust - a feszültség ebből is adódik. De ma még nem érzékeljük azt sem, hogy az oktatásban, kép­zésben, túltermelés van, ráadásul avttta képzés a piaci, termelésszervezési menedzselési kér­désekben. Ez pedig nem pénzügyi kérdés.- Mi az esélye egyáltalán annak, hogy lesz kamara, ha alulról ilyen érdektelenség mutat­kozik?- Valódi kamarára semmi esély. Olyan ka­marára viszont van, amelyben föntről adjáka jo­gosítványokat vagyis törvény garantálja az alulról való szerveződést hisz lépten-nyomon tapasztaljuk a tudatlanságot az értetlenséget és az indokolatlan félelmet Addig, amig a saját önös érdekeiket nem tudják alárendelni az em­berek egy cél érdekében, nem sok minden vár­ható. Akkor, amikor beszélünk arról, hogy mit kellene csinálni még semmi baj, de mikor való­ban a munkára kerül a sor, megbénul szinte minden. Ez a mai mezőgazdasági vezetők többségére jellemző.- Arról nem lehet szó, hogy egyesüljön a TOT és a kamara? - A téeszekkel abban jutottunk közös nevezőre, hogy a jelenlegi működési mechanizmusok mellett köszönjük szépen az apparátusok, és a frekventált vezetők önként felajánlott vezetőkészségét- Váncsa Jenőre céloz, a volt miniszterre, aki felajánlotta, hogy elvállalná a kamara vezeté­sét?- Nemcsak Váncsa Jenőről van itt szó - egyébként ebben az esetben állítólag az történt hogy a Magyar Hírlap újságírója félreértette a kijelentését.. Amit én hallottam magától Váncsa Jenőtől: Burgert Róbert kérte fel, én magam ezt elleneztem. Mert még ha meg is felelne, hisz jól informált kamatoztathatná az ismereteit a múlt­ja miatt nem lenne jó, ha ismét vezető pozícióba kerülne. Közfelkiáltással sem megy- Mennyibe kerül a kamarai tagság?- Ezt törvény szabályozná, és a költségvetés támogatására is számítanánk. Tehát: az árbe­vétel, vagy a nettó termelési érték, az eredmény arányában fizetnének, a kamarai tagok bizo­nyos ezrelékben mérhető összeget Ennek mértékét az önálló kamara maga döntené el. A kamara érdeke, hogy magas legyen a tagdíj, de hát aki fizet az parancsol. Megszűnnének a MÉM szakosított intézményei, minőségellenőr­ző központok, s a kamara kapná meg az ide jut­tatott pénzeket Valamikor a Magyar Kamará­ban az uradalmi cseléd is tag volt s ezért évente egy tojást fizetett A nincstelen embernek is volt egy névleges tagdíja...- Nem keseredett el azért hogy elvállalt egy mindenkinek hasznos, és nemes ügyet s nem úgy sikeredett ahogyan tervezte?- Összesítették már a tapasztalatokat de ezeknek az eredményét még nem tudom. Fel kellett ismerniük, hogy az önszerveződés köz­felkiáltással nem megy. Áz üzemek vezetőinek az a véleménye, hogy akkor látják a kamara ér­telmét ha fölülről garantálják hogy a kamara nem egy kedélyes klub, hanem hasznos, értel­mes célokat szolgál. Az értetlenség, a közöny azért kissé elkeserített..- Szóval lesz kamara, vagy nem lesz kama­ra?- Szerintem lennie kell, hogy ha a földtulaj­donlás, a földforgalom, egyáltalán a gazdasági átalakulás, a reprivatizáció létrejön és beindul, akkor óhatatlanul lennie kell politikai és párt­semleges, szakmai és gazdasági érdekeket profi szinten közvetítő, és felvállaló képviselet­nek. Mert az Európai Gazdasági Közösség kihí­vására valamiképpen össze kell szerveződnie ennek a kis országnak. D. VARGA MÁRTA Mint kiderül, nem volt hatályos kollektív szerződésük a pécsi Hunor Kesztyűgyár Dombóvári Gyára szabászainak, így a Baranya Megyei Bíróság, a munkaügyi bíróság végzését helybenhagyta. Mint ismeretes, a kesztyűgyári szabá­szok 1989. május 3-án béremelési köve­telésük érvényre juttatása érdekében a munkahelyen 8 órás ülősztrájkot folytat­tak. A vállalat keresetet indított a szabá­szok ellen, mondván, hogy sztrájkjuk jog­ellenes volt, sértette az érvényben lévő kollektív szerződést. A keresetet a mun­kaügyi bíróság mint alaptalant elutasítot­ta, az ellene bejelentett fellebbezés foly­tán a megyei bíróság megalapozottnak találta az első fokú hatóság döntését. Bár módosította annak jogi indokait. A jogerős végzés szerint a sztrájk azért Tolna Megye Tanácsa az 1989. június 30-i ülésén a 3/1989. sz. rendeletével jú­lius 1-től kezdődő hatállyal újabb helyi tanácsok - Attala, Bogyiszló, iregszem- cse, Madocsa és öcsény - szervei tevé­kenységét vonta közvetlen megyei irá­nyítás alá. Ezen intézkedés a települések lakosságát is közvetlenül érinti, mert jú­lius 1-től valamennyi államigazgatási ügyet helyben intézhetnek, illetve egyes ügyfajtákban - építésügy, árellenőrzés - a tanácsok által létrehozott igazgatási társulás jár el. Ezen községek szakigaz­gatási szervei döntései ellen jogorvoslat­tal közvetlenül az ágazatilag illetékes me­gyei szakosztályhoz lehet fordulni. A jö­vőben a városi tanácsi szakigazgatási szervek nem működnek közre a közvet­len megyei irányítás alá vont tanácsok és nem volt jogellenes, mert május 3-ig, a demonstráció napjáig a kollektív szerző­dés esedékes, 1989. évi módosítása még nem történt meg, és az ez évi bérfejlesz­tés mértékét kollektív szerződés hatályo­san nem rendezte. Az ügynek ezzel csak a jogi része van lezárva, ugyanis a szabászok, mint azt Fürdős Ernő képviselőjüktől megtudtam, nem állnak el a bérkövetelésüktől. Most, hogy a sztrájkot jogszerűnek nyilvánítot­ták, levelet és egyben meghívót is külde­nek a vállalat vezérigazgatójának, hogy beszélgetésre invitálják. Nem akarnak is­mét sztrájkot, ha az elkerülhető, készek egészséges kompromisszumra, ha a ve­zérigazgató a félévi eredmények ismere­tében olyan bérfejlesztési ajánlattal érke­zik, ami elfogadható. M. I. szervei tevékenységének törvényességi felügyeletében, hanem azt közvetlenül a megyei tanács vb és a megyei szakosz­tályok látják el. Az intézkedéssel Tolna Megye Taná­csa a nagyközségek megyei irányításaié vonása után újabb lépést tett a teljes két szintre való áttérés irányában. További községi tanácsok megyei irányítás alá vonására a helyi tárgyi és személyi felté­telek függvényében kerülhet sor. A felté­telek megteremtésével kapcsolatos fel­adatokat a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága által jóváhagyott intézkedési terv tartalmazza. DR. FARKAS LÁSZLÓ megyei szervezési és jogi osztályvezető (Szekszárd, megyei tanács) Újabb öt községi tanács került közvetlen megyei irányítás alá Régi gond - a Séd Iszap­veszély? Szeleczki Józsefet, a városi tanács műszaki osztályának vezetőjét ke­restük fel a jó múltkorában, amikor a Bocskai utcáról szóló riportunk anyagának felvételekor épp fölmér­ték a régóta gondot okozó Séd-me­der állapotát. A patak a városköz­ponton folyik keresztül, és az öt fő vízgyűjtő terület közül a másodikként tartják számon nagyságrend tekinte­tében.- Milyenek a jelenlegi állapotok - kérdeztük.- A problémák a felső szakaszon mutatkoznak, a Babits-hid fölött, ahol nyílt a folyás. Még 1910-1920 körül megkezdődött a meder rendezése. Ennek ellenére a meder hatalmas mélyedést alakított ki, ez tette szük­ségessé a keresztgátak építését, majd a hetvenes évek végén az újabb beavatkozást, melynek során további öt-hat keresztgát létesült. Már több mint tízméteres meder­mélységet is mértek. A lemélyült sza­kaszok oly mértékben leiszapolód- tak, hogy maga a meder is eltűnt, ezért ha nagyobb mértékű csapadék hull, a víz a mederhez lenyúló kerte­ket is elönti.- Miért nem sikerült eddig ezt a gondot orvosolni?- A magyarázat: nincs rá pénzünk. A beruházható állami ráfordítást csak a domboldalak rendezésére le­hetett fordítani. Most veszélyelhárító­megelőző munkák végzése vált szükségessé a Kápolna tértől az első keresztgátig terjedő szakaszon, ahol eltűnt, iszappal töltődött föl a meder. Ha így marad, nagyobb esőzéskor a levonuló víz veszélyeztetné a Bocs­kai utca házait, de behatolhat a Re­mete utcába is. Az előző nagy esőzé­sek alkalmával a Remete utcai telkek már viz alatt álltak.- Miből lehet a munkálatokat finan­% szírozni?- Van egy pénzügyi keretünk, amelyet a városgondnokság kezel belvízrendezés címen, ebből mini­mális összeget fordíthatunk árkok, zárt csatornák, kisebb vízmosások rendezésére. Innen fedezzük a ve­szélyelhárító-megelőző munkákat. Mióta ez a beszélgetés elhangzott, némi víz lefolyt a Séden. S aki most arra jár, az elvégzett veszélyelhárító akció nyomán bepillantást nyerhet a mélybe, amely az eddigi iszapos fel­szín alatt rejlett. Ámulva konstatál­hatja, milyen mély a meder. No meg azt is, hogy az oly rég esedékessé vált mederrendezésre, annak lassan csordogáló pénzforrásaira is érvé­nyes a mondás: lassú víz partot mos...- d. v. ­Ordas Iván: Őr az udvaron Börtönélmények 1956-57-bői 61. Ezután következett dr. Dobó pompásan felépített védőbeszéde. Érdekes, hogy mennyire hálátlan az emberi emlékezet Dr. Dobó mára megyei bíróság előtt is remekelt mégsem emlékszem egyet­len szavára sem. Bezzeg Érmes ügyésznek még a jellegzetesebb szemöldökrándításai is élénken az emlékezetemben élnek! Mosta­ni védőbeszédének tartalmát is kiszűrte belőlem az idő, csak az él bennem, hogy minden érzelgősség nélküli, jó volt és rendkívül ha­tásos.- A Legfelsőbb Bíróság tanácskozik! Kivonultunk a folyosóra. Eltelt öt perc, aztán még egyszer öt Kér­dően tekintettem az ügyvédemre és láttam, hogy előbb zavart lesz, aztán izgatott Újabb öt perc után férfiasán közölte velem, hogy:- Nem akarom idegesíteni, de nem tetszik nekem a dolog! Nekem se tetszett Keservesen vánszorogtak a percek. Már a hu­szadikra fordult az óramutató, amikor végre beszólitottak. Volt vala­mi lenyűgöző a bírói emelvényen álló három, feketeruhás férfiban. Középen csillogó szemüvegével dr. Simor Pál. 7 A Népköztársaság nevében! És felolvasták szó szerint a következő ítéletet: „A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten az 1958. év december hó 10. napján tartott nyilvános fellebbezési tár­gyalás meghozta a következő ítéletet: A megyei bíróság számú ítéletét megváltoztatja akként, hogy a vádlottat a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel bűntette miatt ellene emelt vád alól büntethetőséget kizáró okból felmenti és mentesíti a bűn­ügyi költségek megtérítésének kötelezettsége alól is. Indoklás: Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbe­zési óvást a büntetés súlyosbítása és a Btá. 55. paragrafusa alkal­mazása miatt Az óvás alaptalan. Az ítélet hűen tartalmazza a bizonyítás anyagát, az mentes a Bp. 203. (1) bekezdés a) és b) pontjaiban megjelölt hibáktól. Ezért a ter­hére bejelentett ügyészi óvást a Legfelsőbb Bíróság elutasította. Vádlott bűnösségét az elsőfokú bíróság mindössze azért állapí­totta meg, mert a megyeszékhelyről, ahol az ellenforradalom alatt két ízben - október 30-án és november 1 -jén hivatalosan járt - az Új Megye című napilap több példányát magával vitte munkahelyére Mezősárosra, és ott a gépállomási munkatársai között szétosztotta, az egyik példányt pedig kifüggesztette a gépállomás hirdetőtáb­lájára. A vádlottnak ez a magatartása, figyelemmel arra, hogy az újság­ban ellenforradalmi jellegű cikkek is voltak, alkalmas a BHÖ 2/b. pontjában felvett, népi demokratikus államrend elleni gyűlöletre iz­gatás bűntettének megvalósítására. A vádlott egyetemet végzett mezőgazdász, évek óta szakirodalmi tevékenységet folytat főképpen a termelőszövetkezeti mozgalom képezi cikkeinek tárgyát Semmiféle ellenforradalmi megmozdu­lásban nem vett részt A kérdéses újságokat nyíltan terjesztették és a vádlott - mint egyik olvasó - csupán munkatársainak az esemé­nyek iránt érthető érdeklődését és kíváncsiságát kívánta kielégíteni, amikor sajtótermékeket vitt részükre. Az általa elkövetett bűntett a fentebbiek mérlegelése alapján olyan csekély jelentőségűnek mutatkozik, hogy atörvény szerint al­kalmazható legenyhébb büntetés is szükségtelen. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megvál­toztatva a vádlottat azellene emelt vád alól a Btá. 56. paragrafusátal- kalmazva a Bp. 180. paragrafus c) pontja alapján büntethetőséget kizáró okból felmentette. A felmentés folytán tárgytalanná vált az elsőfokú bíróság által ki­szabott, de próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetés végrehajtását célzó ügyészi óvás. A vádlott egyéniségének abban foglalt értékelé­sével a Legfelsőbb Bíróság egyébként sem ért egyet. A tárgyalás anyagát nem képezett, utólag becsatolt naplóból sem állapítható meg, hogy a vádlott ellensége volt a népi demokráciának. Annak higgadt és mérsékelt hangneme is inkább arra mutat hogy a vádlot­tat időlegesen tévesztették meg az ellenforradalmi események.” Ilyesformán dr. Érmes, a megyei ügyész, elveszített rajtam öt liter ürmöst.. Nem szeretnék elfogultabbnak tűnni, mint amilyen vagyok, de azt hiszem, reá is vonatkoztatható Cervantesnek az a mondása, hogy: „Mindenki olyan, amilyennek Isten teremtette, de rendszerint még sokkal rosszabb]” Terjengőssé vált feljegyzéseim végére értem. Nem szépirodal­mat műveltem itt, hanem dokumentumokat rögzítettem. Ahogyan a lepergő évek sokasodnak a hátam mögött, egyre ijedtebben ta­pasztalom, hogy új és új élmények, benyomások hátrébb szoríta­nak, a tudat felszíne alá nyomnak régebbieket és gyakran egyálta­lán nem kevésbé fontosakat Elsősorban önmagámnak akartam írásban rögzíteni mindazt ami velem történt Persze olyan írásmű sincs, melynek alkotója ne számolna az olvasók létezésével. Aki az élmények nyers összegezése iránt érdeklődik és az akkori esemé­nyek egy szeletecskéjére is kíváncsi, az talán nem bánta meg, hogy keresztülrágta magát ezen a hangsúlyozottan: - első fogalmazvá­nyon. Nekem sincs okom a bánkódásra. Felelevenítettem életemnek egy számomra nagyon fontos szakaszát Nem lepleztem az indula­taimat, az engem ért sérelmeket és remélem, hogy a saját ostobasá­gomat sem. Eredetileg Paul Verlaine A legyőzöttek című költemé­nyének alábbi soraival akartam zárni beszámolómat: „Nincs módunk tenni mást mint ha majd az éjjel eljő, Lemondva minden gyászos és díszes ünnepélyt Meghalni sötét szívvel és csöndesen, mint illő Nagy harcok katonája - és legyözötteként” Fordította: Bokros János A valóság azonban az, hogy nem voltam semmiféle nagy harcnak a katonája és így legyözöttje sem vagyok. Hogy mi vagyok és hová fejldődtem voltaképpen, azt ha erőm engedi, szeretném még mara­dandóbb formában is papírra vetni. Nem azért mintha azt hinném, hogy a magam jellemfejlődésének és sorsának ismertetése külö­nösen nagy fontosságú lenne, hanem mert egy társadalmi osztály és egy kor fia vagyok, melyről még mindig nem írtak elég hitelesen, elég jót és jellemzőt Ha majd azt kézbe veszi az olvasó, megtalálja benne ezt a nyersanyagot is, remélhetőleg élvezhetőbb formába öntve... (Vége.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents