Tolna Megyei Népújság, 1989. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-01 / 153. szám

2 NÉPÚJSÁG 1989. július 1. Befejeződött az Országgyűlés nyári ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) kát, akik korábbi törvényi kötelezettsé­gek nem teljesítése folytán büntetőjogi rendelkezés alapján ■ katonai szolgálat megtagadása miatt büntetőjogilag elítél­ték, maga a törvény mentesíti a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövet­kezmények alól. Továbbá: rendelkezik arról is, hogy végrehajtási kegyelemben részesüljön minden korábban elítélt, de büntetésé­nek letöltését még meg nem kezdett szol­gálatot megtagadó, aki e pillanatban még bizonytalan jogi helyzetben van. Ezeket a büntetéseket tehát nem hajtják végre, hanem törvényi kegyelem következtében törlik. Eljárási kegyelemben részesülnek azok is, akik ellen büntetőjogi eljárás van folyamatban a fenti bűncselekmény miatt, de ezt a büntető eljárást egy koráb­bi törvényi rendelkezés folytán e törvény hatályba léptéig felfüggesztették. Nem kerül tehát senki sem olyan hátrányba, amely méltánytalan lenne az új törvény életbe léptetése folytán. Egy másik büntetőjogi rendelkezés módosítása kapcsán Kulcsár Kálmán in­doklásként elmondotta: minthogy az or­szág gazdasági szerkezetének átalaku­lása következtében eddig is és ezután is egyre több ember került, illetve kerülhet abba a helyzetbe, hogy nincs átmeneti­leg munkája, ezért azokat a büntetőjogi rendelkezéseket, amelyek az úgyneve­zett közveszélyes munkakerüléssel kap­csolatosan a büntetőjogban vagy a sza­bálysértés körében eddig szerepeltek, ugyancsak törölni kell. Erre egyébként a megváltozott gazdasági körülményeken túl másfajta nemzetközi szerződésekből fakadó kötelezettségeink miatt is szük­ség van. így tehát előterjesztést tettünk ennek a büntetőjogi tényállásnak a Bün­tető Törvénykönyvből és szabálysértési tényállásnak a szabálysértések köréből való törlésére. A végre nem hajtott bünte­tések esetében szükségessé vált megfe­lelő átmenei rendelkezéseket a törvény ebben az esetben is tartalmazza. Végezetül utalt arra, hogy a tervek sze­rint a honvédelmi törvény és vele együtt ez a büntetőjogi törvénymódosítás július 1 -jével lépne hatályba. A hatályba lépte­tésnek azonban van még egy feltétele, éspedig az, hogy kihirdessék a törvényt. Mivel a kihirdetés július 1 -je előtt nem oldható meg, az igazságügy-miniszter kérte az Országgyűlést: mindkét törvény- javaslatot úgy fogadja el, hogy azok a ki­hirdetés napján lépnek hatályba. A jogi, igazgatási és igazságügyi bi­zottság az ülés szünetében tartott ta­nácskozását kővetően, dr. Sinkovics Má­tyás indítványa alapján újabb módosító javaslatokat terjesztett a parlament elé, így a testület ismét visszatért az elfoga­dott napirend szerinti munkához. A ja­vaslatokkal Kulcsár Kálmán igazságügy­miniszter egyetértett. A bizottsági jelentés indítványozta: a szolgálatmegtagadásért kiszabható büntetés időtartama 5 év helyett 3 év le­gyen. Ezt a javaslatot egy tartózkodással fogadta el az Országgyűlés. Azt a módo­sító indítványt, hogy a törvény ne július 1 - jén, hanem kihirdetése napján lépjen ha­tályba, egy ellenszavazattal fogadta el a törvényhozó testület. Határozathozatal következett: az Or­szággyűlés a Büntető Törvénykönyv mó­dosításáról szóló törvényjavaslatot egy­hangúlag elfogadta. Következő napirendi pontként a föld­törvény módosítását tárgyalta meg az Országgyűlés. A mezőgazdasági, vala­mint a jogi, igazgatási és igazságügyi bi­zottság által kidolgozott módosító tör­vényjavaslaton kívül egy képviselő - Tö­rők Sándor - is tett kiegészítő javaslatot. A mezőgazdasági bizottság előadója­ként SOLYMOSI JÓZSEF (Tolna m., 4. vk.) összegezte a gyakorlati végrehajtás ellentmondásait remélhetően feloldó módosítások lényegét. Mint mondotta, a módosítások nélkül romlanának a lakás­építésnél a telekhez jutás feltételei, mivel állami ingatlanok, így építési telkek sem lennének eladhatók. Ugyanakkor az álla­mi tulajdonú termőföldek esetében sem lehetne változtatni a kezelői szervezeten, s az állami tulajdon gazdasági társaság­ba sem lenne bevihető. A módosító ja­vaslatok révén viszont elkerülhető a ke­zelői jogkörrel kapcsolatos valamennyi probléma. A képviselői kiegészítést ismertetve a bizottsági előadó elmondta: ennek lé­nyege szerint a jövőben nem idegeníthe­tő el a szövetkezetnek az a tulajdona, amelyet lakossági szolgáltató tevékeny­ség biztosítása céljából ingyenesen ka­pott az államtól. A szolgáltatói tevékeny­ség megszűntével ugyanis a tulajdonjog visszaszáll az államra. Hosszas vita után határozathozatal kö­vetkezett. Először megváltoztatták a föld­ről szóló 1987. évi I. törvény még nem életbe lépett, korábbi módosításának azt a paragrafusát, amely az állami tulajdonú ingatlan kezelésére vonatkozott. Ezt a ja­vaslatot 2 ellenszavazattal és 57 tartóz­kodással fogadta el a parlament. Három ellenszavazattal és 65 tartózko- jdással fogadták el azt a másik módosító ja­vaslatot, amely kimondja, hogy a társadal­mi szervezet a kezelésében lévő állami in­gatlan tulajdonjogát nem ruházhatja át. Török Sándor módosító indítványát 13 ellenszavazattal és 57 tartózkodással fo­gadta el az Országgyűlés. Ezt követően személyi kérdésekről döntöttek a képviselők. Felmentették - három ellenszavazattal és két tartózko­dással - Szűrös Mátyást a külügyi bizott­ság elnöki tiszte alól, mivel őt a ház elnö­kévé választották korábban. Helyére 59 ellenszavazattal és 3 tartózkodással Be- recz Jánost (Szabolcs-Szatmár m., 6. vk.) választották a bizottság elnökévé. Biacs Pétert (Budapest, 30. vk.), egy el­lenszavazattal és 8 tartózkodással a tu­dománypolitikai és műszaki-fejlesztési bizottság elnökévé, Lotz Ernőt (Borsod- Abaúj-Zemplén m., 12. vk.) pedig - két el­lenszavazattal és két tartózkodással - e bizottság titkárává választották. Az elfogadott napirendnek megfele­lően interpellációk következtek. SOLYMOSI JÓZSEF (Tolna m„ 4. vk.) az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal el­nökéhez intézett interpellációjában szor­galmazta: terjesszék ki a munkanélküli segélyt az elhelyezkedni nem tudó pá­lyakezdő fiatalokra is. Halmos Csaba államtitkár, az ÁBMH elnöke jogosnak ítélte az interpelláció­ban megfogalmazott kérést. Halmos Csaba ígéretet tett arra, hogy áttekintik a munkanélküli segélyezési-rendszer to­vábbfejlesztésének lehetőségeit, s a kor­mány számára készülő előterjesztés ki­munkálása előtt konzultálnak majd a fia­talok érdekképviseleti szervezeteivel. A választ mind a képviselő, mint az Or­szággyűlés elfogadta. Az interpellációkat követően Szűrös Má­tyás bejelentette: várhatóan szeptember második felében ül össze legközelebb a Tisztelt Ház, s ezzel az elnök - nyári sza­badságok idejére jó pihenést kívánva - be­zárta az Országgyűlés ülésszakát. A képviselő közérzete „Szeretném, ha nem a lovak között lenne a gyeplő, hanem kézben” ____________ Interjú Kállai Ferenccel __________ ( Helyszíni munkatársunktól) Kállai Ferenc országgyűlési képviselőt, a Nemzeti Színház tagját nem konkrét törvényjavaslatokról, hanem általában a mai képviselői munka nehézségeiről kérdezem az ülésszak délelőtti szünetében:- ön színész, de a többi képviselő között is kevés jogi, közgaz­dasági vagy adószakember ül. A kormány viszont a legjobb szakembereket alkalmazza, és rendelkezik az információs forrá­sokkal is. Mennyire érezheti kiszolgáltatottnak magát egy képvi­selő a kormánnyal szemben?- Én nem gondolom, hogy kiszolgáltatott lennék. Legfeljebb nehéz helyzetben érzem magam, amiatt, hogy bizonyos témakö­rökben kevésbé vagyok felkészült. Elég különös atmoszféra van ma a Parlamentben, úgy érzem, hogy egy kicsit ellehetetlenült a jelenlegi állapot. Itt vannak az ülésteremben a jövő kortesei, akik - készülve a következő választásokra - azt mondják, ami a leg­kedvezőbben hat az emberekre. Ezek általában gazdasági kérdések. Az emberek ma azt sze­retnék tudni, hogy jobb lesz-e az életük, vagy rosszabb. A realitá­sok véleményem szerint inkább a kormány kezében vannak, mint az érzelmi szférában, amelybe beleférnek olyan dolgok, amik nem a realitásokat tükrözik, tehát a szólamok, a frázisok, esetleg demagógia is, amelyek eljegyzik magukat a jövővel, de felelősségtudat nélkül. A magam részéről ezt a kérdést ezzel a ciklussal lezártam. Rá­jöttem, hogy nem egészen nekem való ez a dolog. Fölmérve a magam ilyen irányú képességeit, megmaradok az eredeti szín­pad mellett, és ezt a fajta nagy politikai színpadot nélkülözni sze­retném a jövőben.- A képviselők a túlterheltségről panaszkodnak, sokan mond­ják, hogy a jövőben kisebb létszámú, de főállású, profi képvise­lőkkel dolgozó parlamentre lesz szükség. Mi erről a véleménye?- Ez mindenképpen hasznos dolog lenne, a többpártrendsze- res társadalmakban általában így van. Hogy ebben a magyaror­szági átmeneti korszakban kinevezzünk-e profikat, ezt nem tu­dom. Azt hiszem, hogy majd a gyakorlat dönti el, hogy kiből lesz az, illetve a profivá avatásról a választóknak kell dönteni. Azzal teljes mértékben egyetértek, hogy az egyre több és bonyolul­tabb elfoglaltság egész embert kíván. De úgy érzem, hogy a mai gócos politikai állapotunkban fennáll a kalandorság veszélye is. A meggondolatlan szavak veszélyeztethetik a békés átmenetet, amit én is nagyon szeretnék. Ezért bizonyos fokú aggodalommal gondolok arra a csatatérre, amit a jövendő választások az embe­ri telkekbe okoznak.- Mi a véleménye arról, hogy fontos törvényjavaslatok szava­zásakor 100-150 képviselő is hiányzik az ülésteremből?- Én nem tudom megmondani, hogy akik nincsenek itt, azok éppen mit csinálnak. Hát biztosan nem érnek rá... Elszólitotta őket a munkájuk. Én magam most szabadságon vagyok, amióta a Nemzeti Színház bezárt, de előtte a próbák, a főiskolai óráim vagy egyéb elfoglaltságom miatt én sem tudtam volna ennyi időt itt tölteni. Sokszor éri vád a képviselőket azért is, hogy elalszanak az ülésteremben. Meg kell mondanom, hogy néha nagy küzdelmet kell az em­bernek vívni azért, hogy el ne,aludjon. Nincs olyan emberi agy, amely ezt a megfeszített munkát, állandó koncentrációt reggel 9- től este 7-ig frissen tudná követni. A nyugati parlamentekben nem ülnek a képviselők ilyen diákos kötelezettséggel a székük­ben, hanem egy megfigyelő van bent, aki követi az eseményeket, a többiek pedig sétálnak, vagy felkészülnek. A szavazásokra persze mindenki bemegy.- Az, hogy nem kívánja megújítani mandátumát, azt jelenti, hogy a mai nehéz helyzetben egy képviselő nem sokat tud tenni a művészetért, kultúráért? -*- Ezt így nem mondanám. Úgy érzem, hogy az elmúlt időszak­ban a gazdasági nehézségek ellenére én magam is tudtam tenni valamit azért, hogy a Nemzeti Színház vagy a főiskola több pénzt kapjon, de más ügyekben is értem el némi eredményt. Az más kérdés, hogy gyakran személyes kapcsolatokon múlik a siker. De semmiképpen sem érzem hiábavalónak az eddigi ittlétemet. Amikor megválasztottak, úgy gondoltam, hogy tehetek vala­mit, fontos, hogy jelen legyek azon a területen, ami közelről érint. Hogy az eredménye mennyi? Annyi, amennyi az egész parla­mentnek, amelyről az elején kijelentettem, hogy kezd ellehetetle­nülni. Ez már nem a mi kezünkben van, hanem valahol máskép­pen, és szeretném ha nem a lovak között tenne a gyeplő, hanem kézben.- Tud-e valamit mondani az új Nemzeti Színházról?- Úgy tűnik, hogy nagyon komolyan veszik ezt az illetékes szervek, ha lassan is, de azért halad előre az ügy. Ezzel kapcso­latban nagyon optimista vagyok.- Van valamilyen összefüggés a világkiállítással?- Igen, biztosan. Úgy gondolom, hogy azok az emberek is, akik ezt intézik, azt szeretnék, ha elkészülne a világkiállításra, hi­szen ez is egy kulturális mozgató erő, vonzó cél tehetne.- Közben csengettek, nem akarom tovább feltartani. Köszö­nöm a beszélgetést.- Mit is mondott, melyik laptól jött?- Tolna Megyei Népújság, Szekszárd.- Szekszárd... Jó borok teremnek ott...-áa­A Tolna Megyei Tanács állásfoglalása A Tolna Megyei Tanács egyetért és támogatja az 1956-os események újra­értékelésében tett kormánynyilatkozatot. A tanács megköszöni a megye lakos­ságának, közösségeinek, hogy Nagy Imre mártírtársai kivégzésének évforduló­ján tartott megemlékezéseken felelősen gondolkodva és cselekedve vett részt. Ezzel is elősegítették a kormány azon szándékát, hogy a szertartás szolgálja a nemzeti megbékélés eszméjét. A Tolna Megyei Tanács elhatárolja magát a múlt hibás, nem egyszer vétkes politikai döntéseitől, az 1956. utáni megtorló intézkedésektől. Erőit még inkább a megye fejlődésére kívánja fordítani, ehhez kéri Tolna megye egész lakosságá­nak támogatását. Szekszárd, 1989. június 30. Tolna Megyei Tanács Egyelőre marad a régi szakigazgatási szervezet Ülést tartott a megyei tanács Racionalizálni kell a megyei tanács szer­vezetét! Kilenc vagy tiz osztály legyen? Összevonják-e a mezőgazdasági és élel­mezési osztályt az ipari és kereskedelmi osztállyal? Az önkormányzati vagy a nép- képviseleti jelleg erősödjön? Tíz- vagy negyvenszázalékos apparátusi létszám- csökkentés kell? - Hosszas, szenvedé­lyes vita, délutánba nyúló marathoni ta­nácskozás után hozta meg a megyei ta­nácsülés testületé a döntést pénteken, leszavazva a megyei szakigazgatási szervezet megváltoztatására előterjesz­tett javaslatot. Erről és a többi napirendi pontról részletes tájékoztatást következő számunkban olvashatnak. A hét kérdése: Változik-e a szovjet megítélés 1956-ról? Bár a szovjet sajtó gyakorlatában lassan elfogadott tény lesz, hogy az egyes írások a szerzők véleményét és nem a hivatalos álláspontot tükrözik, az elmúlt héten több olyan szovjet „magánvélemény” látott napvilágot az 1956-os magyar eseményekről és Nagy Im­re kivégzéséről, amely nemcsak Magyarországon váltott ki komoly érdeklődést. Az egyéni átértékelések önmagukban is rendkívülinek ítélhetők. Leonyid Jagodovszkij történész kandidátus egy japán lapnak adott exkluzív interjújában „történelmi hibának” mi­nősítette a szovjet hadsereg beavatkozását az 1956-os eseményekbe, Jevgenyij Ambar- cumov pedig a Moszkovszkije Novosztyi című hetilap hasábjain fejtegette azt, hogy Nagy Imre elítélése „vitathatatlanul a mi bűnünk, az akkori vezetőnk, Hruscsov bűne” volt. A szovjet Külügyminisztérium szóvivője szükségesnek tartotta külön hangsúlyozni: tu­datosan szabványválaszt akar adni a magyar újságíróknak, amikor azok Jagodovszkij nyi­latkozatáról kérdezték őt. A szovjet glasznoszty kereteibe bele is férnek a hivatalostól jócs­kán elütő vélemények, így elfogadható tenne a semleges szóvivői felelet, ha egyéb - ugyancsak jelentős - hivatalos állásfoglalások nem állítanák más megvilágításba az új megítéléseket. Az MSZMP vezetői már korábban is kifejtették, hogy Nagy Imre pártbeli rehabilitálása nagy mértékben függ azoktól az eddig titkosan kezelt dokumentumoktól, amelyeket nem a magyar párt archívumában őriztek. Ezeknek a dokumentumoknak a felülvizsgálata nyil­vánvalóan nemcsak Budapesten késztetnek az események újragondolására. De talán en­nél is jóval fontosabb az, hogy Mihail Gorbacsov a közelmúltban tett bonni látogatása során ismételten megerősítette: a szovjet vezetés elhatárolja magát a Brezsnyev-doktrínától, te­hát attól a „jogtól”, hogy a szocializmus védelmét akár katonai erővel is felvállalja a többi testvéri államban. A 67. nemzetközi szövetkezeti nap A Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsé­gének javaslatára minden év július első szombatján tartják világszerte a nemzetkö­zi szövetkezeti napot. Az idén 67. alkalom­mal rendeznek ünnepségeket, mégemlé- kezéseket, amelyek jelmondata a szövet­kezeti mozgalom egyik legfontosabb sajá­tosságára utal: „Egység a különbözőség­ben”. Ez - mint azt az Országos Szövetkezeti Tanács Elnökségének felhívása is leszögezi - azt jelzi, hogy a földkerekség különböző foglalkozású, más-más pártállású, eltérő val- lású és ezernyi nyelven beszélő emberei, szövetkezetbe tömörülve, egyetlen közös eszmét képviselnek. A nemzetközi szövetke­zeti napon a világ több mint 600 millió szövet­kezeti tagja, dolgozója ünnepel. A 67. nemzetközi szövetkezeti nap alkal­mából július 1 -jén, szombaton az ország­ban számos helyen ünnepi összejövetele­ket, megemlékezéseket tartanak. A köz­ponti ünnepségekre az Országos Szövet­kezeti Tanács rendezésében Budapesten, a Mezőgazdasági Szövetkezetek Házában kerül sor szombaton délelőtt. A magyar szövetkezeti mozgalomnak népes tábora van. Mintegy 4 millió 700 ezer ember személyes közreműködésével, anyagi hozzájárulásával csaknem 6000 fo­gyasztási, ipari, illetve mezőgazdasági szö­vetkezet tevékenykedik. A hazai szövetke­zetek a nemzeti jövedelem 24 százalékát állítják elő. A szövetkezetek termelik az élel­miszerek, mezőgazdasági termények 69 százalékát, az ipari termelésből 17 száza­lékkal, a kiskereskedelmi forgalomból 36 százalékkal részesednek, a lakossági szol­gáltatások 50 százalékát adják. A takarék- szövetkezetekben van a lakosság megtaka­rított pénzének 15 százaléka, 270 ezer szö­vetkezeti lakásban 1 millió ember él. A 750 is­kolai szövetkezetben a fiatalok tízezrei ismer­kednek a szövetkezeti mozgalommal. Megyénk gazdasági és társadalmi életé­ben is meghatározó szerepet töltenek be a fogyasztási, ipari és mezőgazdasági szö­vetkezetek, melyek döntő többsége évek óta eredményesen gazdálkodik. Mezőgazdasági termelőszövetkezeteink a kiszámíthatatlan időjárási és közgazdasági viszonyok ellenére is kiemelkedő termésát­laggal az országos élvonalban vannak. Az ipari szövetkezetek 4 milliárdos ter­melési értékükkel és több mint 450 millió Ft-os nagyságrendű, nem rubel elszámo­lású exportjukkal a megyei szocialista ipar termelésének 10%-át adják. A fogyasztási szövetkezetek továbbra is meghatározó szerepet töltenek be a lakos­ság áruellátásában, a szövetkezeti tagság pénzügyi-szolgáltatási igényeinek kielégí­tésében, a lakásépítés és -fenntartás szer­vezésében. Szövetkezeteink a gazdasági feladatok mellett jelentős társadalmi célokat is meg­valósítanak. Külön juttatásokkal segítik tá­mogatásra szoruló dolgozóikat és tagjai­kat, különösen a nyugdíjasokat. A helyi kulturális és sporttevékenység fenntartásában is elsősorban rájuk lehet számítani. A szövetkezetek szervezői és támogatói számos nemes célú társadalmi kezdemé­nyezésnek is.

Next

/
Thumbnails
Contents