Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-13 / 137. szám
1989. június 13. NÉPÚJSÁG 3 Lélekszennyeződés Egy emberi kapcsolat gyászlobogói Romantikus lépcsősor vezet fel a szekszárdi Mérey utcából a Herman Ottó lakótelep felé. Az elkanyarodó lépcsőt fal védi, boltozatosán borul föléje a dús vegetáció. Idős nénikék meg-megállnak félpercnyi pihenőre, ha fölfelé igyekeznek a kaptatón, megkapaszkodnak a korlátban, s ez biztonságérzettel tölti el őket. Aki reggel siet, annak fölgyorsulnak a léptei a lépcső alatti lejtőn. Hétfőn reggel lefele siettemben szokatlan látvány fogadott: különös lobogók lebegtek a szélben, fekete, fehér és testszínű női harisnyanadrágok, nagy műgonddal a korlátra kötözve. Nem a látvány pikantériája lepett meg, hanem valami furcsa szomorúság. Ki kötözhetett oda hét vagy nyolc pár női harisnyanadrágot, s ahhoz, hogy a korláthoz csomózza őket, milyen emberi köteléket oldott fel? Miféle szertartás, része lehetett a gyászlobogók kitűzése? Kedd reggelre megfogyatkozott az útjelző harisnyanadrágok száma. De nem tűnt el valamennyi, ami arra vall, hogy nem rendcsinálás igényével oldotta ki a csomókat valami jótét lélek. Hogy épp a környezetvédelmi világnap alkalmából lobogózta fel valaki a lépcsőkorlátot - véletlen is lehet. De, hogy aki ezen a napon arra járt, nemcsak környezet -, hanem lélekszennyeződés által is károsodott, az bizonyos.- d. e. - ó. r. Vb-előzetes A családi ünnepekről A Tolna Megyei Tanács június 14-i vb- ülésének napirendjén szerepel, hogy megvitassák a családi események „társadalmi úton történő megünneplésének” tapasztalatait. Ennek előkészítéseként látogatott a megyébe a Művelődési Minisztérium mellett működő Családi és Társadalmi Események Országos Koordinációs Bizottságának (OKB) elnöke, dr. Fonyó Gyula és a bizottság főtitkára, Szemenkár Mátyás.- Tolna megyében a családi és társadalmi ünnepségeket nyolc családi intézet, iroda szervezi-rendezi. Ön szerint milyen szinten látják el feladatukat és melyek a továbblépés lehetőségei? - kérdeztük az OKB főtitkárát.- Nem szeretek rangsorolni, de meg kell mondanom, hogy Tolna megye ebben a tekintetben előkelő helyen szerepel országos viszonylatban: az elsők között, mégpedig a megfelelő irányítási munkának köszönhetően, hiszen ezek a speciális közművelődési intézmények és az általuk biztosított szolgáltatások a lakosság felől jelentkező igény alapján működnek és alakulnak alkalmanként, az igények alapján, ami az intézményeknek nem kis munkájukba kerül. Az, hogy a házasságkötéseket, az újszülött gyermekek társadalmi befogadását, a lakosság kulturális igényein alapuló gyász- szertartást, az ezekhez társuló kereskedelmi szolgáltatásokat, egyéb tennivalókat kik és hogyan végzik, csöppet sem mindegy. Az itt dolgozó embereknek nagyon felkészülteknek, sokoldalúaknak kell lenniük, hiszen az ünnepek szervezésével, lebonyolításával az erőteljes emberi emóciók által érintettek igényeit elégítik ki - és ez bizonyos szolgálatot is jelent. Rá kell állniuk arra a hullámhosszra, amin a családok felkeresik őket. A Tolna megyében működő családi intézetek, irodák munkatársai zömmel ilyen emberek. A rendezvények, az azokon résztvevők száma, a szolgáltatások széles köre önmagukért beszélnek. Mi szorgalmazzuk az új kezdeményezések ösz- szegyüjtését, támogatjuk azokat. Sok lehetőség nyílik a mentálhigiénés szolgáltatások tekintetében; a kisgyermek születésének pillanatától annak családjával kapcsolatot tarthatnak az intézmények folyamatosan, egészen addig, amíg megkapja a személyi igazolványát, utalok itt a névadó vagy gyermekköszöntő, Télapó-, óvodásbúcsúztató, iskoláskorba lépőket köszöntő ünnepségek megrendezésére. Ez egy olyan kötelék, amit a szülők jónéven vesznek, hiszen gyermekükön keresztül maguk is részesülnek a társadalmi megbecsülésben. A családi irodák legtöbbet a gyászszertartás előtt és után tudnak nyújtani a családnak: a sírhely kiválasztásától, a gyászszertartás kellékeinek biztosításától az SZTK-se- gély megelőlegezéséig nagy a segítség lehetősége, széles a szolgáltatások skálája. Ez a munkakör fokozott tapintatot, érzékenységet, szociológiai, pszichológiai felkészültséget, magas szintű műveltséget, jogi tájékozottságot igényel. És nem kevés lemondást, hiszen a gyászszertartásokat kivéve a többi rendezvényre munkaidőn kívül kerül sor, ami azt jelenti, hogy azok, akik ezt a munkát annyi hivatástudattal végzik, gyakran saját családjuktól vonják meg erre az időre jelenlétüket. És mégis, a hasonlójellegű foglalkozásokhoz viszonyítva itt kisebb a fluktuáció. Pedig nem kevés izgalmat jelent, hogy minden egyes rendezvény, szertartás egyedi és megismételhetetlen, valamennyi olyan, akár egy-egy színházi premier. A koordinációs bizottság mindent megtesz a rendezvények színvonalának biztosításáért, a továbbképzés, videótávoktatás, művészeti közreműködők speciális oktatása, regionális tanfolyamok, országos szakmai bemutatók szervezése révén. Még csak annyit: Tolna megyében a családi ünnepségek tárgyi feltételei szempontjából elég jó a helyzet. De az intézetek, irodák egyéb rendezvények szervezését is vállalják. Örvendek, hogy a Tolna Megyei Tanács ezt a témát napirendre tűzte. Az az előzetes körültekintés, amelyet végzünk, azt a célt szolgálja, hogy alapos tájékozottsággal fejtsük ki véleményünket, javaslatainkat. • Lejegyezte: D.E. Városi tévé a várossal a városért Stúdiómunka Játékfilmek vetítése - plusz díjért Mintegy 5000 család nézheti jelenleg a városi televízió adásait Szekszárdon és rohamléptekkel nő a kábeles lakások száma ez évben is, ugyanakkor működési feltételeiről, „belügyei- ről” keveset tudunk. Erről kérdeztük Dránovits István főszerkesztőt:- Először talán az anyagi, technikai vonatkozásokról beszéljünk. Ki adja a pénzt a működéshez és jelenleg milyen felszereléssel gazdálkodhat a városi tévé?- A művelődési központban dolgozunk a Német Nemzetiségi Színház keretein belül, és természetesen a városi tanácstól kapjuk a pénzt, évi másfél milliót. Ez nagyon kevés, arra nem is gondolhattunk, hogy profi - vagyis U-matic - technikával rendezzük be a stúdiót. El kellett döntenünk, hogy álmokat kergetünk és ragaszkodunk a profi technikához, vagy a munka mielőbbi megkezdése érdekében elfogadjuk a számunkra pillanatnyilag elérhető stúdióberendezést. Mi az utóbbi mellett döntöttünk.- Ezek szerint amatőr technikával dolgoznak?- Igen, de nem VHS-sel, hanem a Sony új 8 mm-es videorendszerével, ami szolgáltatásaiban még a profi készülékeknél is sokoldalúbb. A városi tévék között egyedülálló ez a komplett V8-as rendszer, amely két kameramagnóból, két asztali magnóból, keverő- és trükkasztalból áll. És persze töredékébe került csak, mint amennyiért egy profi U-matic stúdiót lehet venni. Bizonyos feladatokhoz persze szükség van az U-maticra, ezért évi 250 ezer forint átalánydíjért béreljük a jól felszerelt KSZE- stúdiót.- A stúdióvezetők általában nem elégedettek a rendelkezésükre álló berendezésekkel. Gondolom, önöknek is vannak távlati elképzeléseik a technikai fejlesztést illetően.- A profi stúdiótechnika megszerzése mindenképpen az egyik távlati cél, de ez súlyos milliókba kerül és a források köztudottan bizonytalanok. Éppen ezért a KSZE-stúdióval fennálló jó kapcsolatot a jövőben is szeretnénk fenntartani. A másik elMayer Zoltán a szűk stúdióhelyiségben a technikával képzelésünk a jövőre vonatkozóan az, hogy adásainkat ne csak a kábeles lakásokban lehessen fogni,- hanem Szekszárd legalább 20 kilométeres körzetében. Ezt természetesen csak adóállomással lehet megoldani, amire egyébként van már példa Kecskeméten. Azt hiszem, a közéleti aktivitás várható további növekedése mindenképpen indokolja ezt az elképzelést.- A technikai kérdések tisztázása után térjünk át más témára. Milyen személyi feltételekkel dolgozik a stúdió?- Mindössze két főállású munkatársam van, Kutny Gábor stúdiótitkár és Mayer Zoltán operatőr személyében. Én magam a Német Szinház művészeti vezetőjeként vagyok a művelődési központ alkalmazottja. A stúdió működtetéséhez ez persze nem lenne elég, ezért mintegy 15-18 külső munkatárssal dolgozunk. A városi tévé a városért, a várossal együttműködve tevékenykedik, éppen ezért nyitott: bárki eljöhet hozzánk ha úgy érzi, hogy van ehhez a műfajhoz kedve és persze tehetsége. Sokan próbálkoztak már, olyanok is, akik később rájöttek, hogy ez a munka nem nekik való. Azt hiszem, hogy a stúdió nyitottsága lehetővé teszi a legalkalmasabbak kiválasztódását.- Végül beszéljünk a műsoridőről, műsorpolitikáról. Milyen a jelenlegi helyzet és mire számíthatunk a jövőben?- Amikor a stúdió dolgozni kezdett, a városi tanáccsal abban állapodtunk meg, hogy az évi másfél millió forintból havi egy adást biztosítunk. Azt hiszem, jelentős eredmény, hogy ma már minden pénteken adunk képújságot és híreket, valamint minden második szerdán egy hosszabb, egy-három órás magazin- műsort. A végleges struktúra még kialakulóban van, de valószínű, hogy ezt a formát megtartjuk, legfeljebb a hirek vagy a magazin műsoridejét növeljük. Azt tervezzük, hogy a magazinokban lesz egy-egy fő téma, amit alaposabban körüljárunk, mélyebb elemzést adunk róla, mint egy szokásos híradásban. Szeretnénk egyéb szolgáltatásokat is nyújtani Szekszárd lakóinak a jövőben, így például izgalmas játékfilmeket vetíteni péntekenként. Szűkös anyagi lehetőségeink miatt ez sajnos csak úgy oldható meg, ha ezért plusz díjat számítunk fel. A Városgazdálkodási Vállalaton keresztül így lakásonként havi 20 forint többletbevételhez jutnánk, ami azt hiszem nem lenne megterhelő egy-egy családnak. Nekünk viszont lehetővé tenné az adásidő és egyéb szolgáltatások fejlesztését. Mi a magunk részéröl igyekszünk az igényeket felmérni, azokhoz alkalmazkodni, és bízunk abban, hogy ehhez - ha szűkösen is - de meg tudjuk teremteni az anyagi lehetőségeket. _ á _ Ordas Iván: Őr az udvaron Börtönélmények 1956-57-bői 38. A hatósági közegek részéről érkező vigaszokat sose tartottam sokra, ez mégis kíváncsivá tett.- Miért gondolja, tizedes úr? - kérdeztem. Legyintett:- Eh, maga eszes emberhMaga még megizzasztja ezeket a rendőrféléket, amíg összeszednek valami bizonyíthatót maga ellen... Nem mertem mon.dani, hogy ezen magam is buzgólkodom, de a vigasztalás és főleg a rendőrök iránti nyilvánvaló ellenszenve jólesett. Az új otthonomban töltött második estén a zárkaparancsnokot váratlanul elszállították a megyeszékhelyre. Langaléta, fiatal tűzoltó volt, ma sem tudom, hogy került Bádonyba. Azt azonban annál inkább, hogy nagyzási hóbortban szenvedett. Bennünket óraszám szórakoztatott fantasztikusnál fantaszti- kusabb életmentési történetekkel, melyeknek egyedül ö volt a főszereplője. Kihallgatásán azonban csodálatosan bárgyún viselkedett. Letartóztatottnak nézte az első civilruhást, akivel összekerült és szokott hősködésével olyan rémtörténeteket mesélt neki budapesti szerepléséről, hogy az - aki természetesen nyomozó volt - majdnem hanyatt esett a meglepetéstől. Miután bőségesen informálódott arról, hogy tűzoltónk - állítása szerint - a Móricz Zsigmond körtéri harcok egyik hőse volt, soron kívül szállíttatta a megyeszékhelyre. Ennek köszönhettem én, hogy a kis tizedes még aznap este így szólt hozzám:- Ugye maga volt már ilyen helyen?- Voltam.- No, akkor maga lesz a zárkaparancsnok! A parancsnokság nem jelentett megterhelést. Reggeli és esti létszámellenőrzésnél az ajtó mellett kellett állni, hangosan „vigyázz”-t vezényelni és jelehteni a létszámot. Ebben nem is a jelentés volt a fontos, hiszen a létszámot a parányi zárkában egyszeri betekintés árán bárki megállapíthatta, hanem a „vigyázz” hangereje. A fogházőrlelkeket a vezénylés harsánysága láthatólag bizonyos révületbe ejtette és nekem az első kísérlet után sikerült akkorákat bömbölnöm, hogy egy cirkuszi oroszlán is megirigyelhette volna. Az őrmester nagy gyönyörűséggel hallgatta és még a másik zárka színe előtt is dicsért:- Hallották? Ilyen az igaz vezénylés! Ami már csak azért is derűs volt, mert Andrisnak - a kiszolgált őrmesternek -, aki időközben szintén zárkaparancsnokká avanzsált, ugyancsak lehetett valamelyes sejtelme a vezénylésről, sőt alighanem több, mint nekem. Derűre, bár meglehetősen keserű derűre, reggelenként kínálkozott kiadós alkalmam, amikor a zárkánként levezetett séta alkalmával én vezényeltem a reggeli tornát. Kört alkottunk, én középütt, mint valami állatidomár és igyekeztem feleleveníteni emlékezetemben egykori tornaórák és leventefoglalkozások egyik-másik gyakorlatát. Legtöbbnyire hely- benfutással kezdtük, ami utóbb magas térdemelésbe ment át. Aztán, a kálvinisták nyakasságára gondolva, nyakizom erősítő gyakorlatokat rendeltem el. Öröm volt figyelni a kövér Marek Laci bácsit, Sánta Dezsőt és a többieket, akik később kerültek hozzánk, amint beteg csirkék módjára billegtették elő- re-hátra a fejüket. Ezt karlengetés és néhány mély légzés követte, majd végül törzshajlitás. Időnként - a mezőgazdasági dolgozók iránti szolidaritásból - „kaszálást” is végeztettem, ami csak azért nem volt komikus, mert egyik-másik paraszt- ember valóban úgy dőlt előre és lendült neki, mintha kaszát tartana a markában, sőt a kéztartása is olyan volt, mint otthon, aratáskor. (Folytatása következik.) Fenyvesi Gábor a hangstúdióban, amely a színházi hangosítás feladatait is ellátja
