Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-13 / 137. szám
2 NÉPÚJSÁG 1989. június 13. Nagy Imre és négy mártírtársának életrajza Nagy Imre 1896. június 7-én született Kaposvárott, parasztcsaládban. Vasmunkásnak tanult. 1914-ben bevonult katonának, 1917-ben orosz hadifogságba esett, majd belépett a Vörös Hadseregbe. Hazatérése - 1921 - után a Szociáldemokrata Párt Somogy megyei szervezetét vezette. A Vági-perben elítélték: két évet töltött börtönben, utána évekig rendőri felügyelet alatt állt. 1928-ban Bécsbe, majd Moszkvába emigrált. 1930-36 között Moszkvában a Nemzetközi Agrártudományi Intézet munkatársa volt. A háború kitörése után önként jelentkezett a magyar hadosztályba; ejtőernyős kiképzést kapott, de nem vetették be. Később a moszkvai Kossuth rádió egyik vezetője lett. 1944 végén tért vissza Magyarországra és az MKP, majd az MDP Központi Vezetőségének és a Politikai Bizottságnak a tagja volt. 1944. december 22-én az Ideiglenes Kormány földművelésügyi minisztere lett. Az 1945-ös választások után rövid ideig - 1945. november 15. és 1946. március 20. között - belügyminiszter, 1947. szeptember 16. és 1949. június 8-a között az Országgyűlés elnöke volt. 1948-ban összeütközésbe került a pártvezetéssel. 1949-ben megfosztották PB-tagságától, és önkritikát kellett gyakorolnia. Ezután ismét agrárkérdésekkel foglalkozott: a gödöllői Agrártudományi Egyetemen kapott tanszéket, és a Magyar Tudományos Akadémia is tagjai sorába választotta. 1950. december 16-tól élelmezési miniszter, 1952. január 5-től begyűjtési mi-v niszter, majd 1952. november 14-től miniszterelnök-helyettes volt. Az MDP II. kongresszusán beválasztották a Központi Vezetőségbe, s tagja lett a Politikai, Bizottságnak és a Titkárságnak is. 1953. július 4-én miniszterelnök lett. 1955. április 18-án leváltották miniszter- elnöki tisztségéből, megfosztották pártfunkcióitól és akadémiai tagságától. 1955 decemberében kizárták a pártból. 1956. október 13-án visszavették az MDP-be. 1956. október 24. és november 4. között ismét miniszterelnök volt. November 1-4. között külügyminiszterként is tevékenykedett. November 4-én a jugoszláv követségre ment. November 22-én családjával és híveivel együtt Romániába vitték. 1957 áprilisában Magyarországra szállították, és több mint egyéves vizsgálati fogság után, zárt és titkos tárgyaláson 1958. június 15-én halálra ítélték. Június 16-án kivégezték. Gimes Miklós 1917. december 22-én született Budapesten. Érettségi után a Szegedi Orvos- tudományi Egyetemre iratkozott be, tanulmányait azonban abbahagyta. A háború alatt munkaszolgálatos volt. 1944 nyarán néhány barátjával megszökött, és eljutott a jugoszláv partizánokhoz. 1945 januárjában érkezett vissza Budapestre. Belépett a Kommunista Pártba. Előbb egy ifjúsági lapnál, majd a Szabad Népnél dolgozott. 1954-ben a Szabad Nép tudósítójaként előbb Genfben, majd Párizsban töltött néhány hónapot, de a pártlaptól elbocsátották, és a Magyar Nemzethez helyezték át. 1955 májusában a Lapkiadó Vállalat taggyűlésén mondott beszéde miatt kizárták a pártból és elküldték a Magyar Nemzettől. A Corvina Könyvkiadó lektoraként dolgozott tovább. 1956. október 30-án társaival megindította a Magyar Szabadság című lapot, melynek első vezércikkét ő irta. November 4. után illegalitásba vonult, s barátaival kiadta az Október Huszonharmadika című stencilezett lapot. December 5-én tartóztatták le. 1958. június 16-án kivégezték. Maiéter Pál 1917. szeptember 4-én született Eperjesen. Apja jogakadémiai professzor volt, Jászi Oszkár szellemi köréhez tartozott. Eperjesen érettségizett, majd a prágai Károly Egyetem orvostudományi karán folytatta tanulmányait. 1938-ban, az első bécsi döntés után a budapesti egyetemre iratkozott át. 1940-ben önként jelentkezett katonai szolgálatra, majd a következő évben a Ludovika tisztképző tanfolyamára. 1943- ban avatták hadnaggyá, s a keleti frontra vezényelték. Páncélos főhadnagyként esett fogságba. 1944-ben a kijevi partizániskolán ejtőernyős kiképzést kapott; Erdélyben vetették harcba. Helytállásáért magas szovjet és magyar kitüntetésekben részesült. A háború után az újjászerveződő magyar honvédség tisztjeként teljesített szolgálatot. 1946-tól 1949-ig Tildy Zoltán köztársasági elnök testőrségének parancsnoka, majd a Szabályzatszerkesztő Csoportfőnökség parancsnoka, 1955- től a nem fegyveres szolgálatot teljesítő Műszaki Kisegítő Alakulatok parancsnoka volt. Az ő parancsnoksága alá tartozott a Killián laktanya is, ahová 1956. október 25-én kivezényelték, hogy állítsa helyre a rendet. Október 31-én a honvédelmi miniszter első helyettesévé nevezték ki, és megválasztották a legfelsőbb operativ testület, a Forradalmi Karhatalmi Bizottság tagjává. November 2-án vezérőrnaggyá léptették elő, és honvédelmi miniszterré nevezték ki. Ö vezette a küldöttséget, amely a szovjet hadsereg magyarországi parancsnokaival a csapatkivonások lebonyolításáról tárgyalt. A tárgyalást 3-án este Tökölön, a szovjet főhadiszálláson folytatták. November 4-ére virradó éjszaka a magyar kormánydelegáció tagjaival együtt őt is letartóztatták. 1958. június 16-án kivégezték. Szilágyi József 1917. június 20-án született Debrecenben, paraszti család ötödik gyermekeként. A debreceni Református Gimnázium elvégzése után a Tisza István Tudományegyetem jogtudományi karára iratkozott be. 1937-ben bekapcsolódott a Márciusi Front munkájába, a fasisztaellenes demokratikus összefogás szükségességét hirdette. Tagja lett a Front úgynevezett „kilences bizottságának” és a Tovább szerkesztőbizottságának. 1938- tól már a kommunista pártnak is tagja volt, de mivel a Márciusi Front legális tevékenységét hatóságilag megakadályozták, Szilágyi és társai a Szociáldemokrata Párt keretei között dolgoztak tovább, a debreceni Munkásotthonban tartottak előadásokat. 1940-ben letartóztatták. Nyolc hónapos vizsgálati fogság után illegális kommunista szervezkedés vádjával elítélték. Egyéves büntetését 1941-ben a Kúria három évre emelte. 1944. március 15-én szabadult a szegedi Csillagbörtönből. Debrecen felszabadulása után a város rendőrkapitánya lett, majd országos rendőr főkapitánnyá nevezték ki. Ebben a tisztségben dolgozott rendőrezredesi rangban 1945 szeptemberéig, amikor tüdőbetegsége miatt másfél évre fel kellett hagynia a munkával. 1947 elején tért visz- sza a közéletbe. Rajk László hívására a pártközpont karhatalmi osztályának élére került. Tagja lett az MDP Központi Ellenőrző Bizottságának. 1949. júniusában leváltották, és a Külkereskedelmi Minisztérium terv-és statisztikai osztályának élére nevezték ki, 1950-ben leváltották. Ezután a Terményforgalmi Egyesüléshez került. Közben, 1951-ben beiratkozott a Műszaki Egyetem mezőgazdasági gépészmérnöki karára. 1953-ig teljes visz- szavonultságban élt, 1955 elejétől Nagy Imre szűk baráti körébe került. 1956. október 13-án ö búcsúztatta a Farkasréti temetőben a néphadsereg törvénytelenül kivégzett, majd rehabilitált főtisztjeit. Fontos szerepet játszott a műegyetemisták október 22-i naggyülésén. Október 23. után előbb a Budapesti Rendőr-főkapitányságon, Kopácsi Sándor mellett tevékenykedett, majd Nagy Imre miniszterelnöki titkárságát vezette. November 4-én a jugoszláv nagykövetségre ment majd Romániába vitték 1958 februárjában Nagy Imrével együtt került a vádlottak padjára, később azonban ügyét különválasztották 1958. április 24-én végezték ki. Losonczy Géza 1917. május 5-én született Érsekcsa- nádon, református lelkészcsaládban. A hajdúböszörményi Kalvineumban érettségizett, majd beiratkozott a debreceni Tisza István Tudományegyetem bölcsészkarának francia-magyar szakára. Szilágyi József, Tariska István, Újhelyi Szilárd, Zöld Sándor és mások mellett a Márciusi Front „kilences bizottságának” tagja, s a mozgalom Tovább című lapjának munkatársa volt 1938-ban egyéves ösztöndíjat kapott a besanconi egyetemre. Hazatérése után 1939-ben a KMP tagja lett, majd újságíróként dolgozott a Népszava szerkesztőségében. Letartóztatták, szabadulása után az illegális pártsajtóban tevékenykedett. 1945 márciusától a Szabad Nép belpolitikai rovatvezetője, 1947-től országgyűlési képviselő, 1948. december 4-től miniszterelnökségi államtitkár volt. Beválasztották az MKP, majd az MDP Központi Vezetőségébe is, amelynek 1951 márciusáig, letartóztatásáig póttagja volt. 1949-ben a Népművelési Minisztérium államtitkára lett. 1951 márciusában letartóztatták. A bíróság elé a Márciusi Front egyik egykori debreceni vezetőjeként került. A Gyűjtőfogházból súlyos betegen, 1954-ben szabadult, amikor Nagy Imre kormány- programja nyomán megkezdődtek a rehabilitálások. Párttagságát visszakapta, a Magyar Nemzet munkatársa lett. 1956. október 23-án a Központi Vezetőség tagjai közé választották, de ezt nem fogadta el. Hamarosan ismét Nagy Imre közvetlen munkatársainak egyike lett: a Parlamentben a sajtó- és propagandaügyeket intézte, és Nagy Imre utolsó kabinetjében államminiszter lett Tagja volt annak a héttagú intézőbizottságnak, amelyre az MDP önmagát feloszlató Központi Vezetősége az új párt, az MSZMP ügyeinek intézését bízta. November 4-én Nagy Imrével együtt a jugoszláv követségre ment. Öt is Romániába vitték, majd hazahozták és a Fő utcai börtönbe került 1957. december 21-én a börtönben halt meg. A nemzeti gyász napja legyen a nemzeti összefogás jele (Folytatás az 1. oldalról) gyár vér az egész nemzet vesztesége. Hiszen fájdalmasan kevesen és félelmesen egyedül vagyunk. Ma országunknak, egész népünknek mindennél inkább higgadtságra, nyugalomra és összefogásra van szüksége, hogy a világ népeinek ránk figyelő nagy családja előtt bebizonyítsuk Széchenyi igazságát: „Egy népnél sem vagyunk alábbvalók”. Legyen ezért a nemzeti gyász napja az összefogás jele és a feltámadás reménységének hajnala. Azért imádkozunk, hogy lehessen valósággá magyar népünk életében is a bibliai ígéret: „akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd” (Zsolt 126:5). Budapest, 1989. június 12. A Római Katolikus Egyház nevében: Dr. Paskai László bíboros, prímás érsek A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa nevében: Dr. Tóth Károly püspök A Református Egyház nevében: Dr. Kocsis Elemér püspök Az Evangélikus Egyház nevében: Dr. Nagy Gyula püspök elnök Az Ortodox Egyház nevében: Dr. Berki Feriz esperes adminisztrátor A Magyarországi Szabadegyházak Tanácsa nevében: Dr. Viczián János egyházelnök A Metodista Egyház nevében: Dr. Hecker Frigyes szuperintendens Az Unitárius Egyház nevében: Dr. Huszti János püspök Az Izraelita Felekezet nevében: Dr. Schöner Alfréd főrabbi A világ evangélistája Ezekben a napokban kezdi meg angliai igehirdető körútját Billy Graham, a világszerte ismert amerikai baptista lelkész. Június végéig tartó programja csupán néhány héttel előzi meg újabb - ezúttal már negyedik - magyarországi látogatását, amelynek részeként július 29-én Budapesten, a Népstadionban prédikál majd. Ez lesz az első alkalom, hogy szocialista országban ilyen jellegű és befogadóképességű létesítményben tarthat Graham igehirdetést. A 69 éves amerikai lelkészről szóló ismertetők nem győzik hangsúlyozni, hogy az elmúlt négy évtizedben több mint 80 országot keresett fel, és óvatos becslések szerint is legalább 100 millióan hallgatták meg őt személyesen. (Állítólag evangélista személyesen ennyi emberhez a történelemben még nem szólt...) Prédikációira nemritkán több százezren gyűlnek össze, a mindezekről készült video- és hangfelvételeket pedig csupán az Egyesült Államokban és Kanadában több száz tv- és rádióállomás közvetíti rendszeresen, további milliókhoz juttatva el az éppen aktuális üzenetet. Ez egyébként minden esetben az utca emberének hétköznapi gondjaiból, szorongásaiból, a körötte válságokkal küszködő világ problémáiból indul ki -, hogy aztán végső következtetésként a szentíráshoz forduljon. Egyes vélemények szerint részben ebben rejlik az egyik lényeges különbség Graham és a nemritkán kétes hírnévnek örvendő, sajátos teóriákat hirdető más amerikai „televangelisták” (tv-s prédikátorok) között. Graham - jóllehet baptista pap - hangsúlyozottan felekezeteken felülinek tekinti magát, aki kerüli a különböző vallási irányzatok hitvitáit, nem hirdet egyéni „tanokat” prédikációiban kizárólag a Biblia legalapvetőbb, örök igazságnak tekintett tételeit hirdeti. Ez is magyarázza, hogy.bármerre jár, mindenütt azonnal könnyen szót ért a különböző helyi egyházi vezetőkkel - mint ahogy kitűnőek a kapcsolatai a Vatikánnal is. Életrajzírója, John Pollock a „világ evangélistájának" nevezi Grahamet, és ő büszkén vállalja ezt a címet - sőt, fáradhatatlanul szolgálni igyekszik azt. Saját bevallása szerint a negyvenes évek vége óta érez késztetést arra, hogy küldetés- szerüen hirdesse az evangéliumot mindenütt, ahová csak eljuthat. Részben ez, részben - megint csak őt idézve - a világ és az ő gondolkodásának változása vezetett oda, hogy a hetvenes évek óta immár „marxista államokat” is rendszeresen felkeres. A sort éppen Magyarország nyitotta meg 1977-ben, eft követően 1981-ben és 1985-ben járt még nálunk - az utóbbi alkalommal a hivatalos propaganda hiánya ellenére is megtelt a Budapest Sportcsarnok. Ma már elmondható: Szinte valamennyi kelet-európai országban járt már, a Szovjetunióban többször is. Tavaly hosszabb időt töltött Kínában. Közismertsége a világban, hallatlan népszerűsége az Egyesült Államokban, és nem utolsósorban az amerikai elnökök sorához fűződő befolyásos kapcsolatai egyaránt tekintélyt és jelentőséget adnak személyének. (Különösen hangsúlyossá vált ez napjainkban, lévén, hogy George Bush elnökhöz régi barátság köti. Ez is magyrázza, hogy idén januárban, az új elnök beiktatásakor Graham vezette az elő- és záróimádkozást.) Bármerre jár, nem csupán az egyház, hanem az adott ország politikai vezetői is fogadják őt. (Legutóbb Kínában, Li Peng miniszterelnökkel folytatott hosszabb eszmecserét; mostani, angliai útja során a tervek szerint találkozik Thatcher brit kormányfővel és fogadja őt a királynő is.) Várhatóan nem lesz ez másként Magyarországon sem (korábbi látogatásai alkalmával fogadta őt Aczél György, akkor miniszterelnök-helyettes, és Berecz János is). FÓRIS GYÖRGY Közéleti hír A Szabad Demokraták Szövetsége Szekszárdi Szervezete felhívással fordul az ország összes tanácsához: Mivel egyre romló gazdasági helyzetünk a családok tisztességes megélhetését is mind jobban veszélyezteti, ezért tegyék lehetővé, hogy az általános iskolák alsó tagozatos tanszerei ne csak a fővárosban legyenek ingyenesek, hanem vidéken is. Úgy érezzük, hogy ez az intézkedés az emberek amúgy is rossz közérzetét nagymértékben enyhítené, továbbá a családok ta- nittatási költségeit is elviselhetőbbé tenné. Felhívunk minden szervezetet és pártot, hogy felhívásunkhoz mielőbb csatlakozzanak! Szekszárd, 1989. június 8. SZDSZ Szekszárdi Szervezete Valuta(bankjegy és csekk) árfolyamok Érvényben: 1989. június 13tói 19-ig Pénznem vételi eladási árf. 100 egys. Ft-ban angol font 9399,04 9980,42 ausztrál dollár 4541,78 4842,72 belga frank 144,28 153,20 dán korona 776,91 824,97 finn márka 1357,91 1441,91 francia frank 892,07 947,25 görög drachma a/b 35,23 37,41 holland forint 2683,68 2849,68 ir font 8081,05 8580,91 japán yen (1000) 411,77 437,25 kanadai dollár 5108,70 5424,70 kuvaiti dinár 20566,50 21 838,66 norvég korona 837,75 889,57 NSZK márka 3023,24 3210,24 olasz líra (1000) 41,83 44,41 osztrák schilling 429,43 455,99 portugál escudo 36,38 38,64 spanyol peseta 47,05 49,96 svájci frank 3478,80 3693,98 svéd korona 900,57 956,27 USA dollár 6143,21 6523,21 ECU (közös piac) 6273,71 6661,77 jugoszláv dinár csekk (1000)/b 4,13Európa választ Nyugat-Európa választási lázban ég: ezen a héten, csütörtöktől vasárnapig az európai közösség 12 tagállamában 240 millió polgár járul az urnákhoz, hogy szavazataival kiválassza az Európa Parlament 518 képviselőjét. Most harmadszor rendeznek ilyen közvetlen választást: az első 1979-ben volt. A második, az 1984. évi idején a közösségnek még csak tíz tagja volt. Spanyolország és Portugália képviselői 1986-ban foglalhatták el parlamenti helyüket Strasbourgban. A választásokat az egyes országokban a belpolitikai erőviszonyok barométerének tekintik, hiszen a technikai lebonyolítás úgy fest, hogy egy-egy ország szavazói saját pártjaik jelöltjeit delegálják az európai testületbe. Az esemény jelentősége azonban túlnő az egyes országok határain, hiszen a képviselők megbízatása öt esztendőre szól, s ebbe az időszakba esik Nyugat-Európa új nagy korszakának kezdete, 1992 a belső határok lebontásának dátuma. A ’90-es évek kihívásai - így (is) emlegetik Nyugat-Euró- pában azt a rengeteg feladatot, amelyet a piac, a gazdaság, a kereskedelem egységesítésének terve, a környezetvédelem, a munkaerő-gazdálkodás összehangolásának elképzelése a tagországokra ró. Érthető, hogy a jövőben még nagyobb lesz a közös parlament szerepe. A tizenkét tagországban élő 320 millió polgár közös szócsöve az Európa Parlament, amely egyébként az európai szén és acélközösség közgyűléséből alakult, hogy az 1957-ben létrejött Európai Gazdasági Közösség legfőbb szerveként irányítsa és ellenőrizze annak végrehajtó testületéit. Igaz, eleinte a hangsúly inkább az ellenőrzésen volt, s emellett csak tanácsadó funkciója volt. A hetvenes években ruházták fel a fontos pénzügyi és költségvetési ügyekbe való beleszólási jogkörrel. 1979-ig, amikor is áttértek a közvetlen választásra, a tagországok parlamentjei delegálták (ily módon közvetve) az euró-parlamenti képviselőket. 1987 decemberében az egységes Európa megvalósításáról hozott határozat jócskán növelté jelentőségét és jogkörét. Jelenleg az Európa Parlament funkciói a következők:- az EGK-bizottság javaslataival kapcsolatos állásfoglalásai révén közreműködik az európai törvényhozásban. A miniszteri tanács a parlament meghallgatása nélkül nem hozhat döntést;- az Európa Parlament hozzájárulása szükséges minden, a közösség bővítésére, társulási szerződésre vonatkozó döntéshez;- az Európa Parlamentnek joga van beleszólni az EGK költségvetésének kialakításába. Szélsőséges esetben a teljes költségvetési tervet elutasíthatja. A parlament munkáját 18 szakbizottság készíti elő. Maga a testület plenáris üléseit havonta egy héten át tartja, Stras- bourgban. A Közös Piac kilenc hivatalos nyelvének bármelyike elfogadott, a felszólalásokat kilenc nyelven szinkronban tolmácsolják. Az eddigi euró-parlament legerősebb frakciója a szocialista, 166 mandátummal. Ezt követi a kereszténydemokratáké, 113 képviselői hellyel, majd az úgynevezett európai demokraták következnek 66 hellyel. 48 kommunista képviselő alkotja a következő csoportot, a liberális demokratáké 45 mandátummal rendelkezik. Az európai demokratikus mozgalmak 30, a zöldek 20, az európai jobboldal 16, a néppártok 14 képviselőt delegálhattak abba a parlamentbe, amelynek új- jáválasztásáról a nyugat-európai szavazók ezen a héten döntenek. S hogy mire lehet számítani, hogyan fog változni az összetétel? Nos, jóslásokba akkor sem hálás dolog bocsátkozni, ha csak egyetlen ország lakosságának hangulatát kell felmérni, nemhogy most, amikor 12 államról van szó. S bármenynyire is közel van az egységes Európa, ezeket az országokat azért mégis csak más-más problémák foglalkoztatják. Több helyen mellesleg helyi választásokkal is összekapcsolják az eseményt, így a kampányukat teljes mellbedobással vívó pártok nem csak nemzetek feletti magasztos célokat iktattak programjaikba, hanem helyieket is. . i Tény, június 18. után érdekes összkép alakulhat ki Nyugat-Európa lakosságának hangulatáról. SZASZI JULIA
