Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-12 / 136. szám
1989. június 12. Képújság 3 Hogyan boldogulnak egyedül? Tröszt nélkül a gabonaipar • (Folytatás az 1. oldalról) A gabonaipar hónapok óta a figyelem középpontjában áll, hisz kérdés, hogy mi legyen a tröszt sorsa? A változtatást nem is annyira a monopolhelyzet, mint inkább a rugalmatlan vállalati struktúra és a mérhetetlenül felduzzasztott apparátus sürgette. A gabonaipar tehát új helyzet előtt áll. Példák persze bőven akadnak. Még a legfejlettebb mezőgazdaságú országokban sincs arra példa, hogy az alapvetően stratégiai cikknek számító gabonát kitegyék az állandóan változó piaci hatásoknak. Nálunk ez nem így van. A Minisztertanács döntött arról is, hogy mi legyen a likviditási gondokkal küszködő regionális gabonaipari vállalatok sorsa. Senki előtt nem lehet kétséges, hogy a korábbi évek tröszti kísérletei azért nem sikerültek, mert a gabonaipar veszteségeit egyetlen pénzintézet sem volt hajlandó finanszírozni. Költségvetési forrásból pedig lehetetlen volt pénzt szerezni. A hazai gabonatermelés vertikuma, hogy megmaradjon, áldozatot kell vállalni. A zavarmentes felvásárláshoz zöldhitelt adnak majd, a veszteséges vállalatok hiteltartozásainak egy részét a bankok törlik. Az állami gabonatartalék - készletek - feltöltését pedig költségvetési többletforrás biztosítja. Mindezek ellenére pedig mégsem lesz zavartalan a hazai gabonapiac, mert kérdés, hogy például a jó gabonatermő helyekről ki szállítsa oda a kenyérnek valót, ahol kevesebb terem, s ki fizesse a szállítás költségét. Az átszervezés napirenden van, a mezőgazdasági üzemek latolgatják a következményeket. Eközben a gabonatermelő nagyüzemek Péter- Pálkor demonstrációt terveznek, s követelik, hogy 30 százalékkal emeljék fel a gabona felvásárlási árát. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy hasonlóan az elmúlt sikeres évekhez, a 14-15 millió tonnányi termést most is betakarítják. De számolnunk kell azzal, hogy nem sok mezőgazdasági üzemnek lesz kedve ezentúl kenyér- meg takarmánygabonát termelni. * János Jeromost, a Tolna Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat igazgatóját kérdeztük az átszervezés módjáról.- A tröszt december 31,-én megszűnik, addig korlátozott jogkörrel rendelkezik. A Minisztertanács döntése értelmében a gabonaipari vállalatok valamilyen társasági formátummá alakulnak át. - Ezek közül melyiket választják önök?- Az egyik a kft., a másik a részvénytársasági forma lenne. Jelenleg a partnereinkkel foglalkozunk, de egyelőre még nincs kialakult koncepciónk. A konkrét megvalósítási formák még kialakulatlanok, ezek biztosítása van napirenden.- Tolna megyében kellemes dolog a gabonaforgalmi igazgatójának lenni, hisz kiváló adottságú, magas gabonatermést betakarító megyében dolgoznak. Sokat hallani arról is, hogy a forgalmazó gabonaipari vállalat igazgatója és vezetősége mesés összegeket vesz fel...- Erről én is hallottam. De minden élelmiszeripari vállalat azonos szabályozók szerint működik. Ami a nyereséghányadot illeti: a prémiumösszeg a 19 megyét illetően a meghirdetett verseny alapján állt öszsze.- Szabad megkérdeznem, hogy a múlt év eredményei alapján mennyi volt az az összeg, amit ön, mint a GMV igazgatója fölvett?- A Tolna megyei nyereség két tételből tevődött össze, az egyik a külkereskedelmi nyereség volt. A vállalat teljesítette feladatát s mi részesedtünk a külkereskedelmi exportból. Tavaly ezért jelentős összeget kaptunk, s az igazgatótanács úgy döntött, hogy mivel évek óta teljesítettük a központi kötelezettséget, a vállalat megkapja a nyereségét. Ennek a felhasználása, a felosztása négy évre visszamenőleg történt.- Tehát mennyi volt az ön prémiuma?- Ötszáznegyvenhatezer forint, ebből persze le kell számítani a szükséges levonásokat.- Atröszt megszüntetésével ittTol- na megyében csökkentik-e a létszámot a vállalatnál?- A létszám mindenféleképpen csökkenni fog, bár már csökkent is, mert míg 1985-ben 13 osztly volt a GMV-nél, most csupán 8 osztállyal működünk.- Tudomásom szerint, tekintettel a péter-páli aratósztrájkra, Pest megyében 30 százalékkal magasabb lesz a búza felvásárlási ára, mint bárhol másutt az országban.- Rosszul értesült. Pest és Bács megyében három és nem harminc százalékkal emelik a kalászosok fel- vásárlási árát, s azért, mert behozatalra szorulnak. Megtehetik, hiszen ennyi önállósága van a vállalatnak. Bár tudomásom szerint Bács megye ezt az ígéretét visszavonta.- Előfordulhat-e, hogy éppen a kiváló termőhelyi adottságú, s magas termést elérő megyékből az elszállított kenyérgabona miatt többe kerül egy kiló kenyér mondjuk Borsod megyében, mint Tolna megyében?- Tény ami tény, az országban nagy a hercehurca. Az állami készleteket biztosítani kell a költségvetésből. A kenyér alapvető élelmiszer s ezért fontos feladatunk a lakosság jó minőségű búzával, liszttel és kenyérrel való ellátása.- dvm Szénhidrogén-kutatás az Alföldön A Kőolajkutató Vállalat Hajdúszoboszlói Bányászati Üzeme csaknem 15 éve végez önálló szénhidrogén-kutatást Kelet-Magyarországon. A kutatás - és kitermelés is - nehéz földtani körülmények között, egyre nagyobb mélységekben zajlik. Derecske határában például 5205 méteres mélységig jutottak. A felvételünk a furtamezősasi lelőhely 9-es munkahelyén készült, ahol már 2215 méter mélységben járnak a kutatófúrással. (MTI fotó) A györkönyi példa • (Folytatás az 1. oldalról.) A társadalom liberalizálódása folytán györkönyi kötődésű, fiatal, tanult tanácsi vezetőket választott a falu. Két éve megkerestek, hogy szeretnének egy szabadtéri színpadot építeni, majd később egy szabadidőközpontot létrehozni a pincefalu bejáratánál. Bizony ez a pincefalu elhanyagolt, 50 százalékban elpusztult leomlott pincékből állt, de a megmaradtak a gazból és vadon nőtt cserjékből mint drágakövek bukkantak elő. A megye talán legszebb, legegységesebb népi építészeti emlékei ezek. A televízió meghirdette a „Szebb, emberibb környezetért” pályázatot. Ez a két dolog elindított egy folyamatot. Terep- rendezés, pincék környezetének kitisztítása, szabadtéri színpad és WC építése, új, a meglévők stílusában készülő feldolgozó épületek készültek. Leszedték az elcsúfított épületek homlokzatáról a „rárakódott” idegen elemeket anélkül, hogy az építésrendészeti diktatúra rendeleteket, határozatokat, büntetéseket és egyéb adminisztratív lépéseket tett volna. A közösség újra felemelte a fejét, és büszkén vállalt öntudatra ébredt. A nemzetiségi napon 1500-1800 ember vett részt. Ez a kisközség nemrég a Magyar Televízió országos pályázatán II. díjat nyert. Magasan megelőzve mindenkit a befektetett összeg hatékonyságát illetően. Mi a titok nyitja? Találkoztam tanácsiakkal szombaton építés közben, vasárnap füvet kaszálva a közterületen. Említhetném a nagydorogiakat, akik nyári vasárnap óvodaépítésen - vagy a paksi tanácselnököt, útépítésen keményen dolgoztak. Nagy butaság lenne ebből azt leszűrni, hogy tanácsvezetőknek kellene felépíteni helyettünk ezt a „pluralista akármit”, vagy csak úgy egyszerűen jobblétünk egy kis szeletét. Biztosan állíthatom azonban, hogy aki nem ásott fel még egy kertet és nem szüretelt arról termést, nem értheti a földet. Milyen időtálló a Kisgazda Párt 40-es évekbeli törekvése, miszerint a gazdákat meg kell tanítani a legkorszerűbb művelési módokra, ki kell nevelni maguk közül a legokosabb, legrátermettebb emberekből saját vezetőiket, akik egy nyelven tudnak beszélni a közösséggel, értik problémáikat, kulturális gyökereik mélyre nyúlnak. Sokan élnek ma a retorika eszközével, sokan vissza is élnek azzal, hogy csak a bírálat eszközeit használják. Vallom azt a nézetet; aki ma azért nem tesz valamit, mert feltételekhez mindig keletkeznek új és új feltételei. Jobblétünk alapja, csak az okosan megtervezett, hatékony munka, amit őszinte hittel lehet sikerre vinni. Eldőlt, úgy tűnik, lesz Magyarországon világkiállítás. Már most kellene megfontolni, hogy megyénk e gyöngyszeme, a györkönyi pincefalu minimális ráfordítással jó eséllyel pályázhatná meg a „világ- örökség” címet. Ezzel, és szerintem igazán csak ezzel tudnánk bemutatkozni ennek a rendezvénysorozatnak, nemcsak a költségek terheltjeiként, hanem a haszon részeseiként is. RÁCZ ZOLTÁN Szekszárd-Ért klub Ordas Iván: Ör az udvaron Börtönélmények 1956-57-ből 37. Könyvek is voltak a zárkában. Itt jutottam a legtöbb olyan olvasmányhoz, amit a falakon kívül valószínűleg kézbe se vettem volna. Javarészük háborús regényekből állt, melyeknek minden primitívségük mellett is megvolt az az előnyük, hogy vaskosak lévén hosszú időn át eltölthette velük az idejét az ember. Különösen emlékezetemben maradt az „Egy páncélostiszt naplója” című könyv, ami legalább háromnapi gondolati kikapcsolódást biztosított számomra, annak ellenére, hogy tartalmán egyáltalán nem volt mit gondolkodni. Értékesebb írások, egy Solohov, Ehrenburg még véletlenül se jutottak el hozzánk. A legmagasabb színvonalat Szabó Pál önéletrajzi regénye képviselte. Olvasni azonban viszonylag kevesen szerettek, így vaskosabb időtöltésekre is sor került. így például az általam szerencsére már nyolc évvel korábban megismert „ügyészelésre”, aminek egy fiatal kálmáncsai legény esett áldozatul. A többség ilyesfajta szórakozásával szembeszállni természetesen a legnagyobb könnyelműség lett volna. Nem is tettem meg, de őszintén örültem, amikor egy reggel áthelyeztek a kis zárkába. Gémes azonban nem lett volna Gémes, ha az áthelyezést nem egy kegyetlen tréfával ötvözi. Megállt az ajtóban, fogadta a zárkaparancsnok jelentését, aztán rám mutatott:- Maga szedje össze minden cuccát! A „minden cucc” fogalma valamennyi börtönben azt jelenti, hogy az illető végérvényesen megválik a zárkájától. Nincs olyan előzetesen letartóztatott, tehát még ítélet nélküli rab, akinek az agyán ne villanna át ilyenkor a szabadulás gondolata. Tüneményes gyorsasággal szedtem össze minden cuccomat, ami nem volt nagy teljesítmény, mert ekkor még csak a bekecsem és kucsmám volt velem. Feleségemnek csak később sikerült mosdószert, tiszta fehérneműt és törülközőt bejuttatnia hozzám. Egy búcsúköszöntés a zárkatársaknak, azzal már kívül is voltam az ajtón és indultam az udvar felé.- Ne arra, hé! - szólt rám Gémes. - Csak ide, ni! Ezzel kinyitotta a kis zárka ajtaját. Számíthatott kiábrándult arcomra, mert elvigyorodott:- Tán azt hitte, hogy szabadul?- Azt!- Azzal még várjon egy kicsit! Odébb lesz az... Valóban odébb volt. Az új zárkába a szakács jóvoltából jutottam. Csermely Imre, a szakács, kiváltságos és kiváltságosán rendes ember volt. A szabad világban ugyan nagyon közel állt a bűnöző fogalmához, nem is első ízben ült börtönben, de itt a falakon belül mindazokat a tulajdonságokat egyesítette magában, melyek egy zárkatársat értékessé tesznek. Összetartó volt, lelkiismeretes, meglepően jól főzött és tudta mi a zsiványbecsület. A szakács más börtönökben is nagy úr, de a bádonyihoz hasonló kis helyeken valóságos hatalmasság. Börtönünk konyhája egyúttal az őrszemélyzeté és a börtönparancsnok őrmester feleségéé is volt, aki mérsékelt sikerrel igyekezett itt fitogtatni tudását. Sokkal inkább Csermely fitogatta, aki egy- egy ízesebb falattal még akkor is kezesbárányá változtathatta az őröket, ha azok egyébként is nem lettek volna - szakmájukhoz viszonyítva - meglehetősen rendes fiúk. Egy személyben házimunkás lévén, ő hordta szét az ebédeket és csak rajta múlott, hogy ki, milyen zsíros és mennyi húst tartalmazó csajkához jutott. Máig se tudom pontosan, hogy minek köszönhettem a rokonszenvét. Talán annak, hogy Mezősároson egy majorban laktunk, amiről csak ő tudott ugyan és én nem, de ez a földrajzi együvé tartozás szolidaritásra késztette. Az őrszemélyzetre - természetesen Gémes kivételével, aki azonban nem tartozott a fogházhoz, hanem a karhatalom képviselője volt - nem lehetett panaszkodni. A nagyképű és üresfejű Burnyóczky Kálmán szakaszvezetőn többnyire csak derültünk, de maga a parancsnok, Vései őrmester, minden beképzeltsége ellenére se volt rossz ember. Bennem a „magasabb iskolát” respektálta, Csermelynek a motorszerelői képességeit értékelte, de a többiekben is tisztelte az embert, így egy szavam se lehetett ellene. Zárkaparancsnokká történt kineveztetésem nagy tisztessége azonban nem az ő, hanem a „kis tizedesnek” becézett Varga tizedes kezéből ért. Rokonszenves, halk szavú fiatalember volt. Egy alkalommal bevallotta, hogy egyet-mást olvasott tőlem és nem tartja valószínűnek, hogy börtönben maradjak. (Folytatása következik.)
