Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-10 / 135. szám
II. évfolyam, 21. szám 1989. június 10. (Folytatás az 1. oldalról.) Aláírás helyett N. N. áll a lap alján. Névtelen levél - papírkosárban lenne a helye. Mégis kivételt teszünk. Ezerkétszázötvenen élnek a Kurdhoz tartozó társközségben, Gyulajon. Virágzó község volt Ide is jutott az égi áldásból. Merő sár minden, az -4 út, a járda. Az árkok jórészt elvezetik az iszapos hömpölygést, de a számtalan elhagyott, üres telek, düledező viskó előtt vége a dalnak. Az áradat kiömlik az úttestre, a maradék meg megáll, feltölti a lefolyót. Fodor István igyekezete is szinte felesleges, házától néhány méternyire véget ér a kiásott árok.- Én nem szavaztam - támaszkodik a lapátnyél- . re a szép szál, idős férfi -, akkor sem kérdeztek, mikor az összevonás volt. Állandó pesti lakos vagyok, csak hétvégeken járok haza, nem is érdekel a dolog. A téeszszervezéskor sokan elhagyták a falut. A tizenegyedik kerületben van egy manzárd- tetős házam, ott vagyunk a fiamékkal, ott is dolgozom. A lányomék Gazdagréten kaptak lakást. De a feleségem nem jött velünk, ragaszkodik Gyulaj- hoz. Ha rám volna bízva, nem szakítanám el a falut Kurdtól. Az utak, a járdák jobbak, mióta közös a tanács. Az ellátással sincs baj, van iparcikk, friss kenyér, minden héten hús, többször halat is árulnak. A páromtól tudom, hogy néhány hónapja a boltban aláírásokat gyűjtöttek a szétválás érdekében, de nem látom értelmét. Egy tanácsot fenntartani nem lenne olcsó. Nem elég egy vébétitkár, kellene legalább egy adóügyes, az irodákba bútor, fűtés, takarítás. Ezt a pénzt inkább a falu fejlesztésére kellene költeni. Valamikor virágzó magyar község volt Gyulaj, csak a Szőlőhegyen vagy ezren laktak. Most meg úgy járunk, mint Gyürűfű. Munkahely alig van, csak a téesz varrodája, az iskola meg az erdészet. Aki teheti, elköltözik. A közügyekért meg nemigen tesz senki semmit. A szemközti utca takaros, szép portája előtt Müller Márton elöljárót keressük. Felesége a szomszédból siet felénk. Férje a présháznál dolgozik, pincesípot építenek.- A szavazás? Nem voltam - mondja az asszony, s ide nem is hozták az urnát; tudták, hogy hiába.- Szeretünk ittlakni - folytatja. - De a fiatalok elmennek. Jó az iskola, jók a tanárok, több gyerek is továbbtanul. Nekünk is mindkét lányunk az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzett. Az egyik a fővárosban él, a másik Szekszárdon. Talán ott kezdődött a baj, hogy herceg Eszterházy betelepítette a birtoka körül az erdőt cigányokkal. Földkunyhókban laktak a Szőlőhegyen - mutatja a kezével a falut körülvevő dombok hajlatait - a magyarok inkább elköltöztek onnan. A cigányok meg utánuk, be a faluba. Nem dolgoznak, isznak, amijük van, azt csak tönkreteszik. Mármint a többség. Nem lehet rájuk hatni - fűzi hozzá Müllerné. - Ellátás? Van két bolt is, az egyik vezetője helybeli volt, de már Dombóvárról jár vissza. A kultúrház hatvanhétben épült. Könyvtár, mozi is van benne, meg hébe-hóba egy-egy rendezvény. Valaha pesti színészek jöttek, Hofi, Kabos,'még a Rajkó zenekar is játszott. Most már vagy egy éve nem emlékszem, hogy lett volna valami. Csak lakodalom. Orvos, posta is van, az idősek számára szociális gondozás. Csak békesség, nyugalom kellene nagyon. A tanácsházára menet esernyős asszony, Góv- nik Vendelné igyekszik a keskeny járdán. Az elszakadásra adta a voksát május 21 -én. A kérdésre, hogy mit vár az önállóságtól, elmosolyodik: Nem is tudom. Pár lépéssel lejjebb fiatalembert szólítunk meg. Ö, Borok Zoltán, nem szavazott, de az édesapja azokhoz csatlakozott, akik a közös igazgatást • akarják továbbra is - tudjuk meg tőle. Limbó a kocsmában A néptelen községházára nem tudunk bemenni, az ajtón lévő kifakult betűk csak arról értesítenek, mikor tartják a rendőrségi fogadóórát. A szemközti kocsmában nagyobb sikerrel járunk, messzirőt hallatszik, van vendég. Az ajtó előtti óriás fa alatt vézna kis cigánylány (asszony?) üldögél, karján Gyulaj válik szurtos kisbabát szorongat. Anyja korabeli asz- szonnyal vitáznak valamiről, lábuknál rusnya korcs őgyeleg. Bent a sivár eszpresszó asztalainál mulat a ráérő vendégkör. Diszkózenére kortyolgatják a sört, pálinkát, fröccsöt. Néhány kalapos, idősebb atyafi láthatóan nem is az első rundónál tart már. Egyikük közbeszól, miközben az üzletvezetővel meg egy másik fiatalemberrel diskurálunk, de mivel nem értjük, s nem felelünk, visszazöttyen á’Székére, és jólesően kortyol egyet.- Ha helyben lenne az ügyintézés, nem kellene annyit utazgatni - vélekedik Cékus Ferenc, a vízmű fiatal megbízottja. A kívülállók talán nem is úgy bírálják el a dolgokat, ahogyan kellene. Itt vannak például a szociális segélyek. A gyerekek ugyanolyan rongyosak utána is, a mami meg itt limbózik a kocsmában. Nem sokat tett a falu fejlődéséért a tanács. Kurdon jó széles járdák vannak, itt meg nincs is. Ha helybeli a tanács, akkor jobban felelősségre lehet vonni. De hát én kívülállóként beszélek. Miért? Mert belefásultam. Mondok egy másik gondot. A gyulaj-tamási országút le van zárva, az erdőn még mindig tilos átmenni. Egy kiló szög belekerül kétszáz forintba is, mire kerülővel meghozza az ember Dombóvárról. Kevés a munkahely is, ötezer forintból élnek családos emberek. Pár perce mellénk szegődött az előbb még kint ülő kis fiatal cigány nő is. Nem szavazott, mondja szégyenlősen, épp kórházban volt akkor. Társadalmi elnök kellene A plafonról lógó ragacsos szalag ki se látszik a rátapadt fekete legyektől. Lenne mit csapkodni, reggeltől estig az őrbódéban, ha valami praktikus elme ki nem ötli korunk e ragyogó találmányát. így viszont a kis táskarádió és az újságok segítenek mutatni az időt a Tamási meg Kocsola felé vivő er-, dészeti utat lezáró sorompó vigyázójának. Fontos feladatot lát el, feltartóztatja a volt kormányterületre engedély nélkül behatolni akarókat. Nem a Rákosi- meg Kádár-kastélynak nevezett vadásztanyát óvja, az erdő, az állatok nyugalmát kell biztosítania. Becsülettel el is látja tisztét, visszafordítja a két, fáért igyekvő lovas kocsis cigányembert. Hozzanak engedélyt az erdésztől, aztán mehetnek. A nyugdíjas férfi - nevét csak hosszas unszolásra, akkor se újságcikkbe szánva árulja el - a szétválás mellett szavazott. Nem vár tőle semmi változást, de minek tartson az ember haragot bárkivel is. Szerinte társadalmi elnök kellene, hisz a bírónak se igen volt fizetése. Legyen még egy titkár, aki a község érdekeit védi, az elég. Visszafelé a tanyasoron félbeszakítjuk a pinceépítést, a présház hűvösében Müller Mártont faggatjuk, mit szól ő a „községi válóperhez”.- Első perctől kezdve elleneztem - igazítja meg kék munkáskabátját a hetvenéves korát megha- zudtolóan fiatalos elöljáró.- Szedjük csokorba, mi szól mellette, mi ellene!- Előnye, hogy nem kell Kurdra menni ügyeket intézni, de addig se igen kellett, hiszen Becker Sándorné, a közös tanács igazgatási előadója itt lakik, s reggelente úgy megy busszal, hogy előtte fel lehet keresni. Szerdán jön az adóügyes, pénteken meg Beckerné. Hátránya lenne, hogy nem tuclnánk még ennyit se fejleszteni. A vízmű, a kö- vesút is az egyesülés óta készült el. Hiába mondják, hogy Kurd előrébb tart, az előrébb volt már akkor is, mikor összevontak. A tervkészítéskor különben úgy beszéltük meg, hogy nem aprózzuk fel a pénzt, hanem mindig arra a településre költünk, amelyikre jobban kell. A Kossuth utcában például egymilliós földmunkát végeztettünk, le is köveztük, több, mint két kilométer hosszan. Az a baj, hogy adófizető alig lakik itt. Az ezerkétszázötven ember durván húsz százaléka gyerek, egyharmada cigány, fele meg nyugdíjas, de olyanok ám, hogy én fiatalnak számítok köztük. Akik nem akarták a szétválást, azok nem is jöttek el szavazni. Akárhogy is lesz, én semmilyen tisztséget nem vállalok többé. Nagyon meguntam. A tanácstagok alig jöttek el, ha meg kellett beszélni egy ügyet, ha pedig csináltam valamit, állandó kritika ért. „Még az isten se gyulaji” A barnásrózsaszínre vakolt általános művelődési központtal majdnem szemben rogyadozó, putri küszöbén őszhajú cigányasszony kuporog. A fazék alól kígyózó szürke füst mögül mérgesen kiált kolléganőmre: ne merjen fényképezni. Kőműves Ferenc tanácstag és felesége, a falu egyik kézbesítője úgy vélik, semmire se volt jó a szavazási ceremónia. A férj tartózkodott, házastársa az önállóságra voksolt. Felváltva sorolják a hibákat, főleg a rossz buszmenetrendet, ami egyik vonathoz se passzol. Meg, hogy legutóbb nem küldött a tanács csekkeket az egyenes adóról csak a bírsággal együtt a letiltást. A postásnő szerint áz írástudatlan cigányokat'■nem szabadott volna megszavaztatni, hiszen azt se tudták, mit jelölnek be. A megoldás egy olyan vezetőség lenne, aki magáénak érzi a falut. Még az isten se gyulaji, a papunk is vidékről jön - mondják. Becsapva érezzük magunkat így is, úgy is, legyintenek búcsúzóul. Részlet a * megyei tanács szervezési és jogi osztályának feljegyzéséből: „A szavazóhelyiségben a helyi szavazás rendben, jogszabályi előírások teljes betartása mellett folyt. A megjelenni nem tudó idős, beteg, mozgásképtelen választójogosultakat... összeírták, és a kora délutáni órákban két szavazatszedő bizottsági tag - Királyvári Gyula iskolaigazgató és Becker Sándor igazgatóhelyettes - gépkocsival vándorurnával elindult felkeresni. Visszaérkezéskor Királyvári Gyula és Becker Sándor között nézeteltérés támadt, mivel Királyvári állítása szerint Becker a vándorurnával utcán is szavaztatott. Királyvári Gyula a szavazóhelyiségből eltávozott, majd... írásban bejelentette, hogy az általa észlelt szabálytalanságok miatta bizottság munkájában a továbbiakban nem kíván részt venne... javasoltam a választási elnökség összehívását. Becker Sándor elismerte, hogy egy személyt az utcán szavaztatott vándorurnával, de egyébként Királyvári a házakba nem is volt hajlandó vele bemenni... Az urnákat 18.03 órakor nyitották fel... A szavazás végeredményét az egy személy utcán történt szavazása nem befolyásolta. A névjegyzékbe 794 érvényes választójogosultat vettek fel, ebből leszavazott 540 fő, érvényes 530, az önállósulás mellett szavazott 468 fő. A tanács előzetes határozata értelmében akkor ért egyet az önálló tanács alakításával, ha a névjegyzékbe felvettek több mint fele amellett szavaz. Ez 397 fő, ezzel szemben az igenlő szavazatok száma 468. A kirendeltség épületében italozás nem folyt... kétségtelen tény, hogy.... a most önállósodni akaró községek (Gyulaj, Nak, Váralja) közül legkevésbé egységes Gyulaj”. Pocsolyából szárazra? Királyvári Gyula igazgatóval az alsó iskolában beszélgetünk. Hosszan elgondolkodik, mikor a levelet említem. Elnézést kér a szomszéd teremből átszűrődő zaj miatt, végül a szavazáskor közte és helyettese között kirobbant nézeteltérésről beszél. Becker Sándor azóta le is mondott helyettesi funkciójáról. Az igazgató ellenzi a szétválást, nem tartotta helyesnek azt sem, hogy az utcán gyűjtsenek voksokat.- A népfront kezdte a szervezést februárban - mondja -, engem is meghívtak a bizottsági ülésre, de nem tudtam elmenni. Különben se tulajdonítok jelentőséget az ilyen üléseknek, illik ott lenni, hogy mindenki azt higgye, valami fontos dolog történik. Becker Sándor akkor még községi párttitkár volt, népfrontbizottsági tag. Ők szorgalmazták nagyon a válást. Ha magára marad a falu, mi lesz vele? Egyébként több hullám elérte már Gyulajt, a cigánybetelepítés, téeszszervezés, a hetvenes évek elején a városi tanács elnöke kijelentette a tévében, hogy ez a falu halálra van ítélve. Utána az iskolakörzetesítés, mind-mind hátrányára vált a községnek. Az iskola szerencsére visszakerült. Érzelmi alapon sokakat meg lehet győzni, hogy magunk majd jobban csináljuk, de nincs realitása. Persze, nem is Beckerék, nem is a lakosság a hibás, hanem az eddigi rossz településfejlesztési, meg közoktatáspolitika. Ami most van, az is áldemokrácia. Én mindenesetre annak a híve vagyok: ha már lépünk, ne egyik pocsolyából a másikba, hanem ki a szárazra.- Olyanok nem akarják az elválást, akik félnek, hogy jobban a tanácsi vezetők látószögébe kerülnek - vélekedik Becker Sándor, de nem fejti ki bővebben, nem akar több ellenséget. A magyar szakos tanár szerint - aki 1960 óta tanácstag, 1970-75 között tanácselnök volt Gyulajon - első lépésként helyre kell majd hozni a tanácsházát, mert a nagyterem penészes, a padlója átázott, be kell rendezni az irodákat, s kell majd egy vb-titkár. Egy igazgatási szakember is, mert a felesége nem vállalná. Persze, a válásnál mindig van vesztes és az biztos nem Kurd lesz - teszi hozzá -, de ha Gyulaj nem válik önállóvá, kitörlődik a települések közül. Győzött tehát a többség. Ha az Elnöki Tanács is szabad utat ad, el lehet indulni. Legelöl persze azoknak kell majd menniük, akiknek most a kezükben a zászló. CSER ILDIKÓ
