Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-07 / 132. szám
4 Képújság 1989. június 7. Fényképrejtvény Felfedezzük Tolna megyét! * Megyénkben született, működött és itt is eltemetett világhírű tudós emlékoszlopa. Hol van? Fotó: GOTTVALD KÁROLY Beküldendő a kivágott embléma a megfejtéssel. Címünk: Szekszárd, Sajtóház, Liszt Ferenc tér 3. * Walt Disney világa a magyar jégen Azoknak, akik nem jutnak el Walt Disney földjére a vállalkozó kedvéről híres Kenneth Feld producer a filmvászontól, a Budapest Sportcsarnok jegére „vezényelte” azokat a razfilm- ‘ figurákat melyeket a világon mindenki ismer. Az emberi testet öltő bájos állatfigurák és mesehősök több, mint két órán keresztül szórakoztatták a közönséget. Donald kacsa születésnapi bulijának vendége a jégsport kiválósága, a kétszeres világbajnok olimpiai ezüstérmes Linda Frahanne volt. A közönség remekül érezhette magát már az első pillatokban is, hiszen csodálatosak voltak a díszletek, a jelmezek, a világítás, szóval minden mesés volt. Donald, Mickye, Minnie, Hófehérke és a törpék ezen az estén együtt ünnepeltek a mesék ismert gonosz figuráival a Boszorkánnyal, a Farkassal. Természetesen nem hiányozhatott a jelleg zetesen amerikai showból a humor és a vakmerőség sem. Az első - talán történelmileg is fontos előadáson jelen volt a sportcsarnokban Mark Palmer úr, az Amerikai Egyesült Államok magyarországi nagykövete is. A szünetben szólt a társulathoz és a nézőkhöz. Többek között elmondta, hogy Bush elnök egy hónap múlva hazánkba látogat. És örülhet annak, hogy már megválasztották elnöknek, mert ezen az estén ő biztosan Mickyre szavazna. Hiszen Micky és társai az Egyesült Államok legnagyszerűbb követei. KINDL GÁBOR Rendezői ötlet- A tegnapi premieren úgy ültek a nézők, mintha a székekhez ragasztottuk volna őket! - dicsekszik az egyik rendező.- Nagyon jó ötlet - mondja a másik rendező. A kultúra postájából Üres nézőtér, Tisztelt Szerkesztőség! Kérem Önöket, hogy mellékelt pár mondatomnak adjanak helyet. Mint Köz- művelődési Bizottság titkárát örömmel töltött el, hogy május 27-én a dombóvári nyugdíjas Nyári kaland című zenés előadásán zsúfolt ház volt. Megjegyzem, hogy ők adták el a jegyeket. Ugyanakkor rossz volt látni május 29-én a jugoszláv „Vrbas” negyvenkét tagú aranyérmes táncegyüttesének műsorán alig hetveporos színpad nen ültek ingyenesen a nézőtéren. Mit tettek ezért a műsorért a szervezők? - kérdem. Nem is beszélve a poros színpadról. Jó lenne tudni, mit kell tenni annak érdekében, hogy ebben a városban mindenki tudja időben, mi történik a művelődési központban. GAÁLNÉ TILL ÉVA DOMBÓVÁR VÁROSI TANÁCS V. B. KÖLTSÉGVETÉSI ÜZEM Alapítvány és társaság Tehetséggondozással az átalakulásért Társadalmunkban korábban el nem képzelhető változások következnek be. A pluralisztikus átalakulásra a nevelésügy elmélete és gyakorlata nem adhat egyetlen szempontú választ. A többszörösen módosított és liberalizált pedagógiai modell gyökeres változások előtt áll. Hír formájában minden napilapban megjelent, hogy országos tehetséggondozó alapítvány és társaság alakult. Az „alulról” indult kezdeményezés teljesen új megoldást keres a tehetséges, alkotó szellemű, innovatív szemléletű fiatalok felkutatására és felkarolására. Történelmi előzményekre, hagyományokra támaszkodva indulhat el országunkban a tehetségmentés. „A háború után talán a pusztulás reakciója gyanánt, talán egyéb okokból, úrrá lesz a tehetségesek érvényesülésének gondolata” - írja Kemény Gábor a két világháború közötti helyzetről. 1921-1922-ben Huszár Károly nemzetgyűlési képviselő segélyakciót indított a tehetségvédelem és a nyomorenyhités érdekében. A tehetségmentés fontos állomása volt az 1922- ben megrendezett tehetséges gyerekek rayzkiállítása, majd 1926-ban az Országos Tehetségvédelmi Kongresszus. A későbbiek során a vallás- és közoktatás- ügyi miniszter gondoskodott a tehetségesnek ígérkező gyerekek megvizsgálásáról, s javaslatot tett az ösztöndíj odaítéléséről is. Az 1930-as években a képes- ségvizsgálatok jelentették az előrelépést. Sárospatak tanárai az 1930-as és 1940- es évek fordulóján versenyvizsgán választották ki a tehetséges tanulókat. Tanítványaikban kifejlesztették a felelősségtudatot a nép iránt, amelyből származtak. Igyekeztek a kimagasló tanulmányi eredményt elérő gyerekeket olyan pályára irányítani, ahol a népet a legjobban szolgálhatják. Hódmezővásárhelyen internátust létesítettek az elkallódó tanyai gyerekek számára. Németh László önzetlen segítsége és ragyogó elképzelései - az internátusnak ajánlotta fel a „Cseresnyés” című színművének jövedelmét - a tervek valóra váltásához vezetett. A válogató jellegű vizsgákon évente 3-3 kiváló tehetségű tanyai gyereket juttattak be a gimnázium első osztályába. „Kitűnők Iskolája" érdekében Zilahy Lajos tett a legtöbbet, a nagy példákat kívánta megvalósíttatni: az amerikai School of Brillants-t és a francia Ecole Normale Supérienre-t. Zilahy elképzelését így foglalta össze: „Legyen az iskola a tehetségek szabad versenye - abban a pillanatban biztosítva látom a népi tehetségek érvényesülését is.” A tervek szerint 1942-ben a neves író különböző egyetemek hallgatóit különleges - legfőképpen idegen nyelvi - képzésben kívánta részesíteni. Életképesnek' bizonyult az „országos tehetségmentő akció", melyen „verseny- vizsgával” falusi tehetséges, szegény tanulók központi támogatását szervezték meg. Az 1940-1944-ig - négy év alatt kiválasztott 1050 tanuló 96%-á mind tanulmányi, mind nevelési szempontból beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Jelenünkben a Tudományos Tehetségkutató, és Gondozó Alapítvány és kuratóriuma célul tűzte ki, hogy a tehetséges fiatalok képességeit kibontakoztassa. Ezzel kívánják segíteni a magyar gazdasági és tudományos életet. A tehetségnevelés tehát társadalmi és egyéni igényeket elégít ki, összefogja az országos gazdasági, társadalmi, szellemi erőket, akik pénzzel, anyagi-technikai segít- séggel, kreatív közreműködéssel támogatják a programokat. A konkrét feladatok közül kiemelést érdemel: a tudományos munka, elméleti kérdések összegzése (kutatások, kísérletek, külföldi tapasztalatok); tehetségekkel foglalkozó szakemberek erkölcsi és anyagi elismerése; a tehetségekkel való foglalkozás, eljárásmódjai, menedzselés; az eredményes módszerek terjesztése. Az alapítvány feladatainak végrehajtása érdekében megalakult a Magyar Tehetséggondozó Társaság, amely magába foglalja mindazokat a szakembereket, munkacsoportokat, tudományos műhelyeket, szervezeteket, és magánszemélyeket, akik a tehetséggondozásban már eredményesen dolgoztak, s további feladatokra vállalkoznak. A társaság megválasztotta vezetőségét, elnök: dr. Geffer Éva, elnökségi tagok: dr. Báthory Zoltán, dr. Deme Tamás, Králikné dr. Cser Erzsébet, ügyvezető titkár: dr. Farkas Katalin. Meggyőződéssel vallom, hogy a tehetséggondozói alapítvány és társaság folyamatosan teljesíti a címben Ígérteket: tehetséggondozással szolgálja társadalmunk megújulását. Dr. Bóra Ferenc főiskolai tanár Furcsa vetélkedő.... Azzal hízeleghetünk magunknak, hogy már utolsó papja és egyben hívője életében írtunk az akkor csúful elhanyagolt grábóci görög-keleti szerzetestemplomról és két évtized során végig kísérhettük beszámolóinkkal a restaurálás folyamatát. Grábócon most olyan múzeum látható, mely a görög-keleti szerb egyház tulajdona, de évente egyszer - a júliusi búcsúkor - a messzi földről ide zarándokoló hívők tömegét is fogadja. Ilyenkor eredeti rendeltetése szerint funkcionál, püspöki misét tartanak benne. A restaurálás eredménye lenyűgöző. A páratlan barokk szentképfal- ról (ikonosztáz) a Tolnatourist ízléses, színes levelezőlapot is adott ki. A belső térben csak egy valami van, ami elüt az orthodox szokásoktól. A görög-keleti templomokban ugyanis 'nincs zárt persely, a hívők tálcára szokták helyezni pénzadományaikat. Amint azt Vasvári (Vulenovics) Szvetozár gondnoktól megtudtuk, ezt a keresztényien tiszta módszert itt sürgősen fe[ kellett számolni. Ugyanis a látogatók egymással vetélkedve lopták a pénzt. Van azonban másféle vetélkedés is, ami furcsa módon múzeumok között zajlik. A templom féltett ikonkincsei közül nagyon sokat jugoszláv segítséggel, a szomszédos baráti országban restauráltak. Néhány darab sose tért vissza. Ugyanígy nem került vissza méltó helyére egy XVII. századbeli, Szentpétervárott kiadott, hatalmas misekönyv fóliáns se, melyet húsz évvel ezelőtt még fényképezhettünk. Tartózkodási helye talán a szentendrei pravoszláv múzeum, de ez se biztos. A restaurálás során elszenvedett •legkeményebb csapás egy hatalmas, gyönyörű velencei csillárt ért. Leeresztették a magasból, aztán földközelből valamikor, valakik lelopták pótolhatatlan üvegdíszeit. A műtárgy gyakorlatilag tönkrement. Bizonyítékául annak, hogy az európai rangú műemlék épületbe nemcsak tisztességes, érdeklődő turisták és hívő pravoszlávok járnak, hanem kevésbé keresztényi hajlandóságú embertársaink is... (Ordas) Fényképezte: (Kispál)
