Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-30 / 152. szám
2 NÉPÚJSÁG a 1989. június 30. Tegnap folytatta munkáját az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) Ház, akkor valószínűleg az egészségügyi intézményekben is találkozhatunk majd polgári szolgálatot teljesítő fiatalemberekkel. Vannak-e elképzelései a minisztériumnak a konkrét lebonyolítást illetően? Kik és hogyan fogják „elosztani” ezeket a fiatalokat az igényüket benyújtó intézmények között?- Az összes apró részletet még nem tisztáztuk, tehát ha Ön most azt kérdezné tőlem, hogy ha egy szombathelyi fiatal holnapután engedélyt kap arra, hogy polgári szolgálatot teljesítsen, akkor miként fogja őt a szombathelyi kórház beteghordóként felkészíteni és elhelyezni, abban az esetben azt kellene mondanom, hogy erre még nem tudok válaszolni. Nekünk azt kellett feltérképezni eddig, hogy milyen munkakörökben alkalmazhatók ezek a fiatalok, fel tudják-e erre készíteni őket, és a kórházak mennyi szállást tudnak biztosítani. Ez utóbbi talán a leggyengébb pontunk. Ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy az Állami Bér-és Munkaügyi Hivatalnál legyen már erre az évre is 100 millió forint tartalék, és ebből azok az intézmények, amelyek tudnak fogadni ilyen munkaerőt, de ezzel kapcsolatbán utazási, albérlet- vagy képzési költségeik merülnek fel, ezeket a többletköltségeket vissza tudják igényelni. Azon is kell gondolkodnunk már most, hogy hogyan tudunk olyan elhelyezést és munkakörülményeket biztosítani, hogy közülük legalább néhányan ezen a pályán maradjanak. Bevallom, én ebben nem nagyon bízom, hiszen ismertek az egészségügyben dolgozók súlyos gondjai.- Más téma: az egészségügy területén megvalósítható vállalkozások. Ön szerint mikor és hol kezdődhet ez a folyamat?- Erről nagy vita folyik, de azt hiszem, hogy ez a vita nem eléggé gyakorlatias. Most a gyógyszerkereskedelem szabályozásával nem foglalkozunk, pontosabban leválasztottuk ezt a kérdést az orvosi magántevékenység, vállalkozás szabályozásáról. Ez utóbbit feltehetően júliusaugusztusban tárgyalja és fogadja el a Minisztertanács, és jövő év elején életbe léphet. A gyógyszerforgalmazás területén nem sürget bennünket ennyire az idő. Nincs szó arról, hogy 50 vállalkozni szándékozó patikus toporog a minisztérium bejárata előtt, hogy jelentős tőkével rendelkezik és megnyitná magánpatikáját. Ennek ma nincs realitása. Modelleket ki lehet próbálni, és vannak is különböző kezdeményezések. Például külföldi vállalkozó, akinek aligha lehet megtiltani, hogy valamelyik gyógyszertári központtal vegyes vállalatot alapítva patikákat nyisson. Szerződéses rendszer bevezetése ezen a területen nem lenne szerencsés, ez már túlhaladott forma. A jelenlegi patikák bérbe adása'- ahogy ezt más kereskedelmi egységeknél láttuk - nem hiszem, hogy megoldás lehet. Egyezkedésre persze még bőven van lehetőség, hiszen itt nem egy sürgős megoldást igénylő problémáról van szó. ÁRKI ATTILA A Pénzügyminisztérium közleménye a kincstárjegyek kamatváltozásáról A Pénzügyminisztérium bejelenti, hogy az 1989. július 1 -je után eladott kincstár- jegyek évi kamatát átlagosan évi 2 százalékkal megemeli. Így a magánszemélyek által is bármelyik bankban megvásárolható állami garanciával kibocsátott kincstárjegyek kamatváltozása a következő: 3 hónapos lejárat esetén évi 13,5 százalékról évi 16 százalékra; 6 hónapos lejárat esetén évi 15,5 százalékról évi 17,5 százalékra; 9 hónapos lejárat esetén évi 17,5 százalékról évi 19 százalékra nő a kamat. A kamatok növelésére azért van szükség, mert a PM a feltételeket vonzóbbá kívánja tenni, hogy a korábbinál több kincstárjegyet tudjon eladni. A kincstárjegyek kibocsátása a költségvetési hiány fedezésének olyan nyílt eszköze, amelyet a parlament, a képviselők és az ország lakossága egyaránt világosan át tud tekinteni. Ez a forma fokozatosan felváltja a korábbi burkolt hiányfedezési módszereket, illetve a hiány Magyar Nemzeti Bank által történő meghitelezését. Magyarországon az első kincstárjegyeket a költségvetés a parlament felhatalmazásával 1988 márciusában bocsátotta ki. Azóta ez a megtakarítási forma mind a magánszemélyek, mind pedig a pénzintézetek és vállalatok körében igen népszerűvé vált, elsősorban rövid lejárati ideje és az ehhez képest viszonylag magas kamatozása rrliatt. Eddig összesen mintegy 24 milliárd forint értékű kincstár- jegyet adtak el a bankok és pénzintézetek, a legnépszerűbbek a 3, valamint a 9 hónapos lejáratúak. (MTI) Természeti katasztrófa fenyeget Egész nemzetek tűnhetnek el a Föld színéről, ha az évezred végéig nem sikerül megállítani az úgynevezett üvegházhatás miatti általános fölmelegedést - mondta szerdán az ENSZ környezetvédelmi programjának (UNEP) vezetője. Noel Brown az amerikai AP hírügynökségnek adott nyilatkozatában arra hívta fel a figyel met, hogyha folytatódik az általános felmelegedés, akkor 10 év múlva a szárazföld jelentős részét elöntik a sarkvidéki jégolvadás miatt megemelkedett szintű tengerek és óceánok. Ilyen veszély fenyegeti Bangladest és a Nílus egyiptomi deltavidékét is, az Egyesült Államok pedig legkevesebb 100 milliárd dollárt lesz kénytelen tengerpartjainak védelmére fordítani. Az elöntéssel fenyegetett területeken élők „öko-menekültekké” válnak. Több tízmillió emberről van szó, s problémájukkal az egyik legsúlyosabb politikai gondot fogja okozni - hangsúlyozta Broen. Az őserdők felégetéssel történő irtása és a szerves tüzelőanyagok használata miatt nagyon sok szén-dioxid kerül a levegőbe. Ennek következtében a légkör sajátos üvegházként működik, s megakadályozza a Nap sugárzásától felmelegedett földfelszín szükséges lehűlését. Még a legóvatosabb számítások szerint is ez a hatás azzal jár, hogy az elkövetkező 30 évben az átlaghőmérséklet 1-4 Celsius-fokkal növekedni fog. Ez a hőmérséklet-emelkedés első pillanatra nem tűnik fenyegetőnek, de nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy a 10 ezer évvel ezelőtt véget ért - 8 ezer évig tartó - jégkorszak idején csak 5 Celsius-fokkal volt alacsonyabb az átlagos hőmérséklet a Földön, mint ma - mondta a környezetvédelmi szakember. Tömések bíboros kilencvenéves Egy vidéki egyházkerület diákjai festményt ajándékoztak Frantísek Tomásek prágai bíboros érsek kilencvenedik születésnapjára. A képen Dávid legyőzi Góliátot. Tomásek 1899. június 30-án született, és szombaton egész Európából bíborosok és püspökök gyűlnek össze a prágai Szent Vitus székesegyházban, hogy tisztelegjenek az életének tizedik évtizedébe lépő főpap előtt. A székesegyházat egyébként felújítás miatt két éve bezárták s még évekig nem látogatható. A Vatikán tájékoztatása szerint Tomásek a legidősebb hivatalban lévő érsek a világ összes egyházmegyéjének vezetői között és tizenöt évvel túlhaladta már azt a korhatárt, amikor rendszerint visszavonulnak ebből a méltóságból. II. János Pál pápa tavaly elutasította visszavonulási kérelmét, nyilvánvalóan azért, hogy ne maradjon kormányzó nélkül a csehszlovák egyház. A csehszlovák katolikus egyházfő meglepően jó egészségnek örvend, bár a Reuternak adott interjúban figyelmeztetett: „ez csak a látszat, s a látszat néha csal”. Csehszlovákiában 1949 óta van érvényben az a törvény, amely szavatolja az egyház feletti állami ellenőrzést. Az állam szabja meg a papneveldék hallgatóinak számát, állami jóváhagyás szükséges a papok kinevezéséhez, akiknek tilos misét mondaniuk, vagy gyóntatniuk a templomok falain kívül, vagy előzetes engedély nélkül hittant oktatni. Az egyház panaszai szerint az iskolákban és a munkahelyeken egyaránt megkülönböztetések sújtják a hívőket. Töméseket 1949. október 13-án titokban szentelték püspökké, éppen azon a napon, amikor kihirdették az egyház felett gyakorlott állami ellenőrzésről szóló törvényt, úgyhogy nem kellett hüségesküt tennie az államnak. Csehszlovákia tizenhárom püspöki széke közül 11 betöltetlen, némelyik már hosszú évek óta. „Ez a képtelen helyzet azért állt elő, mert az állam beavatkozik az egyház ügyeibe” - hangoztatja erről Tomásek, aki öt évvel ezelőtt félretette aggályait és nyíltan vállalja a konfrontációt az állami egyházpolitikával. Áprilisban megállapodás jött létre három püspöki hely betöltéséről, de a főpapok személyéről még ezután kell dönteni. A megállapodást megelőző csehszlovák-vatikáni tárgyalások az egyház szerint azért akadoztak, mert a prágai kormány ragaszkodott ahhoz, hogy az új főpapok az állammal együttműködő vallási csoport, a Pacem in Terris papi békemozgalom tagjai közül kerüljenek ki. Miután a prágai bíboros érsek tavaly jóváhagyta a vallás- szabadságot követelő petíciót, félmillió aláíró csatlakozott hozzá, és katolikus aktivisták Tomásek támogató véleményének tulajdonítják az akció példátlan sikerét. A hatóságok visszautasították a harmincegy pontos kérvényt, és azt állították, hogy a bíboros „szocialistaellenes erők befolyása alá került”. Tomásek, akit 1951-től 1954-ig munkatáborba zártak, úgy látja, hogy a csehszlovák pártállam felfogása negyven éve változatlan abban a tekintetben, hogy az „államegyház" részeként kezelik a papságot, miközben az államegyházat a hatalom eszközeként igyekeznek felhasználni. Megítélése szerint a petíció körül kibontakozott kampány az egyház elleni agresszivitás lefékezésére kényszerítette a hivatalos Prágát. Az 1968-as prágai tavasz idején Tomásek táviratban biztosította a katolikus egyház támogatásáról Alexander Dubcek akkori pártfőtitkárt arra az esetre, ha tovább halad a liberalizálás megkezdett útján. A bíboros nem bánta meg, hogy akkor ilyen üzenetet küldött és máig elismerően beszél a megbuktatott pártvezetőről: „Hálásak vagyunk mindenkinek, aki támogatja követeléseinket és közel áll hozzánk” - jelentette ki Dubcekről szólva. A katolikus prímás meleg szavakkal beszél a Charta ’77 emberi jogi mozgalomról is: „Az ő szavuk és tetteik fontosak nekünk, fontosak a mi problémáink megoldása szempontjából”. A tízmillió csehszlovák katolikus Kelet-Euró- pában - Lengyelország után - a hívők második legnépesebb közössége, de a csehszlovák egyház még távol áll attól, hogy olyan legális státust vívjon ki magának, mint a lengyel. Amióta 1977-ben a csehszlovák katolikus egyház prímásává és Prága érsekévé nevezték ki, Tomásek a prágai várban lakik egy barokk palotában - éppen szemközt áll a köz- társasági elnök palotájával. Születése óta Tomásek négy politikai rendszert élt meg Csehszlovákiában: élt a Habsburg-monarchiában, a demokratikus első köztársaságban, a náci megszállás alatt, valamint a jelenlegi kommunista rendszerben. „Az egyház feladatai mindig ugyanazok” - jelentette ki Tomásek, s meggyőződését fejezte ki, hogy a politikai keménység elősegíti a vallásos hit megerősödését. „Az elnyomás arra készteti a hívőket, hogy bizonyítsák hűségüket és vállalják az áldozatokat. Ez vezetett el ahhoz, hogy sokan, különösen fiatalok öntudatra ébredtek és Krisztust választották” - jelentette ki a Reuternek* adott nyilatkozatában a kilencvenéves csehszlovák bíboros érsek. Szovjet lap Nagy Imre hitszegő elfogásáról Habár Nagy Imrét budapesti bíróság ítélte el, vitathatatlan a mi bűnünk, az akkori vezetőnk, Hruscsov bűne. A nagy reformátor képtelen volt leküzdeni genetikai sztálinizmusát, és - utasítást adva Nagy Imre kivégzésére - azok kemény, despotikus politikáját folytatta, akik néhány évvel később őt is megdöntötték - állapítja meg a Moszkovszkije Novosztyi legújabb számában Nagy Imre temetése kapcsán írt esszéjében Jevge- nyij Ambarcumov. A hetilap szerzője a temetés kapcsán felidézi az akkori éveket, s hangsúlyozza: „az 1956-os magyarországi események súlyos teherként nehezedtek nemzedékemre, amelyet a XX. kongresszus gyermekei néven szoktak emlegetni. Az az év a remények és a kiábrándulások, sőt, elkeseredések esztendeje volt. A sztálini bűncselekmények hruscsovi leleplezése mellett maga Hruscsov volt az, aki kezdeményezte az ideológiai elnyomást. Ott van az október 31 -i nyilatkozat a szocialista országokkal való új kapcsolatokról, amelyek a be nem avatkozásra és a szuverenitás tiszteletére épülnének. E dokumentumban jó pár évvel kihirdetése előtt elvetették, a Brezsnyev-doktrínát! És néhány nap múlva jött a budapesti beavatkozás, a felkelés elfojtása és Nagy Imre hitszegő elfogása”. Ambarcumov utal arra, hogy a június 16-i búcsú a Hősök terén volt: itt van a jugoszláv nagykövetség épülete is, ahol a szovjet beavatkozás útin menedéket kapott Nagy Imre, s ahonnét kicsalták és elfogták, hogy egy év múlva felakasszák. „Meg vagyok győződve arról, hogy már a közeljövőben az egész igazságot kiderítik és kimondják Nagy Imre halálának körülményeiről, akárcsak a lengyel tisztek katinyi haláláról -, mint ahogy a Szovjetunióban már régóta beszélnek Sztálin saját népe ellen elkövetett bűneiről, amelytől sokkal több áldozatot követelt, mint bármely más néptől”. Közgazdasági kérdés-e a közgazdasági kérdés?. A Népújság 1989. június 24-i számában tájékoztatót olvashattunk az egészségügyi reformról; „Elsősorban nem közgazdasági kérdés” címmel. v Ugyanakkor; „Az egészségügy reformja 1986 nyarán valóban gazdasági oldalról, a költségstruktúra föltárásával indult” - tudjuk meg. így viszont közgazdasági kérdésre közgazdasági választ kell adni, bárki válaszol is a „feltett” kérdésre. Az orvos és közgazdász válasza nem különbözhet. Az orvostudomány és a közgazdaságtudomány analógiájáról Kornai János megfontolt és mérvadó esszéjét tudom felhozni érvként amellett, hogy az egészségügy „orvoslását” - reformját az azonos szemlélet csak segíthetné. Csupán a kompetencia ürügyén emelem ki az alábbiakat a cikkből, remélve, hogy nem a félreértést növelem. A reform fő célján belül a teljesítmények számbavétele, a pazarlás megakadályozása - nem kimondottan egészségügyi vetületű feladat. De nem állítható ez a fogyasztói érdekvédelem hiányáról, és az etikai lazulásról sem, még ha az egészségügy területén kell orvosolni is. A cél érdekében felsorakoztatható eszközök - struktúraváltás, racionalizálás, finanszírozás - szintén nem egészségügyi szakmai feladatokat jelentenek. E fogalmak a nemzetgazdaság valamennyi területén ismertek. Nem beszélve a finanszírozásról. Az általam, a cikkből kiemelt fogalmak - közgazdasági „töltetűek”. És ennek, a cikk logikája szerint is egyenes következménye, hogy köz- gazdaságtanra kell oktatni a vezetőket, vezetéselmélet és számítástechnika mellett. Tehát ha az idézett reform elsősorban nem közgazdasági kérdés, hanem „sokkal inkább szakmai, egészségügyi kérdés”, akkor mind a célok, mind az eszközök között ezeknek kellene nagyobb hangsúllyal szerepelnie. Vélhető, hogy „amikor az Állami Tervbizottság döntése nyomán költségoldalról megkezdődtek az elemzések”, kimondottan közgazdasági kérdések fogalmazódtak meg. így a cikk állítása; „elsősorban nem köz- gazdasági kérdés” az, „hogy az új finanszírozási és belső érdekeltségi rendszert kialakíthassuk”, hanem „sokkal inkább szakmai, egészség- ügyi kérdés” - nem egészen világos. Az újságírónak - Rostás Ilonának - is az tűnt kézenfekvőnek, hogy elsősorban annak (a reformnak) közgazdasági oldaláról beszélhetünk. Úgy tűnik, a közgazdász „kiűzetése” az egészségügyből továbbra is érvényben van. Dr. Szentgáli, a kollégámnak (társszerzőm) és nekem a „Számítógép orientált kórházi információrendszer” c. dolgozatunk kapcsán azt mondta; „Közgazdászoknak az egészségügyben semmi keresnivalójuk nincsen.” És Jávor Andrásnak is az volt a véleménye, hogy „száz év múlva beszélhetünk erről” - tudniillik a közgazdasági szemléletről az egészségügyben. így a Jávor András állítása teljesen igaz; „Az akkori főigazgató, dr. Szentgáli Gyula fejében már régen megvolt mindaz, amiért ma harcolunk.” Hogy húsz éve megvolt-e már, azt nem tudom, de hogy 1978. szeptember 27-től megvolt, az biztos, mert ekkor látta el elítélő megjegyzéssel és aláírásával a dolgozatunkat, melyet a Magyar Tudományos Akadémia viszont (ugyanebben az időben) díjazott. Ennek a dolgozatnak a témája a reform tárgya volt. A cikkben számomra érthetetlen dolog fogalmazódik m§g, hogy Jávor András miért tagadja azt, amit állít. NAGY LÁSZLÓ Jól dolgoznak a kisiparosok Szekszárd Város Tanácsa tegnapi ülésén Hóf Júlia osztályvezető a magánkisipar és magánkereskedelem lakossági ellátásban betöltött helyét, szerepét, illetve az ebből adódó feladatokat ismertette. A kedvező intézkedések hatására a kisipar az elmúlt években a megyeszékhelyen is dinamikus fejlődésnek indult, tavaly Szekszárdon 788 kisiparos tevékenykedett, ez a szám az egy évvel korábbinál 104 fővel több. Közülük legnagyobb arányban az építőiparban, mint javító-karbantartó munkások dolgoznak. Az utóbbi időszakban mind többen vállaltak munkát a szállításban, a személy- és teherfuvarozásban. Összességében elmondható, hogy a kisiparosok - a hátrányos pénzügyi szabályozók ellenére - döntő többségükben minőségileg jó, pontos munkát végeznek, jelentős lakossági igényt elégítenek ki. Papp János, a szekszárdi 1. számú postahivatal vezetője, valamint Márkvárt János, a megyei távközlési üzem vezetője a postai szolgáltatásokról és a távközlésjavítása érdekében tett intézkedésekről tartott tájékoztatót.
