Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-29 / 151. szám

2 "NÉPÚJSÁG 1989. június 29. Nyári ülésszak Az ellenőrök ellenőrzése (HELYSZÍNI MUNKATÁRSUNKTÓL) Az ülésszak tárgyalási anyagait - kb. 5 kilónyi papírt - amit a képviselők előzete­sen megkaptak, mi újságírók is beszerezhettük az Országgyűlés sajtóirodáján. Volt közöttük egy rövid, 14 oldalas előterjesztés, amely a Központi Népi Ellenőrzési Bi­zottság véleményét tartalmazza az 198Ö. évi költségvetés végrehajtásáról. A tavalyi gazdasági folyamatokat elemző, elég semmitmondó általánosításokat tartalmazó anyag megállapításai nagyjából megegyeznek azokkal, amelyeket dr. Békési László pénzügyminiszter elmondott expozéjában. Eddig nem is lenne túl izgalmas a dolog, de az érdemi szöveg után érdekes meg­jegyzés, mintegy utószó található: „A Minisztertanács május 18-i ülésén az alábbi határozatot hozta: A Miniszterta­nács hozzájárul, hogy a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság véleményét az ország- gyűlési képviselők megkapják.” Úgy látszik, hogy a népi ellenőrzés ellenőrzése is szükséges, nehogy a kormány érdekeivel ellentétes véleményt kapjanak a képviselők... Bár ez talán felesleges ag­godalom hiszen a NEB is az állami költségvetésből kapja - tavaly 138 milliót - a mű­ködéséhez szükséges pénzt.. - áa.­„Lehetetlen a visszarendeződés” Kötetlen beszélgetés a művelődési ház kistermében (Folytatás az 1. oldalról.) Az értékelés alapja az eredetileg kitű­zött célok és az első esztendő eredmé­nyeinek összevetése. Az adóreform nyo­mán csökkent a magyar gazdaság vállal­kozóinak, vállalatainak és szövetkezetei­nek adóterhelése, mérséklődött a jöve­delemcentralizáció. Ez a tendencia talán az adóreform legfontosabb és legkarak­terisztikusabb hatása. A jövedelemdecentralizálás iránya jó, mértéke azonban messze meghaladja eredeti szándékait. Az 1987-es esztendő 76 százalékot meghaladó jövedelemel­vonása az elmúlt évben 51,5 százalékra, tehát 25 százalékkal csökkent. A decent­ralizáció mértéke közel kétszer akkora, mint amennyit terveztünk. Az adóreform nyomán javuló tiszta jövedelem-struktú­rában, ahol szándékainknak megfele­lően, bár a tervezettnél kisebb mérték­ben nőtt a bruttó munkajövedelmek rész­aránya és csökkent a bruttó nyereség tö­mege, az adózott, szabadforrások 32,5 milliárd forinttal haladták meg a ’87-es esztendő vállalati, szövetkezeti eredmé­nyeit. Nemcsak a nettó nyereség, hanem a veszteség is nőtt tavaly. Tisztult a kép, vi­lágosabbá, követhetőbbé váltak a válla­lati teljesítmények, kevesebb torzítást tartalmaznak az adózás utáni vállalati eredmények,- A pozitívumok mellett szembe kell nézni az adóreform hiányosságaival, ter­veinktől eltérő torzító hatásaival is - mon­dotta - ezután, rámutatva ugyanakkor, hogy az adórendszertől függetlenül meglévő gazdasági válság miatt gyakran az adóreform vált a bűnbakká.- Kétségtelen, hogy a tervezettnél na­gyobb inflációs nyomást váltott ki a 88-as adóreform. Bár a fogyasztói árak egysze­ri, 8 százalékos növekedése csak két ti- zedponttal magasabb a tervezettnél, a termelői árak emelkedése ennél jóval je­lentősebb. Ebben a hatásban tettenérhe- tők azok a kompromisszumok, amelyek a termelői árak csökkentése helyett azok szinten tartásával, s így lényegében bur­kolt állami támogatással előzték meg, hogy a reális árviszonyok alapján sokkal több vállalat, sőt egy-egy alágazat is veszteségessé váljon. így a százszázalékos termelői árindex többletjövedelmekhez juttatta az alap- anyagtermelő^st és az energiatermelők egy részét. Az is tagadhatatlan, hogy a fogyasztói ártámogatás leépítése és az általános forgalmi adó egyidejű beveze­tése néhány területen durva árerflelke- dést okozott. Ilyenek voltak a gyermek­es csecsemőruházati cikkek árai. Min­dent összevetve, a jövedelemcentralizá­ció változását és az árnövelő hatásokat is figyelembe véve, azt kell megállapítani, hogy az adóreform első esztendejének haszonélvezői a vállalatok és szövetke­zetek, terheinek viselői pedig a lakosság és a költségvetés voltak. Ám az adóreform hatásain túl, ez a megállapítás 1988-as gazdaságpoliti­kánk egyik sarkalatos elemének kritikája is. Nevezetesen, a lakosság fogyasztásá­nak csökkentése, terheinek növelése nagyobb mértékű volt annál, mint amenynyi előnyt a vállalkozási szféra ter­heinek csökkentése, nettó jövedelmei­nek növekedése a gazdaság számára hozott. Ez a jövőre nézve is tanulság mindannyiunk számára. Rengeteg szó esett az-adóreform, mindenekelőtt a sze­mélyi jövedelemadó teljesítményeket fé­kező hatásáról. Tagadhatatlan, hogy a rendkívül széles körű mentességek és kedvezmények miatt erőteljes progresz- szió és magas marginális adókulcsok ér- ' vényesültek a személyi jövedelemadó­ban, ami a 88-as központi bértömeg­szabályozással együtt erőteljesen fékez­te a teljesítménynöveléshez nélkülözhe­tetlen anyagi érdekeltséget. Ez elsősor­ban a több jövedelemforrással és maga­sabb jövedelemmel rendelkező honfitár­sainknál volt tapasztalható. A 89-es esz­tendőben már megszűnt a durva ellent­mondás, a kötött bérgazdálkodás és a progresszív jövedelemadó között, vala­melyest csökkentettük az adókulcsokat és az adóprogresgziót is. Nem lehet két­séges, hogy a továbbfejlesztés kulcsa a teljes körű bérliberalizálás, valamint a kedvezmények és mentességek szűkíté­Az információ hatalom Képviselői kiszolgáltatottság (HELYSZÍNI MUNKATÁRSUNKTÓL) Első ízben volt alkalmam az Or­szággyűlés munkáját megfigyelni, betekintést nyerni a képviselők dön- téselökészítő módszereibe, a kor­mány által rendelkezésükre bocsá­tott anyagokba. Figyelemreméltó, hflgy mennyire kiszolgáltatottak a honatyák a mindannyiunk sorsát meghatározó törvények megszava­zásakor. Az információ hatalom, amellyel le­het élni és visszaélni. A képviselőket a kormány látja el az ülésszak előtt - többnyire közvetlenül előtte - a szük­séges anyagokkal. Nem kétséges, hogy az információk megrostálva ke rülnek eléjük, a kormány elképzelé­seit támogató adatokkal, vélemé­nyekkel. Elvileg persze mindenki sze rezhet ezenkívül bárhonnan informá­ciót, de azt is tudjuk, hogy ezek leg­több forrásai az állami szervek. Az természetesnek tekinthető, hogy a kormány a saját elképzeléseit kívánja keresztülvinni és ehhez jó szakemberekkel - talán az ország legjobbjaival - rendelkezik. A képvi­selők viszont többnyire nem közgaz­dasági-pénzügyi vagy adószakem­berek, ráadásul csak mellékfoglalko­zásban, maradék idejükben tehetnek kísérletet arra, hogy az ország sorsát érintő döntésekre alaposan felké­szüljenek. Jó szándékukat, felelősségérzetü­ket nem vonhatjuk kétségbe, de a szakmai felkészületlenség, az egy- egy törvényjavaslat tanulmányozásá­ra fordítható idő rövidsége, a túlhaj­szoltság, fáradság manipulálhatóvá teszi Őket Az eredmény ismert: a kor­mány szinte minden esetben érvé­nyesíteni tudja akaratát a parlament­ben. - áa ­sével együtt az adóprogresszió, az adó­sávok és az adókulcsok további csök­kentése. Az adórendszer továbbfejlesztésénél alapelvnek tekintjük, hogy a korszerűsí­tési időszak végére 1992-ig, valamennyi magyarországi adót törvény szabályoz­za. Az adórendszer hosszú távon is öt elemre épüljön: a vállalkozások egysé­ges nyereségadójára, a továbbfejlesztett személyi jövedelemadóra, a korszerűsí­tendő áfa-ra, majd 1991 -tői az egységes földadóra és az önkormányzatok hatás­körébe tartozó helyi adókra. Elengedhe­tetlennek tartjuk a vállalkozásokat terhe­lő adók szintjének 10-15 százalékos csökkentését, egyszersmind a külön adók fokozatos megszüntetését. A lakos­ság adóterhelésének átlagos szintjét nö­velni nem szabad, csökkenteni nem in­dokolt. Itt az adóterhelés igazságosabb elosztására, a kedvezmények szűkítésé­re és a mértékek egyidejű csökkentésére van szükség. E napirenddel kapcsolatban 21-en mondták el véleményüket, majd a minisz­teri válasz és a határozathozatal követke­zett. Az előterjesztést az ajánlásokkal, a kiegészítésekkel és a korrekciókkal együtt 7 ellenszavazattal, 38 tartózkodás mellett elfogadta az Országgyűlés. A honvédelmi törvény módosítása Ezután Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter a kormány felhatal­mazása alapján az Országgyűlés elé ter­jesztette a honvédelmi törvény módosítá­sának tervezetét. A miniszter expozéját megelőzően az elnöklő Florváth Lajos beje­lentette, hogy a törvénytervezethez több képviselő is újabb módosító javaslatot nyújtott be, ezért a honvédelmi törvény mó­dosításának tervezetét az Országgyűlés két olvasatban, általános és részletes vitá - ban tárgyalja. A honvédelmi miniszter a többi közt han­goztatta: A honvédelmi törvény módosítását a tár­sadalmi és a katonai szolgálati viszonyok változása, a jogállamiság fejlesztése iránti mind erőteljesebb állampolgári igény és a nemzetközi tapasztalatok hasznosítása iránti törekvés tette szükségessé és idő­szerűvé. A változások lényege, hogy az al­ternatív szolgálat bevezetésével összefüg­gően módosulnak a honvédelmi törvény egyes rendelkezései. Ez azonban nem je­lenti a honvédelem jogi szabályozási rend­szerének gyökeres megváltoztatását. A ja­vaslat célja, hogy az általános hadkötele­zettségen belül a katonai szolgálat teljesí­tése mellett lehetővé tegye olyan szolgálat bevezetését is, amely elfogadható a kato­nai szolgálattal lelkiismereti alapon szem­benállók számára is. A törvényjavaslat ennek érdekében tar­talmazza: az alternatív szolgálat formáit, azaz a fegyver nélküli katonai és a polgári szolgálatot; a kérelmek engedélyezésének eljárási szabályait; az alternatív szolgálat időtartamát E változások kifejezésre jutnak a katonai szolgálatot teljesítők morális kö­telezettségvállalásában is. Ennek megfele­lően a törvényjavaslat tartalmazza a kato­nai eskü, a fegyver nélküli katonai szolgála­tot teljesítők fogadalma, valamint a hivatá­sos és tartalékos tisztek és tiszhelyettesek fogadalmának módosított szövegét is. Je­lentőségüknél fogva az Országgyűlést illeti meg az a jog, hogy a katonai eskü és foga­dalom szövegét meghatározza, s egyben a honvédelmi törvény részeként jóváhagyja. A törvényjavaslatban a hadkötelesek ál­lampolgári jogait érintő néhány olyan ren­delkezés is szerepel, amelyeket eddig ala­csonyabb szintű jogszabály tartalmazott. Kárpáti Ferenc a továbbiakban a hadkö­telezettség tágabb összefüggéseit elemez­te. Az Országgyűlés ma folytatja munkáját. (Folytatás az 1. oldalról.) Cserép Imre, a városi pártbizottság első titkára elmondta, hogy a statisztikák sze­rint többségében munkásokból áll a tag­ság, de átlagbérükről természetesen nem áll rendelkezésre adat. Cserép Imrétől valaki azt is megkér­dezte: igaz-e, hogy megválik első titkári tisztségétől. Válasza a következő volt: a hírnek van alapja, de nem igaz. A késő estébe nyúló higgadt, kulturált hangú nézetütköztetés sarkalatos pontja volt a többpártrend­szer illetve a választások demokratikus lebonyolítása is. Paksi tanácsülés Vállalhatja-e Paks városa egy NB ll-es labdarugó-csapat fenntartását? Mennyit kell elvenni a városi tanács évi jóváhagyott költségvetéséből eh­hez? Honnan, mely területről tudja elvonni a PSE megnövekedett költ­ségeihez szükséges 4,5 millió forin­tot a tanács? Ezek a kérdések voltak a sarkalatos pontjai a tegnap délutá­ni paksi városi tanácsülésnek. Mint Bencze János tanácstag, a PSE elnökhelyettese szóbeli előter­jesztésében elmondta, hosszú évek óta dédelgetett álma teljesedett be a paksi szurkolóknak azzal, hogy a PSE bekerült az NB ll-be. A részvé­nyesek - a helyi üzemek, a bázisvál­lalatok, a tanács - eddig is kivették részüket a labdarúgó-szakosztály fenntartásában, de ezentúl maga­sabb összegre lesz szüksége a sportegyesületnek. Ehhez kérte a ta­nácstagok támogatását. Hosszú, szenvedélyes hozzászólások, sze­mélyeskedésbe is fajult vita után vé­gül is a tanácstagok úgy döntöttek, hogy nem vállalják a sportrajongó közönség, a régi, tősgyökeres pak­siak megkövezését, és megszavaz­zák a Paksi Sportegyesület labdarú­gó-szakosztályának a kért évi 4,5 millió forintot.-fké­A felek egyetértettek abban, hogy le­hetetlen a visszarendeződés, s hogy a meglévő valamint az alakuló pártoknak saját, jól átgondolt programjukkal kell kiállniuk az állampolgárok elé, s a nép majd választ, kinek szavaz bizalmat. Horváth Lajos, vitavezető, az MDF országos választmányának tagja zár­szavában kijelentette, szervezete poli­tikai eszközökkel mindenképpen harcolni kíván az ország helyzetének javításáért. Hogy ellenzékként vagy nem, az majd a választások során derül ki. Tamásiban történt Autóbuszos tanácsülés Rendhagyó módon kezdődött Ta­mási Városi Tanácsának tegnapi ülése. Egy órával „korábban” hely­színi bejárásra hívták a tanácstago­kat. A város nagyberuházásait tekin­tették meg az autóbuszos túra kere­tében. Az első megállóhely a hatszáz adagos konyha és az óvodabővítés volt. Itt oldják meg a kettes számú óvoda központi fűtését is. Ez a beru­házás az 1990. tanév kezdésére ké­szül el. A város környezetvédelmével függ össze a 40 millió forintos létesít­mény, a szennyvíztelep. Ezzel meg­oldódik a város szippantott szenny­vizének a tisztítása is. A tanácstagok megtekintették a strand vízforgató berendezését, ezzel egy kút fúrásá­nak költségeit takarította meg a vá­ros, ami feltehetően a nyári vízhiá­nyok elkerülését is megoldja. Ezt követően a kiadott programnak megfelelően a tanácsház épületé­ben folytatódott a tanácsülés. Itt a megyei tanács tervosztályának ve­zetője, Csekei Gyula oklevelet adott át a városi tanács elnökének, a „Tár­sadalmi Munkáért” megyei verseny harmadik helyezéséért, és szerény pénzjutalmat a városi tisztasági ver­seny második helyezésért. Ez utób­bit a tisztségviselők vették át. Ülést tartott a Minisztertanács Szerdán a parlamenti tanácskozás szünetében ülést tartott a Minisztertanács. Volt-e valamilyen különleges oka a szokat­lan időpontnak? - kérdezte az MTI munkatársa Bajnok Zsolt megbízott kormányszóvivőt, a Magyar Hírlap főszerkesztőjét.- Nem, semmiféle rendkívüli ok nem játszott közre, pusztán az, hogy az Országgyűlés tanácskozásán amúgy is részt vesznek a kormánytagok. így szinte önként kínálkozott az al­kalom arra, hogy néhány folyamatban lévő fontos ügyről, mintegy menet közben tájékozódjanak, és véleményt cserél­jenek a kormány tagjai. A nem egészen egyórás ülésen dr. Udvari László államtitkár, a bős-nagymarosi beruházás kor­mánybiztosa beszámolt a magyar-csehszlovák tárgyalások helyzetéről. A Minisztertanács - elfogadva a tájékoztatót - fel­hívta az érintett tárcákat, hogy július 12-ig véglegesítsék azo­kat a vizsgálati anyagokat és dokumentumokat, amelyek a kormányközi szakértői tárgyalások alapjául szolgálhatnak, s e munkába vonják be a környezetvédő mozgalmakat is. Az így véglegesített anyagokat július 13-án átadják a csehszlo­vák félnek. A kormány egyetértett azzal, hogy Medgyessy Pé­ter felkérte a hidrológia, az ökológia, a földtan és a szeizmoló­gia, valamint más tudományágak jeles képviselőit: a szakértői munkacsoportokban vegyenek részt a Magyar Tudományos Akadémia dokumentációjának megtárgyalásakor.- Bartha Ferenc államtitkár, a Nemzeti Bank elnöke közbül­ső tájékoztatásként beszámolt a Világbank vezető képviselői­vel folytatott tárgyalásokról. A kormány a beszámolót jóváha­gyólag tudomásul vette. A szerdai ülésen egyébként „ven­dégként” részt vett Nyers Rezső is, aki, mint ismeretes, lekö­szönt államminiszteri tisztéről. Németh Miklós kormányfő a testület nevében meleg sza­vakkal mondott köszönetét a kormányban, a reformbizott­ságban végzett munkájáért. Kérte, hogy új posztján is támo­gassa a kormány törekvéseit, s további munkájához minden jót és sok sikert kívánt. Horváth József felolvasta véleményét

Next

/
Thumbnails
Contents