Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-03 / 129. szám
II. évfolyam, 20. szám 1989. június 3. Kibontakozás, de hogyan? így? Ötvenhárom emberi sors, a huszadik század végéről. Nézem, forgatom a fénymásolt papírost - sokan meghalltak már, sokan dolgoznak más üzemben, s nem kevés az ismerős név sem. Tanácselnök, té- eszelnök, bankfiókvezető és gabonaforgalmi telepvezető, külföldön is elismert tudományos kutató, ágazatvezető található közöttük. Vajon mi lehet az oka annak, hogy kitűnő szakemberek lettek azokból, akiknek a munkájára nem tartottak igényt a BékeTéeszben? Névvel és név nélkül „Fölöslegesnek tartom, hogy ismét belebonyolódjak a szövetkezet dolgaiba, azért kérem, a nevemet ne említse. De ha a véleményemre kíváncsi: Kiss István téeszelnök körül valami nincs rendben. Már 1974-ben hivatalos fórumok alkalmatlannak minősítették az elnöki funkció ellátására. Ez rengeteg esetben azóta is kiderült, mégsem történt semmi, pedig sem emberileg, sem szakmailag, sem társadalmilag nem volt képes azonosulni senkivel, s hozzá sem lehetett alkalmazkodni” - mondja az egyik mérnökember, aki 1974- ben jött el a téeszből. A másik, aki szintén kéri az anomimitását, úgy véli: kisparaszti szemlélettel nem lehet nagyüzemet vezetni. A Béke Téesz a föld aranykoronaértékét tekintve az országban az elsők között van, a hatékonysági mutatók alapján pedig az utolsók között kullog. Természetesen azért, hogy a termelésben és a munkahelyi légkör tekintetében is bajok vannak a téeszben, felelős a téesz tagsága is, amely elszenvedi az eredménytelenséget, illetve ha van - élvezi a téesz eredményeit.- Véleménye szerint mi a gond a szövetkezet elnökével?- Hiányzik belőle az együttműködés készsége, nem engedi önállóan dolgozni a vezetőket, egy személyben ő maga akar irányítani mindent, önmagát elaprózza, ezenkívül sértődékeny és zárkózott. Nem tűr ellentmondást, bizalmatlan, sokak szerint értelmiségellenes, s akit valami miatt nem szivei, hát olyan helyzetet teremt, hogy egyszerűen kénytelen önként elmenni a téeszből.- Néhány évvel ezelőtt bírósági ügye is volt az elnöknek, amely után még inkább bizalmatlanabbnak, gyanakvóbbnak látszott...- Nagyon röviden arról volt szó, hogy a csökkent élvezeti értékű, de emberi fogyasztásra alkalmas húst nem a hatósági hússzékbe, hanem a dögkút- ba vitette, mert az volt a feltevése, hogy ezen sokan meggazdagszanak. A szövetkezetnek ebből 85 ezer forint kára keletkezett, s a dologból bírósági ügy lett. A perirat megjárta a legfelsőbb bíróságot, Kiss Istvánt hét hónapra elítélték, majd az Elnöki Tanács kegyelemben részesítette. A kárt azonban meg kellett fizetnie. Azóta még keserűbb ember lett, s bizalmatlanabb. Mostanában, amikor annyit beszélünk a kibontakozásról meg a szerkezetátalakításról, senki sem nézi meg, hogy vajon kikkel -, milyen vezetőkkel kell megoldani az ország sorának jobbrafordulását. A szövetkezet állatorvosa, dr. Osvárt András hajlandó minden sérelmét elmondani, a birtokában lévő iratokat és másolatokat a rendelkezésünkre bocsátani. A beszélgetésünket magnetofonkazetta rögzíti, de a levelekben is ismétlődik néhány dolog. Például a következők: „A Béke Mgtsz üzemi-hatósági jogkörrel felruházott állatorvosa vagyok 1983. május 2-a óta. Ez időszak alatt soha senki nem kérdezte meg tőlem, hogy miért, jogosan-e, és mennyit autózom havonta a területen. Most sem! Az állatorvosi szolgálat napjainkban nem időhöz kötött szolgálat. Sajnos, nem lehet egy tehénnek a tudomására hozni, hogy csak holnap reggel szabad megellenie. Arra nem gondoltak a tisztelt vezetőségi tagok, hogy amikor elfogadták a javaslatot, hogy éjjel, sürgős esetben mivel fogok eljutni Szemcsepusztára, vagy Cseringátra, illetve az alsó legelőre? Nincs olyan rendelet, mely előírná, hogy az állatorvos köteles saját járművén közlekedni. Más nagyüzemek ezt a kérdést teljesen más szemlélettel közelítik meg. Inkább örülni kellene annak, hogy az állatorvos a járműhasználattal kapcsolatos gondokat magára vállalja. A főállattenyésztőhöz való társulás-hosszabb távon egyáltalán nem követhető megoldás. Egyetlen sikeres, kellő időben elvégzett beavatkozással félévi km-pénz is megtérülhet.” „Sajnálatos módon újra kérnem kell a döntőbizottság összehívását, bár az előző levelemre sem kaptam választ a mai napig. 1989. január 1 -jével a Béke Mgtsz-ben fizetést rendeztek. Ennek során volt akinek a fizetését majdnem duplájára emelték, s volt, akinek a pénze alig változott. Úgy látszik, az iskolai végzettség ebben a termelőszövetkezetben nem döntő tényező a fizetések megállapításakor - jelenleg mindössze 4 egyetemet végzett szakember van itt. 1988. december 31-ig a munkabérem - 1983 májusától, amióta itt dolgozom - 8000 Ft volt, ehhez jött 210 Ft bérpótlék, bruttósítva 9177 Ft. így kézhez kaptam a levonásokon (SZTK 917 Ft, adóelőleg 953 Ft, lakbér 802 Ft, tartásdíj'4000 Ft után), illetve a családi pótlékon kívül 2505 Ft-ot.” „1988. március 2-án éjjel nehéz elléshez hívtak Szemcsepusztára. Saját járművemmel mentem ki, mivel a termelőszövetkezet nem gondoskodott egyidejűleg arról, hogy ebben az időszakban, hogyan jutok el a helyszínre. Az elletés sikerült. Már akkor közöltem, hogy legközelebb nem biztos, hogy módomban lesz eljönni, mivel egy fillér térítést sem kapok, továbbá a 8. évét taposó Trabant személygépkocsim már megbízhatatlan. Gyakran meghibásodik. A második eset 1988. március 10-én késő este történt. Cseringátról telefonáltak heveny felfúvódás ügyében. Telefonon mondtam az ott szolgálatot teljesítő éjjeliőrnek, hogy nem áll módomban kijutni, nincs autóm (ugyanis az akkumulátor lemerült, és egy ismerősömnél volt tölteni). Telefonáljanak az elnök elvtársnak, én pedig várom az autót, de az nem érkezett meg. Reggel 7 órakor indultam a tsz UAZ gépkocsijával Cseringátra. Ekkor az állat már nem élt. A dolgozók éjjel a szokásos módszereket rendben alkalmazták. Egyébként nem valószínű, hogy a habos, erjedéses felfúvódás megmenthető lett volna időbeni érkezéssel sem, de a lehetőség sem adatott meg a beavatkozásra. Egyébként lasan odáig jutunk, hogy a beteg állatot sem tudom időben gyógykezelni, mivel az autó akkor jut el velem a telepre, amikor már, vagy még senki sincs ott. Gyakran várok egy-másfél órát az autóra. Ez pedig végsősoron a munka hatékonyságának a rovására fog menni. Ezért ki lesz a felelős?”- Miért döntött úgy, hogy most és éppen most minden sérelmét elmondja? - kérdezem az állatorvostól.- Ennél rosszabb a helyzetem, mint a mostani, már nem lehet. Minden jó képességű, gondolkodó embernek el kell innen mennie, ugyanakkor föl kell emelni a béka fenekét, azért hogy látni lehessen a téeszt. Mindenki megy - egyetlen ember, az elnök viszont változatlanul marad. Ezt észre kellene vennie mindenkinek, téesztagnak, és külső szerveknek egyaránt. Feltétlen muszáj megvárni azt, amíg a téesz teljesen fejre áll?- Miért nem ment el innen úgy - mint ahogy azt mások is tették - már akkor, amikor ellehetetlenült a helyzete?- Részben családi okok miatt, de úgy érzem, nem adtam okót arra, hogy a munkámba, az emberi magatartásomba belekössenek. Egyszer már véget kellene vetni annak az állapotnak, ami a tamási Békében eluralkodott. Párbeszéd - az elnökkel- Mi a véleménye arról a listáról, amely az 53, téeszből eltávozott szakember nevét sorolja fel.- Van egy csomó vezető is közöttük. Nem tudom, mennyire ismeri a szövetkezet helyzetét?- Igen jó minőségű földön alacsony hatékonysággal termelnek - maradjunk ennél az alaptételnél.- Az egésznek a magyarázatát a következőkben tudom megfogalmazni. Az természetes dolog, hogy a fizikai dolgozók oda mennek dolgozni, ahol többet keresnek, és fizikai állomány eltávozás nem volt a szövetkezetünkben, de a vezetői kérdésekkel érdemesebb foglalkozni. A mi szövetkezetünk 1973-ban egyesült, ekkor 2 szövetkezet volt a megyében, amely teljes mértékben el volt adósodva: a várdombi téesz és a tamási Béke. Az volt a kérdés, hogy a szövetkezet egyáltalán talpon tud-e maradni. A terhek olyan mértékűek voltak, hogy azt nagyon kevés szövetkezet bírta volna ki, s ezek mind az előző évek veszteséges gazdálkodásából születtek, a meggondolatlan fejlesztésekből, és a vezetés számára óriási terhet jelentettek. A Béke Téesz azonban 1989-ben is Béke Téesz maradt. Ilyen helyzetben a vezetésnek nem volt ez a tizen- valahány év sétagalopp, nem babra ment a játék. A nagy terhet nem mindegyik vezető bírta ki, se főag- ronómus, se főkönyvelő, se brigádvezető -, itt mindenkinek megvolt a maga dolga. Az egészről az a véleményem, hogy azok tettek sokat a szövetkezetért, akik ittmaradtak.- Hányán maradtak itt a régiek közül?- A vezetői garnitúra egy beosztás kivételével be van töltve. Valamennyi beosztásban megfelelő végzettségű szakember van.- Ötvenhármán viszont elmentek...- Nem sajnálom őket.- Önben - mondják - kevés a vezetőkkel való . együttműködési készség...- Alapvetően nem ez a döntő a vezetésben. Egy szónak is száz a vége: a szövetkezetnek üzemviteli tartozása ma nincs. Amikor egyesültünk, 40 millió forint volt a tartozásunk. Ez mindent megmond, én eredményesen vezettem ennek a szövetkezetnek a sorsát.- Inkább a fluktuációról beszéljünk.- Örülünk neki, mert most minden gazdálkodó szervezet arra van ösztönözve, hogy a létszámot csökkentse. Nem csináltunk problémát abból, ha elmentek.- Ön azonban furcsa módon vált meg a szakembereitől: nem mondta meg szemtől szembe, hogy mi a kifogása, hanem lehetetlenné tette a munkájukat, s szabályosan kikényszerítette belőlük, hogy maguktól elmenjenek.- Az, hogy ki mit mond... jöjjön ide, és mondja el nekem.- Ez igaz, csakhogy ezt megtenni itt a téeszben senki sem meri, mert retorzió éri, s előbb-utóbb mennie kell. A munkahelyváltoztatáshoz viszont Tamási nagyon kis város.- Senkivel sem én írattam alá a kilépési kérelmét, saját maga irta alá.- Ez igaz, mindenki elismeri, csakhogy azért mentek el, mert nem tudtak önnel együtt dolgozni.- Az biztos, volt olyan, hogy nem mindenki azt csinálta, amit akart, hanem amit a szövetkezet érdeke megkívánt. Volt olyan is, hogy nem hagytam szó nélkül, ha szakmai dolgok fölmerültek.- Tényleg sértődékeny és zárkózott?- Minden okom megvan arra, hogy bizalmatlan legyek. Mert azért, amit a politikai vezetés velem és a szövetkezettel szemben elkövetett, akármelyik vezető megsértődhetne. A szövetkezet ellen állandó politikai aknamunka folyt, engem egy koncepciós perben elítéltek.- Arra gondol, hogy a sertésvágással kapcsolatos perrel akarták félretenni?- Igen. Majdnem rá is ment az egészségi állapotom, a szivem ki is készült, kaptam egy agyvérzést még 1983-ban.- Kik azok, akik önt tönkre akarták tenni?- Gondolom, az a maffia, akikkel szemben igyekeztem föllépni, azok, akik olvasatlanul hordták a húst a vágóhídról, ingyen. De ez olyan téma, amiről nem óhajtok beszélgetni. Ezt a témát zárjuk le. Amikor engem törvénytelenül elítéltek, akkor utána próbáltak leváltani, de a téesztagság engem megvédett.- Jól érzi itt magát a szövetkezet elnökeként?- Én most jól. Engem nem az én sorsom érdekelt, hanem a 300 téesztag sorsa. Higgye el, szörnyű dolgok voltak itt a téeszben, s erre sem a tagságnak, sem nekem nem volt szükségünk.- Mennyi a téesz nyeresége?- Tavaly majdnem 10 millió forint volt a nyereségünk, s ezt még soknak is tartottam a nyereségadó miatt.- Osvárt doktor munkájáról mi a véleménye?- Meg vagyok győződve arról, hogy benne volt az én bírósági ügyemben.- A munkájával elégedett?- Nem sok munkája van.- Miért nem kap kocsit?- Kap kocsit, van a szövetkezetünkben elég kocsi. Taxirendszerben üzemeltetjük, s ha szüksége van kocsira, kérjen.- S miért nem kap évek óta fizetésemelést?- Azért a napi két óráért, amit dolgozik, a többi vezetőhöz mérten a fizetése elég. Érdemleges munkát nem végez. Előnyösebb lenne a téesznek, ha mellékfoglalkozásban látná el valaki az állatorvos munkáját.- Nagyon idegesnek látszik...- Ha ön is keresztül ment volna mindazon, amin én, ön is ideges lenne.- Miért vállalta két esztendeje ismét az elnöki beosztást?- Mert szétverték volna a téeszt azok, akiknek nem tetszett, hogy 15 év alatt nem bukott meg a téesz.- A mandátuma 1991-ben jár le. Vállalja - ha jelölik - ismét a tamási Béke Téesz vezetését?- Nagyon messze van még 1991. * Bizony 1991. M é g nagyon messze van. De m á r 1989-et írunk. D. VARGA MÁRTA Fotó: BAKÓ JENŐ Talpra kéne állni
