Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-01 / 127. szám

1989. június 1. ( TOL SA NÉPÚJSÁG 3 A büntetőjogi felelősség szóba sem jöhet A Schneider-dosszié II. Beszélgetés a koncepciós perek felülvizsgálatáról (PÉCSI MUNKATÁRSUNKTÓL) Ma a tisztánlátás teljessége az, amit a magyar közvélemény kíván. Tisztán látni múltunkat, ha kell, a hitelességre töre­kedve átírni azt. Reálisan tárni fel törté­nelmünket, s ezt tanítani a felnövekvő nemzedéknek. Az elmúlt 40 év áttekinté­se történészek, jogászok, társadalomtu­dósok dolga. A kormány az utóbbi egy évben több tudóscsoportot is megbízott azzal, hogy e munkát elvégezze, tudomá­nyosan elemezve 1945 utáni történel­münket. A koncepciós perek felülvizsgá­latára létrehozott bizottság egyik társel­nöke dr. Földvári József professzor, a Pé­csi Tudományegyetem Büntetőjogi Tan­székének vezetője.- A laikus a szó összetételéből követ­keztet a koncepciós per tartalmára. Ké­rem, professzor úr, mondja el, mit jelent e fogalom a jogász számára?- Kitalált tényállás alapján, koholt bizo­nyítékokkal alátámasztva ítélnek el em­bereket. Ezek az ügyek általában napi politikai célok elérése érdekében történ­tek, s az ügyészség egyetlen bizonyítéka a vádlott beismerő vallomása volt.- Milyen típusú ügyek esetében merült fel a koncepció fogalma?- Elsősorban a politikai természetű ügyek esetében, s a gazdasági bűncse­lekményeknél: a tervgazdálkodással kapcsolatos, a közellátást érintő, s a tár­sadalmi tulajdon elleni ügycsoportok te­kintetében. Ezeknél az ügyeknél hoztak nemegyszer olyan embertelenül súlyos ítéleteket, melyek jogszabályok alapján születtek ugyan (a jogszabályok pedig politikai döntések nyomán), ám az évez­redes humánus jogalkotási gyakorlattal élesen szemben állnak. Körülbelül félmil­lió ügyről tételezzük fel, hogy koncepciós hátterű.- Hogyan birkóznak meg ezek átvizs­gálásával?- Ez lehetetlen feladat volna, már csak azért is, mert 1990. március 31-ig kell leadnunk állásfoglalásunkat a kormány­nak. A bizottság reprezentatív vizsgála­tokkal dolgozik, olyan ügyeket elemzünk, melyekről egész ügycsoportokra lehet következtetni.- Kik vehetnek részt a bizottság munká­jában?- Csakis olyan személyek, akik eseté­ben a gyanúja sem merülhet fel annak, hogy közük lehetett az 1949-1962 közti időszak jogalkalmazási mechanizmusá­hoz. Az említett időszak ügyeit vizsgáljuk, s így szakembereink jó része a fiatalab­bak közül kerül ki, akik 1962 után kerül­tek az igazságszolgáltatásba, az időseb­bek közt pedig elméleti szakemberek, egyetemi tanárok, illetve ügyvédek talál­hatók. Csoportunk 26 tagú, az ország kü­lönböző megyéiben élnek, mindenki a saját területén fellelhető ügyeket nézi át először a bíróságok irattáraiban, a levél­tárakban, illetve a Belügyminisztérium­ban, ahol a súlyosabb ügyek aktái talál­hatók.-Ha a bizottság megfogalmazza javas­latait, leteszi a kormány asztalára a vizs­gálat eredményét, mi lesz a következő lé­pés? Rehabilitáció, tömeges felelősség- revonás, kártérítés az ártatlanul elítéltek számára?- A büntetőjogi felelősség szóba sem jöhet, a legsúlyosabb eseteknél is húsz év alatt elévül a büntethetőség. Nem a fe­lelősök keresése a bizottság feladata, hanem az ártatlanul elítéltek körének fel- térképezése, az említett ügycsoportok alapján. Az ő jogi, erkölcsi rehabilitáció­juk, sőt anyagi kárpótlásuk kormánydön­tés alapján történik majd. Mi javaslatot te­szünk erre.- Az emberben óhatatlanul felmerül, hogy abszolút értelemben lehetséges-e, hogyne történjenek soha törvénytelensé­gek?- Ez csak a bírói függetlenség teljes körű biztosításával volna lehetséges. Er­re legfőbb garancia a demokratizmus és a nyilvánosság széles körű térhódítása. CSEFKÓ JUDIT Másfél év óta raktárnak használják Karácsony következett akkor is, ami­kor újabb határozatot kézbesített a posta Schneiderék címére. Benne volt az érte­sítés a kisajátításra és az egyezségi tár­gyalás időpontját is közölte a tanács. Schneider János kérte, családi okok miatt 3 hónappal halasszák el a tárgya­lást, amit a tanács el is fogadott.- Nem tudtunk megegyezni, a felaján­lott kisajátítási összeg nem volt elfogad­ható. Keveselltem az 1 millió 800 ezret és vitattam a kisajátítás közérdekű voltát is. (Ma nem vitatható? - A szerk.) Éppen a jogcíme miatt fellebbeztem meg a kisajá­títást. A megyei tanács elutasította a felleb­bezésemet 1987. május 27-én.- A városközpontban nem kaptam épí­tési lehetőséget. Ezzel a panaszommal elmentem a megyei pártbizottság akkori első titkárához is... Bár ne tettem volna. Erről többet egy szót sem... Higgye el, én egy megfélemlített ember vagyok.- Maga párttag...- Mint alapszervezeti titkár mentem a megyei felettesemhez. Kértem, mint ál­lampolgárt hallgasson meg. Nem így si­került. Ma sem tudok azonosulni azokkal, akik így sajátítanak ki. Ezért léptem ki a pártból. A tanácsi álláspontról... Mit mond a városi tanács elnöke, Ezer Mihály minderre?- A rendelkezésünkre álló lehetősége­ket kivétel nélkül felkínáltuk, ezeket nem fogadta el Schneider János. Ingatlanáért pénzbeli kártalanítást kapott.- Miért sajátították ki a Bank u. 3-at?- A nagyközség általános rendezési terve, mely ma is érvényes, 1974-ben ké­szült el, jóváhagyására 1975-ben került sor. Ez a terv a korábbitól eltérő terület­felhasználást irányzott elő. Emiatt került sor az építési és telekalakítási tilalom el­rendelésére 1978-ban. Az általános ren­dezési terv előírta, hogy a városközpont­ra készüljön új, részletes rendezési terv, ami összhangban van az elfogadott ma­gasabb szintű tervvel. Országos tervpá­lyázat alapján 1982-re készült el, 1983. októberben került elfogadásra a részle­tes rendezési terv. Ez az ingatlant teljes területével a kórház igényeinek kielégíté­sére vette számításba, így szabályozta a felhasználás lehetőségét. Schneider Já­nos többször felkereste a tanácsot az épí­tési tilalom elrendelése után, kérve a mi­előbbi kisajátítást. Pénzügyi fedezet hiá­nyában ezt 1986-ig nem lehetett. Ekkor csereingatlanként felajánlottuk a tanács tulajdonába került családi házat (Nádasdi u. 23.) értékkülönbözet fizetésével. Nem fo­gadta el, ugyanúgy, mint a korábban aján­lott telkeket sem, többek között a mai Illyés Gyula utcában. Városrendezés, közérdekű jogcíme alapján került sor a kisajátításra. Azzal a céllal, hogy a folyamatban levő re­konstrukció során az épület olyan kórházi betegellátást szolgáljon, ahol a járó- és a fekvőbeteg-ellátás egymástól nem választ­ható el. Ennek megfelelően kialakult a rekon­strukció alatt lévő kórház rendezési tervhez igazodó területe, a betegellátás céljaira használó épülettel együtt.- Két éve üresen áll...- Az eljárás 1987. június 2-án fejeződött be jogerősen. A volt tulajdonos kérte: ápri­lis 15-ig maradhasson, így csak ettől lehet számolni az épület egészségügyi célú fel- használásával. így tervezhettük meg a sze­mélyi és tárgyi feltételek biztosítását is. Schneider János előbb átadta az épületet a kórháznak (1987. október 29-én). A gyó­gyító célú felhasználásának személyi felté­telei eredeti tervünknek megfelelően 1989- ben biztosíthatók. Az eltelt másfél év óta a kórház az épületet raktárként használja. (A lakóházba benéztem. Üres volt 1989. má­jus 28-án.) Elutasítások pro és kontra Időközben kiderült ugye, hogy bírósági ügy lett a dologból. Atulajdonos, mivel a ki­sajátítás jogcímét nem támadhatta meg - így szól a törvény -, ezért úgy gondolta, ha veszik a ház, legalább értékén vesszen, piaci áron fizessék meg... Perelt. Kevesellte az összeget. Szakértőt rendelt ki a bíróság. A szakértő ugyanazt állapította meg, mint amit a városi tanács fizetni kívánt. (A szak­értő azt is megállapította, hogy a beépített telek értéke a beépítetlen 50-60 százalékát éri. Ezek szerint az Illyés utcai sorházak tel­keinek 50-60 százalékát?!) A tulajdonos is felkért szakértőt, amit viszont a Szekszárdi Városi Bíróság nem fogadott el. Felkért egy másikat is Schneider János. A bíróságot vi­szont hiába kérte, legalább a második szakértő véleményének elfogadására (aki 500 ezerrel többre értékelte az ingatlant!), erre sem kerülhetett sor. Helyette szakértői bizottságot jelölt ki a bíróság. (Egyik tagja továbbra is az volt, aki előtte már szakvéle­ményt adott.)- Hohmann Sándornak hívják a szakér­tőt, akinek a véleménye azért nem győzött meg, mert a forgalmi érték szerinti össze­hasonlításban - alapjául a Hoffer utca 26- os ház szerepelt - sem méreteket, sem te­leknagyságot nem jelölt részletesen meg. A 450 köbméter térfogatból én mit tudtam meg, amit elém tett...?! A szakértői bizottság ugyanazokat az összehasonlító adatokat véve figyelembe, persze azonos véleményt is alakított ki Hohmann úr véleményével. Itt sem szerepeltek méretek! Schneider Já­nos azt is elmondta, közismert, hogy ingat­lanok adása-vétele során szinte sosem a valós értéket írják a szerződésbe. Így ez újabb plusz forintokat hoz-visz egy ügylet­ben. Mindez az újrakezdésnél sem mindegy.- Lakáskeresés közben több házért is többet ígértem, mint amennyi később az adásvételi szerződésben szerepelt Elméletileg ez is lehet hátrány. A gyakor­lati hátrány talán a következő. Schneiderék végre találtak egy házat a Liget utcában, amit 2,2 millióért megvásároltak. Festés, mázolás, költözés, perköltség, nem a köz­pontban van - ez lehet hátrány -, igaz, köz­ponti fűtéses a ház...- Relative ez látszott még a legolcsóbb­nak. De térjünk vissza a tárgyalóterembe. Im­már a megyei bírósági szakértői bizottság véleményét sem érezte helytállónak Schneider János.- A környezetre 32 ezret szám itott a Tóth Tihamér-féle vélemény. (380 tő szőlő tám- berendezésekkel, 18 gyümölcsfa). Ma egy tőke szőlő termőre fordítva 100 forintot meghaladó összegért telepíthető... 380...?! ... A vélemény szerint 19 ezret ér. A szakér­tők vitatták, nem tudják megítélni, hogy a telkem (kertrész) építési telek-e. Erre pedig a nagyközségi rendezési tervben családi házas beépítési rend utal térképen. A bíróság megkereste a tanácsot, való­ban építési telek-e a Bank utca 3. Kérdés volt az is, hogy még egy építési telket ki le- hetne-e ott alakítani. Ha igen, ugye más ér­tékkategóriába esik, mint a kertrész..., de legalábbis értéke a szomszédos sorházi telkek (Illyés utca) értékének, azaz 569 Ft (négyzetméternek) megfelelő.- Építési telek volt, miért nem így kezelték a kisajátítás során is...? - kérdezi Schnei­der János.- folytatjuk ­SZABÓ SÁNDOR Új toldialfajtát tenyésztettek ki Szarvason A szarvasi Haltenyésztési Kutató Inté­zet kutatási feladatai között többek között a tokhalak üzemi tenyésztésének kidol­gozása szerepel. A két éve folyó kísérle­tek sora a kutatók számára is meglepő eredményt hozott. A lénai tokhal ésa ma­gyar kecsege keresztezéséből létreho­zott halfajta feleannyi idő alatt éri el azt a súlyt, amit a kecsege vagy a lénai tok kü- lön-külön. Most a szaporítás problémái­nak megoldásán fáradoznak az intézet dolgozói, ugyanis a tokhalak mestersé­ges körülmények között nehezen szapo­ríthatok. (MTI-fotó) Ordas Iván: Őr az udvaron Börtönélmények 1956-57-bő[ 28. Délben mindenki egy csajkányi, elég ízletesen elké­szített ebédet kapott. Délután tovább apadt zárkánk lét­száma. Végül már csak hatan voltunk, aztán öten, majd egyszerre hármat szólítottak el, később még egyet, míg egyedül maradtam. Ez a körülbelül kétórányi időszak volt talán a legszörnyűbb egész 57 napi fogságom alatt. Féltem. A félelem nem logikus folyamat és észérvekkel a legkevésbé sem gyógyítható. Hiába igyekeztem bi­zonygatni magamnak, hogy bármi történjen is, aligha vernek agyon, minden egyebet pedig ki lehet heverni. Állandóan előttem volt a megvert traktoros arca, egy meglett és nálam lényegesen keménykötésűbb embe­ré, a megaláztatás patakzó könnyeivel. Az eltelt huszonnégy óra itteni históriáit még bor mel­lett beszélgetve is elég lett volna hallgatni, de itt, közvet­lenül a tett színhelyén, ahol mindez nemcsak mese volt, hanem bármikor bekövetkezhető valóság, annyira megterhelte az idegeket, hogy életemben először azt hittem, az erőim végén járok. Ami egyébként tévedés volt. Két ember együtt lényegesen jobban elviseli a ret­tegést. A természetünkben oly mélyen rejtőző, vagy in­kább gyökerező hiúság jóvoltából annyira-amennyire színészkedik egymás előtt és így kölcsönösen enyhít ki-ki a saját sorsán. Az egyedüllét sokszorta borzasztóbb. Minden erővel igyekeztem feleleveníteni 1949. évi fogságom emlékeit, újra előidézni azt a lelkiállapotot, ami akkor képessé tett 19 napi magán-sötétzárka viszonylag sikeres elvi­selésére. Most azonban emlékeim közül nem a teljesít­mények keltek életre, hanem a szenvedések, így a töp­rengés nem sokat segített rajtam. Az ajtón lévő figyelőnyílás mindössze egyetlen alka­lommal nyílt meg és tűnt fel egy figyelő szem. Rövide­sen belépő tulajdonosa nem szerzett sok örömet. A házkutatást vezetett Bálint főhadnagy volt, ez a tiszti férfiszépség. Felállva üdvözöltem, amire a következő szavakkal válaszolt:- Üljön csak le! Aztán gunyorosan hozzátette:- Mintha mi már találkoztunk volna valahol?- Igen! - mondtam. - Múlt csütörtökön, Mezősáro­son, a házkutatáskor.- Ahá! Tehát ide került?- Igen!- Nos, itt jó helyen van. Maradjon csak nyugodtan! Alig csukta be az ajtót, amikor még hallottam, hogy a foglárnak a nevemet mondja és figyelmezteti:- Ezzel vigyázni kell! Ennek roppant kiterjedt kap­csolatai vannak! Nyomozástechnikai szempontból az ember levele­zése nyilván „kapcsolat”, baráti köre beszervezett ügy­nök és minden ismerőse valamilyen „káder”. Kétes értékű biztonságban meghúzódtam a zárka közepét elfoglaló testes pillér mögötti priccsen és vár­tam az elkövetkezendőket. Nem tudom, hogy húsz perc telt-e el vagy egy óra, de később ismét nyílt az ajtó és keretében megjelent három széles vállg vattakabátos, Bocskai-sapkás karhatalmista. A középső felém intett:- Jöjjön ki! (Folytatása következik.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents