Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-24 / 147. szám
6 - TOLNATÁJ 1989. június 24. Térdig sárban Hiányzik a kilincs - meg a helyzet kulcsa Ez hova vezet? Különb lakást? Miből? Hitvilág Vizet.. ’’Este-reggel hagymás lé, így az élet lefelé...” - jut eszembe a jobbágydal keserves szövege, amint elindulunk a Bocskai utcán, az 57-es számú háztól ereszkedve a betonút felé. A város felé. Az 54-es számú ház előtt üldögél Maláti Sándorné. Körülbelül huszonötévé laknak itt. „Papírrúl meg tudnám mondani pontosan” - ingatja a fejét, majd hozzáteszi: „Férjem, szegénykém, meghalt most egy éve...”- Milyen volt ez a környék huszonöt évvel ezelőtt?- Ugyanez, angyalkám, ugyanez. Nagyon pocsékul néz ki. Nikkel István 1947-től lakik itt. Akkor cserélt ide - mondja. Útra lenne szükség, ilyen - mutatja - vágók vannak, kocsival nem tudnak lemenni. Az út törmelékkel van lerakva, azt nagy esőben a víz lesodorja. Az 54/B küszöbén Nyári István ül valahogy olyanformán, mintha a szegény sorsú nyugdíjasok emlékművéhez ülne modellt. Két éve lakik ebben a házban.- Innen a negyedik házban laktam, de eladtam. Nem volt rá pénz, hogy tatarozzam. Összejöttem a menyecskével, ezt a házat az asszony rendezte.- Ezt mennyiért vették? Nem tud rá válaszolni.- Ötvenért vették, azt tudom - mondja özvegy Maláti Sándorné.- Ablakokat nem kéne üvegezni ezen a házon? - teszem fel a nem túlságosan tapintatos kérdést, minthogy az ablakkereteket papundekli borítja.- Ezekre már nem tudnak üveget tenni, annyira régi ablakok.- Mióta ideköltöztek, sikerült valamit javítani a házon? Nem... Ez is Szekszárd. A szomszéd ház tornácán szarvas iramlik a tájképen. A porta szépen rendben tartott. Tiszta. Takaros. Itt indul a Séd - nemegyszer a Bocskai utca lakóinak legnagyobb elkeseredésére: elárasztja, iszappal borítja a kiskerteket, csak az útmenti ól kamaszodó libanépe érzi ilyenkor jól magát, nekik életelemük a víz, nem úgy, mint a fokhagymának... Libusék „Pocsékul néz ki...”
