Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-24 / 147. szám
1989. június 24. TOLNATÁJ - 7 A hitvilág oltárával másik ól tetején nézünk farkasszemet: a fölszegezett szerencsepatkó fölött vésztjósló fekete macska uralja a helyzetet. Ignácz György az 53-as számot viselő, alsó sarokházban lakik.- A tanács megcsinálta az utat, de a beton úttest sokkal feljebb van, mint az én járdaszintem - mutatja. - Ha csak kis viz is összegyűl, erre folyik, énfelém. Én ástam az árkot, hogy a házat meg tudjam menteni. Kénytelen voltam levezető árkot ásni... Kértem, hogy vezessenek át csatornát az úttesten. Fizetjük a városfejlesztést, mindent, és így néz ki. Azt sem kéne megengedni, hogy jószágot, csirkéket tartsanak itt. Érzik, milyen büdösség van? A sertésól bűzlik. Föntről jön a disznóhúgy, meg az ólaknak a leve. Ez szomorú dolog.- Miért kellett a házat megmenteni?- Ezek mind tömöttfalak. Az könnyen széjjeldűl, ha beszívja a nedvességet. Rimái Ödönné mondja:- Onnan föntről jön a sok piszkos viz. A házaknak mind van fürdőszobája, de emésztőgödör egynél sincs.- Azt nem mondják meg, hogy mindenki oda hordja a szemetet a Sédbe, a házam végébe? - kérdi felháborodva Ranga Józsefné. Rimái Ödönné, aki vedret hozott magával, üres vedret, megkérdezi tőle:- Nincs egy kis tartalékvize, Évike? De Ranga Józsefné válasz nélkül hagyja a gyakorlatias kérdést. Azt folytatja, amibe belekezdett.- A fölső utca a városunk csúfja. Benne is volt az újságban. A múltkor is ott volt két döglött tyúk a Sédben. A kutyák-macskák tépték szét... Vörös István nagy művészettel vezeti át a kocsit az úttestet keresztülszelő árkon.- Hol laktak, mielőtt ide költöztek?- Albérletben.- Nem sikerült lakást venni, építkezni?- Miből? Gázszerelő a szakmám, de a kazánszereléstől kezdve mindent megcsinálok. Nyolc-tizezret lehet megkeresni. Abból nem lehet különb lakásra szert tenni. Gyerek is van. Ezt a présházat tettük lakhatóvá.- A felesége dolgozik?- Dolgozik Por van: „Ha nincs pénz, hogy megcsinálják az utat, tegyenek ki egy behajtani tilos táblát, ne kelljen nyelnünk a port." A szenet, tüzelőt nem tudják behozni az utcába: „Lerakják a saroknál. Nem törődik a tanács vele...” Libus Sándor és felesége már huszonöt éve laknak itt. A gyermekeik máshová költöztek, a fiúk a rendőrkapitányság melletti toronyházba.- Mi itt valamikor társadalmi munkában megcsináltuk a járdát. Más meg, aki nemrég vett pincét, a kimozdított lapokat sem rakja vissza. Pedig, ha szivárog a víz, a tömött fal felszívja - mondja Libus Sándorné. Visszavonulunk a rendezettebb városi világba. A Séd hídján még elolvassuk a kőtáblán a feliratot: „Épült 1928-ban Vendel István polgármestersége idejében Haidekker János városi főmérnök vezetésével...” Egy pillantással a mélybe elbúcsúzunk az Enyészet Országától. DOMOKOS ESZTER - GOTTVALD KÁROLY Árok szeli át az utat Tájkép - az utca felöl Enteriőr :'iw~ w „Hogy a házat meg tudjam menteni...” Sarkított gond Támaszra szorulók A Séd Merre tovább?
