Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-24 / 147. szám

4 - TOLNATÁJ 1989. június 24. "Elsősorban nem közgazdasági kérdés Mit nyújt ma: Magyarországon az egészségügy az állampolgárnak? Semmi esetre sem azt, amit a XX. század végén nyújthatna... A nép­egészségügyi adatokat - csecse­mőhalálozást, mortalitást, a szüle­téskor várható életkort, az öngyilkos­ságokat - tekintve, a többi szocialista országgal együtt a legrosszabb mu­tatókkal „büszkélkedhetünk”, a csaknem kizárólagos állami tulajdon minden hátránya - a „fogyasztói ér­dekvédelem” hiánya, a teljesítmé­nyek számbavételének elmaradása, etikai lazulás, pazarlás - föllelhető nálunk. A hiányosságok kezelésé­ben - tekintve, hogy a környezet, az életstílus is igen jelentős szerepet játszik - dr. Jávor András szerint 30-40 százalékban lehet az egész­ségügynek szerepe. A szekszárdi Gyógyító Ellátás Információs Köz­pont (GYÓGYINFOK) igazgatóját, a Szociális és Egészségügyi Miniszté­rium (SZEM) mellett működő egész­ségügyi reformtitkárság vezetőjét ar­ra kérem hogy a téma szerteágazó volta miatt elsősorban annak köz- gazdasági oldaláról beszélgessünk. Kérdésfölvetésem azonban rossz. Az egészségügy reforpija 1986 nyarán valóban gazdasági oldalról, a költségstruktúra föltárásával indult - tudom meg Jávor Andrástól. Hama­rosan kiderült azonban, hogy ez nemcsak közgazdasági, sokkal in­kább szakmai, egészségügyi kér­dés. A reform fő célja a lakosság maga­sabb színvonalon való egészségügyi ellátása, s ez természetesen anyagi kérdés is. Elég utalni azokra az ada­tokra, melyek szerint Magyarorszá­gon a GDP-ből (a nemzeti jövede­lemhez némileg hasonló mutató, úgynevezett bruttó hazai termék) 4-5 százalékkal részesedik az egészségügy, míg ugyanaz az arány az Egyesült Államokban 12, Nyugat- Európában 8 százalék. Mivel a meg­termelt GDP tömege között is óriási az eltérés, az adatok abszolút érték­ben még megdöbbentőbbek. A fejlett tőkés országok többségét tömörítő gazdasági szervezet, az OECD tagjai közül 1986-ban például az élenjáró USA 1926 dollárt fordított évente egy lakosra vetítve az egész­ségügyre. Ez a mutató a célra legkeveseb­bet költő OECD-tag, Törökország esetében 140 dollár, Magyarorszá­gon ugyanakkor csupán mintegy 120 dollár. A realitásokból kell kiindulni - hangsúlyozza többször Jávor And­rás: A magyar gazdaság teljesítőké­pességét figyelembe véve - hiszen az USA-ban sem finanszírozható minden, ami orvosilag lehetséges - kell a célokat meghatározni, s az elkerülhetetlenül népszerűtlen intéz­kedéseket is vállalni. Az ingyenes, ugyanakkor magas színvonalú és mindenki számára elérhető egész­ségügyi ellátás mítoszát el kell felej­tenünk, a három feltételt nem tudjuk egyidejűleg biztosítanir Valahol azonban mégis el kell kezdeni, rész­ben a közgazdasági feltételek meg­teremtésével, ami jelenthet elvileg privatizálást - bár ez Jávor András szerint aligha járható út, tekintve, hogy a ma elvárt, 20 százalék körüli nettó tőkehozadékot az egészség­ügyben nem lehet produkálni - és egyéb új finanszírozási módok kere­sését. Ez azonban csupán része le­het a reformnak, az alapkérdés egészségügyi: struktúraváltás, ra­cionalizálás, új képzési, vezetési, ér­dekvédelmi rendszer megteremtése. . Miközben Jávor Andrást hallga­tom, gyerekkorom és szülőfalum doktor bácsija jut eszembe. Ö - s bi­zonyára sok társa a maga korosztá­lyából - alighanem megfelelne a mostani reformelképzeléseknek,, mely szerint nagyon fontos cél az alapellátás színvonalának emelése. Olyan orvosképzést kell megvaló­sítani, hogy a körzeti orvos a nőgyó­gyászati vizsgálatokat és az esetle­ges szemfenékvizsgálatot is képes legyen sok egyéb mellett elvégezni, ne küldje fölöslegesen szakrende­lésre betegeit. „Az alapellátás színvonalának emelése az egyik legfontosabb cél...” Eldöntendő, hogy szükséges-e ebben az országban évente 800 or­vost kibocsátani az egyetemekről. Valószínűleg elég lenne kevesebb, azokat viszont arra kell használni, amire képezték őket! Adminisztráto­rok, rehabilitációban jártas szakem­berek, gyógytornászok, ápolók stb. végezzék a jelenleg orvosra háruló munka jelentős részét! Ez a terület a képzés az, ahol Jávor András szerint azonnal lépni kell és lehet. A másik, gyorsan megvalósítandó lépés a vezetők képzése. Többek között jogban, közgazdaságtanban, vezetéselméletben* számítástechni­kában is jártas menedzserekre len­ne szüksége a magyar egészség­ügynek, akik nálunk is megvalósíta­nák a hatékony, rentábilis kórház­üzemeltetést, ahol az intézmény nagysága, belső ágystruktúrája és a nyújtott teljesítmények között szoros korreláció van, mely például azt eredményezi, hogy nem kell aktív ágyat hetekig lefoglalnia olyan be­tegnek, aki csupán ápolásra, de nem állandó orvosi felügyeletre szorul. A reformtitkárság céljai között sze­Szentgáli fejében már húsz éve megvolt...- Hogyan került egy szekszárdi főorvos a SZEM reformtitkárságának élére?- Belgyógyászként itt, a szekszárdi kórházban kezdtem dolgozni 1972-ben. A számítógépek vásárlása után egyre inkább foglalkoztatott az egészségügyi infor­matika, de a reform is. Az akkori főigazgató, dr. Szentgáli Gyula fejében már régen megvolt mindaz, amiért ma harcolunk. Ha élne, most forrna körülötte a levegő... A számítóközpontvezetője 1979-ben lettem, és 1986-ban, amikor az Állami Ten/bi- zottság döntése nyomán költségoldalról megkezdődtek az elemzések, mi ennek egyik bázisintézményévé váltunk, mert nálunk voltak meg legnagyobb mennyiség­ben a szükséges klinikai és gazdasági adatok. Később az adatbázisunk 28 magyar egészségügyi intézmény adataival kiegészülh-Európában is úttörő módon adaptál­tuk - s sok egyéni, magyar karakterrel megtöltöttük -azt a rendszert, mely a homo­gén betegségcsoportokra alapozott finanszírozás bevezetéséhez szükséges. Ma egyike vagyunk annak a tíz kórháznak, ahol ilyen jellegű kísérletek folynak, s már minden adott ahhoz, hogy az új finanszírozási és belső érdekeltségi rendszert kiala­kíthassuk. A számítóközpont költségvetése kezdettől független volt a kórházétól, így a mi­nisztériummal közvetlen volt a kapcsolatunk. A reformtitkárságot tavaly július óta vezetem, azóta megosztom az időmet Szekszárd és a főváros között. Cáfolják a hirt, nem kibuc lesz Sárpilisen! (Folytatás az 1, oldalról.) Bejárta az országot a hír, hogy Tolna megyében, a Szekszárdi Mezőgazda- sági Kombinátban, Sárpilisen izraeli mintára kibucokat szerveznek. Mi is a kibuc? A kibuc héber szó, magyarul csoportot jelent Nem más ez, mint egy olyan farm, ahol saját kezűleg művelik a földet ellenőrző és irányitó szerv nél­kül, maguk vezetik a gazdaságot a kö­zösségen belül megszüntetik a pénz használatát eltörlik a magántulajdont, nem alkalmaznak bérmunkásokat, nem engedélyezik a magánkereske­delmet, együttesen vállalják a felelős - séget a termelésért, a szolgáltatáso­kért, a tagok személyes szükségletei­nek kielégítéséért s a munkából szár­mazó teljes bevételt a település fejlesz­tésére, a tagok alapvető szükségletei­nek kielégítésére fordítják. Nos hát lesznek-e ilyen kibucok a Szekszárdi Mezőgazdasági Kombi­nátban? - kérdeztük Asztalos Antal vezérigazgatótól.- Sárpilisen tulajdonképpen egy 200-as tehenészeti telep készül, amelynek az a sajátossága, hogy a ma ismert legmodernebb technikával sze­reljük föl, vonatkozik ez az épületekre, a fejőházra, az etetési technológiára egyaránt. Egy nyugati farmhoz annyi­ban hasonlít hogy technikájában szin­te azonos, a tulajdonlás kérdésében azonban néminemű differencia van. A melés minimum kilencezer liter. Az telephez egy kulturált háromszobás /' ílszők mellé javító hatású bikákat is összkomfortos lakóépület tartozik, te­hát egy tipikus farm képét mutatja.- Ki lehet itt a farmer, ki végzi a munkákat?- Ez gyakorlatilag állami birtok, a kombinát tulajdona, s vállalkozói ala­pon hirdetjük meg. Aki erre vállakozik, annak jelzálogkölcsönnel vagy vala­milyen anyagi fedezettel felelősnek kell lennie a farmért, s azt szeretnénk, ha a beruházásba pénzeszközzel is beszállna. A telep technológiai szintje a ma ismert legmodernebb kell hogy legyen, ami automata etetést jelent, s a vállalkozó rendelkezésére áll a leg­újabb szakirodalom is, például „tehén­könyvtár”. Tehát nem a klasszikus ér­telemben vett paraszti gazdálkodást kell ismernie, tudnia a vállalkozónak, hanem olyan kulturált, modern felfo­gású szakembernek kell lennie, aki ért a számítógép-kezeléshez, a biológiá­hoz, a fejőházhoz. Azon túl, hogy mo­dern ez a telep, ki kell termelnie a beru­házás összegét is. A biológiai alapot az a szarvasmarha-állomány jelenti, amit Izraelből vásárolunk. Csak a tehén izraeli- Miért éppen Izraelből vásárolják az alapanyagot?- A lényeg az, hogy a laktációs ter­vásárolunk. Ehhez a technológiához egy takarmányozási rendszert kell kitalálni, s olyan családot foglalkoz­tatni, amelynek a tagjai szervezetten, jól és lelkiismeretesen dolgoznak. A család feladata lesz a telep irányítá­sa, s a munkák elvégzése.- A kétszáz tehenet ellátni, s na­ponta a fejést elvégezni nem haladja meg egy család teljesítőképessé­gét?- A fejőházi berendezésekért kü­lönböző világcégek versenyeztek, ezt a versenyt az Alfa-Laval cég nyerte, tehát a fejés nagy teljesítmé­nyű gépekkel jól megoldható. Mi ez­zel a farmmal azt akarjuk bebizonyí­tani, hogy a szorgalmas kétkezi munkát vállaló család képes Ma­gyarországon is ugyanolyan ered­ményt elérni, mint bármelyik nyugati államban egy farmgazdaság, farmer. Szeretnénk bebizonyítani azt is, hogy a termelékenység nem csupán azt jelenti, ha valaki inaszakadtáig dolgozik, hanem a korszerű technika alkalmazásával igen jó eredménye­ket lehet elérni. Ilyen körülmények között két embernek naponta hat, hat és fél órát kell dolgoznia. A cégünk törekvése nem csupán az, hogy te­henészeti telepet hozzunk létre, ha­nem fölfogható úgy is, mint az állatte­nyésztés egyfajta próbálkozása.- Tehát - a híresztelésekkel ellentét­ben - nem kibucot, hanem állami ke­zelésben lévő farmokat alakítanak ki. Más kultúráknál is gondoltak ilyen jel­legű farmok kialakítására?- Igen, szeretnénk bevezetni a ker­tészeti kultúráknál is: gyümölcsnél, szőlőnél, szaporítóanyag-előállításnál, és más állattenyésztési ágazatoknál is.- Van-e erre vállalkozó, s miért, mi­ben előnyös ez a fajta gazdálkodási forma a kombinátnak?- Vállalkozó van, hisz amit mi aján­lunk, az újszerű és érdekes. Sőt: a vál­lalkozók zöme mérnök, üzemmérnök és technikus, akad közöttük téeszel- nök is. Aki ilyen munkára adja a fejét, annak átlagos mezőgazdasági intelli­genciával kell rendelkeznie, sőt, tudni kell traktort vezetni, szerelni, s a szak­mát nagyon alaposan ismerni. Sajnos, ilyen sokoldalú, a gyakorlatban is jár­tas szakembereket nem képeznek ma a felső és középfokú oktatási intézmé­nyekben. A jó szakembereket a gya­korlat teszi mesterré.- Mennyi idő alatt térül meg a mo­dern farmgazdaságba befektetett be­ruházás?- Számításunk szerint tizenöt év alatt. De vonzó az újszerűsége, s tanul­ni lehet mindazokból, amelyek a te­nyésztés, takarmányozás, termesz­téstechnológia során problémaként fölvetődnek, hisz azonnal meg kell ol- dalni ha valami hiba előadódik.- A sárpilisi farmon mikor kezdik fej­ni a teheneket?- A terveink szerint decemberben. Az előd: a komplex brigád- A hatvanas évek végén egymás­nak adták a kilincset a külföldi és hazai delegációk az állami gazdaságban: a repel is ilyen mene^serképző kur­zus inditása. Elsőre szokatlannak tűnik a fo­gyasztói érdekvédelemről hallani e témakörben. Arról van szó, hogy a lakosságnak ne csupán a parlamenten keresztül, hanem sokkal közvetlenebb módon legyen beleszólása abba, hogy hol, kik, milyen körülmények között, mennyiért gyógyítják őt. A szükséges alapismeretekkel bí­ró képviselőik útján fejezhessék ki véleményüket például az adott kör­zetben lévő egészségügyi intézmény költségvetéséről, a panaszok intézé­sének módjáról, vagy - ami Tolna megyében különösen aktuális, lévén az ország három legkisebb kórháza közül kettő nálunk - az intézmény nagyságáról. Eldöntendő, hogy fönn kell-e tarta­nunk 150-nél is több középszerű kórházat, vagy inkább a tudást és technikát koncentrálva jobb feltéte­leket nyújtó intézményeket célszerű létrehozni, biztosítva természetesen, hogy minden rászoruló megkapja ezekben a szükséges ellátást. Az egészségügy reformján fárado- zók perspektívát szeretnének nyúj­tani nemcsak az orvosoknak, hanem a nővéreknek, minden egészségügyi dolgozónak is. Jávor András katasztrofálisnak mi­nősíti a nővérek jelenlegi helyzetét, ami - ha sürgős változtatás nem lesz e téren - egy sor intézmény bezárá­sához vezethet. A reformokkal szemben belső el­lenállás persze tapasztalható. Az a réteg, amelyik kevés tudással, para­szolvenciával jól el volt ebben rend­szerben, nem érdekelt a változtatás­ban. A kevés fizetésért éjjel-nappal dol­gozó, nagy tudású, elhivatott orvo­sok, nővérek és az állampolgárok viszont aligha tiltakoznak azon célki­tűzések ellen, hogy olyan egészség­ügyet teremtsünk, mely a benne dol­gozóknak, a lakosságnak és az ál­lamnak is a lehető legmegfelelőbb, amivel a többség elégedett. ROSTÁS ILONA ~~ Fotó: - gk ­komplex brigádok munkáját tanulmá­nyozták. A komplex brigád munka- módszerének van-e köze a most kiala­kítandó farmokhoz?- A gazdaság munkáját azóta is vé­gigkíséri a komplex brigád híre és múltja, bár rfTár ezek a brigádok meg­szűntek. Sok-sok megoldást veszünk át a vezetésnél és a végrehajtásnál egyaránt a komplex brigádok szerve­zetéből, munkájából, gyakorlatából. Ma azonban mások a feltételek, más a technika, s ehhez kell alkalmazni a vál­lalkozás módját. A komplex brigád lé­nyege a felelősségvállalás, s az elért eredményből való osztozás. Az álta­lunk tervezett farm gazdálkodásnak is tulajdonképpen ez a lényege, A nagy­üzem létjogosultsága persze vitatha­tatlan, de a két gazdálkodási forma jót megfér egymás mellett, hisz a kézi­munka-igényes kultúrák a nagyüzemi keretbe nehezen foglalhatók be. Sokat beszélünk manapság arról, hogy szer­kezetet kell váltani az iparban. Vélemé­nyem szerint ez a mezőgazdaságra is érvényes, vissza kell nyúlni a hagyo­mányostermelési módokhoz, azokat a növényféleségeket kell termelni, ame­lyek ezen a vidéken honosak, ame­lyeknek a termesztéséhez értettek és értenek az emberek. Ezt viszont a nagyüzemeknek kell integrálniuk pél­dául úgy, ahogy ezt mi még ebben az évben Sárpilisen megpróbáljuk.- Ön olyan újfajta módszert, rend­szert vázolt fel, amely se nem kibuc, se nem a klasszikus értelemben vett farm - tulajdonképpen pontosan meg sem nevezhető, hogy mi a neve annak a gazdálkodási formának, amit bevezet­ni kívánnak.- Ez egyáltalán nem baj, majd kita­lálja a nevét az élet. D. VARGA MÁRTA ■U M. M. ti W WU.M. ttu M Jk nevét ma|d kitalálja az élet” IMmMRnwJ-íl ' HMD'/ t "S T mm Ml Sv CBS hm wMmmMMMWw 0

Next

/
Thumbnails
Contents