Tolna Megyei Népújság, 1989. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-24 / 147. szám
II. évfolyam, 23. szám 1989. június 24. (Folytatás az 1. oldalról) De hát mit számit egy megyehatár a radioaktív szennyeződésnek! Ha az egyszer elindul, nem fog megállni Baranyában, mondaná az atomtemetőt ellenzők tábora. És igazuk lenne. Az esetleges szennyeződésnek nem, csak az embereknek számítanak az ilyen határok. Az az átkozott településpolitika Megnézem a térképet és elindulok. Nem jártam még sohasem erre. Meglehetősen eldugott helyen van Bátaapáti, Mőcsény és Mórágy között lóg egy „köldökzsinóron”, azaz olyan bekötőút vezet oda, amelynek nincs folytatása, tehát nincs átmenő forgalom. Nyugalmas hely lehet, annyi biztos. A városi embernek ez vonzó, az itt lakók talán örülnének, ha jobban zajlana az élet. Az erdős dombvidék szép, szemet gyönyörködtető, kirándulásra csalogató a látvány, a völgyben meghúzódó falu viszont elég leromlott állapotban van. Krachun Szilárd, a község elöljárója a templom melletti tornácos parasztházának egyik hűvös szobájába invitál.- Úgy látom, nem veti fel a pénz a falut - kezdem a beszélgetést.- Hát nem. A mi életünk is csak olyan, mint a többi, hasonló kistelepülésen élő embereké.- Gondolom, a manapság sokat emlegetett hibás településpolitika az oka.- Persze. Elvitték innen a tanácsot, a termelőszövetkezetet, a felsőtagozatot, majd az iskola alsó tagozatát is.- Hol működik a közös tanács?- Mőcsényben. Négy község és külterületek tartoznak hozzá: Mőcsény, Mórágy, Bátaapáti, Grábóc, Zsibrik, Palatinca, Kismórágy. Egyébként a bátaapá- tiak is jobban szeretnének önállóak lenni.- Miért?- Borzasztóan kevés a pénzr'Ügy tudom, hogy erre az évre egymillió-kétszázezer forintot fordíthat fejlesztésre a közös tanács. Gondolja meg, hogy mennyi jut ebből egy-egy falura. Egy-két százezer. Mit lehet ebből csinálni manapság? Semmit.- De attól még nem lenne több a pénz, ha különválnak.- Persze, hogy nem. De az emberek mindig becsapva érzik magukat, azt hiszik, hogy azért nem jut itt semmire, mert a társközségek elviszik. A pénz nem lenne több, de legalább ezek a viták megszűnnének.- Hányán élnek itt?- 560-an vagyunk, de valamikor többen voltunk. Fokozatosan csökkent a lakosság. A háború után a kitelepítések, aztán pedig a településpolitika megtette a hatását. Aki tudott, tehát akinek volt pénze, az elköltözött. Ez sem tett jót a falu anyagi helyzetének. 1938-tól 1984-ig nem épült itt egyetlen lakóház sem. Azt hiszem, ez sokat elárul. A régebbi tanácsi vezetőink, sajnos, beletörődtek ebbe a folyamatba, nem harcoltak a fejlesztésért. így a szinten tartás sem valósulhatott meg, csak a folyamatos leépülés.- De mára megváltozott a településpolitika...- Igen, de ez már nem elég. Hiába változott meg a politika, ha nincs pénz. Nem elég most, ilyen helyzetben deklarálni, hogy a kistelepülésekre igen is szükség van! Azért tenni is, áldozni is kell, hogy legalább a romlást megállítsuk. De ennek, sajnos, egyelőre semmi jelét nem tapasztalom.- A hasonló kistelepülések között akadnak azért fejlődőképesek is. Általában a helyi téesz, vagy állami gazdaság anyagi támogatásával. Ez itt nem megy?- Egy részt nincs saját téeszünk, másrészt a mő- csényi Völgység Népe - ahová egyébként a bátaapáti emberek egy része dolgozni jár - nincs olyan helyzetben. Kedvezőtlen adottságú.- Van egyáltalán itt helyben valami munkaalkalom?- Semmi. A mőcsényi téeszen kívül a Gemenci Bátaapáti és az atomtemető Erdő- és Vadgazdaság bátaszéki erdészete a fő munkaadó a területen. „Amelyik gyerek nem sír, az nem is éhes”- Milyen messze van innét a tervezett atomtemető telephelye?- A községhatártól 6-700 méterre. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy amennyiben egyáltalán megvalósul ez a hulladéktemető, akkor másfél kilométer hosszan Bátaapátin keresztül vezet majd a szállítási útvonal. A tervezett telephely környékéről a csapadékvizek is a falun átvezető árokban folynak le. Tulajdonképpen bennünket érzékenyebben érint a tervezett létesítmény, mint Ófalut, hiszen az ő nyugalmukat sokkal kevésbé zavarná, mint a miénket. Ha megépül az atomtemető, akkor egyszerűen csak ott lenne Ófalu mellett, és miénk lénne a nagyobb veszély...- Hogyan lehetséges akkor az, hogy az „Ófalu- ügyben” eddig fel sem merült Bátaapáti neve a nyilvánosság előtt?- Nézze! Az emberek úgy ítélnek, hogy amelyik gyerek nem sír, az nem is éhes. Mi pedig nem sírtunk, nem hangoskodtunk, nem szerveztünk tiltakozó nagygyűléseket, tüntetéseket. Maga a telephely végül is Baranyában van, éppen ezért az ösz- szes engedélyeztetési eljárás ott történt. A tervezett atomtemetőhöz közeli Tolna megyei községekről szó sem esett a vitában. A telephelyhez vezető útvonal kijelölése is azért történt így, mert a Baranya Megyei Tanács ellenállása miatt a PAV igyekezett minél lejjebb szorítani az ott vezető út hosszát. Ez a legdrágább megoldás egyébként, 300 millióba kerül, ha megvalósul és csak 600 méter szállítási útvonal lesz baranyai területen.- És az itteni lakosságnak mi a véleménye a dologról?- A falu közvéleménye támogatja a hulladéktemető megépítését. Tudjuk, hogy ez csak hasznára válhat mindenkinek. Itt eszébe sem jut senkinek, hogy hazugságnak nevezze az akadémiai tudósok véleményét. Bátaapátiban nem élnek magasan képzett természettudósok, akik érdemben hozzá tudnának szólni a vitához. El kell fogadnunk az akadémia álláspontját, hogy a tervezett létesítmény nem veszélyezteti sem ami, sem a leszárma- zottaink egészségét. Előnyök, hátrányok- Vegyük sorra, hogy milyen hátrányai származhatnak a falunak, ha a hulladéktemetőt ide telepítik, és milyen előnyöket remélhetnek. Kezdjük a hátrányokkal.- A szennyeződés veszélyétől tehát eltekinthetünk, ha elfogadjuk az akadémiai bizottság állás- foglalását. Nyilvánvaló hátrány az; hogy a falun keresztül vezet a szállítási útvonal. Az atomerőmű szakemberei szerint naponta átlag négyszer haladna végig ezen az úton a 30 tonnás speciális szállítójármű. Ez természetesen némi kényelmetlenséget okozhat az embereknek a zaj miatt.- Volt már arra példa Dunakilitiben, hogy a lakóházak falai megrepedeztek a súlyos szállítójárművek keltette rezgések miatt. Erre is gondoltak?-Természetesen. Elég régóta húzódik már ez az ügy, volt alkalmunRlilaposan átgondolni és megbeszélni az erőmű képviselőivel az esetleg felmerülő problémákat. Nem volt vita közöttünk abban a tekintetben, hogy a falu egyetlen lakóját sem érheti kár a tervezett beruházás miatt. Ez azt jelenti, hogy az esetleges rezgéskárokra a PAV teljes kompenzációt vállal. Erre biztosítékot kell kapnunk.- Ez az út, ami most a falun keresztül vezet, nagyon keskeny és rossz állapotú. Alig nevezhető szilárd burkolatúnak. Ez nyilván nem maradhat így- Természetesen fiám. Itt széles és jó minőségű út fog épülni. Ezt egyébként én már egyértelműen az előnyök közé sorolnám. A hátrányokkal pedig végeztünk is, én magam legalábbis nem tudnék többet mondani.- Akkor lássuk az előnyökeb-ltt nyilvánvalóan pénzről van szó, méghozzá sok pénzről. Önök nem érzik úgy, mint az ófaluiak, hogy eladják a lelkűket, ha belemennek a dologba?- Persze hogy pénzről van szó. Anyagi érdekünk fűződik a beruházás megvalósulásához, de ez az érdek az emberek érdeke, a falu minden lakosáé. Ebben látjuk a felemelkedés, a továbblépés lehetőségét, hogy emberibb körülményeket tudjunk teremteni minden itt élőnek. Ami még nagyon fontos: szó sincs arról, hogy valami mélységesen elítélendő dologhoz adnánk jó pénzért a támogatásunkat. Számunkra egyszerű a képlet. Az országnak szüksége van egy ilyen hulladéktemeBátaapáti főutcája tőre, a legmagasabb tudományos fórum pedig áldásátadta rá. Nincs jogunk ezt kétségbe vonni. Azt csak külön szerencsének tarthatjuk, hogy éppen mellettünk akarják ezt megvalósítani, és ettől sok előnyt remélhetünk.- Tehát folytattak már úgynevezett kompenzációs tárgyalásokat az erőmű sz§i<embereivel. Miben sikerült megállapodni velük? Elöljáróban még annyit, hogy itt nem arról van szó, hogy a PAV ígért nekünk tíz-, ötven- vagy százmilliót, ha támogatjuk a hulladéktemető ügyét. Fel kell térképezünk a közös érdekeket és a mindkét fél számára fontos beruházásokat együtt megvalósíthatjuk. Ebben természetesen a PAV mint tőkeerős partner jön számításba. Munkaalkalom, infrastruktúra, közös beruházások- Gondolom, nem utolsó szempont az előnyök között a helyi munkaalkalmak szaporodása sem.- Tudomásom szerint körülbelül 60 alkalmazott dolgozna a telepen összesen. De már az építkezés is sok munkalehetőséget adna. A helyi munkaalkalmak létesítése már csak azért is fontos lenne, mert az innnét származó személyi jövedelemadó itt maradna és a falu fejlesztését szolgálhatná. A PAV a környéken falvanként négy-öt szolgálati lakást is építene a telepen dolgozó szakemberek részére. ,' Az infrastruktúra is nyilván fejlődne, hiszen a telepen is, a szolgálati lakásokban is telefonok kellenek, .r- Említette már a közösen megvalósítható beruházásokat. Mondana erre példákat?- A tervezett hulladéktemetőhöz sok betonra ? lenne szükség, de a PAV-nak nem érné meg saját betonüzemet létesíteni, mert az építkezés befejezése után rendszertelenül jelentkeznének az igények a hordók közötti teret kitöltő betonra. Ezért hasznosabb lenne, ha erre alakulna egy vállalkozás, amelybe a PAV is beszáll tőkével, de nem üzemeltetői minőségben. így más igényeket is kielégíthetne ez az üzem. Az erőmű képviselői elmondták, hogyha megépül a létesítmény, akkor valószínűleg gyakran érkeznek majd mindenféle bel- és külföldi látogatók. Ezek elhelyezéséről is gondoskodni kell a környéken. Itt a falu határában van egy nagy tanya szép pincével, amit átalakíthatnánk erre a célra panzióvá. Szó esett arról, hogy a telepen dolgozók étkeztetését is meg kell valahogy oldani. Nekünk gondjaink vannak az óvodánk konyhájával, amit saját erőből nem tudunk rendezni. A két érdeket összekapcsolva megvalósíthatnánk közösen egy olyan konyhát, amely mindkét feladatot ellátja. A PAV gondoskodni akar az orvosi ellátásról is. A létesítmény körüli falvak valamelyikében orvosi rendelőt és lakást építene. Azt hiszem, nem kell hangsúlyoznom, hogy milyen fontos lenne ez az itt élőknek. Ha megindul a fejlődés, talán lehetővé válna az elvándorolt értelmiség visszacsábitása. Mert ugye, ilyen helyen mint Bátaapáti, ahol még egy iskola sincs, nem marad meg az értelmiség. Ezek persze mind csaktervezgetések, semmiféle konkrét megállapodásunk nincs - nem is lehet ma még - az erőművel. Volt már egyébként egy közös beruházásunk, 87-ben építettünk egy tör- pevizművet, amelybe hárommillióval beszállt a PAV, mert innét látják majd el vízzel a telepet, ha megépül. Túl sok ma még a „ha”. De azért mi itt Bátaapátiban bízunk abban, hogy mindazok a szép álmok, amelyeket itt elsoroltam, megvalósulhatnak. Akkor talán nem kellene attól tartanunk, hogy ez a község is lassan kihal, elsorvad, mint ahogy volt már erre példa bőven. ÁRKI ATTILA
